Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-27 / 145. szám

4 r.. DÉLMAGYARORSZÁCi Í9li junius 2S ia csak nyolcvankét képviselő jelentkezett s igy aa elnök háromnegyed kettőkor ujra fel­függesztette az ülést. Két érakor még mindig nem volt határozat­képes a Ház s igy az elnök megállapította a holnapi ülés napirendjót s a Ház a Huszár Ká­roly mentelmi ügyében való határozatot ekkorra halasitotta. Az osztrák kormányválság. — Bienerth miniszterelnök lemondott. — (Bécsi tudósítónktól.) Jól informált hely­ről jelentik, hogy Bienerth báró miniszter­elnök beadta a lemondásáról szóló kérvényét 'A király hétfőn délután tudomásul vette Bie­nerth lemondását. Bécsben máris nagyban készülnek az uj miniszterelnök fogadására. Most már egészen kétségtelen, hogy a vá­lasztás eredménye nemcsak részleges, ha­nem teljes miniszteri válságot vont maga után, sőt ez a válság már be is fejeződött és Bienerth báró utódja már erősen dolgozik. 'A király már elfogadta Weisskirchncr és; Glombinszki lemondását is és a hivatalos lap keddi száma királyi kéziratot fog közöl­ni, amelylyel Weisskirchnernek az első osz­tályú vaskoronarendet, Cflombinszkinek pe7 dig a titkos tanácsosi méltóságot adomá­nyozza. Egyúttal kinevezi a király Mataia Viktor dr osztályfőnököt kereskedelmi, Roll .Viktor osztályfőnököt pedig vasúti minisz­terré. Bienerth báró azzal az igyekezetével, hogy állásában tartsa magát, kudarcot val­lott. Bienerth két miniszterének elejtésével igyekezett önmagát megmenteni és most az a furcsa dolog történik, liogy a Wiener Zei­tung most közli két társának bukásul s már egy-két nap múlva közölni íögja a többi miniszter bukását is. Bienerth csak azért, hogy azt a látszatot keltse, mintha még mindig ő volna a helyzet urá, még tegnap azt hirdette, hogy, az ő taj­nácsára kettős akció van folyamatban, liogy ő maga a keresztény-szociálistákkal és a csehekkel tárgyal és hogy abban az ésetbfcn, ha nem tudna kedvező eredményt elérni, a király az ő tanácsára Gautsch bárót is meg fogja hivni. Ma már nyilvánváló, hogy ez a furfang nem felel meg a vaTóságiják. Bie­nerth báró már ama kihallgatás után, amely­ben a királynak jelentést tett a választás eredményéről, mint bukott miniszter távo­zott s nyomban utána megtörtént Gautsch báró meghívása, aki gasteini kúrájának megszakításával azonnal Bécsbe utazott s akit a király már szombaton közel két órai magánkihallgatáson fogadott. Némi elégtételül szolgálhat talán Bienerth nek, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg vasárnap délután ncgy órakor hosszabb ki­hallgatáson fogadta. Azt mondják, hogy Bie­nerth báró különös bizalmát élvezi a trón­örökösnek, aki Triesztben is élénk sajnálatát fejezte ki, hogy a miniszterelnököt nem látja. Tudvalevő, hogy Bienerth bárót politikájá­ban Gessmann vezette s az ő kedvéért kö­vette el azt a végzetes hibát, hogy a kép­viselőházat föloszlatta. Említésre méltó még az is, hogy Liech­tenstein herceg tegnap a kresztény-szociá­lista párt bizalmi embereinek gyűlésen azt mondta, hogy a párt nem akqr minden áron opponálni, hanem egyelőre várakozó ál­láspontot fog elfoglalni. A keresztény-szo­cialisták szeretik Gautsch bárót s a csehek s a szociálisták is meglehetősen jó lábon vannak vele, az utóbbiak azért, mert ő volt az általános Választójog megalkotója, a cse­hek pedig azért, mert Gautsch sokszor tett nekik szívességeket. A király tegnap egy órakor két óra hosz­száig tartó kihallgatáson fogadta Gautíjch bárót, aki már tegnap kezdte meg a tárgya­lást a