Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-12 / 155. szám

1929 julius 12. DÉLMAGYARORSZÁG Kinevezték az örökös tagokat választó bizottság taglalt Rassay Károly, Peldl Gyula és Klebelsberg Kun6 az uj közgyűlésben ? (A Délmagyarország . munkatársától.) A. szerdai rendkívüli közgyűlés — mint isme­retes — a tanács javaslata alapján beválasztott két rendes és egy péttagot abba a kijelölő bizottságba, amely az uj közgyűlés örökös tagjainak megválasztására tesz majd javas­latot a legközelebbi rendkívüli közgyűlés előtt. A közgyűlés szavazás nélkül, egyhangúlag ho­zott határozattal rendes tagokká Bokor Adol­fot és Kiss • Ferencet, póttagokul pedig Gár. gyán Imrét választotta. Az uj közigazgatási törvény értelmében a kijelölő bizottságnak kilenc tagja lesz, illetve hat rendes és három póttagja. A közgyűlés, a főispán és a polgármester küld ebbe a bizott­ságba két-két rendes és egy-egy póttagot. Csü­törtökön délelőtt ugy a főispán, mint a pol­gármester élt is már ezzel a törvényadta jo­gával és mindketten kinevezték a bizottság ál­taluk kinevezendő tagjait. Dr. Aigner Károly főispán Várhelyi József pápai prelátust és dr. Széli Gyula felsőházi tagot nevezte ki rendes taggá, Fekete Ipoly piarista tanárt pedig póttaggá; dr. Somogyi Szilveszter polgármester dr. Tóth Imrét és dr. Ujj József ügyvédeket rendes, dr. Szeless József ügyvédet pedig póttaggá nevezte ki. A városban olyan hirek terjedtek el, hogy a polgármester Klebelsberg Kunó kultuszmi­niszlernek szánta az uj közgyűlés egyik örökös tagsági tisztségét, mert ezzel is kifejezésre kí­vánja juttatni ragaszkodását az egyetemépitő miniszter iránt. Kérdést intéztünk erre vonat­kozólag a polgármesterhez, aki a következő­ket mondotta: — Tényleg szeretném, ha a közgyűlés egyik örökös tagja a kultuszminiszter lehetne, azon­ban az uj közigazgatási törvény ezt lehetet­lenné teszi, mert a törvény rendelkezései sze­rint aktiv miniszter nem választható meg örökös taggá. Klebelsberg Kunó azonban, mint a város egyik országgyűlési képviselője lehet választott tagja a közgyűlésnek és én azon is leszek, hogy a minisztert Szeged polgársága a törvényhatósági bizottság rendes tagjává vá­lassza. Természetesen nem lenne kifogásom az ellen sem, ha a város polgársága beválasz­taná a közgyűlésbe Szeged másik két képvise­lőjét, Rassay Károlyt és Peidl Gyulát is. Felekezeti bonyodalmak dr. Szabó József professzor temetése körül Miérí nem kísérte Bakó László a katolikus temetőbe Szabó Józset koporsóját ? (A Délmagyarország munkatársától.) Az egyik budapesti esti lap a legélesebb megbotránkozás hangján számol be arról a felekezeti bonyodalom­ról, amely egy újpesti evangélikus temetés körül keletkezett. Újpesten az történt, hogy egy köz­ismert evangélikus előkelő család hölgytagját el­temették a katolikus temetőben anélkül, hogg a pap a temetőben elvégezhette volna a gyászszer­tartást. Az újpesti katolikus plébánia ugyanis szi­gorú utasítást adott ki, hogy az evangélikus lelkész nem léphet be a temető kapuján papi talárban és ott nem funkcionálhat. Az újpesti evangélikus lelkész ezért a temető kapujában kénytelen-kelletlen sarkon fordult és a halottat pap nélkül vitték a sirig, ahol szertartás nélkül temették el. Az eset igen kínos megütközést keltett Újpesten, ahol azt a maga nemében példátlan botránynak tekintik. A gyászoló család, amelynek igen befolyásos tag­jai vannak, már meg is tette a szükséges lépése­ket ugy az egyház, mint a világi hatóságok előtt, hogy a történtek miatt a legszigorúbb vizsgálat induljon meg. Újpesten — amint a lap írja — ehez hasonló inci­dens még nem fordult elő, mert hosszú évek óta zavartalanul temetkeznek a különböző keresztény­felekezetek a régi katolikus temetőben és a ka­tolikus egyházi hatóságok még soha nem emeltek akadályt a másfelekezetű halottak szertartásos el­temetése elé. Szegeden a helyzet más. Itt, mint ismeretes, a