Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-03 / 258. szám
Swwnbaf, 1962. november 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 „Ma már a Szovjetuniótól távoli földrészeken is élhet függetlenül, szabadon kis állam" Forró hangulatú diáknagygyűlés Szegeden Az utóbbi betekben, napokban a rádióban, televízióban, a lapokban, baráti beszélgetéseken és nagygyűléseken — egyszóval mindenütt Kubáról esett legtöbb szó. A Szovjetunió következetes békepolitikája mint már annyiszor, most is elhárította a háború veszélyét. Az utóbbi napokban ugyan enyhült a feszültség, de az érdeklődés nem csökkent Kuba iránt. Ezzel magyarázható, hogy tegnap, pénteken a Szabadság Filmszínház nézőtere zsúfolásig megtelt. A Szegedi Orvostudományi Egyetem, a József Attila Tudományegyetem és a Szegedi Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága rendezett nagygyűlést. Bölcsészek, orvosok, vegyészek, tanárjelöltek, tanárok és oktatók jöttek el, hogy meghallgassák Várnai Ferencnek, a KISZ Központi Bizottsága titkárának kubai élménybeszámolóját. Bíró Lajosnak, a KISZ Csongrád megyei bizottsága titkárának megnyitó szavai után Várnai Ferenc, aki a magyar KISZ-fiatalok küldötteként vett részt a kubai kommunista fiatalok kongresszusán — igen érdekesen számolt be a nagygyűlés fiatal résztvevőinek kubai útjáról. — Mindenütt, amerre járt a magyar küldöttség, lázas alkotómunkát látott, s határtalan odaadást tapasztalt a haza ügye iránt. 14—15 éves fiatalok tagjai a népi milíciának, s bármelyik pillanatban készek életüket is feláldozni a hazáért. — A kubai látogatás során meggyőződtünk arról, hogy ma már a Szovjetuniótól távoli földrészeken is élhet függetlenül, szabadon kis állam. A testvéri ország népét szent kötelességünk segíteni — mondotta befejezésül Várnai Ferenc. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után a gyűlés résztvevői kubai dokumentumfilmet tekintettek meg. Miért féltik szakmájukat a kádárok? Érvek és ellenérvek két vállalat egyesítéséről A városi tanács döntése Csakhát eddig sem igen is a magasabb szintű formák alapján 1963. január elsejé- hagyták a saját meggyőződé- teszik lehetővé, vei egyesül a seprűgyár és a sük szerint dolgozni a sze- Ami pedig a seprűgyár és kádárifiari vállalat. Első oí- gedi kádárokat. Az idén pél- a kádáripar összevonását ilvasásra kissé meghökkentő dául "elfelejtett" keretet biz- jetj. érthető hogy minden ez a hír: vajon miként lehet tosítani számukra az Orszá- változás előtt várakozás kétegy nevezőre hozni ezt a két gos Tervhivatal. Kijelölés kedés némi bizonytalanságkülönböző jellegű iparágat? szerint csupán a Mechanikai érzet' lesz úrrá Nincs mit Lff8,^ oszlatKel.a Hordógyár, s néhány vidéki csodáikozni azon, hogy a ^ftely^. ffP™5?,r kádárok féltik mesterségüket. Féltik, mert szeretik. De faműhelye révén mégiscsak hatott az országban, s nekik van valami egészen távoli meg kellett elégedniük azrokonság közöttük. azért túlzás, hogy az egyesülés következményének tartják szakmájuk esetleges elsorvadását. Napjainkban jó néhány ipar éli végnapzal a munkával, ami maradt. A MÜÁRT, kereskedelmi átJogosnak tűnő aggodalmak vevő szervük, tekintettel a Ráadásul egyáltalán nem ^tett^nőST' munkába , . _ örülnek a közelgő osszevo- aUta]manként ugyan rendeit jait, mert mar betöltötte ^Tf^ ' "em 3 tőlük árut, s ezzel biztosi- szerepet, s jo nehany uj ipan vallalat vezetői sem a mun- totta terv teljesítését lsde születik, melyre eddig nem ,S J™* hát ezzel a módszerrel még- volt szükség. ^tL^as némelv ht" -™1 lehet boldogulni, Hogy a szegedi kádáripar J^^ÍT "Tiíí ^ atórki beláthatja. kihal-e vagy sem, azt ma Mivel pedig mind a vál- még nehéz lenne megmontásosnak tűnik. Azt mondS télat,""mfod^féíügyeleti 'ró danl. 