Délmagyarország, 1944. november (1. évfolyam, 1-10. szám)

1944-11-24 / 5. szám

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai József Magyar Kommunista Párt Megindult a posta Tegnap adta a hirt a postahiva­tal, hogy megindult a helyi pos­taforgalom és ma azt közölte már, hogy a kisvasút mentém a tanyák között is működik a posta. A leg­szembeötlőbb jele ez annak, hogy az élet kezd megindulni. De más jelek is vannak, amelyek biztatóik és reménytkeltők. Negyedik jpap­ja már, liogy megjelenik az újság és a nép nincs kiszolgáltatva a felelőtlen álhírek rémitgetéseinek. Kezdenek járni a vonatok is már és a termelőmunka miinden bajon és akadályon keresztül mégis csak folvik földjeinken és üzemeinkben. A politikai élet is kezd megpezs­dülni sorainkban s a Kommunista Párt mellett a Nemzeti Paraszt­párt és Kisgazdapárt szervezkedése is megindult. Lehet tehát élni és mozogni s népünk nem esett el annyira, hogy ne tudna fölkelni egy uj életnek az elkezdésére- S hogy az élet lát­ható jelei igy feltünedeznek, ab­ban két tényező működik közre. Az orosz katonai parancsnoksá­gok nemcsak nem akadályozzák fölépülésünk elkezdődését, hanem éppen miinden rendelkezésükre öl­lé módon segítik. A nácik aljas bazudozása most már Mindenki C'ŐR lelepleződik. Azt ordították tele szájjal, hogy a szovjet had sereg elhurcolja a népet, felgyújt ja a városokat és Talvakat, gúzsba köti azt az életet is, amit mégimieg­h-igv a romok közt. Most itt van mindenki elölt a valóság. Most' már mindenki láthatja: életet,épí­tő munkát és felszabadulást te$z lehetővé az orosz hadsereg és raj­tunk áll, hogv mennyire tudunk és akarunk élni ezekikél a lehetősé­gekkel. Mint az eddigi néhány jel mu­tatja, akarunk is, tudunk is élni a fölszabadulás lehetőségeivel és már elkezdtük néhány nyomon a munkát. De azt is be keli valla­nunk, hogy nagyon kevés, a lehet­ségesnél sokkal kevesebb az, amit eddig csináltunk'. Népünket olyan rettenetes tehe­tetlenségbe. passzivitásba és ön­tudatlanságba taszították' a reak­ció évtizedei és a nácizmus évei, hogv szinte már a reménytelen dermedtségbe és életképtelenségbe zuhantunk alá. Minden bátorságot, kezdeményező erőt, helytálló önbi­zalmat és világos tudatot kiölt a magyar népből az elmúlt gyilkos korszak, hogy zavartalanul Tart­hassa erőszakos és népellenes ural­mát. A pusztítás rettenetes, amit előidézett a népben s már-már ugy látszott, hogy minden mozdulásra képtelenek vagyunk. V.7 a néhány jel most minden bizalmunk. Mégis talpra áll talán a nép s össze tudja ugy szedni ma­cát, hogv ujabb és újabb téglák­kal épiti meg a szabad, népi Ma­gyarország épületét. A néhány ed­digi tégla miég éppen csak S visz­szatérő élet első eszmélrsét mu­tatja, végeláthatatlan sok munká­Budapest Népe! Magyar Honvédek! Elhangzott a kormányzói szózat és Vörös vezérikari főnöE kiáltványa, amellyel Hozzátok' fortlült. Szeged népe aggódja várja, miikor lesztek eleget a törvényes, aJkótmányos parancs­nak. Ha nemi követitek: Budapest, Magyarország szive és kin­csesháza és Ti Honvédek' a végső pusztulás előtt álltok'. Átérez­ve a történelmi órát, az ország második1 városa szól Hozzátok^ hogy feltárja