pártvezérekkel. / Lóverseny Szegeden. — Rossz pálya, kevés ló. — (Saját tudósilónktól.) Bubánatunk fekete dresszébe öltözötten konstatáljuk, hogy va­sárnap nem mi törtünk le a szegedi lóver­senyen, hanem letört a verseny, a szépnek, csodálatosnak, hangulatosnak remélt, illú­ziókkal előre körülkörnyékezett, benapsuga­razott versengés. Hiszen nem lehet ta­gadni, sok mindent láttunk odakünn s ami a legkülönösebbnek látszik, de mégis igaz: lovat is. Eleven lovacskákat lát­tunk, amik futottak, minden órában kettőt­hármat, de mi még azon is csodálkozunk, hogy kettőt-hármat. Mert hiszen ma már minden ostoba állat a lehető legjobb pályára törekszik, a lovacska pedig intelligens, okos állat, nem csoda, ha irtózik a rossz, a lehe­tetlenül rossz pályától, aminő a tegnapi is volt. Hullámzó, mint a Balaton, amelynek tetején a halászlegény tudvalevőleg szerel­met vall; ám ennek a pályának a hepe­hupás tetején könnyen mást vallhatott volna: kárt még az a pár ló is, amelyik futott, az a pár lovas is, aki futtatott. És száraz volt a pálya, Szaharául száraz, meg­öntözetlen ós nyári hőség okozta ájulatából föl nem locsolták volna a világ minden kin­cséért sem. Mindezért ne tessék meghara­gudni, hiszen nem okvetetlenkedésböl mond­juk, hanem fájdalmas kénytelenségből, pro primo: mert igy volt,pro secundo: mertapubli­kum, a jegyfizető és élvezetváró publikum ke­serű sóhajtásait szedjük vele bokrétába, pre tercia: mert mindez csak a Szegedi Gazdasági Egyesületnek árt, annak az egyesületnek, amely a lóversenyekkel épen érdeklődést, támogatást, szeretetet akar nyerni. Hiszen úgyis olyan kevéske volt ez az érdeklődés, támogatás tegnap. Akik egy esztendővel ezelőtt künn jártunk a szegedi lóversenyen, csöndes szomorúsággal észlel­tük most a publikum megfogyatkozását, Számának egyharmadára való apadását, s a tribünökön és egyebütt busuló üres helye­ket. S az egész délutánnak az az egy igazán örvendetes jelensége volt, hogy együtt láttuk Szegednek csaknem minden szép asszonyát, leányát. Azonban ne vág­junk elébe a riportnak. (Hangulatok kiféle.) Mióta a Szegedi Gazdasági Egyesület piros plakátjai megjelentek az utcákon és a kávé­házakban s a lóverseny elé harangoztak a la­pok sportrovatában, lovacskák futásának kedvelői igazán nagyvárosi álmokat láttunk ugy képzeletben. Nyolc versenyszám, néme­lyikre tizenegy sőt egyikre liusz nevezés, jó lovak és mindezeken felül a tóti izgalmai, esélyei, a szép asszonypublikum, az autóktól s gummíkereküektő] bulvárnak keresztelt Pe­tőfi Sádnor-sugárut, a toa'lettek és kalapok színskálái, — ah!. . . S mindezekből több­rendbeli álmodozásból ennyi lett igaz: Három óra körül az autók csakugyan föl­vonultak néhányan, a gummikereküek és konflisok elrobogtak, a zsúfolásig megtelt vil­lamosok (apropó zsúfolásig: mért nem mond­ják a lemaradókra való tekintettel ugy, hogy csufolásig?) kicsi! ingeztek. Látképes le­velező-lapra kivánkozóan kék volt az ég Sze­ged fölött, hasonló stílusban ezüstösek a fel­hők, fülledt a nyári meleg s poétikus a csend. Azonban, amit odakünn a versenytér előtt látnunk megadatott, azt le kellene tagadnunk minden szegedi anzikokártyáról, ha már le nem tagadhattuk az areupkról, ki nem ta­gadhattuk a bőrünk pórusaiból: akkora por­tenger csapkodott az autók, a kocsik nyomán, liogy alig láthattuk tőle a versenytért, alig mertünk lélegzetet venni és alig mérnők el­mondani, miket gondoltunk el a szegedi ön­töző-szisztémáról. Egyebekben pedig egészen kedves kép, — hogy is mondják csak a régi novellaírók? — tárult elénk a versenytér előtt: az egyik oldalon szigorú lovasrendőr hajszolta a pályába betévedt gyalogjövőket, a másik oldalon pedig békésen legelgetet! egy csorda, az obligát gémeskút körül, amely erősen szimbolizálta a nagyvárosías'-úget a föntebb leirt szakarával egyetemben. (Ez az egyetemben tökéletesen mnlicia nélkül érten­Eddig van a riport azokról a baiigulatokiól, dő.) Eddig van a riport' azokról a hangulatok­ról, amelyek kifelé kisértek bennünket. Fönn á páholyokban és a tribünön még kevesen vannak; lenn sétálgatnak a zöld gyöpön, amelyen jókora térséget- enged a publikumnak a szigorú fakorlát és a Versen y­birósági emelvény. Balra a tribüntől a ka­tonabanda muzsikál; jobbra a totalizatőr helyisége, rajta a nemzetisein lobogó: itt, a haza nevében nyernek és vesztenek, mint ál­talában az egész — közéletben. Parallel az uripublikununal színesedik az állóhely pub­likuma: a sziliesedést, különösen a pirosnnd­rágos. pirossapkás huszárokra értve. Ugyan­csak huszárok nyargalásznak a pálya szélén, nehogy az ingyenpublikumbó] valaki túlsá­gosan benyomuljon a rét felől (parasztfiuk, gyerkőcök ennek a publikumnak ismert créme-je) s bajba kerüljön. Szemben a tri­bünnel a horizontba gyárkémények karcsúi­nak, a zsinagóga palája szürkül és a város­háza tornyán csapkodja a szél a lobogót, mely a város püspökvendégének, Glattfel­der Gyula dr-nak a tiszteletére van ott negy­vennyolc óráig. Azonban ne tétovázzunk a horizonton, mert a nézőtér egyre népesedik és itt poétikusabb látvány van közvetlen közelünkben. Min­denesetre szines tintákkal kellene most ír­nunk itt. mint Peladán, a rajongó és.szpinnry­dezsőson „enyhe lendületű" rímekben, mikor a hölgyvilágról számolunk be. csakhogy a szi­nes tintánk és szines szavunk ngyis megfeke­tedik a rotációs kegyetlen nyomása alatt, azért csak egyszerűen névsort közlünk, le­hetőleg teljes névsort s lirai hevületeinket riporteri fegyelmezettséggel elhallgatjuk. Megjegyezzük azt is, — hisz állandó jelen­ség maradt — hogy az asszonyok és leányok kevés gyönyörűséget találtak az egész ver­senyben. Nem igen érdeklődtek s egyáltalán nem lázadoztak az egyes futamok során, nem igen játszottak, vagy ha igen, unalom­ból, panaszkodtak a hőség ós por miatt, mert a tribünök elején kinnal lehetett átsétálni. Semmi üditő nem akadt, semmiben, pilla­natra sem. És a férfiakat is olyan unalmas­nak találták, mert azok is panaszkodtak — nem a hölgyekre, de a porra, a rossz pá­lyára, a nagy hőségre, a kedvetlen lovakra, azokra is, amelyek nem indultak, azokra is, melyek lemaradtak. A férfiak között alig akadt olyan elszánt, aki a hölgyek mulatta­tására gondolt volna. A hölgyek toalettjében nem az igazi lóver­seny-toalett dominált. Ez Szegeden természe­tes, mert olyan ritkán rendezhetnek lóver­senyt, hogy külön toalettet rendelni nem ér­demes, mert egy-egy verseny tönkre tesz leg­alább egy öltözet ruhát. A sziliekben sem a nyári sziliek vezettek, inkább a barila, a sö­tétes árnyalatok. Kalapokban a strucctolla­sok uralkodtak inkább a pályán. Vidékről, a szomszédos városokból kevesen jöttek be a versenyre. Megpróbáltuk a név­sort is összeállítani. Így: Báró Gerliczy Ferenené s leánya dr Lázár (íyörgyné, dr Kelemen Béláné, özv. Holtzer Jakabné, Balogh iKárolyné, Kray ístvánné, Kray-nővérek, dr Nagy Aladárné, dr Jed­licska Béláné s leánya, Holtzer Aladárné, Holtzer Tívadarné, Holtzer Emiiné, Braus­wetter Jánosné, Kugler Albert né, Pálíy üá­nielné, dr Szeless Józsefné, Rósq Lajosné, fh;

Next

/
Oldalképek
Tartalom