Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-23 / 114. szám

8 SZEGED ségügyi állapota kedvezőtlen s egyelőre nem le­hel remény arra, hogy hangját visszanyerje. Az orvosi konzílium után Bonar L*w mini-z'erel­nök levélben jelentette be a királynak lemondását és a király azt a legnagyobb sajnálkozás kife­jezése mellett azonnal elfogadta. Hétfőn dél­előtt gégemiitétet hajtottak végre Bonar Lavon, hogy eltávolítsanak egy kinövést, amely a nye­lést megnehezítette. Mint az éjszakai órákban érkező táviratok jelentik, Bonar L*w állapota igen nyugtalanító. A Times erősen kardoskodott lord Curzon mellett, mig a túlzó konzervatív Morning Post Baldwint tartotta az egyetlen lehetséges jelölt­nek a miniszterelnökségre. Az Observer múlha­tatlanul szükségesnek ítéli, hogy a Chamber­lain csoport belépjen a kabinetbe és ezért Balfourt ajánlta a kormány élére. A francia­barát lord Derby, akit ma reggel a párisi sajtó melegen üdvözölt abból az alkalomból, hogy ő lesz Bonar LAW u óda, az angol sajtóban nem talált kedvező fogadtatásra. Az ellenzéki lapok többsége szerint a legtermészetesebb meg­oldás, lord Curzon kinevezé:e lett volna. A munkások lapja a Daily Herald viszont élesen foglalt állást Curzon ellen s ugy látta, hogy a külügyi politika jelenlegi vezetője már eleve eljátszotta minden jogcímét Bonar Law öröksé­gére, amikor olyan ellenséges kirohanást intézett | Moszkva ellen. A miniszterelnök elutazott Rómából. Vasárnap délelőtt Rómában Bethlen István miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter több olasz közéletü személyiség látogatását fogadta, majd délben 12 órakor Kállay Tibor pénzügyminisztert a pápa magánkihallgatáson fogadta, mely egy óra hosszat tartott. Délután fél 5 órakor a pénzügyminiszter Párisba utazott. Ugyancsak délután a miniszterelnök bucsuláto­gatást tett Mussolininál. Az olasz miniszterelnök biztosította Bethlen gróf magyar miniszterelnököt, hogy a magyar kívánságokat a legnagyobb figyelemmel fogják megvizsgálni. Az olasz kormány igyekezni fog a lehetőség határai között oly megoldást találni, mely számol Magyarország méltányos gazdasági és pénzügyi szükségleteivel, de azért a béke­szerződések kötelezettségeit is feltétlenül figye­lembe veszi. Ez alkalommal kitűnt az is, hogy a szerződések legnagyobb részének ratifikálása semmiféle akadályba nem ütközik. Ilyen szer­ződések az 1922. évi április 5-i egyezmény, továbbá a Díiivasut üzemének újjászervezéséről, végül a közlekedni és tranzitó forgalom sza­bályozásáról szóló megegyezés. Pünkösd hétfőjét Bethlen István gróf miniszterelnök a vatikáni követségen töltötte* Délután a pápai muzeumokat elzárták a közön­ség elől, hogy a miniszterelnökség kíséretével együtt zavartalanul megtekinthesse az ott fel­halmozott kincseket. A miniszterelnököt a mu­zeum főigazgatója kalauzolta. Délután folyamán a legszebb egyházi kitüntetést, a Pius-rend nagykeresztjét küldte meg a pápa a miniszter­elnöknek. Hat órakor a miniszterelnök audien­cián jelent meg a Vatikánban, ahol nsgy dísszel fogadták. A pápai audienciasfélóra hosszat tar­tott. A miniszterelnököt, dr/Csáky István vati­káni magyar követi titkár kisérte a pápához. Rómából a miniszterelnök este 8 óra 30 perc­kor utazott el Khuen-Héderváry követségi taná­csos kíséretében az olasz kormány szalonkocsi­jában. Az állomáson a vatikáni és quirináli magyar követség valamennyi tagja megjelent. Castagnetto herceg is ott volt. Az olasz mi­niszterelnök nevében Russo báró kabinetfőnök, Diangcheri követségi tanácsos és Gianini sajtó­főnök volt jelen. Baldwin kincstári kancellár worcesteri beszé­dében elismerőleg nyilatkozott arról a munkáról, amit Magyarország a tnaga pénzügyeinek meg­szilárdítása végett kifejtett. Juhász Gyula jubileumi ünnepe. (A Szeged tudósítójától.) Ezer ember jelent meg vasárnap délelőtt 11 órakor a Belvárosi Moziban, ahol a modern magyar irodalom ve­zető nagyságai jöttek össze Juhász Gyulát ün­nepelni, huszonötéves költői