Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-29 / 23. szám

1927 január 29. DÉLMAG ÍÍARORSZÁG 3 /1 szegedi tiszti főorvos csak akkor záratná 2>e az iskolákat, fia már csak egy „fél tanár" maradna. Az u/szegedí fárványkórfiázban egy spanyolgyanus beteget j ápolnak. (A Délmagyarország munkatársától.) Amint a Délmagyarország jelentette, Szegeden az in­fluenzában megbetegedettek száma igen nagy. A kerületi orvosok és a munkásbiztositó or­vosai alig győzik a hatalmas tömegű munkát elvégezni. Legnagyobb a járvány a munká­sok és a diákság között, a tiszti főorvosi hi­vatal az iskolák bezárását azonban még most sem tartja szükségesnek, sőt a tiszti főorvos azt a kijelentést tette, hogy az iskolák bezárá­sát bármennyire is szorgalmazzák, mégsem rendeli el, mert sokkal jobb, ha a tanulók egytől-egyig most átesnek a náthalázon, mint ha esetleg a járvány súlyosabbra fordultával kapnának fertőzést. — Tévedés az, hogy a tömeges együttlét nagy befolyással van a fertőzésre — mon­dotta a főorvos —, mert Szeged környékén, Szoknyarendelet! „A tanköteles leányok nem /ár&atnak rövid szoknyában és uffatlan ruhát sem viselhetnek (nyáron sem)." — A tanár­nőknek kell fópéláával elöljárni. (A Délmagyarország munkatársától) Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az uralkodó és egyre hóditó divat szoknyáiról sem feledkezett meg. A kultuszminiszter nevéhez fű­ződik az első magyarországi szoknya­rendelet. A miniszter ugyanis vidéki köruta­zásai közben ugy találta, hogy az iskolás­lányok szoknyái tul rövidek. >A szok­nyák rövidsége szembetűnő és félő, hogy e divat még sok rendellenességet fog maga ulán vonni* — mondja a legújabb rendelet. A szoknyarendelet a napokban érkezett le a szegedi leányiskolák igazgatóihoz és a tanfelügye­lőséghez. A rendelet kimondja, hogy az iskola­köteles leánykák nem hordhatnak térden felüli szoknyát, hanem köté­sek a szoknyát térden alulira meg­hosszabbítani. A rendeletnek azonban nem­csak a szoknyák rövidsége miatt van kifogása» j hanem szabályozza a felsőruhák sza­bását is. A növendékek nem viselhetnek ujjatlan ruhát (nyáron sem) és kivágott nyakal »ими. »li tekintetekben — mondja a minisztert ren­delet, a tanárnőnek és tanítónőknek kell elől­járni, ami azt jelenti, hogy a tanárnők és a ta­nítónők sem járhatnak rövid szoknyában és uj­jatlan ruhában. A szigorú rendelkezés vegyes érzelmekéi vál­tóit ki a szegedi leányiskolában. A lanifói és tanári szobákban a liz perces szünetek alatt egyéb­ről sem adomáznak, mint a szoknyarendeletről. Az egyes tanítónői és tanárnői testületek azon­ban elhatározták, hogy a rendelet h e 1 у e s é r l e 1­m e z é s e céljából szülői értekezletet hívnak ösz­sze, amelyen majd megtárgyalják a rendelet vég­rehajtásának módozatait. A kisvasút első diadalútja Pusztamérgesig. Mütanrendőri bejárás farokkal, büfféoel és ingyen utasokkal. (A Délmagyarország munkatársától) I 1 Félkilenc órakor kezdődött meg a Rudolf-téren a kisvasút mütanrendőri bejárása. A »mütanrend­őrök. szép számban gyülekeztek az állomásépü­letek előtt, megjelent mindenki, aki meghívót ka­pott erre az ünnepélyes aktusra: mérnökök, vá­rosatyák, vasutasok, rendőrök és a kíváncsiak hatalmas tömege. A kisvasút már ott várakozott a pályaudvaron, tisztára pucolt vagonjai ragyog­lak az erős napfényben, a jóelőre befűtött kis­uiozdony vastagon ontotta a fekete kőszénfüstöt. Sokan megálltak a prüszkölő mozdony előtt és tréfálkoztak a mozdonyvezetővel. — Ugy tesz az öreg, mint egy nagy, — mutogattak a büszke masina felé. A masiniszta azonban erélyesen megvédte a kismozdony becsü­letét, felvilágosította az élcelődőket, hogy kicsi u bors, de erős, ha akar, negyvenöt kilomé­tert