Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

1910 május 22 DÉL-MAGYARORSZÁG 19 föllép, egy uj művésznő, egy idegenből haza­származott szinészlány, aki csak arra a mérsé­kelt érdeklődésre számithat, amire a többi . . . és a gyiiszü, a tulipán, a kabaré — azok emlé­kek a szép, lelkes múltból, de többé nem tér­nek vissza soha. Sic transit glória mundi. Farkas Imre. Megkerüli az üstökös. A Haüey uíja. (Saját tudósítónktól.) Tegnap este eldőlt a nagy kérdés: csakugyan tul vagyunk az ü#tt5xt!s uszályán. A bécsi egyetemi obszer­vatórium sonnvvendsteini állomásán ugyanis ma este rövid ideig látták az üstököst és pedig a nyugati égbolton, amiből az követ­kezik, hogy a Föld átment a csóváján. Buda­pesten és Ógyallán nem jártak eredmény­nyel a megfigyelések. Az üstökös néhány percig volt látható, ebben az időben azonban a nyugati szemhatár felhős volt. Szalay adjunktus, a budapesti meteorológiai intézet osztályvezetője a következőket mondta az üstökös mai helyzetéről: —- A sonwendsteini obszervatórium jelen­tése eloszlatott minden, esetleg meglévő két­séget arra, hogy május 18-án a Föld csak­ugyan átment az üstökös uszályán. Mi nem voltunk szerencsések, a felhőzet lehetetlenné tette az üstökös megfigyelését. Ma különben lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint ami­lyen tegnap volt. Ma este ugyanis a nap 7 óra 35 perckor, a Halley pedig 9 óra 17 perckor nyugszik. A különbözet tehát 1 óra 42 perc, vagyis az üstökös több mint másfél órával nyugszik le a nap után. ,u, , Áthaladt! . Bécs, május 21. A Sonnwendtsteinen levő állami csillag­vizsgáló ezt a jelentést közli velünk: A Föld a Halley-üstökös csóváján, nem mint a számitások szerint várták, szerdáról csütörtökre virradó hajnalban, hanem csütör­tökön a napj aii órákban haladt át. Megállapító ttúk, hogy a Föld az üstökös csóváján igenis áthaladt, csakhogy néhány órával később, mint a számitásók megálla­pították. A késésnek az okát majd csak á ké­sőbbi kutatások fogják felderíteni. Csütörtökön éjjelre az' üstökös csóváját hiába kerestük, nem láttuk az égbolton. Teg­nap, pénteken este azonban az ég nyugoíi felén halvány fényben és egész rövid ideig láttuk a csóvát. Ebből kétségtelen, hogy a Földnek a Halley--üstökössel való találkozása igenis, megtörtént, mert ha nem haladtunk volna át a csóván, az üstökös még mindig Keleten jelenne meg, holott tegnap a nyu­goti bolton láttuk. Közelebbi megfigyeléseket a felhős, borús ég és a holdfény megakadályozott. Csak igen rövid ideig láthattuk a világszerte izgatot­tan várt tüneményt. A königstuhli csillagvizsgáló asztrono­musai kiszámították, hogy a Föld csütörtök­ről péntekre virradó éjjel hajnali .4 óra 30 perckör lepett a Halley csóvájába és 5 óra 30 perékör teljesen áthaladt rajta. Érdeklődik a német császári család. Berlin, május 21. Alig esteledett tegnap, megjelent a potsdami csillagvizsgáló-intézetben a császári család az Üstököst nézni. Előbb Auguszta Viktória csá­szárné jött egy udvarhölgy gyei, azután a trón­örököspár, utolsónak Ágost Vilmos herceg és neje, meg a többi hercegek. Nagy lett a sürgés-forgás. A teleszkópok mögül előkerültek az asztronótíiusok. Mind­egyikük hódolatteljesen maga mellé vett egy­egy királyi herceget, hercegnőt. Boldog volt, akinek a trónörökös jutott. A császárnét természetesen maga a csillagda igazgatója avatta az asztronómia misztériumaiba. Az égbolt azonban nem volt ilyen lojális. Egy­szerűen beborult. Sztrájkolt. Hasztalan nézege­tett a császárné és a hercegek, hercegnők as óriási teleszkópokon át: Halley nem mutatkozott. Egy fiányi Halley se. A csillagvizsgáló-intései igazgatója odáig volt zavarában. Nem tudott Halley-vel szolgálni a magas vendégeknek. Elmagyarázta tehát a leg­utolsó éjszakák megfigyeléseit. Azt tudniillik, hogy a renitens Halleyt nem látták. Berlin, május 21. Vilmos császár Londonból táviratilag bejelen­tette a potsdami csillagdának, hogy a csillag­vizsgálót hétfőn a Halley-íéle üstökös megfigye­lése végett meglátogatja. Mérges gázak, Heidélberg, május 21. A csillagvizsgálóból óriási magasságra föl­bocsátottak személyzetnélküli léghajókat, ame­lyeken önműködő készülékek vannak elhe­lyezve, hogy levegőmintákat szedjenek. E bal­lonok közül néhány visszaérkezett és megálla­pították, hogy a felső rétegekben kénsav van, amit Halley átvonulása hagyott hátra. Flammarion is figyel. Pdris, május 21. Jnvisyben a csillagvizsgálóban Flammarion Camille három asszisztensével napok óta dol­gozik, hogy az üstökös megjelenésével járó je­lenségeket megfigyelje. Különösen az elektro­mágneses tünetek érdeklik. Flammarion állandó drótnélküli telegráf-összeköttetésben van az Eiffel-toronynyal, amelynek csúcsán szintén csillagászok tanyáznak. Azonkívül léghajókat bocsátottak föl nagy magasságokba, hogy on­nan levegő-mintákat hozzanak le. Az üstökös csóvája, amelyen áthaladtunk, esetleg nyomokat hagyott a felső légrétegekben ós azt akarják megállapítani. »Csak a császári csillagdában.