jubileuma alkal­miból. Soha még olyan áhítatom csönd és olyan felmagasztosult hangulat nem ült a Belvárosi Mozi helyiségében, mint ezen az irodalmi ünnepen. Móra Ferenc, az ünnepelt szegedi irólársa és barátja, nyitotta meg az előadók sorát. Egy csokor friss mezei virágot hozott a költőnek, amely legjobban szimbolizálja az ö lelki és testi életét. A meghatottság és az öröm szavai voltak Móra Ferencéi és a közönség szűnni nem akaró tapsorkánnal jutalmazta őket. Babits Mihály, Juhász Gyula osztályostársa állott ezután az előadó asztal mellé. — Lám, te megelőztél valamennyiünket — beültél jókor az első padba, és mikor becitáltál j engem és leültettél szépen magad mellé ... én ugy néztem rád, mint kis diák néz a nagy diákra, aki már évek óta vitézkedik a kollégi­umban — és egy kicsit még ma is evvel a tisztelettel nézek rád, te kedves, te okos és ko­moly nagy diákl Mert te már nagyon sokat tudtál akkor, amit nekünk csak lassan kellett megtanulni és ma sem tudtuk megtanulni elég jól; tudtad, hogy mi minden nem érdemes itten, tudtad, hogy milyen szomorúság magyarnak születni s milyen keserű nálunk a dicsőség ize, tudtad, hogy jobb megülni mozdulatlan, talán a búbos kemence mellett, melyről énekeltél, „megférnek a jó emberek", távolmaradni a vá­sártól nekünk, akiknek minden érintés fáj. — Emlékszel-e Szegedre, erre a Szegedre, ahová most visszajöttem érted annyi sok év után; ahol akkor egy darabig együttéltem ve­led, hosszú sétákban a Tiszaparton, amikor Neízschéröl beszéltünk és Arany Jánosról, Baudelairerről és Csokonairól; emlékszel-e? Nagyváradra, a Holnapra, ahol először hoztad néhány darabomat, meg se kérdeztél, világ szeme elé, kipellengéreztél a világ előtt, magad mellett abban a könyvben, ami ugy szólt akkor, mint a faltörő érc zengése a régi kapukon? Gúnyosan küldted aztán a könyvet utánam egy sor levél nélkül, mintha mondanád: látod, itt vagy te is 1 velünk vagy te is I harcolsz te is l szenvedni fogsz te is I Többet nem is irtát; « mikor nagyon zaklattalak a levélért, akkor egy másik aláírást küldtél a magadé helyett, egy nevet, mely szimbolikus névvé vált azóta, me­lyet a halál is megszentelt azóta s melyet ki­mondani még ma is tüntetés: az Ady Endréét. (Percekig tarló taps.) Egy darab irodalomtör­ténet ez. Megvonuitál az ő neve mögé. — Amint engemet kerültél Juhász Gyula, ugy kerülted a dicsőséget is s amint elvonultál akkor leveledben ama nagy név mögé, ugy vonultál hátra neveddel sokszor kis nevek mögé is: de hiába, mert a dicsőség is rád leli Ezután R. Étsy Emília lepett elő a függöny mögül és öt verset szavalt el Juhász Gyulától ismert művészetével, amely a legfinomabb hú­rokon játszik és a könnyek'g fokozza a verset, amelynek hangot adott. A közönség szüntelenül tapsolta a rég nem látott kedvencet, aki most is csak kivételcsen lépett a pódiumra, hagy a magyar irodalom szegedi ünnepének fényét és sikerét emelje. Kosztolányi Dezső Juhász Gyu'a költészeté­ről mondotía el gyönyörű tanulmányát, amelyJ ben többek közt a következőket mondotta: — Koszorút hozok erdei vadnefelejts -kből, sötét árvácskákból. Kezemben azonban reszketnek a virágok s mielőtt átnyújtom, majdnem leejtem az ünnep küszöbére. Nemcsak azért, mert test­vérem az, akit ünnepeinek, az A'föld gyer­meke, kivel egy a vérem és kenyerem, leve­gőm és emlékem, nemeseik azért, mert a sze­retet elfogódottá tess, nemcsak széri, mert pá­lyám egyszerre kezdődött az övével s az idő komoly kondulása eszembe idézi, hogy fölöt­tem is elröpültek az évek, hanem azért is, mert tudom, hogy ez a böllő mindig szerette a vá­gyat, mely a végíelen felé nyílik, határ nélkül és rettegett a beteljesülés nagy pillanatától. — Gyengédtelenség lenne tehát mesgyét szabni annak, amit egynek tudott mindig és elhatározni azt, amit mi érzünk iránta. Ö most is fiatal. Neve fiatalemberek meleg szivébe van Szeged, 1923 május 13. bezárva. Másrészt az ő fiatalságára, a huszonöt év elő tire nem is tudnék em'ékezni. Valószínű­leg