'ÍThogy a seprűgyár. az ő üzemük meghozza a "hiába igyekezett az Országos a tervezett egyesítés előkéirányító hatóságuk, a tanács nak semmi része nem lesz hasznot íev önállóan ^ TiV Pén^gyi és ipari osztálya is benne, az bizonyos! Sajnos nasznoi igy onauoan is. nz n^^ácr^c _ . .. „ixi.x ev 2-án^tnék^ S- ^ivat^^elölrót_sze: "mindeddig Krótelásuk tizedik évfordulóját — több ízben nyertek élüzem cimet. ró nem akadt olyan esztendő, hogy a termelési tervet ne teljesítették volna. Gyártmányaik, a boroshordók, a dézsák, s a többi kádáripari termék minősége elismerten kiváló. Aki ezekrezni, valószínűnek látszik, kedtek az illetékesek, pedig hogy nem véletlenségből ez sokat segíthet a várakohagyták ki őket a számítás- zás feloldásában. Még éléből, hanem, mert a nepgaz- gendö idő van hátra az öszdaság érdekei igy követelik. szevonás kijelölt határnapAz előkészítés sokat segíthet Mindössze 30 dolgozót fogbe tölti áruját, biztos lehet lalkoztat a kádáripari vál benne, hogy még a külföldi vásárló is meg lesz velük elégedve. Igaz is, soha nem érkezett panasz munkájuk- munkás, a többi pedig selalat. Ebből a létszámból hárman az alkalmazotti létszámba tartoznak, 19 szakjáig, jó lenne, ha a tanács, a seprűgyár és a kádáripari vállalat vezetői mielőbb összeülnének, és megbeszélnék a problémákat, eloszlatnák a félreértéseket, s kialakítanák a jövő képét. F. K. Öntözés ma és holnap T udósok, mérnökök, közgazdászok ró más szakemberek népes munkaközössége — összefüggésben más megyékkel — elkészítette Csongrád megye 20 éves távlati öntözési és vízgazdálkodási tervét. E nagyszerű program páratlan lehetőségeket tartogat a Duna—Tisza közi, Csongrád Bács-Kiskun megyei sivó homokok számára is. E terv keretében megépül többek között a Dunát ró a Tiszát egybekapcsoló főcsatorna is, melyről annyit álmodtak, ábrándoztak eddig a két nagy magyar folyó között élő emberek. A tervek szerint az új Duna—Tisza közi főcsatorna KiskunhalasKecskemét vonalában szeli át a lefelé húzódó homokvonulatot. Ebből indul majd egy mellékág, mely a jelenlegi elgondolások alapján Kiskunhalas és Kecskemét vonalától egészen Mórahalom térségéig nyújtózik. E grandiózus csatornaépítési program — ha megvalósul — valóságos édenkertté változtatja az egykori kun pusztákat. A termelőszövetkezeti, állami gazdasági szőlőtelepek, gyümölcsötök tízezer holdjaira juttatja el a Vizet. S ezután már csak múló rossz emlék lesz itt a pusztító szárazság. így válik majd Alföldünk Nyugat-Európa egyik legnagyobb „gyümölctös-zöldséges kosarává". csodálatosan szép tervek képezik a mi tsz-eink nagyszerű holnapját, a megvalósult szocializmus egy részét a parasztemberek számára Ezért a már nem is nagyon távoli jövőért most is állandóan nagyon keményen kell dolgozni. A 20 éves Duna—Tisza közi öntözésfejlesztési programot ötéves tervidőszakokra bontották. S a folyók mentén ezekben az ötéves tervekben is sok tízezer kataszteri holdon kell áttérni a tudományosan irányított belterjes öntözéses gazdálkodásra. E munkában BácsKiskun megye után Csongrád megyére vár a legnagyobb feladat Míg 1961-ben Szolnok megyében már a mezőgazdaságilag művelhető területek 7,6 százalékán folytattak öntözéses gazdálkodást, Csongrád megyének mindössze 2,6 százalékára jutott el a Tisza ró a Maros vize. Ennél csak Bács-Kiskun megyében rosszabb a helyzet, ahol tavaly még a területeknek csak az 1,1 százalékát tudták öntözni. E ra. Az idősebb szakemberek mellé lassanként kinevelték az utnápótlást is, akik nyomdokaikon haladva öregbíthegédmunkás. Talán ez az adat is kellőképpen bizonyítja: annak ellenére, hogy "megkeresik, amibe kerültik a szegedi kádárok hír- nek", sőt bizonyos nyereséget is mutathatnak fel, nem sok értelme van annak, nevét. A kézműipar jelenti a minőséget hogy önálló vállalatként mű ködjenek. Annál is inkább, De mi lesz. ha majd a sep- mert a korszerű iparvezetcs rűgyárhoz tartoznak? A éppen a nagyobb termelési hordógyártást többé nem vi- egységek kialakítását kívánseli szívén senki, hiszen ott az exportra készülő seprűk a fontosabbak, meg a szórja meg. Az üzemi körülményeket, a tervszerű termelést ró az irányítás célszeU N I feldolgozás. Nem lesz. aki rűségét még a helyiiparban biztosítsa a folyamatos anyagellátást, a rendelést. Apránként majd elszélednek másfelé a kádárszakma mesterei, s néhány év múlva magva szakad ennek a szép hagyományú iparnak. Nem akad többé kádár egész DélMagyarországon. Még azt is mondják, hogy