Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-14 / 132. szám
1931 junius 14. DÉLMAGYARORSZAG 1471 II tábla enyhítette a törvényszék ítéletét a kommunista szervezkedés ügyében fl vádlottakat szabadlábra helyezték (A Délmagyarország m nnkatársától) Az alföldi kommunista szervezkedés bűnügyében szombaton hirdetett ítéletet a szegedi Ítélőtábla Kovács-tanácsa. Pénteken befejezték a perbeszédeket és szombaton délelőtt tizenegy órakor folytatták a tárgyalást A biróság a törvényszéknek majdnem minden vádlottra kiszabott büntetését megváltoztatta és a bűntetteket vétséggé minősítette, enyhébb büntetést szabott ki rájuk. Gera Sándor és Gladics György két és félévi fegyház helyett egy-egy évet, Gombai István két év és őt hő helyett egy évet, Batik Rácz János és Kákonyi József két-két esztendő helyett tizen gy-tiz«negy hónapot, Ladvánszky József két hó helyett egy hónapot Stéhly István három hó helyett két hónapot kapott Magyart Lajos egyhónapi fogházát helybenhagyták. Komócsin Mihály és Szekeres Mihály nyolc-nyolc hónap helyett három-három hónapot, Székely Mihály kétévi és kéthónapi fegyház helyett egy ével, Szalárdi Péter nyolc hó helyett négy hónapot, igaz pál két év és két hó helyett egy évet, Diós Sándor hat hó helyett négy hónapot, Bökönyi János öt hó helyett négy hónapot, Lőrtncz István négy hó helyett három hónapot, Sar^adi István négy hó helyett három hónapot kapott. Helybenhagyta a biróság Hermann Mihály egyhónapi, Kelemen Imre négyhónapi és Szabó József egyhónapi fogházbüntetését, valamint Mészáros András felmentő ítéletét. A bíróság a fiatalkorúakat ugyancsak próbaidőre bocsájtotta. A tábla megállapitotta a szökésben lévő Rosner Jenő elsőrendű vádlott bűnösségét is. de büntetést nem szabott ki. Az itélet Indokolása röviden az, hogy a biróság a tárgyalás adataiból megállapította azt, hogy Rosner Jenő, az elsőrendű vádlott a főbünös. ö volt megszervezője, irányitója, szellemi vezére a szervezkedésnek, a többiek csak eszközök voltak a kezében. Ezért a biróság a bűntetteket vétséggé minősítette és ennek megfelelő büntetéssel sújtotta a vádlottakat. A biróság elrendelte a fogva lévő vádlottaknak, akik büntetésüket kitöltötték, azonnali szabad'ábra helyezését* Dr. Balázs Sándor ügyész a megváltoztatott minősítés miatt seimniségi panaszt jelentett be a Kúriához. Az itélet kihirdetése után érdekes jelenet játszódott le a foglyok között. A szabadlábra helyezetlek nem akarták engedni, hogy az őrök megbilincseljék őket és igy vigyék vissza a Csillagba. Kijelentették, hogy őket a bíróság szabadlábra helyezte, mert büntetésüket letöltötték és igy ők szabad emberek. Az őrök azonban azzal érveltek, hogy ők csakis megbilincselve kisérhetik őket vissza. Végül is a foglyok beleegyeztek a megbitincselésbe és a rabszállító kocsin visszatértek a börtönbe, ahonnan a formalitások után szabadon engedték őket. "smétT RESŐNYIPiR™ Jl rerormátuí palotában K"8" Lichf man cipők, 9 de vAliozatlnnul a legelegAnsabbnK es legjobbak. Belvárosi Cipőüzlelben SSSu&SZ."pr. orci ige boraxos kölnivíz agy iTlatlná], mint boraxtartalmtnál fogva kitűnő hatian. Csak Szent Rókus gyógyszertárán. Kis Üveg Ara 1-20, nony Üveg Ara 2-40. ff fymmmm r ' f Olyan rü» mint a kevés pénzzel megúszni a ftirdőszezon költségeit, ba Fehérségtáblás DORUHAIT és egyéb íUrdőkellékelí a OROS MIKSA cégnél szerzi be, Széchenyi tér 13. sz. 208 Szabadtéri színjáték Irta Hont 'Ffrene. A színjáték a szabadban született: az őserdő tisztásán. Kezdetben mindenld részt vett benne. Szabad emberek közőssége együtt ünnepelt. Mert a színjáték ősformája az ünnep, a mágikus szertartás, amelyben