Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)
1928-08-01 / 173. szám
ISIK augusztus 1. U.Y AHOila/, Alj A városi féggyár nem íuclfa a szegedi jégszükségleíel égifent Küldöttség a városházán a tarthatatlan helyzet ügyében — A polgármesterhelyettes engedélyt adott a tiszai természetes jég használatára legalább azt legye meg, hogy az ötoen kilós tételehet szállítsa el a megrendelőhöz. Fodor Jen5 erre kijelentette, hogy a fuvar(A Délmagijarország munkatársától.) A legutóbbi vasárnap igen kellemetlen meglepetést hozoii azok számára, akik a városi jégqyárral álltak összeköttetésben, de leg~ inkább a vendéglősök és a kávésok, valamint a cukrászok számára. Kiderüli, hogy a városi jéggyár a rekkenő hőségben képtelen volt vállalt kötelezettségének teljesítésére, üzletfeleinek csak redukált mennyiségben szolgáltatta ki a müjeget, ami rendkívül nagy károkat okozott mindenfelé. Az uiszegedi strandok például csaknem teliesen ¡ég nélkül maradt, k, de nagy nehézségekkel kelleti megbirkozníok a városi üzleteknek is. A cukrászok készülékeiben megolvadt a fagylalt, a vendéglőkben langyos sört szolgáltak löl és hiábavaló volt minden panasz, minden kérés, az egész városban nem lehetett müiéghez ¡nini. Igaz ugyan, hogy a természetes jéggel megtöltőit vermek szinte érintetlenek a tél óta. de a természetes ¡ég felhasználását szigorúan tiltják különböző rendelkezések. Az érdekellek körében a jéghiány és az ebből származó tekintélyes károsodás természetesen igen nagy és érthető elkeseredést keltett. Olyan hirek terjedtek el a városban, hogy a jéggyár vasárnapi termelésének javarészét Hódmezővásárhelyre adta el és a szegedi vevők számára ezért nem jntott már megfelelő mennyiségű müjég. Valószínű, hogy ennek a hírnek van is valami komoly alapja, mert hiszen vasárnap nem volt nagyobb a hőség, mint a megelőző Topokban és igy a jégfogyaszlás sem lehetett jelentékenyebb. A\z érdekeltek elhatároziák, hogy sérelmeik brw^slása érdekében a jéggyárat fenfartó vá•TOS .hatóságához fordulnak. Kedden a vendéglősök népes küldöttsége Jelent meg Fodor Jenő polgármesferhelyeltes elölt Schermann Kálmán vezetésével. Schetmann Kálmán ismertette a vendéglősök sérelmeit. Hangsúlyozta, hogy a bajoknak az a tanácsi határozat a forrása, amely eitillia a 'Tisza természetes ¡egének hűtési célokra oató felhasználását, tehát arra kérik most a város hatóságát, hogy változtassa meg ezt a sérelmes intézkedést és ugy a vendéglősök, mint a nagyközönség érdekében adjon engedélyt a tiszai jég felhasználására, mert a városi Jéggyár nem képes kielégíteni a jégszükségletet. Fodor Jenő válaszában kijelentette, hogy a vendéglősök alaptalanul illetik szemrehányásokkal, mert nem a tanács tiltotta meg a természetes jég használatéi, hanem egy miniszteri rendelet, amely kötelező az egész országban. A tanács maga sem helyeselte ezt a rendelkezést, azonban azt mégis végre kellett hajtania. Maga a polgármesterhelyeites abszurdumnak tartja ezt a rendeletet és a kérdés tárgyalása alkalmával a tanács minden tagja érezte, hogy a rendelet lehetetlen helyzetet teremt Szegeden. A jéggyér ugyanis teljes erővel dolgozik, termelését tovább már nem fokozhatja, ha pedig igy sem elégitheli ki a szükségletet, arról a város tanácsa nem tflfefet. A küldöttség egyik tagja közbeszólás formájában megjegyezte, hogy a városi jéggyár költség ieljesen fölemésztené ebben az esetben a jéggyár bevételeit, erre tehát az üzem semmi esetre sem vállalkozhatik. Elmondotla ezután, hogy a természetes jégre elrendeli tilalom feloldását a kiskereskedők és a kisvendéglősök is kérték. a kérés teliesitése azonban nem tartozott a tanács hatáskörébe. Most, hogy a kérelemhez a nagyvendéglősök is csatlakoztak. a tanács táviratilag fogja kérni a sérelmes rendelkezés feloldását a kormőnyfől azzal az indokolással, hogy a jéggyár képtelen müiéggel ellátni a várost és hogy a nagy hőség következtében fokozottabb a szükséglet. — Addig is, amig erre a táviratra a válasz megérkezik — mondotta a polgármesterhelyelies —-, saját felelősségemre augusztus elseiélői megengedem, hogy a vendéglősök kizárólag hűtési célokra felhasználhassák a Tisza természetes ¡egét, de csak olyan módon, hogy ez a közegészségügyi szempontból nem kifogástalan jég a fogyasztásra szánt cikkekkel közvetlenül ne érintkezzék, tehéi csak hordó, palack és ¡égszekrény hWCsére. A küldöttség megnyugodva vette tudomásul Fodor Jenő válaszát, A gazdasági decentralizációnak messzire meg kellett volna előznie a kulturális decentralizációt A Délmagyarország akciója a szegedi kereskedelem és ipar érdekében A Délmagyarország vasárnapi cikkcbenmeginditott mozgalom élénk visszhangot keltelt ugy a kereskedelem és ipar, mint. a közönség