Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)
1912-10-01 / 42. szám
1912. október 1. DELMAGYARORSZAG 3 montenegróiak megtámadtak. Több török katona meghalt, sok a montenegróiak fogságába került. — Szófiából jelentik: Az itteni lovasezred tegnap az egész lakosság lelkes ovációi közben elindult a délbolgár határon levő Jamboliba, ahova lassanként csaknem az öszszes bolgárlovas ezredeket központosítják. — Genfből jelentik: Az olasz béketárgyalók tegnap este Resid pasával értekeztek. Európa minden metropolisában nagy izgalommal várják a döntést, amely valószinüleg néhány óra múlva köztudomásu lesz. El fog tehát dőlni a háború vagy béke kérdése. A szegedi Rákóczi-ünnep. — Lázár György beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség hivatalos becslése szerint tizenötezer ember nézte végig vasárnap délelőtt a Széchenyi-téren II. Rákóczi Ferenc szobrának leleplezési ünnepélyét. Ekkora emberáradat már régóta nem volt együtt Szegeden. A verőfényes, szép őszi délelőttön ember-ember hátán tolongott a tér sétányain. Az ünnepélyről alábbi tudósításunkban számolunk be és idöszerinti sorrendben mondjuk el a vasárnapi Rákóczinap eseményeit. ZÁSZLÓAVATÁS Az ünnep a Rákóczi-egyesület zászlajának fölszentelésével kezdődött, amely a rókusi templomban a vasárnapi nagymise közben folyt le. A Rákóczi-zászlót Várhelyi József kanonok-plébános szentelte föl a hatóság, a szoboralapitó egyesület, a népkörök képviselőinek és nagyszámú ünneplők jelenlétében. A mise után igazán fényes menet vonult a szobor elé. Diszbeöltözött rendőrök után a zászlóanyák kocsijai haladtak. Utánuk vonultak a koszorúsok: diszmagyarba öltözött ifjak és fehérruhás koszorulányok, akik a fehér selyem, Rákóczi mellképével diszitett zászló szalagjait tartották. Ezután következtek a népkörök saját zászlóik alatt, a rudakon magasratartott koszorúkkal. A diszmagyarruhás urak a városházán gyülekeztek. A közgyűlési teremben vártak a szoboravatás idejére a küldöttségek. Festői diszmagyar öltözékeikkel feltűntek: Cicatricis Lajos, csongrádmegyei főispán, Lázár György dr polgármester, Tallián Béla, Balogh Károly tanácsos (gyönyörű szép sötétzöld bársony atillában), Lichtenegger Gyula (sötétkék bársony, szintén igen szép atillában), azután Gaál Endre dr tanácsos, Csernovits Agenor, Uellimanics Lajos, Torontálmegye főispánja, Harrer Ferenc dr fővárosi tanácsos, Budapest képviseletében. Feltűnést keltett Bárdos Béla farkasbőr-kacagányos kuruc öltözéke és Beck István diszmagyarja. Tizenegy órakor indultak a hatóságok képviselői a szoboravatás helyére a tűzoltók által vont kordonon belül. Ekkorra már egész emberáradat lepte el a Széchenyi-teret. A nagy négyszögben, amelynek közepét a nemzeti szinü zászlóval, Szeged zászlajával és a Rákóczi-lobogóval letakart szobor jelölte, a Zsótér-ház felőli oldalon a tanuló ifjúság és a daloskörök állottak föl, a három többi oldalt a templomból jövő menetek és a hatóságok tagjainak tartották fenn. A szobor mellett két hatalmas zászlós pózna áll a Rákóczi-szinekre festve. SZOBORAVATÁS A templomból zeneszóval érkező menet elhelyezkedése nem tart sokáig. A daloskörök a Himnuszt éneklik, amelyet levett kalappal hallgat a közönség. A fényképező gépek magas létrákról szegződnek az ünnepi sokaság és a szobor felé. Az ének végeztével Jedlicska Béla dr, a Rákóczi-egyesület elnöke kezdi meg beszédét. Elmondja a szobor keletkezésének történetét. A szobor eszméjét a Rákóczi-egyesület vetette föl, amely célra gyűjtést indított; de csakhamar magáévá tette azt lelkes készséggel a város