Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-23 / 45. szám
DftLMAC.v VROR4Z*n A partszakadék fölött barlangok voltak és I barlangokban tüz mellett férfiak követ törtek. Ezek az emberek másformák voltak, mint fcz ősembereim, ősemberek voltak ők is, de izőkék és fehérbörüek. Az egyik barlang tetejéről valami üstféle lógott lefelé. Az üst fémből volt, ami mindenesetre elég anakronisztikus a kőkorszakban. Még csodálatosabb, hogy három férli guggolva nézegetett egy díónagyságu zöld valamit. A csodálatos jószág malachit volt, amelyből a következő napok folyamán embereim rezet olvasztottak és rézbaltát csináltak. Almomban egyszerre átugrottam a kulturának ezeresztendős periódusát. Egy pillanatra felvillant bennem, hogy ezek B germánok ősei, akik majdan elindulnak a római birodalom megdöntésére, de e vitatkozó én megint felülkerekedett bennem és megérttette velem, ho-^y ez geográfiái, archeológiai és históriai képtelenség. Ezért elhatároztam azt Is, hogy nem irom meg ennek az ősembernek a regényét, mert nem vállalhatom a felelősséget ilyen képtelenségekért. De hát akkor hol vagyok tulajdonképen? Ezen a ponton lépett be Szindbád, az ezer1930 február 2S. egyéjszaka szindbádja a történelembe. Meztelen 'ábbal gázolt a dinnyeszerü gyümölcsök között és cipelte nyakán a varázslót, aki őt teherhordó állatnak használta. A varázsló akkor ült Szindbád nyakába, mikor betegséget színlelve, könyörgőit neki, hogy vigye át a folyón. De ez az álombeli Szindbád ismerte a mesét tudta, hogy a dinnyeszerü növényből erjesztő italt fog készíteni és ha a varázsló iszik belőle és megrészegszik tőle, akkor leveti magáról és összezúzza a fejét. Ezért Szindbád egy cseppet sem aggódott. Ellenkezőleg nagyon jókedvű volt és még táncolt volna fe, ha nem lett volna nyakában az eleven kolonc. Volt még az álmomban egy egyszarvú ló, egy sokszorosan kanyargó szerpentin-ut és e.iry első gimnazista diák, aki nem értette me~ számtankönyvnek azt a definícióját, hogy o: z tani annyit tesz, mint megfordítva szorozni, vagyis megállapítani azt, hogy a szorzandó hányszor foglaltatik a szorzatban. Én aludtam és álmodtam, de ez a szerencsétlen kisdiák emiatt nem tudott elaludni... Szeged lakásépítkezése a háború ulán, vagy miért hozunk a városi közgyűlésen határozatokat A félesztendő óta érdemleges városi közügyekkel először foglalkozó rendes közgyűléshez interpellációt terjesztettem elő, a város vezetőségének emlékezetébe idézve — IVnbek kőzött — a két év előtt, 1928 január 2ő-ikén hozott ama közgyűlési határozatot, amely ímperative kimondotta, hogy *a jövőben minden évben a táros ötven kislakást ¿pittessen >'t az erre a célra szükséges összegei a költségvetés keretébe állitsn be.« A város polgármesterének az úgynevezett »kisgyűlés« elé ezen interpellációmra irt válasza szerint »1928. év január havától kezdődől eg a város összesen 125 lakást épített, melyek között 4 az ötszobás, 15 a négyszobás ós 24 a háromszobás lakások száma. Meg kell jegyeznem, hogy ezen számadatok magukban foglalják a most még építés alatt álló Kossuth Lajos-sugáruti kétemeletes bérház és a Kálvária sor 16. szám alatt szintén ezidőszerint épülő kétemeletes első határozottan kislakásos jellegű városi épületben elhelyezett összesen 20 darab egyszobás, 36 darab kétszobás, 2 báromszobás és 1 ötszobás lakást is. Ha a dr. Jung Sándor