Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)
1911-06-27 / 145. szám
4 r.. DÉLMAGYARORSZÁCi Í9li junius 2S ia csak nyolcvankét képviselő jelentkezett s igy aa elnök háromnegyed kettőkor ujra felfüggesztette az ülést. Két érakor még mindig nem volt határozatképes a Ház s igy az elnök megállapította a holnapi ülés napirendjót s a Ház a Huszár Károly mentelmi ügyében való határozatot ekkorra halasitotta. Az osztrák kormányválság. — Bienerth miniszterelnök lemondott. — (Bécsi tudósítónktól.) Jól informált helyről jelentik, hogy Bienerth báró miniszterelnök beadta a lemondásáról szóló kérvényét 'A király hétfőn délután tudomásul vette Bienerth lemondását. Bécsben máris nagyban készülnek az uj miniszterelnök fogadására. Most már egészen kétségtelen, hogy a választás eredménye nemcsak részleges, hanem teljes miniszteri válságot vont maga után, sőt ez a válság már be is fejeződött és Bienerth báró utódja már erősen dolgozik. 'A király már elfogadta Weisskirchncr és; Glombinszki lemondását is és a hivatalos lap keddi száma királyi kéziratot fog közölni, amelylyel Weisskirchnernek az első osztályú vaskoronarendet, Cflombinszkinek pe7 dig a titkos tanácsosi méltóságot adományozza. Egyúttal kinevezi a király Mataia Viktor dr osztályfőnököt kereskedelmi, Roll .Viktor osztályfőnököt pedig vasúti miniszterré. Bienerth báró azzal az igyekezetével, hogy állásában tartsa magát, kudarcot vallott. Bienerth két miniszterének elejtésével igyekezett önmagát megmenteni és most az a furcsa dolog történik, liogy a Wiener Zeitung most közli két társának bukásul s már egy-két nap múlva közölni íögja a többi miniszter bukását is. Bienerth csak azért, hogy azt a látszatot keltse, mintha még mindig ő volna a helyzet urá, még tegnap azt hirdette, hogy, az ő tajnácsára kettős akció van folyamatban, liogy ő maga a keresztény-szociálistákkal és a csehekkel tárgyal és hogy abban az ésetbfcn, ha nem tudna kedvező eredményt elérni, a király az ő tanácsára Gautsch bárót is meg fogja hivni. Ma már nyilvánváló, hogy ez a furfang nem felel meg a vaTóságiják. Bienerth báró már ama kihallgatás után, amelyben a királynak jelentést tett a választás eredményéről, mint bukott miniszter távozott s nyomban utána megtörtént Gautsch báró meghívása, aki gasteini kúrájának megszakításával azonnal Bécsbe utazott s akit a király már szombaton közel két órai magánkihallgatáson fogadott. Némi elégtételül szolgálhat talán Bienerth nek, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg vasárnap délután ncgy órakor hosszabb kihallgatáson fogadta. Azt mondják, hogy Bienerth báró különös bizalmát élvezi a trónörökösnek, aki Triesztben is élénk sajnálatát fejezte ki, hogy a miniszterelnököt nem látja. Tudvalevő, hogy Bienerth bárót politikájában Gessmann vezette s az ő kedvéért követte el azt a végzetes hibát, hogy a képviselőházat föloszlatta. Említésre méltó még az is, hogy Liechtenstein herceg tegnap a kresztény-szociálista párt bizalmi embereinek gyűlésen azt mondta, hogy a párt nem akqr minden áron opponálni, hanem egyelőre várakozó álláspontot fog elfoglalni. A keresztény-szocialisták szeretik Gautsch bárót s a csehek s a szociálisták is meglehetősen jó lábon vannak vele, az utóbbiak azért, mert ő volt az általános Választójog megalkotója, a csehek pedig azért, mert Gautsch sokszor tett nekik szívességeket. A király tegnap egy órakor két óra hoszszáig tartó kihallgatáson fogadta Gautíjch bárót, aki már tegnap kezdte meg a tárgyalást a pártvezérekkel. / Lóverseny Szegeden. — Rossz pálya, kevés ló. — (Saját tudósilónktól.) Bubánatunk fekete dresszébe öltözötten konstatáljuk, hogy vasárnap nem mi törtünk le a szegedi lóversenyen, hanem letört a verseny, a szépnek, csodálatosnak, hangulatosnak remélt, illúziókkal előre körülkörnyékezett, benapsugarazott versengés. Hiszen nem lehet tagadni, sok mindent láttunk odakünn s ami a legkülönösebbnek látszik, de mégis igaz: lovat is. Eleven lovacskákat láttunk, amik futottak, minden órában kettőthármat, de mi még azon is csodálkozunk, hogy kettőt-hármat. Mert hiszen ma már minden ostoba állat a lehető legjobb pályára törekszik, a lovacska pedig intelligens, okos állat, nem csoda, ha irtózik a rossz, a lehetetlenül rossz pályától, aminő a tegnapi is volt. Hullámzó, mint a Balaton, amelynek tetején a halászlegény tudvalevőleg szerelmet vall; ám ennek a pályának a hepehupás tetején könnyen mást vallhatott volna: kárt még az a pár ló is, amelyik futott, az a pár lovas is, aki futtatott. És száraz volt a pálya, Szaharául száraz, megöntözetlen ós nyári hőség okozta ájulatából föl nem locsolták volna a világ minden kincséért sem. Mindezért ne tessék megharagudni, hiszen nem okvetetlenkedésböl mondjuk, hanem fájdalmas kénytelenségből, pro primo: mert igy volt,pro secundo: mertapublikum, a jegyfizető és élvezetváró publikum keserű sóhajtásait szedjük vele bokrétába, pre tercia: mert mindez csak a Szegedi Gazdasági Egyesületnek árt, annak az egyesületnek, amely a lóversenyekkel épen érdeklődést, támogatást, szeretetet akar nyerni. Hiszen úgyis olyan kevéske volt ez az érdeklődés, támogatás tegnap. Akik egy esztendővel ezelőtt künn jártunk a szegedi lóversenyen, csöndes szomorúsággal észleltük most a publikum megfogyatkozását, Számának egyharmadára való apadását, s a tribünökön és egyebütt busuló üres helyeket. S az egész délutánnak az az egy igazán örvendetes jelensége volt, hogy együtt láttuk Szegednek csaknem minden szép asszonyát, leányát. Azonban ne vágjunk elébe a riportnak. (Hangulatok kiféle.) Mióta a Szegedi Gazdasági Egyesület piros plakátjai megjelentek az utcákon és a kávéházakban s a lóverseny elé harangoztak a lapok sportrovatában, lovacskák futásának kedvelői igazán nagyvárosi álmokat láttunk ugy képzeletben. Nyolc versenyszám, némelyikre tizenegy sőt egyikre liusz nevezés, jó lovak és mindezeken felül a tóti izgalmai, esélyei, a szép asszonypublikum, az autóktól s gummíkereküektő] bulvárnak keresztelt Petőfi Sádnor-sugárut, a toa'lettek és kalapok színskálái, — ah!. . . S mindezekből többrendbeli álmodozásból ennyi lett igaz: Három óra körül az autók csakugyan fölvonultak néhányan, a gummikereküek és konflisok elrobogtak, a zsúfolásig megtelt villamosok (apropó zsúfolásig: mért nem mondják a lemaradókra való tekintettel ugy, hogy csufolásig?) kicsi! ingeztek. Látképes levelező-lapra kivánkozóan kék volt az ég Szeged fölött, hasonló stílusban ezüstösek a felhők, fülledt a nyári meleg s poétikus a csend. Azonban, amit odakünn a versenytér előtt látnunk megadatott, azt le kellene tagadnunk minden szegedi anzikokártyáról, ha már le nem tagadhattuk az areupkról, ki nem tagadhattuk a bőrünk pórusaiból: akkora portenger csapkodott az autók, a kocsik nyomán, liogy alig láthattuk tőle a versenytért, alig mertünk lélegzetet venni és alig mérnők elmondani, miket gondoltunk el a szegedi öntöző-szisztémáról. Egyebekben pedig egészen kedves kép, — hogy is mondják csak a régi novellaírók? — tárult elénk a versenytér előtt: az egyik oldalon szigorú lovasrendőr hajszolta a pályába betévedt gyalogjövőket, a másik oldalon pedig békésen legelgetet! egy csorda, az obligát gémeskút körül, amely erősen szimbolizálta a nagyvárosías'-úget a föntebb leirt szakarával egyetemben. (Ez az egyetemben tökéletesen mnlicia nélkül értenEddig van a riport azokról a baiigulatokiól, dő.) Eddig van a riport' azokról a hangulatokról, amelyek kifelé kisértek bennünket. Fönn á páholyokban és a tribünön még kevesen vannak; lenn sétálgatnak a zöld gyöpön, amelyen jókora térséget- enged a publikumnak a szigorú fakorlát és a Versen ybirósági emelvény. Balra a tribüntől a katonabanda muzsikál; jobbra a totalizatőr helyisége, rajta a nemzetisein lobogó: itt, a haza nevében nyernek és vesztenek, mint általában az egész — közéletben. Parallel az uripublikununal színesedik az állóhely publikuma: a sziliesedést, különösen a pirosnndrágos. pirossapkás huszárokra értve. Ugyancsak huszárok nyargalásznak a pálya szélén, nehogy az ingyenpublikumbó] valaki túlságosan benyomuljon a rét felől (parasztfiuk, gyerkőcök ennek a publikumnak ismert créme-je) s bajba kerüljön. Szemben a tribünnel a horizontba gyárkémények karcsúinak, a zsinagóga palája szürkül és a városháza tornyán csapkodja a szél a lobogót, mely a város püspökvendégének, Glattfelder Gyula dr-nak a tiszteletére van ott negyvennyolc óráig. Azonban ne tétovázzunk a horizonton, mert a nézőtér egyre népesedik és itt poétikusabb látvány van közvetlen közelünkben. Mindenesetre szines tintákkal kellene most írnunk itt. mint Peladán, a rajongó és.szpinnrydezsőson „enyhe lendületű" rímekben, mikor a hölgyvilágról számolunk be. csakhogy a szines tintánk és szines szavunk ngyis megfeketedik a rotációs kegyetlen nyomása alatt, azért csak egyszerűen névsort közlünk, lehetőleg teljes névsort s lirai hevületeinket riporteri fegyelmezettséggel elhallgatjuk. Megjegyezzük azt is, — hisz állandó jelenség maradt — hogy az asszonyok és leányok kevés gyönyörűséget találtak az egész versenyben. Nem igen érdeklődtek s egyáltalán nem lázadoztak az egyes futamok során, nem igen játszottak, vagy ha igen, unalomból, panaszkodtak a hőség ós por miatt, mert a tribünök elején kinnal lehetett átsétálni. Semmi üditő nem akadt, semmiben, pillanatra sem. És a férfiakat is olyan unalmasnak találták, mert azok is panaszkodtak — nem a hölgyekre, de a porra, a rossz pályára, a nagy hőségre, a kedvetlen lovakra, azokra is, amelyek nem indultak, azokra is, melyek lemaradtak. A férfiak között alig akadt olyan elszánt, aki a hölgyek mulattatására gondolt volna. A hölgyek toalettjében nem az igazi lóverseny-toalett dominált. Ez Szegeden természetes, mert olyan ritkán rendezhetnek lóversenyt, hogy külön toalettet rendelni nem érdemes, mert egy-egy verseny tönkre tesz legalább egy öltözet ruhát. A sziliekben sem a nyári sziliek vezettek, inkább a barila, a sötétes árnyalatok. Kalapokban a strucctollasok uralkodtak inkább a pályán. Vidékről, a szomszédos városokból kevesen jöttek be a versenyre. Megpróbáltuk a névsort is összeállítani. Így: Báró Gerliczy Ferenené s leánya dr Lázár (íyörgyné, dr Kelemen Béláné, özv. Holtzer Jakabné, Balogh iKárolyné, Kray ístvánné, Kray-nővérek, dr Nagy Aladárné, dr Jedlicska Béláné s leánya, Holtzer Aladárné, Holtzer Tívadarné, Holtzer Emiiné, Brauswetter Jánosné, Kugler Albert né, Pálíy üánielné, dr Szeless Józsefné, Rósq Lajosné, fh;