Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-06 / 275. szám

TQ)4 december 6. DPf. MAG7AROQSZKG 5 600 magyar megdöbbentő kálváriáfa a Délvidéktől Szegedig 350 családot azonnali Kiutasításra Ítéltek a szerb hatóságok ts statáriállsan áttettek a határon Újvidékről. Zomborból, Horgosról és Szabadka kör­nyékéről néhány órás ultimátum után összefogdos­tak a szerencsétlen embereket és vasúti kocsikba zárva átdobták őket a határon Drámai jelenetek a Szeged-rókusi állomáson — Magyar mene­küllek - betegek, öregek, gyerekek — szomorú éjszakája a ró­kusf elemi iskolában (A Délmagyarorszdg munkatársától.) A szegedi rendqrség szerdán reggel telefen értesítést kapott, hogy a szerdai röszkei vonatnak szokatlanul sok utasa lesz, magával hozza azokat a családokat, akiket azonnali hatállyal kiutasitoltak Jugoszlávia területéről, helyesebben a kiutasítottak első transzportját. Amikor a szomorú vonat megérkezett Szeged­HÓkusra, a sürii decemberi ködben a rókusi pálya­udvar képe kísérteties hűséggel hasonlított ah­hoz a képhez, amely 1918 decemberében vésődött bele az emlékezetekbe. Tizenhat évvel ezelőtt ugyanezek a kétségbeesett arcok és alakok népe­sítették be a rókusi állomás pályaudvarát, ugyan­ilyen összebújó csoportok kuporodtak le a füstös, léghuzatos várótermek padlójára, ugyanilyen he­venyészve összekötözött batyuk hevertek a falak mellett és a szemekből ugyanilyen ijedtség és két­ségbeesés meredt a reménytelen ködbe... 96 menekült Szerdán a reggeli vonattal kilencvenhat menekült érkezett Szegedre. A legkülönfélébb emberek: tisztviselők, iparosok, munkások, ke­reskedők, papok. Csak abban hasonlítanak egymásra, hogy egy a sorsuk, — magyarok. A kilencvenhat menekült kö­zött 22 magányos ember, hozzátartozó nélkül dob­ták át a határon, de a többi mind családhoz tar­tozik. Férfiak, asszonyok, serdülő gyerekek, pólyás és karonülő babák. A fűtött várótermet pillanatok alatt megtöltötte a kétségbeesett gyereksírás. A felnőttek nem beszélnek, némán, kétségbeesetten, tanácstalanul bámulnak maguk elé. Talán még nem is tudják világosan, mi történt velük, mi lesz a sorsuk, hiszen olyan hirtelen, olyan váratlanul tör­tént minden. A szegedi hatóságok képviseletében kevéssel a vonat megérkezése után megjelent a menekültek között dr. Tóth Béla polgármesterhelyettes, az Kemenesy Tibor népjóléti tanácsnoic és dr. Buócz Béla főkapitányhelyettes. A polgármester­helyettes rövid, vigasztaló beszédet intézett hozzá­juk. Megnyugtatta ókét, hogy a város megértő szeretettel fogadja fa­lai közé a menekülteket, gondoskodik róluk lakással, élelemmel addig is, amig valami más intézkedés nem tör­ténik. Azok. akiknek senkijük sincs Szegeden és nem tud­nak itteni ismerőseiknél, rokonaiknál elhelyezked­ni, a rókusi iskolában kapnak ideiglenes szállást, ebédet, vacsorát pedig a városi menzán. Dr. Ke­menesy tanácsnok meg is kezdte azonnal a szál­lást és ellátást igénylő menekültek összeírását, a rendőrség emberei pedig összeállították a kiuta­sítottak névsorát, feljegyezték személyi adataikat és mindenkinek az esetéről pontos jegy­zőkönyvet vettek fel. Ezek a jegyzőkönyvek megdöbbentő módon egy­formák. Mindenkivel ugyanaz történt és mindenki­vel egy recept szerint történt ugyanaz. Kiutasitási ultimátun Zomborban A menekültek ijesztő dolgokat mondottak el a szerbek viselkedéséről és egyre tüzesebbre szitott gyűlölködéseiről. Elmondották, hogy már hetek óta tűrhetetlen a jugoszláviai magyarság helyzete. „Halálfejes szabadcsapatok" özönlötték el a Dél­vidéket, a falvakat és a városokat egyaránt. Min­denütt megjelennek ezek az egyenruhákba öltözött hajdani komitácsik, ahol magyarok élnek. Fe­nyegetőznek, terrorizálnak mindenkit és igen gyakran véresre verik a védtelen magyarokat. A hivatalos hatóságok nem avatkoznak bele ezekbe az — egyéni akciókba. A kiutasítás módjáról ezeket mondotta munka­társunknak az egyik zombori menekült, aki két nappal előbb még egy tekintélyes iparvállalat fő­tisztviselője volt: — Tudtuk, hogy készül ellenünk valami, hiszen a fenyegetőzés már hetek óta tart, de azért mégis brutális gyorsasággal hajtották végre a jugoszláv hatóságok a merényletet. Hétfőn este hat órakór beidéztek a rendőrségre. Ott kurtán, minden indo­kolás nélkül szóbelileg közölték velem, hogy ki­utasítottak Jugoszlávia területéről és az országot azonnal el kell hagynom. Közölték azt is, hogy a vonat reggel indul a magyar határ felé. Reggel hat óráig mindössze tizenkét óránk volt. — Természetesen egyetlen percig