legszigorúbban vigyáznak a katolikus plébániák arra, hogy temetőikbe más kereszténg felekezetű pap papi minőségben ne tehesse be a lábát. Már régen kifejlődött az a gyakorlat, hogy abban az esetben, ha egy protestáns halottat temetnek a katolikus temetőben, a protestáns lelkész a ko­porsót a temető kapujáig kiséri, de a temető területére nem teszi, mert nem teheti a lábát. A kaputól a sirig nem kisérheti pap a halottat és igy a sirnál nem tartanak semmiféle egyházi szer­tartást. Éppen ezért keltett feltűnést legutóbb, hogy dr. Szabó Józsefnek, a hirtelen elhunyt egyetemi tanárnak a koporsóját a belvá­rosi temetőben egészen a sirig kisérte Kiss Tihamér református segédlelkész, aki a 6Írnál papi palástban, szóval teljes és sza­bályszerűen papi ornátusban elvégezte az előirt gyászszertartást. Ebből sokan arra következtettek, hogy a katolikus egyházi hatóságok engedtek fel­fogásukból. Feltűnt azonban sokaknak az is, hogy dr. Szabó József professzort az egyetemen felállí­tott ravatalnál Bakó László paróchus lelkész bú­csúztatta el és a szertartást is itt ő végezte. A temetőbe azonban saár a segédlelkész kisérte a koporsót. Ebből a szokatlan papváltásból sokan furcsa következtetéseket vontak le. Utánaérdeklődtünk a dolognak és sikerűit meg» bizható helyről megtudnunk a kővetkezőket: Amikor dr. Szabó József egyetemi professzor, az ismert tragikus körülmények között meghalt, a haláleset annyira megviselte ugyancsak reformá­tus vallású özvegyét, hogy képtelen volt a szük­séges intézkedések megtételére. Amikor aziránt ér­deklődtek nála, hogy melyik temetőbe kívánja férjét eltemettetni, azt mondotta, hogy odatemes­sék, ahol a szegedi egyetem elhalt többi tanára nyugszik. Az egyetemi tanárokat eddig — köztük több reformátust is — a belvárosi temetőben, a díszsírhelyek területén temették el. így Szabó professzor számára is ott szereztek sírhelyet. Amikor elérkezett a temetés napja és a gyászoló család tagjai megérkeztek Szegedre, meglepődve vették tudomásul azt a szokást, hogy református halottat Szegeden nem kisér­heti el a pap a sirig, ha ez «z sir a kato­likus temetőben van. Dr. F. L. pénzügyminiszteri titkár, a gyászoló család egyik tagja, azonnal a belvárosi katolikus plébániára sietett és arra kérte a lelkészi hivatal ott talált képviselőit, hogy kivételesen függesszék fel a tilalmat és engedjék meg, hogy a református lelkész a sirig kisérhesse az elhunyt professzor holttestét és a temetőben elvégezhesse a szer­tartást. A plébánián azonban a leghatározottabban kijelentették, hogy erről az engedélyről még ki­vételesen sem lehet szó. Dr. F. L. erre kijelen­tette, hogy az eset bizonyára kínos feltűnést fog ' kelteni és tovább érvelt a szigorú álláspont eny­hítése mellett. A plébánián erre telefonálás kezdődött, majd körülbelül egy félóra múlva közölték dr. F. L. pénzügyminiszteri titkárral, hogy az illetékes fórumok kivételesen felfüg­gesztik a tilalmat, megengedik, hogy a refonmátus lelkész papi palástban átlépje a katolikus temető kapuját, a halottat a sirig kisérje és a sirnál elvégezze a temetési szertartást, azonban ex a lelkész nem lehet Bakó László. A pénzügyminiszteri titkár csodálkozva kérdezte meg, hogy miért nem? Azt a homályos választ kapta, hogy Bakó László, a szegedi reformátusok paróchus lelkésze megsértette a katolikus temetőt így történt azután, hogy Bakó László csak a ravatalnál végezte el a szertartást, de a halottat Kiss Tihamér segédlelkész ki­férte a temetőbe, A Délmagyarország munkatársa az ujpesB 6s a szegedi esettel kapcsolatban kérdést intézett Bakó Lászlóhoz, aki a következőket mondotta: — Az újpesti eset engem nem lepett meg, mert hiszen Szegeden már évek óta érvényesül ez a merev álláspont. Megjegyzem azonban, hogy ez még nem is a százszázalékosan merev .katolikus szempont. Az uj kánonjogi kódex 1172., 1173. és 1175.. kánonjában, bár logikusabb, de sokkal