Budapesten, a Mechanikai Hordógyár továbbra is termel. De ott egészen másfajta árut készítenek. Szegeden éppen azért nem gépesítették a hordógyártást, mert a kézműipar jelenti az igazi minőséget: jó hordót nem lehet géppel csinálni. Az ára is megmutatja: egy 500 literes mechanikai ászokhordó csak fele annyiba kerül, mint amit kézzel, a jól bevált módszerekkel állítottak elő. Mégis célszerű az összevonós Ha most a fejtegetés abbamaradna, aligha vonná kétségbe valaki a kádárok igazságát. S a következtetés is körülbelül igy hangzana: hagyják dolgozni őket, éppúgy, mint, eddig. Magyar—indonéz barátsági és együttműködési szerződés Pénteken délben Budapesten kicserélték a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakartában 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés megerősítő okiratait. A kicserélésről szóló jegyzőkönyvet magyar részről Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, indonéz részrő' Iman Surjakusuma, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője írta alá. Hosszú évekig éktelenkedett Szeged szivében a püspök bazár elnevezésű üzleti tömb, melynek elhanyagolt épületeit most lebontják, s itt építik majd fel az új nagyáruházat, Az üzletek már jórészt kiköltözködtek a régi "bagolyvárból", s hamarosan csákányosok, épületbontók szállják meg az avas épületet. Képünkön: költözködnek az üzletek Idén azonban a Tisza ró a Maros mentén is óriás lépést tettünk előre. Nagy anyagi áldozatok árán 16 470 kataszteri holdról 27 300 holdra növeltük az aszálytól védett, öntözött területeket. S ezzel eddig mintegy 55 százalékra teljesítettük a 20 éves távlati terv első szakaszának programját. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottsága ró a megyei tanács határozata alapján 1965-ig, az első tervidőszak végéig, 54 800 kataszteri holdra kell növelnünk öntözött területeinket. E terv megvalósulása nem okozhat számunkra különösebb gondot akkor, ha a hódmezővásárhelyi és a szentesi vízgazdálkodási társulatokat követve újabb társulatok is segítik az öntözés fejlesztését. Ezekben a társulatokban összefognak az egy vízrendszerben levő tsz-ek, s közös erővel maguk is komolyabb anyagi áldozatokat vállalnak magukra. Nem várnak mindent az államtóL A szegedi ró a szegedi járás tsz-eiben is sokkal gyorsabban haladhatnánk előre, ha a gazdaságok bátrabban alkalmaznák az öntözés egyszerűbb formáját, a barázdás vagy más nevén a csörgedeztető öntözést. E helyett azonban most még leginkább az állami pénzből épülő korszerűbb esőztető berendezések tömeges megépítésére várnak. Pedig — a Felgyői Állami Gazdaság levelényi üzemegységének tapasztalatai mutatják ezt — egy-két árasztással is — a hagyományos eredményekhez képest — megkétszerezhetjük a kukorica átlagtermését, s nyolc-tízszer annyi állatot tarthatunk el a korábbiakhoz képest az öntözött legelőkön. A szegedi tsz-ek közül a baktói Felszabadulás ró az újszegedi Haladás gazdái mutatnak igazán követésre méltó példát. E két mezőgazdasági üzemben idén már összesen 1047 kataszteri holdat öntöztek. Ezzel azonban még koránt sincsennek kiaknázva a szegedi lehetőségek. Baktóban az egykori birkalegelőket ezekben a napokban további 150 holddal csökkentik. Ezeket a haszontalan, isten átka földeket holdanként 18—20 mázsa rizst ró sok takarmányt adó földekké alakítják át. Hasonló vállalkozásokra lenne szükség a Tisza szegedi alsó szakaszán is az Üj Élet és a Táncsics Tszek határaiban. Itt azonban akadály még az, hogy a HoltTisza vizét öntözésre alkalmatlanná teszi a városi szennyvíz. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hamarosan meg akarja oldani ezt a problémát. A Holt-Tisza-ág elrekesztésével a szennyvíz közvetlenül a Tiszába folyhat, a Holt-Tiszaágból pedig mintegy 8—9 kilométeres szakaszon két átemelő segítségével lehetővé válik majd az öntözés. M ind e lehetőségek s a tervek folyamatos megvalósítása tsz-einket is sok olyan komoly feladat elé állítja, melyeket csak a szövetkezeti gazdák oldhatnak meg. Kérdés: el tudják-e viszonylag rövid idő alatt tömegesen sajátítani a tsz-ekben az öntözéses gazdálkodás, növénytermesztés bonyolult, szerteágazó mesterségét. Olyan szövetkezeti parasztokból lett szakemberekre van szükség, kik irányítani tudják az űj öntözőtelepek építését, s kellő járatossággal rendelkeznek az öntözőművek üzemeltetésében is. Kormányunk az öntözéses szakemberképzés fejlesztésében is óriási áldozatokat vállal magára. Idén az agráregyetemen megkétszerezték a leendő öntöző szakmérnökök számát, ugyanakkor átképző tanfolyamokat is szerveztek agrármérnökök számára, melyeken egyetemi szinten oktatják az öntözéses gazdálkodás speciális ismereteit. Felsőfokú mezőgazdasági technikumokban is új öntözéses növénytermesztési tagozatokat létesítettek. A gépészeket, brigád- ró munkacsapat-vezetöket, szakmunkásokat azonban leginkább helyben kell kiképezni. A szakemberképzést — legalábbis alapfokon — már azokban a tsz-ekben is el kell mihamarabb kezdeni, melyek határaiban esetleg csak évek múltán válik lehetővé a nagyobb arányú öntözés. Ez korántsem könnyű dolog. Szükséges, hogy a vízügyi szakemberek e tekintetben is több segítséget nyújtsanak a gazdaságoknak. Már most jelezzék: mikor, mekkora területen öntözhetnek majd és hány szakmunkásra lesz szükség az adott gazdaságban? Azon is gondolkodnunk kell, miként lehetne az új öntözőtelepek tervezési időszakát legalább a felére csökkenteni. Forgó László, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató-főmérnöke mondotta el, hogy voltaképpen nem is a tervezés ideje hosszú, hanem az az idő, amíg a terveket a legkülönfélébb hatóságok jóváhagyják, s a Nemzeti Bank is hozzájárul a szükséges beruházási összeg folyósításához. A z eddigi gyakorlat szerint egy-egy szövetkezeti vízügyi beruházás tervezési ró adminisztrációs ügyeinek lebonyolítása általában háromnegyed évig tartott, s emiatt az alapvető munkákra, a kivitelezésre csupán két-három hónap jutott Ilyen áldatlan bürokratikus körülmények között nagyon nehéz vállalni a felelősséget azért, hogy a létesítmények azután meg is feleljenek a célnak. Tűrhetetlen az is, hogy a nagyobb vízügyi építkezések ideje leginkább az őszi-téli hónapokra esik. Nyáron, amikor legalkalmasabb az idő erre, a bürokrácia jóvoltából csak az előző évről elmaradt munkákkal foglalkozhatnak. Sokkal nagyobb felelősséget ró irányító tevékenységet kell biztosítani a megyei Beruházsi Irodának, nem szabad megengedni — ami eddig Csongrád megyében is gyakori volt —, hogy a megrendelt megtervezett öntözőtelepeket az utolsó pillanatban lemondják azzal, hogy meggondoltuk, mégsem ebben a tsz-ben fejlesztjük <jz öntözést. Ezek miatt rengeteg értékes munkaidő ró pénz veszett már kárba eddig is. Jellemző, hogy az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság az ilyen ró hasonló hibák miatt az idei tényleges munkaprogramját az év kezdetén még alig ismerte. Fogalom volt a vezetők számára, hogy mit kell dolgozni, építeni az idén. Az lenne megközelítően reális helyzet, ha már a tervév kezdetén az öntözési beruházások jóváhagyott dokumentációi ró egyéb hivatali kellékei legalább 50 százalékban a kivitelezők rendelkezésére állnának. H a sikerül megszabadulnunk ettől a komoly nehézségtől, sokkal több idő jqt majd az építkezésekre, gyorsabbn haladhatunk előbbre a termeléssé is. Megyénkben a felszíni vizek ró helyenként a csőkutas megoldású lehetőségek több mint 110 ezer kataszteri hold öntözést teszik lehetővé. Tehát második ötéves tervünk végén is még mintegy csak a felét öntözzük annak a területnek, amennyire lehetőségünk van. Vidékünkön — ezt bizonyítják a megfigyelések — 10 évből általában 7 aszályos esztendő van. Emiatt sokmilliós termelési értéktől esünk el. Sokkal, de sokkal kisebbek lennének az időjárás miatt keletkező veszteségek, ha már mindenütt öntöznénk, ahol csak lehet Minden új ötlet, módszer, mely a kivitelezés, tervezés idejét csökkenti, több takarmányban, gabonában, zöldségben ró gyümölcsben realizálódik számunkra. S ezért érdemes türelmetleneknek lennünk még akkor is, ha más esztendőkhöz kiépest az idén már szép sikereket értünk el öntözéses növénytermelésünk. fejlesztésében. CSÉPI JÓZSEF
