Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1914-06-30 / 152. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre. K24'— félévre . . K12negyedévre K &— egyhónapra K 2•• ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Szeged, Í9I4. Kiadóhivatal Kárász-utca I Telefonszámi 81. Egyes szám éra 1» Bllár. ül. évfolyam 152. szám. Kedd, junius 30. Királyok tragédiája. Egész Európa megrendülve tekint a Szerajevói orgyilkos merénylet szánalomrarnéitó koronás áldozatainak holttestére- A világ közvéleménye boszuért lihegVe- a legelitélöbb hangon ad kifejezést a ... Saitr —-'"V" "" imvjvxwi . Jto utján általános megbotránkozásának áll w "" a legutóbbi napok történetében, mint veres és tragikus boszniiai utazás ugy p u -"wi iiuj/czii Lv/i iviivivuv/iij Iliin tó, Pr°voikativ, rettentő domenstrációjia i ,kan államok levegőjében otthonos, az ell í társadalmalk erkölcstanával élesed en'kező, vad morálnak. És a szenvedéfellobbanó viíharzásában a legszeh2j. ember lelkületét is az ősállati retorja° Va?ya tölti el. Ez a rettentő morál tart'Hmlotnbari bárom év óta Európa béké' ez veszélyezteti a modern civilizációk ^Unkáját, ez a visszataszító, undok fe. y akadályozza meg, hogy az egészsél szervezetek emberi módon dolgozzanak és haladhassanak. f0 , ps a közvélemény egységes ál'lás$ze egyuttal kifejezést ad annak a tofeí^yásnak is, mely túlzottan óva5a], ;;H,pmitikánkat okolja azért, hogy a ,kan közvélemény vérszemet kapott °dale; ,nn és piszkos hullámai már egészen trónok zsámolyáig csapnak fel. Az a ríelle csét] m, mely az Obrenovicsok szereria dmasztiáját kiirtotta s mely azóta kos / * Szerbia közéletét a királygyile?és tök diktatúrája mellett vezeti, hónb "emzeti önérzetté emelkedett már a A n];lngu,at erkölcstelen nyomása alatt. bmtatx0dik balkán háború világosan megWzött e Ilogy valamennyi balkán állam IegVie ,Szerb'a az, mely a tűzfészeknek ál|a.nfeZciy?sebb középpontja. Ez a ikis zugB0sz u8!rált és handabandázott legjobban sités,e '.a aknoksziója és Albánia semlege'ansz ,deidn» oz provokálta már szárntaarchi°r Pökhendi nyegleséggel a inonbiinJa beavatkozását. A kettős monarchia albán nyisz0r kitért a kötekedés elől. Az benric, Zavar°k idején kétségtelenül volt li f];i ,1lcndéncia, hogy a monarchia két déa he,r ste hadgyakori ajtainak színhelyéül s«reí£S Boszniát választotta. Erre a had daWa tetésre válaszolt Szerbia társabiebén a maga m('>dja szerint. A szerajevói késZj,t yl0tet minden jel szerint Belgrádban ^ * »ék elő. Onnan kapták az összeesküvők bombáikat s onnan hozták azt a szellemet, mely az orgyilkos kezeket vezette. Ez a szellem egész B'oszniának és az egész délszláv régiónak a közvéleményét látja el tartalommal. Olyan, mint a leydeni palack fegyverzetével bilincsbe vert villamosság, mely telve van belső reszketéssel, hogy egyszer végre felrobbanhasson. Most végre felrobbant. Az áldozat, Magyarország és Ausztria kettős trónjának várományosa személyes jelenlétével szikrát vetett a veszedelem középpontjába Elvetemült és szenvedélytől elvakul nagyszerb gyilkosok lemészárolják ; monarchia látható dinasztikus képviselői és a szerb közvélemény szótalan, csöndes kárörvendéssel szemléli az áldozatok véres hulláit. Nincs egyetlen résztvevő sziv nincs egyetlen sajnálkozó tekintet odalenn Elrettenve nézzük az emberi mivoltukbó kivetkőzött, gyilkos hordák hakatombái és csodálkozva kérdezzük, hogy az ember felvilágosultság és humanizmus századában mi céljuk van hát az állandó hadst* regnek, ha a közönséges politikai gyilkosságOknák nincs semmiféle büntetésük? Ha a nagyhatalmak összes erejének nincs akkora értéke, hogy egy teljesen elvadult, minden belátásról megfeledkezett népet megfenyítsen és eltöröljön a föld szinéről?! . . . Á szerajevói véres tragédia szomorú tanulság magának a számtalan csapás által sújtott uralkodóháznak. A kettős monarchia helyzete, területi eloszlása és népesedési viszonyai egyaránt meggyőzhették a dinasztiát arról, hogy a monaichia súlypontja csakis a magyar érdekek vállain lehet megnyugtatólag elhelyezve. Ferenc Ferdinánd, a néhai estei főherceg hatalmas árat fizetett azért, hogy ezt az igazságot nem ismerte fel s még külsőségekkel sem akarta bizonyítani, hogy jövendő uralkodásában jelentékenyebb súlyt akar helyezni a birodalon]nak erre a felére Nem mi bizonyítottuk ezt be neki, hanem a tervezett trial,izmusnak harmadik alkotórésze, a folyton lappangó, titokzatosan dolgozó szlávság, melynék forrongása a szerajevói gyilkosokat lökte ki az életbe. A megvalósíthatatlan, dőre álmok teremtették meg a világ mai rendjébe bele nem illő forradalmi szellemet, mely nemzeti államot akar létrehozni ott, ahol az a történelmi alakulás sajátságos helyzete mellett teljesen lehetetlen. A monarchia egyik fele csupa lázongás, csupa belső energiák összeütközése, mig a másik, a magyar korona fenhatósága alá tartozó, ehhez képest, legalább relatives egységes, erős állami alakulatot matat. Ha Dalmácia és Bosznia a régi magyar királyok jogán Magyarországhoz csatoltatnak, ha erőteljes, hatalmas tengeri kereskedés erősiti meg a magyar tengerpartot, a nemzetiségekkel békét kereső és teremtő magyar főhatóság egyszer és mindenkorra útját szegné a nagyszláv álmok megvalósulásának. De Ferenc Ferdinánd aligha lett volna az az ember, aki ennek az egyensúlynak a felismerésére lett volna hivatott. Így az ő tragikus elmúlása előzetes bűnhődés egy olyan tévedésért, melynek későbbi bekövetkezését egész eddigi életével, egyéniségével és életfelfogásával sejtel emszerüen a délszláv népek izzó fantáziájába festette. A legmélyebb szánatom fordul az egyetlen szempillantás alatt elárvult estei gyermekek felé. E gyermekek egyikét talán végzetes fontosságú szerep illette volna meg a jövő történetének irányításában, ha királyi méltóságra emelkedett atyjának sikerül családja közjogi helyzetét törvényhozási utón rendeznie. De nem sikerült. Igy a szerencsétlen végül Ottó főherceg leszármazottja kerül a trónra, kinek Ígéretes jövője a legtitokzatosabb kabalát tárja a monarchia elé. Mikor lesz itt, ha egyszer a régóta szándékosan viszszafojtott eseményük fejlődésnek indulnak?! . . . Mindez a töprengés azonban nem változtat már semmit a kapucinusok kriptája felé készülő két koporsó sorsán. Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia regénye immár a történelemé. Azé lett szerelmük is, e csodálatosan szép polgári szerelem, melynek három ártatlan, ragyogó gyönge évtizedeken élő vádként fog ragyogni az utókor előtt. Az idő, a korszellemül áldozatokat követelt és nincs részvét, nincs boszu, nincs fájdalom, mely egy átkos pilanat rettentő pusztításait jóvá tehesse. A Dirodalomnak mindkét feléből millió és millió résztvevő szem fordul az ősz király felé, ki annyi csapás után ép és erős ^jéglőben ^éházban ^öszcrkcrcskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • ráTmeg^zietbcn ^ (j |J | a Ifi 3 i áfa S ft JTt. a* UTÁNZATOKTÓL11