merevebb álláspont érvényesül. A kódex szerint a katolikus temető megszentelt földjében nem ka­tolikus halott egyáltalában nem temethető el Ha mégis megtörténik, hogy ilyen halottat eltemetnek a katolikus temetőben, akkor súlyos sérelem éri az eklézsiát, amely csak azután engesztelődik, ha a nem katolikus holttestet eltávolítják onnan. Ad­dig még katolikus halottat sem temethetnek el a temetőbe. A Szabó professzor temetése alkal­aáhól bekövetkezett — látszólag örvendetes — for­dulatnak csak annyiban tulajdonitok jelentőséget, hogy az eddigi elvi kifogásokat és csupán sze­mélyi tilalmat állítottak fel, hogy tudniillik én nem mehetek be a temetőbe és én nem végez­hetek ott szertartást. Állítólag azért nem, mert megsértettem a katolikus temetőt. Hogy mikor és mivel sértettem meg, azt magam szeretném a legjobban tudni. — Részvéttel emlékezem vissza megboldogult elődömre, néhai Beretzk Sándorra, akit szintén nem engedtek be a katolikus temetőbe, aki tehát szintén megsértette a katolikus temetőt. De rész­véttel gondolok elkövetkezendő utódomra is. mert egészen bizonyos, hogy ő is meg fogja sérteni a katolikus temetőt. Általában Szegeden a pa­róchus lelkészek előbb-utóbb sértegetnek. A se­gédlelkészek azonban többé-kevésbé ezt a lukszust nem engedik meg maguknak és igy szerencsére kéznél vannak egy-egy kényelmetlen helyzet pil­lanatnyi megoldása érdekében. Természetesen ez csak Szegeden van igy, Debrecenben például Baltazár püspök nem sértette meg a kato­likus temetőt és igy nemcsak a temetőben, hanem a temető katolikus kápolnájában is minden akadály nélkül elvégezheti a szertartást Hasonló a helyzet kü­lönben az úgynevezett közős istentiszteletek tar­tásánál, a zászlók sorbani megáldásánál is: Sze­geden tiltja a kódex, vagy akadályozza az össze­férhetetlen természetű, sértegető református pap, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és más kálvi­nista többségű városban azonban minden mpgy szépen, zavartalanul a maga rendjén. Ott a kódex nem rendelkezik, a református pap békességes természetű. Hiába, ilyen oktalanok vagyunk mi magyar reformátusok: ahol kevesen vagyunk, ott sértegetünk, ahol azonban többségben élünk, ott a csöndes békesség hangulata ömlik el rajtunk s igy ott lehet is velünk együtt működni. Rendelet a közüli híd forgalmáról Az autóknak szabad elózni (A Délmagyarország munkatársától) Dr. Buóez Béla rendőrfőtanácsos, a szegedi ka­pitányság vezetője, rendeletileg szabályozta a köz­úti hid forgalmát. A rendelet szerint a gyalogkőzlekedés a köz­úti hidon mindig a menetiránynak megfelelő jobb­oldali gyalogúton történik. A közlekedést meg­állás, csoportosulás, vagy bármi módon akadá­lyozni tilos. Gyermeket és beteget szállító kézi­kocsik, ha több van, csak egymásután a gyalog­járón közlekedhetnek. Egyéb járómüvek és szé­lesebb terhet vivő gyalogosok közlekedése csak a kocsiút menetirányában való baloldalon tör­ténhetik. A hidon járómuvekkel, vagy lóháton való köz­lekedés a kocsiúton csak a menetiránynak meg­felelő baloldaton történhetik. A sebeshajtás tilos, — mondja tovább a rendelet. A hidon személy­szállító gépkocsik minden más járóművet előz­hetnek, ha az ut szabad. Személyszállító kocsik egymást nem előzhetik. Teherszállító gépkocsik — személyszállító gépkocsik kivételével minden más járómüvet előzhetnek, ha az ut szabad. Fo­gatok, bérkocsik csak teherkocsiírat előzhetned, gépkocsikat azonban nem. Bugók nélkül való akár üres, akár terhelt kocsik a hidon csak lépés­ben haladhatnak. A hídról lefelé hajtás mindkét oldalon csak lépésben szabad s itt az előrehajlás vagy elkerülés tilos. Aki ezen rendelet rendelkezéseit és tilalmait megszegi, vagy bármi módon kijátsza, »meny­nyiben cselekménye, vagy mulasztási súlyosabb beszámítás alá nem esik, kihágást követ el és 19« pengőig terjedhető, behajthatatlanság esetén p«dj£ % papig l«rjedbeto elzárással büntetendő,,

Next