Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-10 / 32. szám
TO34 feKruSr 10. DÍIM^GyARORSZifi Figyeljen névre! a sas- ,TÓTM"-MBLMI LISZTEK Figyeljen orosházi ff a legkitűnőbbek! ZEK Móra Ferenc a ravatalon (A Délmagyarország munkatársától.) Pénteken, ezen a szomorú szegedi pénteken, fölnyíltak a Kultúrpalota gyászdrapériás kapui, amelyek mögött ott állt a halott gazda koszorúkkal és virágokkal borított ravatala. A mélyen, őszintén gyászoló város pedig megindult Jiíóra Ferenchez, a halotthoz, a szótalanhoz, hogy bucsut vegyen tőle. Kilenc órakor nviltak föl a kapuk és ettől kezdve szakadatlanul tartott a zarándoklat. A kapu előtt, a palota hatalmas oszlopainál sisakos rendőrök álltak díszőrséget, az épület oromzatán pedig hatalmas, fekete zászlót tépett, cibált a tavaszt hozó erős szél. A jeges Tisza borzongva küldte üdvözletéi kihűlt szivü szerelmesének és a télbe dermedt Móra-kert fagyosan didergett az elárvult Kultúrpalota lábai előtt. Zarándoklás a ravatalhoz Fájdalmasan búcsúzott a város nagv halottjától. A sokpzemyi tömeg némán, megilletődve vonult el a fenséges ravatal előtt. Nagv urak és egvszerű népek, drága bundák és foszlott kendők álltak meg egv-egv percre a koszorúrengetegben. Szó nem esett, csak néha törte meg a csendet a visszatarthatallanul feltörő, fölcsukló zokogás. Fehérhajú, fehérhaíuszu szegediek szeméből buggvant ki a könnv és hullott a fekete szőnvegekkel borított kövekre, a muzeum köveire, amelvek néma. íeltelen sírással búcsúztatták azt aki drágakövekké varázsolta őket harminc munkás esztendő csodálatos eredményeivel. Koszorúk A súlyos tölgvfakoporsón hatalmas, vörös rózsákból kötött koszorú. Szalagján a kétségbeesett fölirás: Drága jó uramnak — A lélek él: találkozunk. Ilona. Lenn, a koporsó előtt a város hatalmas koszorúja: ..Szeged szab. kir. város közönsége — Móra Ferencnek. Jobboldalon hatalmas fehér rózsakoszorú. Szalagián sir a szöveg: Forrón szeretett Édesapánknak utolsó simogatással — Panka Bandi. És az árva gyermekek koszorúja mellett az árva unokák fehérszekfűs üdvözlete: Édes Anapának — Ferenc és Mötvő. És felsorakoznak a koszorú-rendek, a Délmagvarorsrág hatalmas babérkoszorúja szalagján a felirá«sal: A Pé'maTarország — Móra Ferencnek, azután a többiek. Dugonics-Társaság — Felejthetetlen elnökének, Szalay József — Drága Ferikémnek, Móra Ferencnek — Magyar Nemzeti Muzeum, Móra Ferencnek — Országos Magyar Gyűjtemény Egyetem, A Révay-Génius Irodalmi Intézet Igazgatósága — Móra F"rrcnek, a búzamezők dalosának el nem múló szeretettel a kiadója, Móra Ferencnek — a Petőfi-Társaság, Drága jó testvérünknek — Julka és Pista, Igaz barátsággal — Tömörkény Istvánné, A siron tul is maradunk a régi szerető barátaid Ferkókánk — Annuska, Bérezi Mókuska és gázgyár oroszlánjai, Az intézet tisztviselő kara — Gazdájuknak, Drága barátunknak — Szivessy-család, Gyula és Irén — Kedves Ferkóm Isten veled. Drága jó Ferikénknek — Az öreg Keresztke, Feri bátyánknak — Magyarék, Ferkónak — Sebestyén Károly és neje, Móra Ferencnek — Szász Gyula és neje, P. Gulácsy Irén — A barátság nem ösmer halált, Dr. Némedyék — Aranyszőrű báránykánkat csókold meg helyettünk, Dr. Győrffy István prof. küldi — Vágyód ót sohase feledi a mohász Egy holdnyi búzavirág — pipacs — pipitérre, Móra Ferinek — Tonelliék, Bob, Móra Ferencnek — A Magyar Újságírók Egyesülete Szegedi Osztálya, Könnyes szivyel legjobb barátjuknak — Dettre Jánosék, Utolsó üdvözletünk szeretett Gazdánknak — Altisztjei, Utolsó üdvözletül — Vámossy Mihály és családja, Szeretett elnökünknek — A Szegedi Mübarátok. Szeretetünk kisér — Doránszkv Károlv és családja, A régi Metteur várja a nagv Mesemondót. Móra Ferkónak — Pásztorék, Soha el nem múló emlékezéssel — A Magyar Hirlan Szerkesztősége, I Móra Ferencnek — A Pesti Hírlap Szerkesztősége, Eszméden neveledtünk — Margit-uooai polg. IV a. Utolsó üdvözlet — Erzsébet és Károly, Móra Ferencnek, az irodalom nagy halottjának 214» né v r e ! — Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, A Betüország Budapest Sziget-uccai kis olvasói — Móra bácsinak, Móra Ferencnek — Magyar Újságíró Intézmények, Utolsó üdvözlet a hűséges munkatársnak, első főszerkesztőjének, Kulinyi Zsigmondnak özvegyétől, Felejthetetlen Ferkókánknak, soha nem muló szeretettel — Ninus. Samu, Éva, A „Kincskereső Kisködmön" költőjének — Siaw ger és Wolfner Rt EayedQI a ku'furnalotában A déli nap besurran a nehéz drapériák között és odahull a