kerületi orvosnak a város tanácsának megbízásából összeállított és irányadónak tekintendő hiteles adatokat nézzük, ama megdöbbentő kép tárul elénk, hogy a város belterületén 1928 elején mintegy háromezerke-'tőszáz, emberek által zsúfoltan lakolt, egészségtelen, nedves oly lakás találtatott, melyek — és itt a kerületi orvos urnák nyomtatásban megjelent kijelentéseit idézem —, »mint a közegészségügyre oly károsan ható tényezőnek nem csupán megszüntetése, hanem megelőzése is a közhatóság gondoskodásának tárgyát kell, hogy képezze.« Kérdem ezek után, vájjon a polgármester ur válaszában megnevezett összesen 125 lakás kőzött van-e csak egyetlenegy is, amely a tűrhetetlen állapotok kőzött élő családok valamelyikének jutott volna? Megcáfolhatatlanul kell kijelentenem, hogy ma is változatlanul fennállónak a két év elő'ti irtózatos hatósági megállapítások. Ezen nyomorúságos helyzetre a rendelkezésre álló minden világítástechnikai eszközzel rávilágítani nemcsak a magara, hanem ezen város minden, a közgyűlésen helyei foglaló hivatott tényezőnek elsőrendű kötelessége volna. Egy költségmentes helybeli tanulmányútra invitálom mindazokat, akik a nyomor, a nélkülözés és a förtelemben élők mindennapi életének megismerésére lelkileg elég erőseknek és Embereknek érzik magukat. Szeged belső városrészeiben naponta soha sem látó, nedves, egészségtelen, a különféle fertőző betegségek: tüdőbaj, mirigy és csontgümőkor, angolkór, csúzos bántalmak és sok egyéb nyavalyát okozó, a jövő generációt elsorvasztó otthonok megtekintésére szenteljenek, kérem csak néhány órát.. Elsősorban a város felelős vezető tényezőit hívom fel erre. Nem hiszem, hogy ezek láltán oly javaslat kerülhetett volna az ujszülőlt »kisgyűlés« elé, mely előkelő gesztussal, — minden válasz nélkül hagyva ama kérdésemet; miért nem illesztelték be a folyó évi költségvetésbe a határozatilag elrendelt ötven kislakás építési költségét —, 6zó szerint a következőket mondja: »A kisgyűlés az interpellációt és a város polgármesterének az abban foglaltakra aclo't válaszát a közgyűlésnek bemutatja és javasolja, mondja ki a közgyűlés, hogy a jelentést tudomásul veszi, fovibbá, a nem kt•énfa, (!?) híwjv m'mtpn évbeT 50 kfsli'fM éuffésérc .már a köSísétjve'és keretében coíiáosfcoelé» történték, mert a város kffztinsége ezíde!»? az etí^'o! bérházak és kistakésok énlíésével a lakásokat kellő méríékoen Q7) sznporilolla." Nem akarom hinni, hogy a most szerdán összeülő városi rendes közgyűlés ezen kisgyülési javaslatot magáévá tenné. Hiszer. ez azt jelentené, hogy a város mintegy tizcz r lakosának ezidőxzerinti sorsával egyáltalán nem kíván többe törődni. Azt jelentené, hogy egy előzetes alanos felkészültség után végre kiküzdött 1928 közgyűlés? határozatot minimális évi ötven városi kislakás építésének elrendelését az első gyemre próbaév után, azok után, hogy a fennálló ha'ározatnak érvényt se szereztek azzal, "ÜOS> a folyó 1930. évi költségvetésije a kislakás építéséhez szükséges összeget beillesztették volna, — egyszerűen és radikálisan, egy'ljn raestervágással ugy kívánják a közgvü'éss-1 elintéztetni, hogv a jövőbe,i nem kívánja mé<j az évi minimális 50 kislakás ípitését sem. — De egyúttal azt is jelentené ez, hogy a 70.000 hold földdel rendelkező város, mint munkaadó sem óhajt a napról-napra foko^üdó munkanélküliségen intenzivebb építkezés