Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-30 / 152. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre. K24'— félévre . . K12­negyedévre K &— egyhónapra K 2•• ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Szeged, Í9I4. Kiadóhivatal Kárász-utca I Telefonszámi 81. Egyes szám éra 1» Bllár. ül. évfolyam 152. szám. Kedd, junius 30. Királyok tragédiája. Egész Európa megrendülve tekint a Szerajevói orgyilkos merénylet szánalom­rarnéitó koronás áldozatainak holttesté­re- A világ közvéleménye boszuért liheg­Ve- a legelitélöbb hangon ad kifejezést a ... Saitr —-'"V" "" imvjvxwi . Jto utján általános megbotránkozásának áll w "" a legutóbbi napok történetében, mint veres és tragikus boszniiai utazás ugy p u -"wi iiuj/czii Lv/i iviivivuv/iij Iliin tó, Pr°voikativ, rettentő domenstrációjia i ,kan államok levegőjében otthonos, az ell í társadalmalk erkölcstanával élesed en'kező, vad morálnak. És a szenvedé­fellobbanó viíharzásában a legszeh­2j. ember lelkületét is az ősállati retor­ja° Va?ya tölti el. Ez a rettentő morál tart­'Hmlotnbari bárom év óta Európa béké­' ez veszélyezteti a modern civilizációk ^Unkáját, ez a visszataszító, undok fe­. y akadályozza meg, hogy az egészsé­l szervezetek emberi módon dolgoz­zanak és haladhassanak. f0 , ps a közvélemény egységes ál'lás­$ze egyuttal kifejezést ad annak a tofeí^yásnak is, mely túlzottan óva­5a], ;;H,pmitikánkat okolja azért, hogy a ,kan közvélemény vérszemet kapott °dale; ,nn és piszkos hullámai már egészen trónok zsámolyáig csapnak fel. Az a ríelle csét] m, mely az Obrenovicsok szereri­a dmasztiáját kiirtotta s mely azóta kos / * Szerbia közéletét a királygyil­e?és tök diktatúrája mellett vezeti, hónb "emzeti önérzetté emelkedett már a A n];lngu,at erkölcstelen nyomása alatt. bmtatx0dik balkán háború világosan meg­Wzött e Ilogy valamennyi balkán állam IegVie ,Szerb'a az, mely a tűzfészeknek ál|a.nfeZciy?sebb középpontja. Ez a ikis zug­B0sz u8!rált és handabandázott legjobban sités,e '.a aknoksziója és Albánia semlege­'ansz ,deidn» oz provokálta már szárnta­archi°r Pökhendi nyegleséggel a inon­biinJa beavatkozását. A kettős monarchia albán nyisz0r kitért a kötekedés elől. Az benric, Zavar°k idején kétségtelenül volt li f];i ,1lcndéncia, hogy a monarchia két dé­a he,r ste hadgyakori ajtainak színhelyéül s«reí£S Boszniát választotta. Erre a had daWa tetésre válaszolt Szerbia társa­biebén a maga m('>dja szerint. A szerajevói késZj,t yl0tet minden jel szerint Belgrádban ^ * »ék elő. Onnan kapták az összees­küvők bombáikat s onnan hozták azt a szellemet, mely az orgyilkos kezeket ve­zette. Ez a szellem egész B'oszniának és az egész délszláv régiónak a közvélemé­nyét látja el tartalommal. Olyan, mint a leydeni palack fegyverzetével bilincsbe vert villamosság, mely telve van belső reszketéssel, hogy egyszer végre felrob­banhasson. Most végre felrobbant. Az áldozat, Magyarország és Ausztria kettős trónjá­nak várományosa személyes jelenlétével szikrát vetett a veszedelem középpontjába Elvetemült és szenvedélytől elvakul nagyszerb gyilkosok lemészárolják ; monarchia látható dinasztikus képviselői és a szerb közvélemény szótalan, csöndes kárörvendéssel szemléli az áldozatok vé­res hulláit. Nincs egyetlen résztvevő sziv nincs egyetlen sajnálkozó tekintet odalenn Elrettenve nézzük az emberi mivoltukbó kivetkőzött, gyilkos hordák hakatombái és csodálkozva kérdezzük, hogy az ember felvilágosultság és humanizmus századá­ban mi céljuk van hát az állandó