az ünneplő tömeg közős vágyai, félelmei és örömei nyilatkoztak meg. A fejlődés folyamán a színjáték gyakran sülyedt lélektelen vásári szórakozássá. De azokban a korokban, amelyekben a kollektív világnézet pálosul a szabadsággal, a színjáték újból kivonul a szabad terekre és ünneppé, kollektív tömegünneppé magasztosul. A szabad tér a szabadság és az együttérzés jelképe. De nem minden szabadtéri színielőadás a szabad és együttérző tömeg ünnepe. A hanyatló korokban a színjáték áhítatos ünnepi szelleme eltűnik, csak külsőségei maradnak fönn és ezek a továbbélő üres formák más, alantasabb tartalommal telnek meg. A szabad, demokratikus Görögországban, a ragyogó déli ég alatt fejlődött ki a színjáték, azokon a hatalmas tömegünnepeken, amelyekre egész Hellász összesereglett. De a görög ünnepi színjáték vjrágzásai csak addig tar ott, amig a he'lén népben élt a közösségi érzés. Az imperialista Rómában a görög színjátéknak már csak üres formái maradtak fönn. A tömeg nem áhítatos szellemű ünnepre gyűlt össze a napsütötte nézőtereken, hanem Néró keresztény rabszolgaszinészeinek véres halálában gyönyörködött. A katolikus középkorban ismét él a közősségérzés és a katedrálisok előtt, a temetőkben, az ókori amfiteátrumok romjain újból föllángolnak az együttérző nép szabadtéri vallásos tömegünnepei. Nagy ünnepek alkalmával napokig, sőt hetekig tartó misztériumokat, passiókat és mirákulumokat játszottak. Ezeket a színjátékokat az egész lakosság kollektív együttműködése hozta létre, a színészek részben egyházi személyek, részben világiak, a színpadot és az összes szükséges i kellékeket az egyes céhek szállították. Mindenki j hozzájárult valamivel az ünnepi játékhoz, mert " a középkori ember lelkében az a hit élt hogy a vallásos színjáték áldozat, amellyel elháríthatják a pestist, a fagyot a szárazságot és más csapásokat. Az oberammergaui hires passiójátékok is egy pestisjárvány után tett fogadalomból keletkeztek. A középkor nagy emberi együttérzése áronban nem tartott sokáig, az osztálytagozódás egyre jobban kiélezte az ellentéteket a társadalom egyes rétegei között. A tőmegünnepeket a közös érdek, a közős világnézet a közős érzés éltette és ezeknek háttérbeszorulásával a szabadtéri színjátékok is egyre ritkábbak leltek. A szinielőadásokat többé már nem az egész nép rendezte, hanem királyokat és főurakat szolgáló színtársulatok alakultak, amelyek fedett helyiségekbe vonultak. A szabadtéri színjáték ezután csak a nép mulatságaiban, a karneválokban, a vásári szórakozásokban és az előkelők kerti ünnepélyeiben, diszfőlvonulásaiban, látványos játékaiban élt tovább. Igy tartott ez hosszú ideig, egészen a mult század végéig. Ekkor azonban a kornak azok az erői, amelyek gazdasági és társadalmi téren egyaránt a közösséget a tömegeket kezdték szóhoz juttatni, átcsaptak a művészet a színjáték területeire is. Megindult az a művészeti áramlat, amely a kollektív színjáték megteremtését tűzte ki célul, fokozottabb érdeklődééssel fordultak tehát az ünnepi és a szabadtéri játékok felé. Egyáltalában nem véletlen, hogy Wagner, a forradal-j már zseni valósította meg az első ünnepi játékokat Bayreuthban s hogy ő állította vissza ugyanott a görögök amfiteatrális, egyenlő elosztású nézőterét. A modern szabadtéri ünnepi játékokat azután korunk két lángelméjü színházművésze teremtette meg: Mas Rcinhardt cs Firmin Gémirr. Reinhardt művészi szempontokból kiindulva fokozatosan jutott el a szabadtéri ünnepi játékokhoz. Ez az élesszemü, de minden izében eklektikus rendező, aki a kornak minden törekvésére a legérzékenyebben reagál, azonnal fölismerte a mai