révén kellően <nyAMIG ön alszik DARMOL ÖOLGCZIK Cscho Ad{> hashaitd. Envbr. пм biztos. Ест pröbacioroaROlis 1« tiÜértr» mORítvőzi önt erról I hiteni és az elsorvasztott ipar, kereskedelem, sok-sok munkás kezére járni, az S. O. S. vés«jeladás idejében, sem az önmaga: a város közönségének segitségére sietni, hanem ellenkezőleg oly határozatot ajánl, mellyel antiszociális, társadalomellenes ielleszével kirívó példát statuálna. Nem mulaszthatom el ezalkalommal törvényhatósági bizottsági tagtársaimnak figyelmébe ajánlani, hogy az ország második városának, Szegednek, á többi magyar városnak példával szolgáló lakásépítési politikát kellene folytatnia. Mily fényes építkezési adatokkal szolgálhat nekünk ezzel szemben a külföldi Ezúttal csakis a szintén leigázott Németország éa Ausztria háború utáni lakásépítési politikájára hivatkozom. A legutóbbi napokban előzékenyen rendelkezésemre bocsátott hiteles adatok szerint a városok közpénzekből, tehát községi kölcsönökből, az állam által nyújtott birodalmi és országos építkezési jelzálogkölcsönökből, a kormány lakásépítő alapja, városi közhasznú lakásépítő szövetkezések, városi közüzemek pénzéből, Wienben a lakásépilőadó jövedelmekből stb. nagyarányú építkezési tevékenységet fejtenek ki mind a mai napig. Breslau, 600.000 lakosú városban a háború után eddig 15.058 lakás épült, melyekből .50 százalék a kétszobás. Az 1928. évben egyedül 3307 lakás épült, 1929 januártól 1930 februárig 3850 lakás. Dresdcn városában, 1914-ben 552.000, 1930. évben 630.000 lakossal, közpénzekből a háború után 21.113 lakás épült; ezekből csak 1928. évben 4S05, 1929-ben 5686. Nürnbergben (1914-ben 333.000, most 414 ezer lakossal) ugyancsak közpénzen 13.150 lakás épült a háború után 1928. év végéig. Ebből 1027. évben 2194, 1928-ban pedig 2422 a felépített uj lakások száma. Aachenben, amely város 1914 óta a mai napig változatlanul 156.000-re teszi lakosai számát, 1920. évtől 1927-ig közpénzen összesen 2217 lakás épült fel. Ehlől 1926-ra 513, 1927-re 651 '.aftás esik. Aachenben ezen építkezésekre fordított pénzáldozatról is beszámolhatok* 192G-ban mintegy 7 és félmillió pengő, 1927ben pedig 8 és háromuegyedmillíó pengő volt a lakásépítésre fordított kiadás a város pénztárából. Mindezeket méreteiben felülmúlja az égési világ figyelmét magára vont osztrák fővárosi: wieni lakásépilő tevékenység, mely a háborít utáni 1927. évig a csak 1928. év végére kontemplált 25.000 lakás helyett 30.0t)0 egészséges, megfizethető, olcsó lakást állított elő d széles néprétegek számára és 1932-ig össze, sen u'f.OnÖ kész lakást fog a közönség rendel" kezésér" bocsátani. Ezzel szemben S-^geden, a 130.000-nél nagyobb Ifl'cosszámma! bíró városban városi bér lakások építkezésére beszerzett adataira előtt 1922-ben 230.000 pengő, 1923-ban 320.000 pengő, 1924—25-ben <<40.000 pengő. 1926—27-ben 740.000 pengő 1923-ban 875.000 pengő, 1929ben 780.000 pengő. 1929—30-ban pedig 803 ezer, összesen 4,600.000 pengő fordíttatott. A háború elölt emelt és a város által megvett épüJ. .tmuüir r 1 *!JtTW X.VJIX xttxxrr IJJtSJ KtXSJtXXXi • '.I UUUXjWj 1 Délmagyarország kölcsinksnyvfárálianl a legnagyobb vna^yar és külföldi irók legfőbb könyveit olvashatja HtiOfizefési ú\\ egy hóra 1 pengő, tisz visetöknek 80, munkásoknak fteíi 16 fillér.» JLI 1111111 ixtxgrsxCTTT* tmi,v.:ammm Knnmn L.A.XXXXXJP