hadst* regnek, ha a közönséges politikai gyilkos­ságOknák nincs semmiféle büntetésük? Ha a nagyhatalmak összes erejének nincs ak­kora értéke, hogy egy teljesen elvadult, minden belátásról megfeledkezett népet megfenyítsen és eltöröljön a föld sziné­ről?! . . . Á szerajevói véres tragédia szomo­rú tanulság magának a számtalan csapás által sújtott uralkodóháznak. A kettős monarchia helyzete, területi eloszlása és népesedési viszonyai egyaránt meggyőz­hették a dinasztiát arról, hogy a monai­chia súlypontja csakis a magyar érdekek vállain lehet megnyugtatólag elhelyezve. Ferenc Ferdinánd, a néhai estei főherceg hatalmas árat fizetett azért, hogy ezt az igazságot nem ismerte fel s még külsősé­gekkel sem akarta bizonyítani, hogy jö­vendő uralkodásában jelentékenyebb súlyt akar helyezni a birodalon]nak erre a felére Nem mi bizonyítottuk ezt be neki, hanem a tervezett trial,izmusnak harmadik alko­tórésze, a folyton lappangó, titokzatosan dolgozó szlávság, melynék forrongása a szerajevói gyilkosokat lökte ki az életbe. A megvalósíthatatlan, dőre álmok terem­tették meg a világ mai rendjébe bele nem illő forradalmi szellemet, mely nemzeti államot akar létrehozni ott, ahol az a történelmi alakulás sajátságos hely­zete mellett teljesen lehetetlen. A monar­chia egyik fele csupa lázongás, csupa bel­ső energiák összeütközése, mig a másik, a magyar korona fenhatósága alá tartozó, ehhez képest, legalább relatives egységes, erős állami alakulatot matat. Ha Dalmá­cia és Bosznia a régi magyar királyok jo­gán Magyarországhoz csatoltatnak, ha erőteljes, hatalmas tengeri kereskedés erő­siti meg a magyar tengerpartot, a nemze­tiségekkel békét kereső és teremtő magyar főhatóság egyszer és mindenkorra útját szegné a nagyszláv álmok megvalósulásá­nak. De Ferenc Ferdinánd aligha lett vol­na az az ember, aki ennek az egyensúly­nak a felismerésére lett volna hivatott. Így az ő tragikus elmúlása előzetes bűn­hődés egy olyan tévedésért, melynek ké­sőbbi bekövetkezését egész eddigi életé­vel, egyéniségével és életfelfogásával sej­tel emszerüen a délszláv népek izzó fantá­ziájába festette. A legmélyebb szánatom fordul az egyetlen szempillantás alatt elárvult es­tei gyermekek felé. E gyermekek egyikét talán végzetes fontosságú szerep illette volna meg a jövő történetének irányításá­ban, ha királyi méltóságra emelkedett aty­jának sikerül családja közjogi helyzetét törvényhozási utón rendeznie. De nem si­került. Igy a szerencsétlen végül Ottó fő­herceg leszármazottja kerül a trónra, ki­nek Ígéretes jövője a legtitokzatosabb ka­balát tárja a monarchia elé. Mikor lesz itt, ha egyszer a régóta szándékosan visz­szafojtott eseményük fejlődésnek indul­nak?! . . . Mindez a töprengés azonban nem vál­toztat már semmit a kapucinusok kriptája felé készülő két koporsó sorsán. Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia regénye immár a történelemé. Azé lett szerelmük is, e csodálatosan szép polgári szerelem, melynek három ártatlan, ragyogó gyönge évtizedeken élő vádként fog ragyogni az utókor előtt. Az idő, a korszellemül áldo­zatokat követelt és nincs részvét, nincs boszu, nincs fájdalom, mely egy átkos pil­anat rettentő pusztításait jóvá tehesse. A Dirodalomnak mindkét feléből millió és millió résztvevő szem fordul az ősz ki­rály felé, ki annyi csapás után ép és erős ^jéglőben ^éházban ^öszcrkcrcskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • ráTmeg^zietbcn ^ (j |J | a Ifi 3 i áfa S ft JTt. a* UTÁNZATOKTÓL11

Next

/
Oldalképek
Tartalom