Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-06 / 275. szám
TQ)4 december 6. DPf. MAG7AROQSZKG 5 600 magyar megdöbbentő kálváriáfa a Délvidéktől Szegedig 350 családot azonnali Kiutasításra Ítéltek a szerb hatóságok ts statáriállsan áttettek a határon Újvidékről. Zomborból, Horgosról és Szabadka környékéről néhány órás ultimátum után összefogdostak a szerencsétlen embereket és vasúti kocsikba zárva átdobták őket a határon Drámai jelenetek a Szeged-rókusi állomáson — Magyar meneküllek - betegek, öregek, gyerekek — szomorú éjszakája a rókusf elemi iskolában (A Délmagyarorszdg munkatársától.) A szegedi rendqrség szerdán reggel telefen értesítést kapott, hogy a szerdai röszkei vonatnak szokatlanul sok utasa lesz, magával hozza azokat a családokat, akiket azonnali hatállyal kiutasitoltak Jugoszlávia területéről, helyesebben a kiutasítottak első transzportját. Amikor a szomorú vonat megérkezett SzegedHÓkusra, a sürii decemberi ködben a rókusi pályaudvar képe kísérteties hűséggel hasonlított ahhoz a képhez, amely 1918 decemberében vésődött bele az emlékezetekbe. Tizenhat évvel ezelőtt ugyanezek a kétségbeesett arcok és alakok népesítették be a rókusi állomás pályaudvarát, ugyanilyen összebújó csoportok kuporodtak le a füstös, léghuzatos várótermek padlójára, ugyanilyen hevenyészve összekötözött batyuk hevertek a falak mellett és a szemekből ugyanilyen ijedtség és kétségbeesés meredt a reménytelen ködbe... 96 menekült Szerdán a reggeli vonattal kilencvenhat menekült érkezett Szegedre. A legkülönfélébb emberek: tisztviselők, iparosok, munkások, kereskedők, papok. Csak abban hasonlítanak egymásra, hogy egy a sorsuk, — magyarok. A kilencvenhat menekült között 22 magányos ember, hozzátartozó nélkül dobták át a határon, de a többi mind családhoz tartozik. Férfiak, asszonyok, serdülő gyerekek, pólyás és karonülő babák. A fűtött várótermet pillanatok alatt megtöltötte a kétségbeesett gyereksírás. A felnőttek nem beszélnek, némán, kétségbeesetten, tanácstalanul bámulnak maguk elé. Talán még nem is tudják világosan, mi történt velük, mi lesz a sorsuk, hiszen olyan hirtelen, olyan váratlanul történt minden. A szegedi hatóságok képviseletében kevéssel a vonat megérkezése után megjelent a menekültek között dr. Tóth Béla polgármesterhelyettes, az Kemenesy Tibor népjóléti tanácsnoic és dr. Buócz Béla főkapitányhelyettes. A polgármesterhelyettes rövid, vigasztaló beszédet intézett hozzájuk. Megnyugtatta ókét, hogy a város megértő szeretettel fogadja falai közé a menekülteket, gondoskodik róluk lakással, élelemmel addig is, amig valami más intézkedés nem történik. Azok. akiknek senkijük sincs Szegeden és nem tudnak itteni ismerőseiknél, rokonaiknál elhelyezkedni, a rókusi iskolában kapnak ideiglenes szállást, ebédet, vacsorát pedig a városi menzán. Dr. Kemenesy tanácsnok meg is kezdte azonnal a szállást és ellátást igénylő menekültek összeírását, a rendőrség emberei pedig összeállították a kiutasítottak névsorát, feljegyezték személyi adataikat és mindenkinek az esetéről pontos jegyzőkönyvet vettek fel. Ezek a jegyzőkönyvek megdöbbentő módon egyformák. Mindenkivel ugyanaz történt és mindenkivel egy recept szerint történt ugyanaz. Kiutasitási ultimátun Zomborban A menekültek ijesztő dolgokat mondottak el a szerbek viselkedéséről és egyre tüzesebbre szitott gyűlölködéseiről. Elmondották, hogy már hetek óta tűrhetetlen a jugoszláviai magyarság helyzete. „Halálfejes szabadcsapatok" özönlötték el a Délvidéket, a falvakat és a városokat egyaránt. Mindenütt megjelennek ezek az egyenruhákba öltözött hajdani komitácsik, ahol magyarok élnek. Fenyegetőznek, terrorizálnak mindenkit és igen gyakran véresre verik a védtelen magyarokat. A hivatalos hatóságok nem avatkoznak bele ezekbe az — egyéni akciókba. A kiutasítás módjáról ezeket mondotta munkatársunknak az egyik zombori menekült, aki két nappal előbb még egy tekintélyes iparvállalat főtisztviselője volt: — Tudtuk, hogy készül ellenünk valami, hiszen a fenyegetőzés már hetek óta tart, de azért mégis brutális gyorsasággal hajtották végre a jugoszláv hatóságok a merényletet. Hétfőn este hat órakór beidéztek a rendőrségre. Ott kurtán, minden indokolás nélkül szóbelileg közölték velem, hogy kiutasítottak Jugoszlávia területéről és az országot azonnal el kell hagynom. Közölték azt is, hogy a vonat reggel indul a magyar határ felé. Reggel hat óráig mindössze tizenkét óránk volt. — Természetesen