tölgvfakoporsó vakitófehér szemfedelére. Fénvétől elhalványulnak a gyerlvák és a villanykörték és sziporkázni, tündökölni kezd tőle a ravatal. A tavaszi nap is búcsúzik Móra Ferenctől, előbb végigcsókolta az alvó búzamezőket és aztán csókjukat lerakta gyémántos koszorúként erre a ravatalra. Délután ötig hordták a koszorúkat és a kőnynveket Móra Ferenc koporsóiára. akkor ismét lezárták a palota sötét kapuit. Móra egvedül maradt a néma palotában és igy teljesedett be régi, sokszor elárult vágya: Szeretne egyszer ott feküdni egvedfll. végtelen csendben a Kultúrpalota üvegkupolája alatt. Most ott fekszik és a derengő üvegkupola szeliden, fájdalmasan borul föléje, mint valami roppant Aranykoporsó födele. Szombaton délelőtt majd megtörik a varázslat, megnyílnak újból a kapuk és Móra Ferencnek végképen el kell hagynia azt a helvet, amelv harminc éven át mühelve, menedéke, temploma és álompalotája volt. A rekv'em Pénteken délelőtt 10 ifimkor mutatták' be az pnTpc7tr>lő dTpntmlsp áldo-°iit MóMa |AI*zlk Széchenvf Mo«» A Royal Apolló és Casinó legsikerültebb parádés műsora: Öfensése az elárusifónő Zenés és énekes vierjáték. Liene nnhi es wiim Torst. Egy állomás Móra Ferenc életéből Irta FELEKY GÉZA Szeded már értéke szerint becs"lte. T)e mi Budapesten alig tudjunk ró'a. Részben, vasjv jórészt az ő — bűnéből. Mert fegv bűne volt neki is, a bünte'e*"» embernek. A túlzott szerénvség, a szemérmes elrejtőzés a siker elől. Sapka Géza állitott össze akkor Száz magyar élet címen egy tárracorozatot a Világ részére. A sorodat nagyon né szerű lett. Sokfelől érkeztek életrajzok, jóval tul a százon is. Fgvrészük nyomdába került, ugv, hogy én nem is olvadtam. E^v este jött a mettőr panaszkodni: nagyon sok az *ál!ószedés«. És iróas-ta o a akott egv jókora ka^al kefelevonatod azzal a ' ér'éssel, mit lehet ezekből a szedésekből »szétdobálni«. Dankó Pista. Irta: Móra Ferenc...Dankó Pista figurája nem állott közel a Világ érdeklődési vonalához. És bevál om: Móra Ferenc nevét is gyanakvással né tem. Vidéki író, népies iró, ifjúsági iró körülbelül ennyit tudtam róla. Emr i1 is csak halvánvan, bizonyta'a^ul. ri sé' is szántott: minek szedték ki ezt az olvasa'.lan kéziratot. De ha már kiszedték, mégis illett elolvasni. Másnap reggel megjelent Móra tárcá'a és elindult Szegedre a levél: kérünk ujabb kéziratot... Néhány sze'énv sor kíséretében egész kis pa'.:sa:néta érkezett, azzal a kéréssel: válasszuk ki mi azt, ami legalkalmasabb... Nehéz volt kibrtü"ni Mó ra Ferenc írását. De há-om-négv cikket egv véltében olvastam el és azután vittem a paksamétát főszerkesztőmnek, szegény Puriesz Lajosnak, azzal a kéréssel, olvassa el azonnal valamennyi cikket, mert én a t M;en... Kár igg túlozni, — felelíe Purfesz. De félóra múlva izgatottan jött szobámba. És felháborodva: Több, mint n-gyven éves ez a Móra. Hogyan mert 'dáig igg eldugni egy ilyen tehetséget. Mától fogva legyen az övé a Világ lecrfobbb hasábja. Az, "melyik Ady Endre hasábii volt éveken át.,. Engedtük, hogv a Vitán közönréte »megkóstolja« Móra Ferenc tehetségét. A~u'án egy vezércikkben próbáltam elmondani: mit Ranoft és mit hárhat Móra Ferenctől a magyar irodalom. Szegény, szemérmes levél köszöntő mes a vezércikket. A melléklet egv u'abb paksaméta i"ás volt. És két-három hónap meghozta Móra Ferencnek Trianon innen, Trianon tul azt a teljes dicsőséget, amely felé egyetlen lépést sem tett oríáig. Noha már kezdett őszbe csavarodni a haja. De erről még sokáig nem tudtunk, mert még sokáig nem ismertük személ-esen Móra Ferencet Cikkei pontosan érkeztek, ígért látogatásával azonban adós maradt jó ideig. Azt is csak ké~őbbb tudtuk me?: az első cikkek után két ajánlatot kapott Budapestről. Olyan lapoktól, amelyek az egyenes utat válasrtot'ák a hivatalos siker feié. És olyan fizetési fePéte'e' kel, amelyhez képeit szerény volt a Vilái honoráriuma. Móra Ferenc nem tett ilvesmiről említést akkor sem, amikor végül méiíis sikerült megismerkednünk vele. Móra Ferenc végigcsinálta a Világ legnehezebb és legkeservesebb harcait, mint — hadiönkéntes. Diszkréten elhallgatva: miiven diszes, kényelmes ro i iókat utasított vissza, tűzvonalunk egy veszélyes pontjáért. És még egy kézszorítást sem akart elfogadni baráti és fegyvertársi hűségéért. Erről igazán ne beszéljetek. 'A feleségemet sem hagynám ott, ha egy gazdag grófnő bolond te)jel épven velem ikarna összeházasodni: mondotta egyszer és ezzel pontot tett az egész probléma mögé.
