Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-25 / 293. szám
Négy pesii sxinésss : Dayka Margit, Gere Cola, Jávor Pál és Váger Antal Szegedről nmléKescik. Budapest, december. (A Délmagyarország munkatársától.) A téli uccán szines szinházi jelentések a hirdetőoszlopokon. Csak egy perc a szines sorok előtt és szegedi nevek nőnek ki a tömegből: — ismerős nevek, akik nemrégen még a szegedi szinház deszkáin élték és harcolták a szegedi színész sokszor nehéz harcait; szegedi nevek, akik azóta túlnőttek a vidéki életen, akik itt vibrálnak a pesti élet dobpergésében. Csak négy név a forgatagban, négy szegedi színész, aki most fényesen tűnik fel a pesti szinpa. dokon: Dagka Margit, Belvárosi Szinház, — Gere Lola, Operaház, — Jávor Pál. Vieszinház. — Páger Antal, Magyar Színház. Tegnap még a szegedi színpadon voltak, ma hozzátartoznak Pest életéhez és megállítják a szegedi szemet a hirdetőoszlopokon. Estéről-estére villanyfényes dicsőségben élnek a pesti színházak lámpái előtt és egy milliós város boldog tapsai köszöntik uj hangjaikat. A szegedi évek után itt élnek a pesti élet szivén ... Felkerestük őket: e pesti dicsőségben beszéljenek Szegednek, emlékezzenek Szegedről... Hogyan néznek vissza a szegedi évekre, mi maradt mee a szegedi élet harcaiból... Igy beszél négy szegedi színész Budapesten — Szegedről: (.DayRa Margit) Kipirultán áll a kis öltöző vakitó tükre előtt és boldog őszinteséggel igazgatja szines kis erdélyi ruháját. És kiszalad a függöny elé — nyolcadszor a felvonás közben! —, ma játsza őtvennyolcadszor (megállás nélkül) Indig Ottó torockói menyasszonyát. Szinházi emberek' főnnek be hozzá és gratuláló mosolygással szorongatják a kezét, mintha ma volna a premier... 58-ik este és 58-ik' siker. És a taps egyre tovább hivja a lámpák elé. Aztán boldogan és kacagva visszajön és igy beszél — kicsit elakadva — a tükör előtt: — Gyerekek, most is ugy drukkolok minden este, mintha most lenne a premier... Minden este uj élmény és minden este uj kép a hullámzó, zsúfolt nézőtér... Mintha most volna a premier... Aztán meghámoz egy narancsot és mig a nézőtér a siker izgalmában hullámzik", Daylta Margit Szegedre emlékezik': — őszintén mondhatom: csak mosl kezdem megszokni Pestet... Mindenki tudja, hogy nem akartam feljönni ide, — szinte féltem az uj várostól és az uj környezettől, az uj hangtól, az idegen emberektől, amikor ugy éreztem, hogy Szeged egészen a szivemen van... De most már hiszek és most már szeretek' itt is... Nálatok, Szegeden csak egy évig voltam, de ugy érzem — ahogv visszanézek —, mintha őt évig, tíz évig lettem volna... Gyönyörű idő volt, a legszebb szinház, a legszebb szerepek és a legszebb sikerek... És aztán odajöttek értem, onnan kerültem ide... Csupa könnyesen szép emlék... Szeged után Budapest.. . — Ss itt nagyon-nagyon szeretek dolgozni a Belvárosi Színháznál, — ha választanom keiI Borokat, Likőröket leqfobhat leqolcsóbban I Panner Mihálynál, Széchenyi tér PANNÓNIA SZÁLLÓ BUDAPEST, VIIL, RAKOCZI-UT 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi, jóhirnevü találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kényelem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. 9 lene, csak ezt a szitpadot választanám... És itt is szegedi en | kek kisérnek... Tarnay Ernő a rendezőm Á. akinek annyit köszönhetek... Még csak egy vágyam volna: filmen szeretnék egyszer játszani, mert ugy érzem szívvel tudnék belesuttogni a mikrofonba... Ezt szeretném még elérni és néhanéha lemenni hozzátok, boldogan játszani a szegedi emlékek között és megnézni a szegedi színpadot, a régi barátokat... Az ügyelő csenget, a torockói menyasszony visszasiet a rivalda elé. (Gere Cola) Beggeltől délutánig próbál az Operaház színpadán és este egyre ujabb szerepeket énekel, egyre ujabb sikerrel. Az operai nagy munkában nincs is idő beszélgetésre, csak otthon ebédszünet közben. És otthon uj réztábla a fehér ajtón: itt lakik Laurisin Lajos, a kitűnő fiatal tenorista és háromhetes boldog felesége, Gere Lola. Csupa derű és ragyogás ez az otthon és Gere Lola boldog mosolygással őrül ui életének. — Mit tudnék' mondani — kacagja napfényes örömmel —, boldog vagyok", nagyon boldog vagyokl örülök, hogv együtt lehetek a legdrágább urammal és örülök, hogy szeretnek az Operában. Boldogság igy az 'életi — csak ezt tudom mondani... De azért most már meg szeretném nézni a régi emberelmet, egész Szegedet örömmel tervezzük, hogy ha az Opera lemegy Szegedre, mi is megyünk" és együtt énekelhetek az én legdrágább urammal a régi színpadon... — Nálunk' az Operában komoly Munka folyik, szinte hajsza, de nagvon Jő ez nekünk: egymásután jönnek" a szebbnél-szebb szerepek, az uj feladatok. Laurisin Lajos most fellapoz egy könyvet abból mondják együtt: — Tavaly tizennvolc szerepet énekeltem az Operaház színpadán!Carmen. Mi'mon. Figaró, Farsangi lakodalom. Walkur. Parasztbecsület Cigánybáró, Hoffmann meséi. Trubadur, Mosoly országa, Denevér és legutóbb Iluska a János vitézben!... Csupa riagvszerü feladat. csupa tapsos munka... És legközelebb Delila és Amnerís következik"... Üdvözlőm egész Szegedet: boldog életemben szép napok lesznek, ha majd lemegyünk Szesedre és elénekelhetem ott is Mi-t a Mosoly országából é s Iluskát a János vitézből... (Jávor Pál) A' Vígszínház előkelő társalgójában nagy mozdulatokkal, bátor hanggal beszél Jávor Pál és mig szerte a pamlagokon vakító csillagok' pihennek: Csortos és Bajnay, Törzs és Titkos Ilona. Makay Margit és Jób Dániel, — a legfiatalabb ví"szinházi csillag arról a szegedi szilveszteri éjszakáról emlékezik, amikor a könnyes dalolásban meshem pergett a szegedi hóban fiatalon és mámorosan. — Nem szürke sablon az — suttogja aztán őszinte emlékezéssel —, ha azt mondom: életem legszebb éve volt a szegedi élet; hiszen a sok kínlódás, kétség és elmerülés után, Kaposvár és Fehérvár után kerültem Szegedre, amely nekem akkor életet, színházat, megváltást: mindent jelentett. Élmény volt számomra a szegedi élet, akkor ismertem meg az igazi színpadot és akkotr kezdtem el a színész igazi inaséveit! Gyönyörű munka volt ott a színháznál, csak könnyesen tudok viszszaemlékezni és köszönettel, hiszen a szegedi munka után nyilt meg számomra a legédesebb város: Budapest - Aztán idekerültem a vigszinházj világba, I ZSEBLAMPAELER-ÁNÓDTELEP?* ami külön életet jelent minden szinész számára. És a sok* szép feladat után — amelyek" közül a Grad Hotelt és a Kültelki muzsikát nagyon szeretném megmutatni Szegednek — a filmig is eljutottam. A Hyppolit után most valószínűleg Lőreutheyt fogom eljátszani a Tatárjárásban és az sem lehetetlen, hogy a Nótás kapitány-ban is leforgatnak filmre. A Vigszinházban is sok munkát várok" és csak annyit mondhatok: borzasztóan szeretnék" lemenni Szegedre, mert most már talán belőlem is lesz valaki,.'. - (Páger Antal) Bégen volt olyan tapsos, virágos színésze a szegedi színpadnak, mint Pácfer Antal, akit nem akartak elengedni a szegedi deszkákról. Két éve — a legnehezebb szinházi időkben — dolgozik Pesten és most már fénylő neve van a pesti csillagok között. Parasztfigurával Indult volt már karakterszínész, komikus, legutóbb bonviván és — ahogy a hírek' jelentik — utja a Nemzeti Szinház felé Ivei. — Két nagy sikerem volt az idén — beszéli —, a Zöld bárányban és a Becsületes megtalálóban, de most nem megy olyan könnyen és gyorsan a beérkezés, merf a színházik nehezen küzdenek a szomorú Időkkel és így most nem kapkodnak az uj emberek után. Mégis több színház is üzent utánam, írók beszélgetnek velem, akik' szeretnék, ha játszanék u? darabjukban. Nem lehetetlen, hogy a közeljövőben megint visszatérek az operetthez, mert szinházi körökben jőT ismerik multamat. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül. szép jövőt várhatok és sok ígéretet íelent a filmgyártás is. ahonuan több meghívást ís kaptam. _ — Uj színekkel próbáltam klegésziteuT színészi palettámat, legutóbb különösen az tűnt fel szinházi körökben, hogy al uj bonviván! szerepkörben az eddigi megunt »szépfiú «-sablon helyett egy uj típust Igyekeztem teremteni becsületes színészi munkával". Ez a kíséríet azt hiszem* nem volt meddő és egészen uj stíTust Jelentett. Nem válogatok színészi munkában, mindent megcsinálok amit rámbiznak'. És talán nemsokára , a Vígszínház felé is eljutok... — Különös elérzékenyüléssel gondolok mindig Szegedre, ahol felejthetetlen négy évet dolgoztam. 'A vidéki színészet legszebb ideje volt ez, soha sem fogom elfelejteni. Most talán a közeljövőben alkalmam lesz Szegeden is eljátszani a »Becsületes megtaláTőot. amely életem egyik" legszebb szerepe. Színes figura, mulattató, szellemes, harsogó és kacagtató, amilyent talán csak' Molnár Ferenc tudott irni. Franciául Maurice Chevalier játsza el ezt a szerepet Párisban... Boldog volnék, ha ezt a figurát megmutathatnám Szegeden is, mert hiszen, amióta onnan eljöttem — ugy érzem — produkáltam valamit. Szép volt az ottani munka is, de itt mégis egészen más színészkedni: — az örökös kapkodás, hajrá, gyors munka helyett, itt alkalom és idő van átgondolt eszközökkel részleteiben is megfesteni a játékot. Ezt szeretném megmutatni azon a színpadon, ahol a legfelejthetetlenebb estéket töltöttem a legjobb közönség előtt...