előttetek! az igazságot. Mi hat hete élünk a Vörös hadsereg megszállása alatt: tehát mi vagyunk' illetékesek bizonyságot tenni az igazságról. Az igaz­ság pedig ez: Szeged népe szokásai, törvényei és emberi jogai tekintetében teljes cselekvési szabadságot élvez; templomaink, iskoláink, kultúrintézményeink nyitva; közigazgatásunk', birósá­f [aink a magyar törvények értelmében és szellemében zavarta­anui működnek; senkit bántód ás nemi ért, aki a helyén ma­radt. Ezt annál is inkább el kell mondanunk, mert Hitlerék és csatlósaik' propagandája gyermekek élhurcolásáróiT, liflrmegmé­szárlásről és egyéb terrorcselekményekről szól, ezzel akarván becsületes magyar lelkieteket megmételyezni. Benneteket továb­bi Ellenállásra tüzelni éis a mlagyar vér hullásával becstelen és törvénytelen uralmuk' meghosszabbítását elérni. Mindezek1 bizonyságául áll ion itt a szegedi keresztény egy­házak hiteles nyilatkozata: »Nyilatkozat A m'ágUnk' részéről ki­jelentjük, hogy az orosz hadsereg a vallás szabad gyakorla­tában senkit sem akadályoz, sőt bennünket arra hívott fel, hogy az Istentiszteletet az eddigi rend' sZcrint tartsuk ós folytas­suk. Senkit lelkészi m[ivolta miatt biyitódás nemi ért Felekezeti iskoláinkban a tanítás éppúgy megkezdődött, mint a többi isko­lákban. Kormányzó Urunk október 15-iki rádiósZózat'ában meg­adott irányítást mii is az ország érdekéhen valónak tartjuk1. Sze­ged, 1944. évi november hó 2. Dr. Halász Pál s. k'. kánonok', szegedi esperesi-plétónos, Bakó László s. k'. ref. lelkész, Bcn­kőczy Dániel s. k. ev. lelkész.* Létérdeke az egész magyarságnak', hogy Budapest ne vál­jék romhalmazzá és ne legyen a német irnpcrializlmlus áldo­zata. Ennek egyetlen eszköze, hogy Budapest népe és Ti, Ma­gyar Honvédek, miinden eszközzel akadályozzátok' m©^ e szo­morú sors beteljesülését és haladéktalanul forduljatok a hitleri hordák ellen, amelyek' Sztálingrádtól, a Kaukázustól a Kárpá­tokon át egész Budapest kapujáig önmagukat sem tudták meg­védeni, mert nekik Budapest védelmük szempontjából nemi je­ldht többet, mint Kiev, Charköv, vagy más orosz város, amelye­kel útjukban tönkletettek. Most pedig magyar vér és magyar városok pusztulása árán akaVjálk saját végzetük beteljesedcsét ki­tolni. Ha nemi akarjátok", hogy beteljesüljön Kossuth' szózala: »Magyarország sírját a néimet barátság fogja megásni*, akkor tnindonki maradjon a helyén és találjatok' egymásra Munká­sok, Polgárok', Honvédek. Itt az utolsó óra: cselekedjetek! Ra­gadjatok meg minden cszköztv hogy Budapest sem1 német erőd­dé, sem' pedig romhatmlazzá ne váljék! Szeged, 1944. évi november hó 21-én; Dr- Balogh István plébános. Dr. Valentiny Ágoston polgármester. Dr. Hermann Egyed egyetemi tanár, dékán. Dr. Mester János egyetemi ta­nár. Dr. Bárányi János ^ongoramüvész, a Városi Színház igazgatója. Csonka Mihály gimnáziumi igazgató. Dr- Kovács üdön "egyet. rk. tanár. Dr. Törők Gábor gyermekkórházi főorvos. Benkórzy Dániel ev. lelkész. Kollár Pál Szeged városi zeneiskola igazgatója. Dr. Záporl Dezső klini­kai orvos. Dr. Incze Gynia cgyef. m. tanár. Dr. Lukátsy Géza ügyvéd. Dr- Mecsér József kir. ügyész. Dr. pelrahói Molnár István törvényszé­ki