körében. A mozgalom csak helyeselhető, mert a kollektív fellépésben és szervezettségben rejlő erőt hangsúlyozza és remélhetőleg oly lavinát fog megindítani, amely a gazdaságnak csak hasznára fog válni. A jelszót kulturális téren már kiadta a kultuszminiszter. Minthogy azonban a kereskedelem terén, — amely szempontból a mozgalom jelentőségét megvilágítani kívánom, — a kormányzat egyáltalán nem folytat irányitó tevékenységet, maga a vidéki kereskedelem kénytelen létérdekeit megvédeni és ezzel az ország közgazdaságának is hasznos szolgálatot tenni. Sajnos, a magyar társadalomnak a szervezéshez nincs érzéke és igy képtelen a csonka országban még megmaradt életlehetőségeket kellően kiaknázni. A kereskedő osztály az, amely a forgalom mintaszerű megszervezésével utat mutat a többi társadalmi osztálynak a rájuk váró feladatok racionális formában való megoldása tekintetében. Ha a Délmagyarország akciójának egyéb jelentősége nem volna, minthogy példát ad egy társadalmi osztály érdekeinek a sajtó nyilvánossága utján, — tehát az önsegély eszközével, — való megvédésére, már akkor is elérte volna célját. De a mozgalom mögött egy jelszó búvik meg, amely jelszó a közeljövő gazdasági politikájának irányitó gondolata kell legyen és ez a gondolat: a gazdasági decentralizáció. Az egész ország közvéleménye helyesli és politika; felfogásra való tekintet nélkül támogatja Klebelsberg decentralizáló kultúrpolitikáját, amelynek végcélja, hogy az országot négy kulturtartományra- ossza fel. Ezek központjai az egyetemi városok, amelyek felé minden kulturmozgalom irányul és amelyek a körülöttük levő tartományokat kultúrájúkkal elárasztják. A gondolat, szép és helyes. De van egy eredendő hibája: megvalósíthatatlan és csak terhes humbuggá, elviselhetetlen budgct-tétellé válik biztos gazdasági alapépítmény nélkül. Érzésünk szerint a gazdasági dcoenlralizáciármk, a vidék szisztematikus megszervezésének messzire meg kellett volna előznie a kulturális decentralizációt, mert rég elismert szabály, hogy igazi kultura csak ott terem, ahol rendben van az emberek szénája, ahol nincsenek nyomasztó megélhetési gondok és ahol széles társadalmi rétegek fogyasztóképesek és elsőrendű szükségleti cik keik könnyű megszerzése után kulturális szükségleteik kielégítésének vágya ösztönszerűen merül fel. Addig azonban az egész országnak tantalu i kint jelent az igy megszerzendő ugynevezef1 »kultúrfölény«, amely nem a széles néprétegek ösztönszerű kulturszomjának pillérein nyűg szik, hanem csak agyontámogatott erőiködé . amely a befektetések arányához mért ered menyeket soha sem fogja meghozhatni. Kultur fölényünkkel hasonlítani fogunk anyagiakban lerongyolódott középosztályunkhoz, amely éppen műveltségénél fogva viseli nehezebben kultúrája és anyagi nyomorúsága terhét. Egyetemeinken tanulják a másodéves jogá szok, hogy kulturszükségletek csak az elsőrendű életszükségletek telítése után kerülhetnek kielégítésre. De a kultur tartományok fő városainak egyetemein tanított elvek az életben nem valósulnak meg. Hiába, ugy látszik, nem az életnek, hanem az iskolának tanítana!-, az ország sorsát intéző felnőtt jogászok Amit tehát a kormányzat az egyetemeken tanított és helyesnek elfogadott elvek dacára sem hív cletre, azt a közgazdasági élet porondján küzdő társadalmi osztályoknak a myguk erejéből kell megvalósitaniok. A gazdasági decentralizációnak jönnie kell. Nemcsak azért, mert a mi kulturális tíeoenl ralizációnk speciális épülete, melynek felépítésére a magyar társadalom már eddig is oly sokat áldozott, össze fog omlani a gazdasági decentralizáció szilárd alapépítménye nélkül, hanem azért is, mert a világháború után egész Európában inaugurált védővámos rendszer folytán ez a szükséglet »benne van a levegőben*. Ahány ország van Európában, annyi gazdasági egység keletkezett. Amelyik meg akar maradni, annak a végletekig meg keíl szerveznie önmagát. Ez pedig másként nem megy, mint gazdasági decentralizáció utján Eklatáns példa a ném^t birodalom, amelynek egyes országai mindmegannyi gazdasági tartományok is. Melyik müncheninek, vagy lipcseinek jutna eszébe Berlinbe menni vásárolni? Azt biztosan árulónak tartanák Münchenben, vagy Lipcsében. Igaz, hogy a bajor, vagy a szász kereskedelem meg is van szervezve! Nos, ugyanez a magyar társadalom köteZÚUO és HUHU: A két dipiomaiai DougiasFairfoanksnas7 filmle: é8 « Kétmázsás menyasszony szerdán a Belvárosi Mszlb'o I és Ne látsz a tűzzel szerdán és csütörtökön a Korz* Moziban szerdán a Belvárosi Mozlim ElOadütsok kesdele : 6, •> órakor, va»árnap 3, 5, 7, 9 Órakor E'íadísük ke>de e fél S fél lO órakor. Ne légy babonás | Itörtökön a Kf>rz6 Moziban Sj Mindkét elfadás a nyíri helyiségben fjj