is beszalad a vonattal együtt óránként ... — Most nem akar — tette hozzá mentegetőzve* amikor azonban gúnyos mosolyt vélt látni a kér­dezoskődők ajka körül, mérgesen lekapta a for­róvizes csővet és megfenyegette a tréfálkozókat, akik még ettől sem ijedtek meg valami nagvon Végre ' kilenc óra felé megalakult a mütanrendőri bízottság. Tichy Géza vasúti és hajózási főfelügyelő be­invitálta a váróterembe a hivatalos urakat és meg­nyitotta az eljárást. A bizottság azután kivonult a tíszaparti kanvarodóhoz. ahol Taussig Ármin néhány kifogást emelt a kanyarulat ellen. Eltartott a műszaki vita tizenöt percig, a bizottság azután felszállt a vonat utolsó kocsijába és a mozdony­vezető utasítást kapott , az indulásra. Hosszú fütty, a kis kocsik nagyot rándultak és a vonat megindult. A mozdony ismét szuszogni kez­dett. Büszkén kúszott végig a Tisza partján a ahol a tanyák népi igen érintkeznek egymás­sal, minden családban van beteg, különösen Alsótanyán sok a megbetegedés. Egyszóval az iskolák bezárását akkor sem rendelem el, ha az iskolákban egy fél tanár és minusz két diák maradna... Különben is a járvány a tiszti főorvos sze­rint elérte a legfelső fokot és már állandóan csökken a betegek száma. Szegeden hate:tr ember esett keresztül a náthalázon. A tiszti főorvosi hivatalhoz egyébként pén­teken hat ujabb megbetegedést jelen'e'.tek be. Az ujszegedi járványkórházban nyolc fekvő- j beteg van, akik közül hatnak könnyű lefo- j lyásu influenzája van, egy tifuszgyanus és j csak egynek vannak a régi spanyolbetegségre emlékeztető tünetei. vasút, de hiába integetett a mozdonyvezető egy biciklista után, az nem ért rá és így bizony el­maradtunk mögötte. Néhány perc múlva aztán megálltunk. A gyermekklinika volt az első megállóhely. A bizottság kiszállt, a villamosvasúti keresztező­dés körül tömörült. A villamosvasút igazgatója emelte itt a második kifogást. Felvetette a kér­dést, hogy találkozás esetén a villamos várja-e meg a kisvasút elvonulását, vagy pedig a vasul várjon. Nagy vita keletkezelt, korányi igaz­gató a villamost tartotta fontosabb közlekedő esz­köznek és igy a kisvasutat akarta megvárakoz­tatni. A többség azonban vasút pár ti volt, te­hát a villamos fog várni. Azután ismét megindult a kisvasút. Merészen át­kanyarodott az átrakodó állomás felé, amit a vasútépítő fantázia nagyálki másnak keresztelt el. Itt is elmúlt egy negyed óra. Meg­néztek minden talpfát, minden sinszöget, megvizs­gáltak minden síndarabot. A vonat első három kocsiját zsúfolásig meg­töltötte az ingyen utazó tanyai publi­kum. A végéről számítva a harmadik kocsiban volt u büffé. Három városi szolga töltötte be a pincér és a csapos tisztségét. Kikészilelték a konyakos poha­rakat, a sörös üvegeket és a harapni valót. Berzenczey Domokos pedig előhúzott néhány pakli kártyát a zsebéből, tarokkot is, magyart, megalakultak a partik és megindult a játék. A vasút igy zavartalanul döcögött tovább a tanyavi­lág felé. A vendégek később már észre sem vették, hogy hol és mikor áll meg a vasút. Visszavonultak a kocsik belsejébe, itt kialakultak a kompániák. | Az élelmesebbek egész élelmíszerkészleteket hal­moztak fel, mert útközben derült csak ki, hogy a város, bár finom étkekkel és italokkal szerelte fel a mütanrendőri vonatot, de a mértéket el­hibázta, a büffé Í\Y. első rohamra kime­r ü 11. Volt minden, ami szem-szájnak kellemes, sör, bor, likőrök, pálinkák, sajtok, szardiniák ha­talmas, negyedkilós dobozokbán, szalámi, sonka és sok más egyéb, ami alkalmas volt arra. hogy hangulatossá tegye a bejárási. Amikor a vasul befutott Kunhalom állomásra, az utasok, vagy az alsótanyai argonaulák, meg­békét örömmel szállak ki. A legboldogabb