Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-17 / 14. szám
SZBOBD Szeged, 1914 január 16. Kényszeregyesség készül a Forgalmi Bank ügyében. (4 Szeged tudósitójától) Mint ismeretes, a Forgalmi Bank még az elmúlt bét végén, amikor a fizetésképtelenség miatt a rendőrség vizsgálatot kezdett meg, csődöt kért maga ellen és dr. Tóth Imrét a csődbíróság ki is küldötte csőd tömeggondnokul. Amint a rendőrség felfüggesztette az eljárást és az összes lefoglalt könyveket és levelezéseket átadta a csődtömeggondnoknak, dr. Tóth Imre azonnal megkezdte az egész agy áttanulmányozását és elrendelte a teljes leltározást, illetve a rovancsolást. A bank tisztviselői a régi hivatalos órák alatt szakadatlanul folytatják a leltározást és természetesen, senkit sem engednek be a bank helyiségébe. A leltározási munka elsősorban arra irányul, hogy most már véglegesen megállapítsák, tulajdonképen mennyi a bank passzívája. A rendőrség a néhány napos gyors vizsgálat során mintegy félmilliárd ko.ona passzívát állapított meg a könyvekből, azonban illetékes helyen ugy vélekednek, hogy a bank passzívája ennél az összegnél jóval nagyobb, miután nyolc hét óta nem vezettek rendszeresen a könyveket. A tisztviselők természetesen most azon is dolgoznak hogy ezeket a hátralékokat kiküszöböljék, mivel enélkül hiteles mérleget nem lehet készíteni. A restanciát a szakériők két hónapra teszik és most azon is fáradoznak, hogy megállapítsák, miért volt az elegendő tisztviselővel renA szegedi Szent Demeter-templom. Irta: CS. SEBESTYÉN KÁROLY. II. AXviil. század elején a város sokat pereskedett a kegyúri jog miatt. A még török hódoltság alatt levő Csanád egyházmegye székhelyét Szegedre helyezték 1702-ben s a Szent Demeter-templomot jelölték ki székesegyháznak. Egv 1723-ban kelt királyi rendelet kimondja, hogy Szeged a püspök székhelye és kötelezi a várost a templom és püsR öki székház építésére. Csanádi püspök akkor gróf ádasdy László volt, aki állandóan Győrött lakott & csak hosszabb vagy rövidebb időközökben tartózkodott Szegeden is. A püspök sürgette a budai kir. kamarát, hogy a várost a templom mielőbbi jókarba helyezésére kötelezze. 1725-ben jött is a szigorú rendelet, amely az építkezés haladéktalan megkezdését elrendeli. Addig csak a templom mellett létesített kis kápolnát használták a palánki templom gyanánt. A város kegyúri perében mindenáron a hercegprímás közvetlen joghatósága alatt szeretett volna maradni s nem a csanádi püspöké alatt, tőként azért, mert a templom kiépítésére a hercegprímástól anyagi segélyt vélt kinyerhetni, miként az érseknek járó dézsmaváltságból is évi 400 forintot kapott a templom javára. Viszont a csanádi püspök a templomépitéshez semmivel sem járult hozzá. Mindez késleltette a templom restaurálását, melyet végre 1725 május 26-án kezdettek meg. Ez azonban tulajdonképen nem volt restaurálás, hanem úgyszólván újjáépítés. A régi templomból éppen csak a külső falak maradtak meg, de azok sem eredeti alakjukban és kiterjedésükben. A poligonális szentély falait lebontották és a bárok stílnek megfelelő félköralaku uj szentélyt emeltek, belül a hajóban hatalmas pilléreket állítottak az ablakok között, a két falhoz s azokra rakták rá az uj boltozatokat. Az igen nagy méretű gót ablakokat a felére kisebbítették s lapos körivii befedéssel a stilnek megfelelően átalakították. A Templom-tér felé eső homlokzat elé pedig hozzáépítettek a ma is látható jellegzetesen bárok homlokfalat, szobrokkal, díszes bejárattal. Tudjuk, hogy a XVIII. század elején, a törökök fokozatos kiürítése után, szerte az országban min- 1 deniitt uj templomokat emeltek, régi romban heverő egyházakat restauráltak. Ennek az építési kornak jellegzetes stíljét, amelyet a müvészettörténelem osztrák barok-mk vagy jezsuita stilus-nak nevez, hordja magán a Szent "Demeter-templom is jelenlegi utolsó alakjában. Hogy ki volt az átalakítási tervek művésze, azt nem tudjuk, csak annyit lehet megállapítani, hogy az egészen bizonyosan osztrák, még pedig valószínűleg Bécs városából való volt. Tüzetesesebb stiltani összehasonlítás minden valószínűség szerint Fischer von Erlach vagy J. L. Hildebrandt körébe utalná. Csak ugy mellesleg hivom fül a figyelmet arra a nagy rokonságra, amely a szegedi Szent Demeter-templom és a budapesti Ferenciek templomának belseje között fennáll. Ausztriában is több helyen láttam olyan templomokat, amelyek a mienkkel nagy rokonságot mutatnak. Huszonnégv évig tartott a templom épitese. A város ugy látezik nem nagyon sietett vele, erre mutatnak a felsőbb helyről mtézett ismétek sürgedelkezö banknak olyan sok el nem könyvelt ügylete. Tiszta képet a csődtömeggondnok természetesen csak a mérleg elkészítése után nyerhet és ezután lehet majd megállapítani, hogy vannak-e olyan momentumok, amelyekért kriminális eljárás is indulhatna. Erről azonban ma még korai beszélni. A csődtömeggondnok egyébként eddig még egyetlen értékpapírt sem talált, de ez nem jelenti azt, hogy az ügyfelek papirjai elkallódtak. Az értékpapírok helyzete csak akkor fog tisztázódni, amikor azok a fővárosi bankok, amelyek összeköttetésben állottak a szegedi Forgalmi Bankkal, válaszolni fognak dr. Tóth Imre leveleire, amelyekben kérte j őket, hogv tisztán tárják fel a Forgalmi Bank ! budapesti angazsmánjait. A rovancsolási munkálatot előreláthatólag csak a hét végén fogják befejezni a tisztviselők, azután a szakértők vizsgálják át a bank 20—30 üzleti könyvét. Részletes kimutatást készítenek egyébként az adósok és a hitelezők névsoráról. A leltár lezárása után meg fogják kezdeni a bank követeléseinek behajtását. Illetékes helyről egyébként ugy értesülünk, hogy komoly szanálási tárgyalások indultak meg bizonyos bankkörökkei, a csődtömeggondnok munkájától függetlenül. A bankhoz közelálló körök pedig, egy más verzió szerint, lépéseket tettek illetékes helyeken a kényszeregyesség perfekiuálásáru. tések. A pénzhiány talán nem volt az egyedüli oka ennek. Lehet, hogy a magyar város tanácsa nem akart német templomot építeni, bár erre közvetlen adatunk nincsen. Annyi azonban bizonyos, hogy éppen abban az időben a palánk lakosságának etnográphiai képe nagy változáson ment keresztül. A piarista atyák, akik abban az időben látták el a palánk plébánia ügyét a fentebb emiitett Lukács-féle kápolnában, kénytelenek voltak a magyar prédikációt beszüntetni, miután elfogytak a magyar anyanyelvű hivek, s helyette felváltva német és dalmát nyelven prédikáltak. Száz évig szónokoltak német nyelven az elkészült Szent Demeter templomában is. Sok hasonlóságot mutat a régi templom építése az uj fogadalmi temploméval a költségek előteremtésében. Akkor is volt valami templomépitő bizottság és egy templomépitési alap, amelybe a kegyes adományok befolytak. Az adományozók névsorát, sajnos, nem közölhetjük, pedig érdekes volna összehasonlítás szempontjából — mert a templomépítés többi számadásával együtt ez is elveszett. Ami kevés adat a templomépitésre vonatkozólag fennmaradt, azt Reizner a régi tanácsi jegyzőkönyvekből szedte össze. Ez az alap, amig birta, fedezte a kiadásokat, de amint kimerült — és ez napirenden volt —, minden költséget a városi pénztár fedezett. A városnak akkor is volt téglaégető kemencéje, mint most téglagyára, onnan került az építkezéshez való tégla. A templom homlokzatát és a tornyot egy év alatt, 1731-ben építették meg. A harangokát 1739-ben szentelték fel, a teljes befejezésig mégis még tiz esztendő mult el, ami alatt folyt a belső kiképzés, felszerelés és diszités. „Olyan ragyogó volt, hogy párját ritkította". Végre 1749-ben befejezték az építkezést, mint azt a kóruson volt régi felírás bizonyította, bár ez a dátum nem egyezik a főkapu fölött látható Anno 1751 évszámmal. Különös véletlen lehet, h»gy a hírhedt szegedi boszorkány-pörök pontosan a Demeter-templom építésének idejére (1728—1744) esnek. Ha majd lebontják egészen az öreg templomot, akkor azok nevében, akik még ragaszkodnak a mult taft szép emlékeihez, azzal a kéréssel járulunk a nemes város tanácsához, vagy azokhoz, akiket illet: mentsék meg azokat a templornrászleteket, felszerelési tárgyakat, díszeket, amelyek