tanácselnök. Dr. Viola György orvosi szakszervezet elnöke, őrlcv Zol­tán ny. áll. alezredes. Lippőy Gyu!a gyáros. Lippai Imre fürészgyáros. Dobos László, az állami Ieán3'gimn. mb. igazgatója. Dr. Purjesz Béla egy. tanár. Komócsin Mihály szakszerv, titkár. Wagner Ferenc kereskedő. Dénes Leó frakció elnök. Lakó Antal pártvezető. ra, erőfeszilésre cs kezdeményezés­re van még szükség, hogy való­bban az ujjáépülés és az életrekelés áramát érezzük, Mi mindenen ke­resztül hiszünk ebben az életre­kelésben, dc most, hogy néhány jelt is látunk' már, még biztosab­bak vasvunk a bekövetkeztében. Moszkvai lap cikke Magyarország politikájáról Moszkva, november 22. A" »Há­ború es Munkásosztály* cimürnosz kyai lap nagyon figyelemre méltó cikket közöl Magyarország politi­kájáról. Magyarországon — jrjai a cikkíró — nemi sokkal az első világháború után ullrareakciós esz­méket vetettek be. .Ezzel párhuza­mosan meghonosodott a laji ide­ologia, amely hasonló a hilleriz­mushoz. A magyar politikusok elő­szeretettel hangoztatják, hogy Ma­gyarország a fasizmus bölcsője s lakosság széles rétegeit egyre job­ban mételyezte meg a kóros esz­me, mely szerint a rrta1?-. ir iái fel­sőbbrendű a körülötte iJő nepek­ntu s a magyar uéo rendiltelése irányi tani illetve ve ^tőszerepev vir.ni a dunamedencei országok kö­zeli Magyarország kormányköreinek az utóbbi hónapokban lehetetlen volt fel nemi ismerni, hogv Né­metország elvesztette a háborvt. A várakozás álláspontjára helyez­kedtek: azt hitték, hogy később kedvezőbb békeföltételekét tudnak elérni s igy sikerül majd megtar­tani azokat a területeket. m<ciye­k'et a németek segítségével szerez­tek. Azt hitték, hogy a né-* met védelem miegakadályozza az orosz betörést a Kárpálokba Ma­gyar körök azt is remélték, hogy Magyarország nem- esik az orosz csapatok' útjába, hanem dél felöl megkerülve egyesülnek Titoval és kijutnak' a tengerhez. Ez a remény meghiusult. Azokat, akik a kivá­rás jelszavával Hitler oldalán folv tatták a harcot, sulyos csapás ér­te. A Vatikán lapja egyik szep­temberi számában irta: »A mos­tani magyar rendszer mindig ke­vés őszinte nyilatkozatot lett a né­met hűség mellett, kész lenne Ale­xander tábornokhoz csatlakozni, ha a Balkánon megjelenik.* A legutolsó magyar miniszter­elnök: Lakatos hangsúlyozta, hogy Magyarország a nyugatot védi ke­lettél szemben. A magyarok abban reménykedtek, hogy Belopakod­hatnak a szövetségesek közti vélt ellentétek1 réseibe. Október elején elhatározta ez a kormány, hogy megszervezi a nemzetőrséget, dc nem a németek kiűzésére, hanem a helyi partizánok' és ellenséges ej­tőernyősök ellen. Csak a szovjet csapatok duna­medencei nagy győzelmei józaní­tották' ki végre valahára Magyar ország kormányköreit. Most kezd­ték megérteni, hogv Magyaror­szágnak' nincs más választása, mint hogy a németek ellen fordul; de eleve sikertelenség kísérte munká­jukat, oly bizonytalanul nyúltak r kérdéshez. Budapesten a Gestapo rovott­multu csapatait helyezték el. Az »irányilást« pedig Szálasi Ferón". 1936 őla Himmler fizetett bérc ­cé vette kezébe. Még az Inműv táborában lévő fasiszták is sokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom