Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-10 / 156. szám

1927 JüHus íft DÉLMAGYÁHORSZAG 0M Gaál Gaszíoia láíogaiása az a szegei! tanyákon fA Délmagyarország munkaiátsátől.) Gaál Gaszton, országgyűlési képviselő, az első nem­Ktgyülés ismertnevü elnöke, akinek politikája nz utóbbi években határozottan elkanyarodott ^ jobboldali szélsőségektől liberális, puritán ¿s emberbaráti irányba, szombaton délután Szegedre érkezett. Gaál szegedi tartózkodásának egészen meglepetésszerűen olyan körülmé­nyei vannak, amelyeket csak azzal tudunk magyarázni és menteni, hogy a képviselőház volt elnöke teljesen tájékozatlan a szegedi viszonyokkal és az itteni emberek poli­tikai felfogásával és szereplésével. Gaál Gaszton ugyanis dr. Szécséngi Istvánnak, az ismert fajvédőnek és ébredőelnöknek meghí­vására érkezeit most Szegedre és bizony az ¿bredöelnök vendége is. Nem tudjuk, hogy Gaál Gaszton tájékozva van-e mindenről, tud­ja-e továbbá, hogy dr. Szécsénginek a legkisebb talajét és gyökere sincs a tanyákon, ahol az 5 szélsőséges elveinek alig-alig akadt eddig visszhangja. Igaz, hogy Szécsényi be­kapcsolta a vendéglátás rendezésébe dr. Ső­reghy Mátyást, akit vele szemben már ismer­nek a tanyán, továbbá Szécsi György nyugal­mazott igazgató-tanitót, aki kenyere javaré­szét a tanyán ette meg. Ez a két vice-vendég­látó azonban kormánypárti érzelmeiről is is• mert volt eddig, hiszen igen agilisan dolgoz­lak a képviselőválasztáson a kormánypárti lista érdekében. De Szécsi, meg Sőreghy kor­mánypárti szereplésük mellett jobboldali ér­zelmeikről is ismeretesek, tehát politikai hit­vallásuknak vannak érintkező pontjai az éb­redőelnök politikai felfogásával. De már most hogy fest ez a tabló, ha a középen a robusztus erejű, pártkereteket elviselni nem tudó, de a jobboldali szélsőségektől messze-messze elka­nyarodott Gaál Gaszton áll?! Egy bizonyos. Gaál Gaszton, akit hivott már Szegedre dr. Gerle Imre is, Magyar Péter is, de eredménytelenül, Szécsényi István hívására eljött és vele, meg csatlósaival kimegy a ta­nyára. Ismételjük: lehet, sőt valószínű, hogy ez a politikai melléfogás a volt nemzetgyű­lési elnöknek a helyi viszonyokkal való tájé­kozatlanságából származik. Az ilyen melléd fogásokból azonban kellemetlen következmé­nyek is támadhatnak, a jelen esetben például olyan, aminőt Gaál Gaszton semmiesetre sem akarhat alátámasztani nevének presztízsével. Kézenfekvő ugyanis az a feltevés, hogy dr. Szécsényi nem azért akar a szegedi tanyákra pont Gaál Gasztonnal kimenni, hogy azokat önmaga megismerje, vagy vendégével meg­ismertesse. Lehet, hogy az ébredcelnök részé­ről a Gaál Gasztonnal való tanyai kirándulás közéleti sakkhúzás, hogy most leviziteljen a jó tanyai líép közölt, elmondja ott ismert szó­lamait és a í&ssyal Kép fefeéfeesi képszerű Gaál Gas^'öit éntyéfcában meg­kezel a íer]eszkeűésí. Csongrádra, ugy látszik,' egyhamar nem szá­míthat már az ébredők szegedi elnöke^ Erről a sakkhuzásról azonban csak dr. c onyi István hiheti, hogy ügyes. Teljesen klá­zárinak tartjuk, hogy Gaál Gaszton fedezz* az ébredő politikának a tanyai nép körébe?,! való terjesztését és egészen bizonyos, hogy. gondoskodni fog ismert egyenes álláspont j­nak kellő közhírré tételéről, ha kiderülne hogy veszélyes és lejáróban levő ébredő jel­szavak gyökeretverősére akarták felhasználni tekintélyét. De tévedhet még egyben dr. Szé csényi. Ö gavalléros és figyelmes házigazda lehet. Eltol thet egy-két jó napot a tapyán De babérok sohasem fognak ott kivirulni sem az ö politikája, sem az ő személye részére, rendeled (A Délmagyarország munkatársától.') A belügyminiszter a város hatóságához szomba­ton küldte le legújabb rendeletét, amely az önkormányzati testületek hatályosabb ellen­őrzését célozza. A rendelet a városok ház­tartásaiban minden vonalon a legszigorúbb takarékosságot irja elő. Az évi költségvetésbe csak olyan tételeket szabad felvenni, ame­lyekre elengedhetetlenül szükség van. A ki­adási tételeket a legnagyobb aprálékossággal kell a költségvetésbe beállítani a rendelet sze­rint, hogy az ellenőrzésnél minden egyes ki­adási tétel hováforditását is meg lehessen álla­pítani. Előírja még a rendelet, hogy az évi költségvetést október 15-ike előtt fel kell ter­jeszteni a belügyminisztériumba, hogy ott még november végéig revideálhassák. Az uj belügyminiszteri rendelkezéssel kap­csolatban a polgármester a Dél magyar orszáfj munkatársa előtt kifejtette, hogy a városok, költségvetéseiket eddig saját életszükségletük szerint állították össze. Minden városnak le­het különleges kiadási tétele. Az uj rendelt. csak egyforma tételeket ismer és ezzel, uni • formizálja a városok költségvetéseit. — Hogy hogyan lesz ez végrehajtható, nem tudom — mondotta a polgármester '-y. Ánnv tény, hogy- Szeged város költségvetését nem lehet más város költségvetéséhez hasonlítani, Szegeden például a költségvetésben jelentős tételként szerepel a csatornaszivattyuzás. Ilyen kiadási tétele más városnak nincsen és igy, erre vonatkozólag meg kell még kérdezni a belügyminisztériumot, hogy a város az ilyen rendkívüli kiadási tételeit hogyan tüntesse íe. a költségvetésben, Az elemi Iskolákban a békebeli Mivé fölé emelkedett a tanítás eredménye* A íany&I Is&oSáEfcé! örvesdeíes »ágyszámmá! Mozaák be a k$zép!skoI&M& I (A Délmagyarorssság munkatársától.) A | tanfelügyelőséghez befutott tanulmányi jcíen­j tések, amelyek az 1926—27. tanévről számol­nak be, arról tanúskodnak, hogy ebben az évben mintegy 20 százalékkal javult az álta­lános tanítási eredmény. A kiváló tanitási eredményt nagyban elősegítette az, hogy a felsőbb tanügyi hatóságok a legszigorúbban ellenőrizték a mulasztásokat. A mulasztó is­kolaköteles gyermek szülőjére nem egyszer a legmagasabb bírságot rótták ki. A szigorú ítéletek hatásaként az iskolától rettegő tanyai nebuló csak akkor mulasztott, ha valóban betegség miatt kellett otthon maradnia, mer' a szülők is vigyáztak arra, hogy gyermekeik igazolatlanul ne mulasszanak. A jő tanulmányi eredmény másik oka az,' hogy az elmúlt tanévben járványos betegse;; miatt nem kellett bezárni az iskolákat. A. ragályos megbetegedések csak szórványosai,;' fordultak elő és sohasem terjedtek el oly nagy­mértékben, hogy miattuk be kellett volna zárni az iskolákat. Elmaradtak a szénszüne­tek is. A varos 200 millió koronával járult hozzá az iskolák fűtéséhez, ugy hogy nem volt iskola, amelyik tüzelőanyag hiányában zárta — Csiba te, a nyavalya törje ki a fajotokat, hektók mán kitelt az esztendőtök, möhettök iirgézni, mert itt mán a bécsi kutyák veszik ót a hivatalt. Nem vagyok tudója, milyen szisztéma szerint adnak vészjeleket egymásnak a pusztai kutyák, de az bizonyos, hogy mire beértek a majorba, a Triász is, meg a Burkus is egyszerre olyan hangulatba esett, mintha már kikézbesitették vol­na nekik a B-listás végzési Leeresztett farkkal, lesunyt fejjel oldalogtak előre-hátra, éjszaka pedig olyan keserves vonyitást vittek véghez, mintha csak a Jack London alaszkai könyveiből tanul­ták volna. A gulyások, banászob, béresek, csőszök se tud­tak belegyőződni a dologba. Konyhán, kútnál, istállóban ha összejöttek, mind csak azon folyt » diéta, hogy. lesz, mint lesz most már, ha a ®ilüomos kutyák megjönnek. — Ugy Iössz, — mondta a gulyás az öregbéres­«ek, hogy a nyáron netöd kell őket az öledbe feordanod. I, - Már mér'? 1 — Már azér', hogy a kiráiydiíjnye beló ne mon­JGn a kényes talpukba. i - Hát a kórsági — káromkodta ei magát v •j®"*8» ~ Hanem kend majd nyargalászhat, ha a «ranpüs-tarhonyáhan mögúgeü szájukat a pap. •89» oszLkiüjubban szétugatják a gulyát — Nem félők én attul, — legyintett a vén gu­lyás. — Nagy böcsben tartják azokat az uri dö­göket, majd mőglásSátok, hogy bográcsbul ká­véznak. Erre meg a béres mondta, hogy »nono*. Utó­végre ehetnek ám most a bécsi kutyák olyant is, amitől másnap fölfordulnak. — ótott meszetöt köll a moslékjukba beverni, arra nagyot isznak, oszt ugy mögdagad bennük, hogy szétfeszejti üket, — adta a tanácsot egy nagyra menendő bojtárgyerek. — Fogd be a szád, te girhös! — förmedt rá a számadó, mint közvetlen principálisa, de a szeme összevillant az őregbéreséveL Látnivaló volt, hogy itt többszörös ebhalál lesz, de hát mi közöm hozzá? Lehet, hogy én is csak igy tennék az ő helyükben. Még se hagyhatja azt az ember, hogy mindenféle jött-ment ebbe! csúffá tegyék az ö tisztességes kutyáját. Az ügy különben elég gyorsan elintéződött. El­jövetelem előtt való nap lovasposta hozta a birt a faluból, hogy megjöttek az uri kutyák, lehet értük menni szekérrel. Akkora ólban hozta őket a vasút, hogy beitlene faluházának. Este felé járt az idő, mikor a szekér kiérkezett 'a puszíárau Ott várta a m^jpr udvarán- az urada­lom míBtten épkézláb embere. Triász és társai ; ? r-.ilnd ott szűköltek a ház körül. Érezvén, hogy m iv.-jtjr baj lehet, mert- ekkora embersokarlalrnst itt tcnjciésea szoktak látni A ketrecajtőt maga a tiszttartó nyitotta bil — No gyertek, híresek! A híresek azonban nem igyekeztek kifelé. Ha­ragos morgás hallatszott ki a ketrecből, minth; mindegyik a másikat tessékelné előre. Persi-J Bécsben a kutyák is mind udvariasságra Vannak nevelve. — Bújjatok már ki no, fene belétek, — rázL meg a tiszttartó a ketrecet Erre aztán csakugyan ki is. ugrott a ketrecből — egy kuvasz. Aztán a második kuvasz, aztán harmadik kuvasz. De nem olyan akárhová va" > kuvasz ám, hanem csupa idevaló Triása-féle ku­vasz. Éppen olyan tomposak, kócosok, bozontos farknak, még a nyelvük is akár az itthajjvalókt­Az volt az első kérdésük: •— Eh-eh-ehehe, szokott-e még finánc erre fSrai! — AhM-ahhá-ahhá, több, mint azelőtti Aadrásék nem szóltak semmit, mert nesa va!o az urakat szemtől szembe kinevetni, — csak jebb tolták a szemükbe a sapkát. Hanem a tlsz^ tartó egy kicsit kelletlenül nevette el magái'. A kutya teremtésit neki. Bizonyosan a Hatbur kuvaszaiból valók. A magunk kimustrált kút}-'­Látod, igy kélt s magyar embernek" a.rí a küllőidről megtanulni,' hogy mennyit ér * !r tyájju Most meg én mondtam, hogy oouov Kec*> l csak a Lutj-áiVai vau igy a magyar ember.

Next