megérdemlik a megőrzést és helyezzék el azokat a városi muzeumba. Van néhány olyan részlete a templomnak, amelyek föltétlenül muzeális értékűek s amelyek bizonyosan elkallódnának, összetöredeznének, megsemmisülnének, de legalább is ettunnének a köz részére, ha előre nem gondoskodnak megmentésükről. , . . ., Szó volt róla annak idején, hogy a lebontandó oltárokat majd más kisebb templomoknak engedik át1. Nem tudom, mi lett a lebontott főoltárral és a szószékkel, de nem hiszem, hogy akadna vidéki kis templom, amelybe az beleférne. Pedig azt az oltárt a műemlékek bizottsága műemléknek nyilvánította. Az ujabban keletkezett mellékoltárokat bátran oda lehet adni falusi vagy tanyai templomoknak, azok ott igen jó helyen lesznek. Ellenben a XVIII. századból való nagyméretű barok-rokokó keretű mellékoltárokat vétek volna valami eldugott falusi templomba elhelyezni — ha egyáltalán elhelyezni lehetne nagy méretük miatt, — mert föltétlen művészi becsük megkívánja, hogy azok a városban maradjanak, közhasználatra vagy közszemléletre. Tehát vagy egy másik templomban s itt elsősorban stíljének összhangzatossága miatt, a felsővárosi minorita templom jöhet szóba, vagy a városi muzeumba. Sőt merem azt a gondolatot is felvetni, hogy állítsák fel ezeket az oltárokat az uj fogadalmi templomban, mellékoltárokként, természetesen csak ideiglenesen, addig, mig a templom végleges teljes stílszerű belső kiképzését és felszerelését megkapja. Itt nem lehet stilustalanságról beszélni, mert eltekintve a számos példától, amely szerint hires középkori templomokban bizony nagyon jól megférnek a bárok stilü oltárok, itt arról van szó, hogy szép és művészi emlékeket helyezzünk el, értékükhöz méltó helyen. A templom főkapuját, sajnos, nem lehet megmenteni egészében, pedig megérdemelné. De meg kell menteni az ajtó feletti nagyon szép rokokó vasrácsot és az ajtószárnyak egykorú vasalásait, kilincseit, sarokvasait. Ugyanígy megmentendők a seKrestye ajtóvasalásai, amelyek már nem a templomrestaurálás idejéből valók, stíljük későbbi időre mutat. Ezek, valamint a tempíomlépcső szép bárok oldalrácsa is a muzeum részére megmentendő. A XVIII. század második feléből való a szép stilusu örökmécses, a kőből faragott keresztelő kut és a két szenteltvíztartó. Reizner nagy művészi hanyatlásnak mondja azt, hogy a templom restaurálása alkalmából készült szobrok fából valók. Ebben nincsen igaza, ha azt az oltáron levő angyal-szobrokra értette. Azok és a főhomlokzat két kőszobra föltétlenül megérdemli a muzeumi elhelyezést. Odavalók a fából faragott, aranyozott rokokó-stilü gyertyatartók is. A templom egyetlen epitáphiumát, a báró Bajalich-féle emléktáblát is meg kell menteni. Végül pedig arra kérjük a templombontást intézőket, hogy annak idején tegyék lehetővé muzeumi szakember részvételét a bontási munkálatoknál, hogy a falbontás alkalmával esetleg még előkerülő régiségek ideiében megmenthetők legyenek. Ez különösen a kripta feltárása alkalmával lesz igen fontos, mert mint fentebb emiitettem, ott lehet majd megállapítani a legrégibb templom keletkezését, korát és stíljét. Peidl nem utazik Londonba. Budapesti tudősitónk telefonálja: Hire terjedt, hogy Peidl Londonba utazik és ott érintkezésbe lép az angol szocialista párt képviselőivel. Hir szerint értesítés jött az angol munkáspár.tól, hogy amennyiben Ratis^y Magdonald kormányra jutna, megbeszélésre hivnák ki a magyar szocialisták egyik képviselőjét. Kérdést intéztünk ebben az ügyben a szociáldemokrata párthoz és azt a választ kaptuk, hogy az egészből egy szó sem ig«z. Pénztár°582. BelVárOSÍ WlOZI Csütörtökön, január hó 17-éa Csak 16 éven felülieknek! Iván Hlosjoukine és Mme Lisenkó, a „Gyönyörváros" főszereplőivel: LEGYEN IGAZSÁG Nagyszabású dráma 5 felvonásban. Egyidejűleg: Éjfélt ütött az óra Nordisk dráma 5 felveaásban. Főszerepben: GOrm SchíTlíedt. Előadások kezdete: fél 5, fél 7, fél 9 órakor. CIPŐ! 719 Gummitalpu fekete. . . 160.000 bagaria . . 175.000 Női box félcipő. . . . 70 000 „ „ „ lakkcaplival 75.000 Robicseknél, Feketesas-utca 16.