törvényhatósága, amely 1906. szeptember 16-iki közgyűlésén a szoborra húszezer koronát szavazott meg. Hozzájárultak a gyűjtéshez a városok és vármegyék. Ifjabb Vastagh György készítette a szobrot nagy művészi ambicióval. Beszédét ezekkel a lendületes szavakkal fejezte be a szónok: — Szegediek! Kétségben bölcseségért forduljatok Deákhoz és Széchenyihez, akiknek itten nemsokára szintén szobrai lesznek; de ha honfibútól csordul ki szivetek, ha talán egyszer fájlalnotok kell, hogy magyarok vagytok, akkor ide jöjjetek Rákóczihoz — sirni. Ám csak azért, hogy megszabaduljatok a gyöngeségtől és a vigaszból uj erőt meritsetek! Jedlicska Béla dr a beszéde végén fölkérte Lázár György dr polgármestert a szobor átvételére. Egy pillanatnyi csönd keletkezett, mindenki az emelvény felé szegezte tekintetét, ahol lendületesen, tele lelkesedéssel fölcsendült A POLGÁRMESTER BESZÉDE Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ezelőtt hat esztendővel Szeged város belterületének azon pontjára, ahol az államvasút világvonala a várost átszeli, a belvárosi templomban megtartott ünnepélyes Te Deum után Szeged város és környékének egész népe ünnepi ruhában, fölemelkedett lélekkel vonult ki. A vasút egy kivilágított kocsijában hercegi korona alatt egy koporsó feküdt, amely II. Rákóczi Ferenc hamvait takarta. A nép ezreinek tolongása folytán beállott zavar dacára is mély áhítattal, részben imára térdelve fogadta a nép II. Rákóczi Ferenc 'földi maradványait s lélekben föl magasztosulva rebegett bálát a mindenható és örökkévaló istenhez azért, hogy megérte azon boldog pillanatot, amelyben a számkivetésben idegen földön elhalt vezérlő fejedelei n megszentelt hamvait a liaza határai között gyászpompával ünnepelheti. A hálának mélységes érzete fordult azon nagy király felé is, aki szakitva a mult hagyományaival, (fejedelmi szavával lehetővé tette, hogy az idegenben eltemetett vezérlő fejedelem hamvaira a hazai anyaföldnek hantjai boruljanak. Az elismerésnek és hálának meleg szava hangzott azon kiváló hazafinak, Thaly Kálmánnak nemes alakja felé is, aki életének egyik felét a Rákóczi-irodalom kultuszának, másik' felét azon mozgalom irányításának szentelé, amelynek eredménye a vezérlő fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatala volt. Munkásságának jutalmául megengedte ne.ki az isteni gondviselés, hogy aggkorában negyedszázados nemes agitációjának teljes sikerében találja örömét. Hamvai már pár év óta az anyaföldben nyugosznak s azok fölött az egész nemzet tiszteletének s elismerésének mentője virraszt. E hármas bálaérzet s a nagy fejedelem hamvai iránt érzett tisztelet és emléke iránti kegyelet tette az ünnepet annyira országossá, a gyászdiadalutat annyira magasztossá, amilyen még alig fordult elő a haza határai között. És a nemzet a hamvak hazaszállításakor méltán ünnepelt. Méltán ünnepelt, mert II. Rákóczi Ferenc alakja korszakot alkotott Magyarország történetében, Korának, működésének, küzdelmeinek nyoma van a világtörténet lapjain is. Emellett eszméinek magasztossága, törekvéseinek tisztasága, jellemének nemessége, megalkuvást nem ismerő hazafisága amellett, hogy kitörülhetetlen betűkkel véste magát bele történetünk márványtáláiba, belevéste magát a nemzet szivébe is oly erősen, liogy Szent László, Nagy Lajos ás Hollós Mátyásként mint egy ujabb daliás korszak fenséges képviselője él nemzetünk tudatában, emlékezetében. Nem személyes hiúság, jogosulatlan becsvágy, nem a mindenáron országosan érvényesülni akarás beteges iránya adta kezébe a jogvédő kardot. A kicsinyes