ő sem. Nem volt fiatalsága. Ugy érkezett közénk, megszenesedett reményekkel, a szilaj, visongó garab jncások lársaságaban, hogy öreg­nek vallóba magát s első dala, husz éves ko­rában az volt, hogy elmúlt az ifjúsága. Ké­sőbb felkeres'em őt az Ipar-utcáoan, szegedi elefáncsont-tornyában, mely ennek a városnak legmagasabb épülete s itt szintén a letűnt dol­gokat emlegette. Aztán felkeresett ő is, hónapos szobámban, hosszú, rejtélyes évek u'án meg­megjelent a budapesti aszfalton, napfényes idő­ben esernyővel, esőben esernyő nélkül s min­dig fíhér harisnyában, mint a halottak, de ott is, akkor is a multat siratta, mely távolról már szépnek tetszett. Csakhogy egy idő multán csoda történt. A fiatalok megvénültek. Juhász Gyula azonban nem vénült meg. Ugy látszik, neki van vilami arkánuma. Mijd igy végezte be sravait: — De halkan beszéljünk, ne zavarjuk a passzió e világát ünnepi hangokkal. Nem rátar­tozik, hanem miránk, hogy maradandót alko­tott s könyvei az óriás könyvtárak azon a ré­szén állanak, melyekben visszatérnek a korok a halhatatlanság utcájába. Most psdig el is né­mulok. Emlékezem egy mozdulatára. Mikor a budapesti közkórházban feküdt, mellén a seb­bel, ágya fejéhez léptem, vigasztaló szókat pró­báltam mondani, mint már ilyenkor szokás, ö azonban magához ölelte a jegestömlőt, sebéhez szorította, mintha védelmezné kétségbeesését, az egye-len kincsét, attól félve, hogy ezt is el­rabolják. Ne vegyük el tőle most sem. Legyen övé a fájdalom és a dal. luhász Gyul.i, az ünnepelt költő állott ezulán szólásra. A meghatottság erőt vett rajta most, mikor bab-rkoszorus ünnepe van és csak da­lolni akart. Két gyönyörű verset adott elő s a közönség tízperces tapsorkánnal tüntetett mellette. Végül az üdvözlések következtek. Dr. Szalay József kerületi rendőrfőkapitány, az Oithon Irók és Hírlapírók Köre és a Dugonics-Társaság kép­viseletében köszöntötte Juhász Gyulát és át­nyújtotta neki az Otthon 50000 koronás ado­mányát. Miklós Jenő a Pátria k'ub és a Ma­gyarság üdvözletét és adományát hozta, Töl­gyes Gyula a Magyarországi Újságírók Egyesü­lete, végül Móra Ferenc a? szegedi újságírók jókívánságait tolmácsolia. A jubileumi ünnepség egy órakor ért véget. A fővárosi vendégeket dr. Szalay József látta vendégül ebédre, délután pedig Eidus Bentián fogtechnikus hívta meg őket. Babits Mihály és fetesége és Kosztolányi Dezső pünkösd hétfőjén is itt maradtak és Tapéra rándultak át, ahol Nyilassy fesiőmüvésit látogatták meg. A fővárosi irók kedden reggel utaztak el Szegedről. Belgium is jóvátételi tervet készíttet. Mint jelentik, Belgium is jóvátételi tervet készített Ez a terv főleg azt célozza, hogy el­oszlassák Anglia aggodalmait a szövetségesek­nek a német ipari vállalkozásokban való része­sedébe ellen és kiinduló pontja az, hogy rész­vények átvétele he yett, amit Franciaország kö­vetel, uj kötvényeket bocsássanak ki a német iparvállalatok, amelyek a szövetségesek számára zálogot jelen enének. Berlinben ma tanácskozik a kancallár a pártvezérekkel az uj jóvátételi ajánlatról. A saarterületi kormánybiztosság elhatározta, hogy 1923 junius 1-ével a frankot vezeti ba pénznemként a Saar-területen. Nincs nyugalom Keleten. Konstantinápolyban egy olasz karabinieri, akit több török hadapród füttyel gúnyolt, majd tette! bántalmazott, a tömegből szabadulni akart és revolverlövéseket adott le, amelyek egy török tábornokot megsebesiiettes. Az olasz ka­tona eíu»án a francia főhadiszállásra menekült. Az incidens áldozata Ali Riza, volt miniszier, aki belehalt sebeibe. Athéni jelentések szerint hire érkezeti, hogy a törökök a Marica hídját, amely Drinápolyt Karagaccsal összeköti, felrobbantották, j A Times jelentése szerint az athíni britt jj követ a görög kormánynak mérsékletet javasolt ' és tudomására hozta, hogy hí egy kelettráciai \ betörést kísérelnének meg, lényegesen rosszab­? bitanák a lausannei görög delegáció helyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom