Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)
1934-05-06 / 102. szám
Y934 mSTus 5: D £ C MAS YA RÖR S 7 Szenvedélyes vitáit után a szegedi megoldás győzött a nemzetközi autóut szombati közigazgatási bejárásán — A íranslconiinenlális ui nem KerUl&eti el Szegedet (A Dtmagyarerszág munkatársától.) Szombaton tartották mese a Calais—istambuli transkonttaentális autóut Szeged—hor^osd szakaszának nagy érdeklődéssel várt közigazgatási bejárását a kereskedelmi miniszter képviselőjének, Hász Sándor miniszteri főmérnöknek elnökletével. A közigazgatási bejáráson részt vettek az összes érdekeltségek képviselői, akik reggel kilenc órakor gyűlte^ össze az államépítészeti hivatalban- A közigazgatási bejárás alapjául az a terv szolgált, amely olyan nagy megdöbbenést keltett Szegeden. A terv szerint ugyanis az autóut elkerülné Szegedet és ezzel megfosztaná a várost a nemzetközi autóforgalomtól. A terveik tüzetes áttanulmányozása után az aktus résztvevői kivonultak az útszakaszra és azt autókon és vasúti hajtányokon bejárták, majd délután három órakor záróértekezletre gyűltek össze. Közben szenvedélyes viták robbanlak ki a városi álláspont képviselői és különösen a Királyi Magyar Automobil Klub képviselői között A KMAC I:épvrielői ugyanis eleinte a legridegebb álláspontot foglalták el a városi kiváltságokkal szemben és azt hangoztatták, hogy a nemzetközi autóut vonalvezetését kizárólag a turizmus szempontjainak megfelelően kell meghatározni. Hosszas vita i.tán sikerült csak meggyőzni . : autósokat, hogy ez az álláspont a legsulvosabbfoku méltánytalanságot jelentené azzal a várossal szemben, amely valósággal kiharcolta c nemzetközi ut magyarországi szakaszát. A KMAC képviselői végül is a városi érdekeknek megfelelő nyilatkozatot diktáltak jegyzőkönyvbe és Így 9 bizottság egvhangulag a városi megoldás mellett foglalt állást Délután öt órakor olvasti fel Hász Sándor a ic<r'r7őVön"'rve\. illetve n nyilatkozatokat Sorra következtek a hatóságok és érdekeltségek képviselői. Az I. ¿zártra tervet, amelynek alapján a bejára., megtörtént és amely Szeged elkerülését jelentené, szinte kivéitel nélkül mindenki elvetendőnek minősítette, vagy kijelentette, .iogy csak végszükség 'esetén fogadná el. Komol. kifogások merültek fél a II. számit variáns ellen, amely szerint az autóut a szentmihályteleki ' rákászon haladnia keresztül de a III. számmal jelölt alternatívát minden nyilatkozat a egcélszerübbr.ek minősítette. A III. rzámu ter' lényege az, hogy az autóut Szei'ede keresztül egészen a kecskéstelepi IskoVig a meglévő uttaí esne egy'se, itt nyílegyenes irányban folytatódna Kunhaiomig, ahonnan jelentéktelen ; 'Jréssel haladna tovább szintén nyílegyenes irányban i röszkei útkereszteződésig és itt térne isimét rá a meglévő horgod ntra. A nyilatkozók egyértelmű megállapítása szerint ez a megoldói, felelne meg a legjobban ugy a város, mint a turizmus érdekeinek, kivitele semmivel sem kerülne többe, mint azé a tervé, amely az összes városi érdekek figyelembevételének mellőzésível készült el. A III. számú terv elfogadása esetén nyolc és fél kilométer oj ot épülne és meeoidásra várna a rókusi átjáró problémája is, ami a szakértők i.iegállapitása szerint könnyű műszaki fiiadat. Szeged -atóságát a tanácskozáson és a bejáráson begavári Back öern't. dr. Aigner Károly, dr. Tonelli Sándor és Körmendy Mátyás képviselték, mirl a törvénvhatósági bizottság tagjai, rajtuk ki\ "¡1 dr. Pálfy lózsef polgármesíterhelyettes. dr. Stmkó Elemér főügyész, dr. Szekr'ke Laios 'V'^ész. Berzenczey DoKapható részletre is Deutsch Albert elektrotechnikai vállalatánál Kárász ucca 7. szám. Bemutatás vételkényszer nélküli Kapható részletre is 6s díjtalanul bemutatja« Markovics sSf Tisza Lajos körút 44. ORION rádiók Klein és Társa Makó [ mokos műszaki főtanácsos. A szegedi _ kiioviseé lők KÖZÖS nyilatkozat» ezeket mondja: „A szegedi hatóságok és érdekeltségek kép*( v.iselöd azt az elvi álláspontot szögezték le» tesen vették körül a dobogót, akár az uralkodó irányzatot támogató kormánypárt a miniszterelnök bársonyszékét, ö szintén „urigyermek"-nek tartotta magát. Ennélfogva ajkára holmi idétlen, hideglelős mosolyt erőltetve feléjük közeledett, hogy letelepedjék az első padba. Csakhogy ott már majdnem minden hely el volt foglalva. Helyet szorítani nem igen siettek neki. Egymással pusmogtak, mint benfentes pajtások s hűvös udvariassággal, kissé meglepődve nézték a