hiúság, az üres törtetés egyetlen atomja sem talált helyet nemes lelkében, antik karakterében. Hazájának teljes jogfosztottsága, népének mérhetlen szenvedései. Igen, ezek keltették őt harcra, mert valóban sivár a kép, raegdermesztő a perspektiva, amelyet közállapotaink a tizenhetedik század végén nyújtottak. A kép nagy vonásokban ez: Budavár visszavétele véget vetett a török világnak. A török kiűzéséből javára támadt erkölcsi szuperioritást az udvar régi tervének megvalósítására, Magyarországnak az egységes Ausztriába való beolvasztására kívánta fölhasználni. A németvilág gyorsan elfoglalta Magyarországon a törökvilág helyét. A törököktől visszatfoglalt városokba németek, az ország déli részeiben visszafoglalt területekre rácok telepittettek be. A volt törökhódoltság területén fonnállott nemesi birtokok lefoglaltattak a császári kamara javára s a lefoglalt birtokok legnagyobb része idegeneknek adományoztatott. Az ekként idegenekkel telitett országban tiz évig országgyűlés nem tartatott s igy előállt a németvilág uralta önkényuralom teljes meztelenségében. Már nem az országgyűlés szavazza meg az adót és katonát, hanem a. Bécsbe fölrendelt aulikus kiválasztottak. Szörnyű terhekkel rovatnak meg nemcsak a jobbágyok, lianem a nemesség is. Kötéllel kezdik fogdosni a katonákat s a szegény jobbágy százfelé fizet egészen az összeroskadásig. Szive gyűlölettel telik meg nemcsak a német uralom, de a tőle jobbágyi szolgáimé nyokat követelő földesura iránt is s a részleges pórlázadások napirenden vannak s a köznemességet állandóan rettegtetik, amely viszont a császári hadaktól vár oltalmat s ekként mint annak lekötelezettje, energia ját veszti. Császári biztosok járták be az országot; összeirják a marhát, hivatalból leszállítják a hus, fölemelik a só árát. Elkobzás alatt kényszeritik a kereskedőket, hogy a jó marhát alacsony limitáció mellett Bécsbe szállítsák. A kincstár rossz pénzt veret s mig ő azzal fizet, adófizetést csak teljes értékű pénznemben fogad el. Nemcsak Mr; gyarországon ilyenek a közállapotok, ha • nem ilyenek, vagy ha lehet, még rosszabbak Erdélyben. Aki jólában áll a központi hatalommal, elkövethet mindent, semmi bántódása. A köz- és magánjog egyaránt lábbal tiporva az ország egész területén. Mindenül! a jogelkobzás sötét uralma, nyomor, fájdalom, kétségbeesés. Magyarország egy siralomvölgy, mint a históriás ének mondja: „Idegen nemzetre szállott szép országod Tőled elvétetett arany szabadságod." Kolonics politikája az egész vonalon érvényesült. Ilyenek voltak Magyarország közállapotai akkor, amidőn Rákóczi Ferón*' a kétségbeesett ország népe által hivatva s kiüszövetség által buzdittatva, egy maroknyi had élén a lengyel határt átlépve, Magyar országba bevonult s pro patria et libériai az önkényuralom ellen megkezdte azon harcot, amelyet bét éven keresztül váltakozó szerencsével folytatott s amely a be nem vált. francia, orosz és török összeköttetés által olykor-olykor világtörténeti jelentőségére emelkedve, a nemzetre nézve a szatmári bé kéhez, Rákóczira nézve Rodostó tragikumá-hoz vezetett. A nemzet a hosszú harc nyomorúságai által megtörve kénytelen-kelletlen belenyugodott a szatmári béke föltételeibe; Rákóczi az alkotmány nemzetközileg való biztositását el nem érhetvén, az előrelátott jövő 'fölött kétségbeesve, a behódqlás helyett le mondván rengeteg vagyonáról, családi hol dogságáról s minden jóról, amit ez élet ad hat, a számkivetés testi és lelki nyomorát vá lasztja; de e lépése, amelyben az ember a ' mindennapiságon túlemelkedve fölmagasz