egyetlen percig sem aludhattunk, de nem is tudtunk volna. A legteljesebb bizonytalanságban kezdtük meg a csomagolást, mert fogalmunk sem volt róla, hogy mit vihetünk maA délelőtti jóslatok tragikus komorsággal valósultak meg már — délután. A hatórai vonattal nem kevesebb, mint ötszáz menekült érkezett meg a rókusi állomásra. Négy óra felé kapott a rendőrség telefonértesítést Röszkéről, hogy ujabb menekült transzportok érkeztek a határra. A rendőrség azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, értesítette a város hatóságát, hogy gondoskodhassék a menekültek elszállásolásáról. A vasúti állomásfőnökség pedig intézkedett, hog ymegerősitett szerelvény menjen Röszkére. öt óra után a hivatalos közegek már megjelentek az állomáson, hogy fogadhassák a menekülteket hozó vonatot. Tersztyánszky Zstván rendőrtanácsos vezetésével kivonult a rendőrség gunkkal, mit engednek át velünk a határon. Hajnalban azután lezártuk a lakásunkat, akinek volt valakije, az rábízta a bútorok és a háztartási cikkek gondozását, akinek senkije sem maradhatott vissza, az kénytelen volt á sorsra bizni kis vagyonát. — Van közöttünk jugoszláv állampolgár is szép számmal, olyanok, akik ott születtek és emberemlékezet óta ott él a családjuk. De magyarok. Van olyan is, aki csak husz-harminc éve él Zomborban, de eddig nem tudta megszerezni a jugoszláv állampolgárságot, pedig mindent elkövetett. Először azt mondották, ho.?y addig nem vehetik fel a jugoszláv állam kötelékébe, amig a magyar államtól meg nem szerezzük az elbocsájtdsi igazolványt. A magyar belügyminisztérium az ilyen kérelmeket soronkivüli gyorsasággal elintézte. Az elbocsájtási igazolvánnyal azután ismét megfolyamodták a jugoszláv államp< Igárságot. Azóta hosszú esztendők teltek el, de a mai napig sem kapták meg. Most tulajdonképen hontalanok, nincs állampolgárságuk, mert a magyar állam saját kérelmükre elbocsájtotta őket, a jugoszláv állam pedig nem vette őket fel. — De jött velünk magyar állampolgár is, olyan, akinek szabályszerű tartózkodási engedélye volt a jugoszláv hatóságoktól, akinek munkábaállási igazolványt is adtak. A rendőrség ezeket az igazolványokat az utolsó pillanatban mindenkitől elszedte és megsemmisítette. A menekültek között van néhány olyan magyar állampolgár is, aki csak látogatóban volt odaát. De legtöbbünknek exisztenciánk, rendes állásunk volt és minden vagyonunk ott maradt. Szabadka, Horgos, Újvidék... A zombori menekülteket Szabadkáig kisérte egy zombori rendőr, aki semmi más irást nem hozott magával, csak a kiutasítottak névsorát és Szabadkán ezzel a névsorral adta át őket az ottani kirendeltségnek, amelynek egyik tagja azután Horgosig kisérte őket. Itt, Horgoson találkoztak az Újvidékről kiutasított magyarok csoportjával. A két csoportnak együttesen 96 tagja volt. A menekültek elmondották a rókusi állomáson, hogy a Délvidéken óriási arányú kiutasításokról beszélnek. A horgosi szerb granicsárok állítása szerint, a délutáni vonattal hat-nyolcszáz kiutasítottat tesznek át a h atáron ... A menekültek között három pap is van. ök vigasztalják sorstársaikat, akik nagyon rászorulnak erre a vigasztalásra, bár a szegedi hatóságok mindent elkövetnek, hogy kényelmükről, ellátásukról gondoskodjanak. Dr. Tóth Béla polgármesterhelyettes részletesen tájékoztatta Bárányi Tibor főispánt a történtekről, A főispán azonnal felhivta telefonon a belügyminisztert és továbbította a részletes jelentést, közölve azt is, hogy a menekültek előadása szerint ujabb tömegeket tesznek át a szerbek a legközelebbi órákban a határon. egész politikai osztálya. A várótermeket hivatalszobákká alakították át, liz íróasztalt szereltek fel, hogy a szükséges formaságokat minél gyorsabban elintézhesék. Később megérkezett dr. Jugovits István rendőrfőtanácsos, a kapitányság helyettes vezetője, majd kivonult dr. Kemenesy Tibor tanácsnok vezetésével a népjóléti ügyosztály egész személyzete, valamint dr. Pdlfy György tb. tanácsnok és dr. Oláh József tiszti orvos, hogy szükség esetén orvosi segélyt nyújtson a betegen érkező menekülteknek. A pályaudvaron rendkívül nagy izgalommal várták a vonatot, amely hat óra után három perccel ért be a rókusi pályaudvarra. Ez a szerelvény rendes körülmények között mindössze két kocsiból áll, egy másodosztályúból és egy harmadosztályúW Délután: ötszáz menekült Parker,Moní-BIc*nc,§5MIA (Ml 65 MWIÉ\ stb. világmárkás töltőtollak leszállított árban Széchenyi tér 5 SZám«