félszeg, későn érkezett jövevényt aki hoppon maradt. Egyesek kárörvendve mosolyogtak is. Lelkében dühvel és bosszúval innen is elkotródott Nem tudta, hogy hová menjen, nem tudta, hogy hová tartozik. Hát a kályha mellé állt, egyedül. Szégyelte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. A kályha mellől végtelen megvetéssel méregette az egész analfabéta társaságot. Ha tudnák ezek, hogy ő mit tud. Tudta például, hogy az ember rendes hőmérséklete 37 fok s akinek 40 fok láza van, az már alig menthető meg. Tudta, hogy van közönséges irás és gyorsírás. Tudta, hogy a kinin keserű s az ipeeaucana édes. Tudta azt is, hogy Amerikában most este van Sok mindent tudott már. De ők nem tudták, hogy ő ezt tudja. A Vörös ökör kisharangja a tetőn lévő fatortivocskában dallamosan gingallózott jelezve, hogy nyolc óra s mindjárt kezdődik a tanitás. Amig a harang csengett szaporán, lélekszakadva, oly busán, mint az a harang, anwly a haldoklókat siratja. elbucsz.ukodott mindentől, mi kedves, az otthoni szobáktól, a kerttől, annyira egyéni játékaitól is, a szappanbuborékoktól és a léggömböktől Az ájulathoz közel a hideg bádogkályhához támoszkodott. Csönd lett. A küszöbön megjelent a tanító, egy köpcös bács', kurtára nyírott sötétszőke hajjal, igen bő. porszürke ruhában. Akkorákat lépett, mint egv elefánt & Robogóra ment. Cipője csikorgott. A tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket, hogy kinek van táblája s palavesszője, aztán arról beszélt hogy mennyi szépet nemeset, hasznosat fognak itt tanulni. De száján egyszerre elakadt a szó. — Hát te mit keresel ott? — kérdezte feléje emelve nagy arcát. — Ki állított oda? Gyere csak ide. A kisfiú majdnem szaladva a dobogó elé sietett. Rémülten, magából kikelve hadarta. — Tessék engem haza engedni. — Miért? — érdeklődött a tanító. — Nem akarok többé iskolába járni. Az osztály hahotázott — Csönd legyen, — szólt a tanító. Miért nem akarsz te iskolába járni? — Mert engem itt nem szeret senki — Bántott valaki? — Nem. — Hát akkor mit kotyogsz össze-vissza? Nem szégyeled magad, te anyámasszony katonája? Otthon biztosan elkényeztettek. Jegyezd meg, hogy itt te is olyan vagy, mint a többi. Itt nincs kivétel. Itt mindenki egyenlő. Értetted? Az osztály helyeslően mozgolódott. A tanitó még egyszer rátekintett erre az ijedt kisfiúra Ekkor látta, hogy az arca egészen zöld. — Rosszul vagy? — kérdezte tőle, lágyabb hangon. — Nem. — Fáj valamid? — Nem. — Na — mondta — menj szépen a helyedre. Hol a helyed? — Sehol? — csodálkozott a tanitó. — Hát ülj le valahová. A kisfiú az osztály felé fordult. Arcok vigyorogtak feléje, sok-sok kis arc, mely egyetlenegy óriási, ijedelmes bálványarccá fanyalodott. Szédelegve botorkált ide oda. Megint el kellett haladnia az, első pad előtt ahol nem volt számára hely. Valahol középfitt talált egy tenyérnyi helyet, egy pad legszélén. Csak a féllnbával ülheitett lO ide, úgyhogy másik lába az űrben lógott Mégia jobb*volt ülni, eltűnni a szemek elől, megsemma»» sülni a tömegben. — Gyermekek, — vezényelt a tanitó — vegyi5* tek elő a táblát és palavesszőt. írunk. Az i-betü» irjuk. Palatáblák zörögtek, ö is a padra akarta fels» tetni palatábláját, de a mellette ülő morcos, fe» kete fiu ellenségesen kifelé tuszkolta. Nem enged* te irni. Erre keservesen s hangosan sirvafakadt Mi az? — szólt a tanitó. — Sir, — jelentette a morcos fekete fin. — Kicsoda? — Ez itt ni. Lejött a dobogóról. A kisfiú mellé állt. Megsl» mogatta arcát lágy, bagószagu kezével. — Ne sirj, — esititolt'i. — Ülj be a padba. Eg$ szén. Mért nem engeditek be? Itt még soknak van hely. így ni. Tedd magad elé a táblát, vedd a kezedbe a palavesszőt. Törüld meg az orrod. Most irni tanulunk. Vagy te nem szeretnél megtanulni irni? — De igen, — szipogta a kisfiú.' — Nahát. — mondta helybenhagyölag a fanitó A táblára egy i betűt kanyarított — Föl, — diktálta — rajta vísszru le, kereke* e' Palavesszők visítottak, mint a kismalacok. — A tanitó megint lejött a dobogóról. Végigsíl tált az osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzol ákom-bákomok.it A kisfiú i betűjét is nipgné'te Szép, finom i belfit irt. Megdicsérte érte. Az mái nem sirt. — Iíoff" hívnak téged? — kérdezte tőle. Az föltett Valamit motyogott, nagyon l-alkt« — Nem értíim, — -szólt a tanitó. — Mindig Ixil ran és értelmesen felelj. Mi n neved? — kardra« mégegvszer. — Kosrfolínvi TVz.sfl, — válaszolt * tucfiv bá» ran és értelme"«».