sem aludhat­tunk, de nem is tudtunk volna. A legteljesebb bi­zonytalanságban kezdtük meg a csomagolást, mert fogalmunk sem volt róla, hogy mit vihetünk ma­A délelőtti jóslatok tragikus komorsággal való­sultak meg már — délután. A hatórai vonattal nem kevesebb, mint ötszáz menekült érkezett meg a rókusi állomásra. Négy óra felé kapott a rendőrség telefonértesí­tést Röszkéről, hogy ujabb menekült transzportok érkeztek a határra. A rendőrség azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, értesítette a város ha­tóságát, hogy gondoskodhassék a menekültek el­szállásolásáról. A vasúti állomásfőnökség pedig intézkedett, hog ymegerősitett szerelvény menjen Röszkére. öt óra után a hivatalos közegek már meg­jelentek az állomáson, hogy fogadhassák a me­nekülteket hozó vonatot. Tersztyánszky Zstván rendőrtanácsos vezetésével kivonult a rendőrség gunkkal, mit engednek át velünk a határon. Haj­nalban azután lezártuk a lakásunkat, akinek volt valakije, az rábízta a bútorok és a háztartási cik­kek gondozását, akinek senkije sem maradhatott vissza, az kénytelen volt á sorsra bizni kis vagyo­nát. — Van közöttünk jugoszláv állampolgár is szép számmal, olyanok, akik ott születtek és ember­emlékezet óta ott él a családjuk. De magyarok. Van olyan is, aki csak husz-harminc éve él Zomborban, de eddig nem tudta megszerezni a ju­goszláv állampolgárságot, pedig mindent elkövetett. Először azt mondották, ho.?y addig nem vehetik fel a jugoszláv állam kö­telékébe, amig a magyar államtól meg nem szerez­zük az elbocsájtdsi igazolványt. A magyar belügy­minisztérium az ilyen kérelmeket soronkivüli gyor­sasággal elintézte. Az elbocsájtási igazolvánnyal azután ismét megfolyamodták a jugoszláv állam­p< Igárságot. Azóta hosszú esztendők teltek el, de a mai napig sem kapták meg. Most tulajdonképen hontalanok, nincs állampolgárságuk, mert a magyar állam saját kérelmükre elbocsájtotta őket, a jugoszláv állam pedig nem vette őket fel. — De jött velünk magyar állampolgár is, olyan, akinek szabályszerű tartózkodási engedélye volt a jugoszláv hatóságoktól, akinek munkábaállási iga­zolványt is adtak. A rendőrség ezeket az igazolvá­nyokat az utolsó pillanatban mindenkitől elszedte és megsemmisítette. A menekültek között van né­hány olyan magyar állampolgár is, aki csak láto­gatóban volt odaát. De legtöbbünknek exiszten­ciánk, rendes állásunk volt és minden vagyonunk ott maradt. Szabadka, Horgos, Újvidék... A zombori menekülteket Szabadkáig kisérte egy zombori rendőr, aki semmi más irást nem hozott magával, csak a kiutasítottak névsorát és Sza­badkán ezzel a névsorral adta át őket az ottani kirendeltségnek, amelynek egyik tagja azután Hor­gosig kisérte őket. Itt, Horgoson találkoztak az Új­vidékről kiutasított magyarok csoportjával. A két csoportnak együttesen 96 tagja volt. A menekültek elmondották a rókusi állomáson, hogy a Délvidéken óriási arányú kiutasí­tásokról beszélnek. A horgosi szerb granicsárok állítása szerint, a dél­utáni vonattal hat-nyolcszáz kiutasítottat tesznek át a h atáron ... A menekültek között három pap is van. ök vigasztalják sorstársaikat, akik nagyon rászorulnak erre a vigasztalásra, bár a szegedi ha­tóságok mindent elkövetnek, hogy kényelmükről, ellátásukról gondoskodjanak. Dr. Tóth Béla pol­gármesterhelyettes részletesen tájékoztatta Bárányi Tibor főispánt a történtekről, A főispán azonnal felhivta telefonon a belügyminisztert és továbbí­totta a részletes jelentést, közölve azt is, hogy a menekültek előadása szerint ujabb tömegeket tesznek át a szerbek a legközelebbi órákban a határon. egész politikai osztálya. A várótermeket hivatal­szobákká alakították át, liz íróasztalt szereltek fel, hogy a szükséges formaságokat minél gyorsabban elintézhesék. Később megérkezett dr. Jugovits Ist­ván rendőrfőtanácsos, a kapitányság helyettes ve­zetője, majd kivonult dr. Kemenesy Tibor tanács­nok vezetésével a népjóléti ügyosztály egész sze­mélyzete, valamint dr. Pdlfy György tb. tanács­nok és dr. Oláh József tiszti orvos, hogy szükség esetén orvosi segélyt nyújtson a betegen érkező menekülteknek. A pályaudvaron rendkívül nagy izgalommal vár­ták a vonatot, amely hat óra után három perccel ért be a rókusi pályaudvarra. Ez a szerelvény ren­des körülmények között mindössze két kocsiból áll, egy másodosztályúból és egy harmadosztályú­W Délután: ötszáz menekült Parker,Moní-BIc*nc,§5MIA (Ml 65 MWIÉ\ stb. világmárkás töltőtollak leszállított árban Széchenyi tér 5 SZám«

Next

/
Oldalképek
Tartalom