természetesen Berzenczey Do­mokos volt. Mosolyogva járta végig a kocsikai, sohasem fogyott ki az alsótanyai tüzparipa di­cséretéből. Az álmos szántóföldek, a télbe hervadt gyü­mölcsösök közömbösen maradtak el a tovakuszó vonat mellet!, néhány megzavart kutya futott csak versenyt a prüszkölő mozdonnyal és méltatlan­kodva csaholt a betolakodó szörnyeteg után. Félegyet mutattak az órák, amikor megállt a vonat a zákányi iskolánál. A píroszászlós állomásfőnök katonás lépésekkel közeledik Berzenczey felé és mondja: — Jelenlem alássan főtanácsos urnák, hogy az átrakodó állomásról érkezett telefonjelentés sze­rint a szegedi helyőrség parancsnoksága közölte, hogy abban az esetben, ha a hideg három fok­nál nem lesz nagyobb, a katonazenekar díjtala­nul rendelkezésre áll a kisvasút héfői ünnepélyes megnyitása alkalmából. Berzenczey hivatalos komolysággal vette tudo­másul a jelentést, de aztán ugy továbbította a jó hirt, hogy féi a rezesbanda a nóták be­fagy á s á t ó 1. — Mi lenne akkor, mondotta, ha megelevened­nének M ü n c h a u s s e n báró kalandjai és a trombitákba befagyott nóták csak valamikor nyá­ron engednének föl, amikor már nem is lesz újdonság a kisvasút. De aztán ment továbh a vonat. Az öreg ta­nyák szép sorjában maradtak el mögöttünk. Egy­szer csak füttyentett a mozdony és műsoron kí­vül megálltunk Papp István tanyája előtt. Az őszhaju városatya ott állt a kapuban és barátsá­gos parolával fogadta a kiszálló urakat. Aztán elpanaszolta, hogy ba j van, nagy baj. A kisvasút egyik láviróoszlopál odaállir tották kapuja elé. A kocsik csak nehezen tudják kikerülni. Interpellált is miatta a csütörtöki köz­gyűlésen. Hosszas tanácskozás után igérelet ka­pott a bizottságtól, hogy majd máshová helye­zik el az alkalmatlankodó oszlopot. Erre már megbékült az öreg és lekenyerezte a mü­tanrendőröket, akik elpanaszolták, hogy elfogyott a sonka mellől a kenyér. — Gyüjjenek be az urak a házba, van ott ki­nyér bőven. Vigyenek, amennyi csak köll, aztán használják egészséggel. Fel is pakolt alaposan a kisvasút és teljes mu­nició készlettel robogott tovább Pusztamérges felé. Kellemesen lepte meg a bizottság tagjait min­den állomás. Apró, villaszerű épületek, zöldre­festett ablakiakkal és ereszekkel. Tiszta, világos szobák, tágas várótermek és egyik másik állo­máson egy vagy két vendégszoba. Az állomás­tónökok, akik feszes liaptákban, piros zászlóval fogadták a befutó kisvonatot, lakást is kaptak ezekben az épületekben. Igy már minden ablak­ból muskátli virágok mosolyogtak a vonatra. Na­gyon sokan szívből megirigyelték az állomásfö­nökök sorsát, akik egy csapásra jutottak nyuga­lomhoz, békéhez, életbiztonsághoz és lakáshoz. A vonaton a hangulat közben állandóan emel­kedell. A larokkpnrtik szépen haladtak a végki­fejlődés felé, sok huszonegyest fogtak el útköz­ben és sok u j anyaggal gyarapodott az anekdóta gyűjtők jegyzökönyve. Berzenczey Domokos mint holmi szívélyes és gondos házigazda, fáradhatat­lanul gondoskodott a vendégek testi és lelki jó­létéről. J Két órakor ért be a vonatunk Pusztamérgesre. az e8ész f^- Az össze­SmLn ? ,arsány önzéssel fogadták az ál­lomási a berobogo masinát Fonott fiaskók kerül­boniUHi°nat büff^óbe> telitve jófajta mérgest Félórai veszlogelés ulán indult vissza a város , - A m°zdonyt fordítva fogták a vonatba mert hal fordiló korong egyelőre még nincs. — Majd lesz az is —, vigasztalta a publikumot M i h á 1 y f f y László műszaki tanácsos, a kis­vasút vezérigazgatója. Az ut visszafelé már sokkal gyorsabb ütemű volt. Csak az állornú sokon álltunk meg, de rövid ideig. Léhet azon­ban, hogy a hangulat vol( olyan, hogy nem vett tudomást az idők múlásáról. A fonott fl&skók ki-

Next