« Berlin, május 21. . A , csillagászati megfigyelések szerint a Hailey-féle üstökösnek tegnap este Berlin­ben félkilenctől féltízig szabad szemmel is láthatóvá kellett volna válni. Az összes tudo­mányos intézetek ebben az időben a,z üstö­kös keresésével voltak elfoglalva, de csak a császári csillagdában sikerült ezt husz per­cig megfigyelni. Eduárd király temetése után. — A napszúrás áldozatai. — (Saját tudósítónktól.) Anglia nagy halott­ját. a világ legelső fejedelmeit megillető pompával pénteken eltemették, de a szom­bati nap krónikája még mindig bőségesen számol be a temetés napján történt szeren­csétlenségekről, azonkívül azokról az udvarias­sági intézkedésekről, amelyeket a hatalmas Anglia uj királya foganatosított. A király koporsóját vivő flotta matrózai­nak György király parancsban fejezte ki elismerését. Elismeréssel honorálja az uj király a rendőrség nagy munkáját is, amelyet kétségtelenül megkönnyített a gyászszertar­tásra összejött óriási közönség maga­tartása. Ujabb és ujabb balesetről érkezik tudósí­tás, amely szerint a legtöbb áldozatot a nap­szúrás követelte. A mentés munkájában a katonaorvosok is résztvettek. A temetés napján a lapok nem jelentek meg, az üzletek zárva voltak. A temetésről és az azt követő intézkedé­sekről szóló távirataink a következők: London, május 21. György király paran­csot intézett a hadsereghez és a flottához, amelyben elismerését fejezi ki szolgálataikért ós kijelenti, hogy az a tény, hogy a mat­rózok, akik a király koporsóját, amelyet ágyuflottára helyeztek, maguk húzták, a legtalálóbban beigazolták hűségüket, amelyet szeretett atyjával szemben érezték. A rendőr­séghez intézett külön rendeletben a király elismerését fejezi ki nemcsak a temetés napján teljesített csodálatraméltó szolgála­tokért, hanem azokért is, amelyeket az egész mult héten teljesítettek, amikor kö­telességük teljesítése rendkívül súlyos ter­heket rótt rájuk. Feladatukat mindenesetre megköönyitette az a kitűnő magatartás ós a rendnek az a szelleme, amelyet az óriási, e napon Londonban egybegyűlt néptömegek tanúsítottak. London, május 21. Azoknak a személyek­nek a száma, akik tegnap a király temetése alkalmával a tolongásban elájultak, igen nagy volt. A katonák és a polgári osztály­hoz tartozók ugy hulltak el, mint a legyek. Kilenc órára már olyan nagy volt a balese­tek száma, hogy a katonaorvosokat is moz­gósítani kellett. A legtöbb esetben napszu­rásról volt szó, de más balesetek is nagy számmal fordultak elő. Egy hölgy, aki a rácsra kapaszkodott fel és onnan lebukott, a combját törte el. Egy másik hölgy elesett a tolongásban és súlyosan megsebesült. Má­sok a Hyrke-park fáiról az alattuk állók fejeire estek. Ez nagy zűrzavart idézett elő és 4—5 embert sebesülten vittek el a hely­színéről. A lapok nem jelentek meg és az üzletek is egész nap zárva maradtak. Bánffy — a szegediekhez. — Az elmaradt programbeszéd. — Bánffy Dezső báró ma levelet irt Végman Ferenc szegedi pártelnöknek, amelyben kö­szönettel adózik programbeszédének elha­lasztásáért. Rövid pár sor csak ez a levél, de ujabb hitvallás ama program mellett, amely ezelőtt hat évvel a szegedi közönség kiapadhatatlan bizalmába emelte a volt mi­niszterelnököt. Egy gerinces államférfiú hajthatatlan programja ez, találkozik benne a legszélsőbb sovinizmus a modern haladás­sal, azzal a törhetetlen liberalizmussal, amely Bánffy egész pályájának legszebb fényosz­lopa. Komoly munkát hirdet Szegednek volt és leendő képviselője, tehát fentartás nélkül közösséget vállal azokkal, akik a munka jeiében akarják helyreállítani a magyar par­lament akcióképességót. Sokan vannak ma ilyenek, a nemzet többsége áll a békés munka zászlaja alatt, ahol, ime, most Bánffy is föl-, emeli súlyos ós nagyértékü szavát. A vá­lasztókhoz intézett levele így hangzik: Hálás köszönettel vettem szives értesíté­süket arról, hogy választóim értekezlete el­határozta május 22-ére tervezett program­beszédem elhalasztását. Szives meghívá­sukra, de általában minden alkalommal örömmel jelenek meg Szegeden, hol hat óv óta mindig meleg fogadtatásban és szives barátságban részesültem. I Most is örömmel és kötelességszerűen je- . lentem volna meg holnap, hogy önök előtt; nyilatkozzam és további bizalmukat kérjem, nem tagadom, hogy szűkre szabott időm | és más irányban is igénybe vett köte­lezettségeim erős vissszaszoritásával tud-, tani volna csak szives meghívásuknak eleget tenni. Remélem, szeretném, nogy pro­grambeszédem elmaradása nem fog félre­értetni, hisz önök engemet ós politikai né­zetemet ismerik, számtalanszor volt már sze­rencsém és alkalmam Szegeden szólhatni, va­gyok és maradok, aki voltam, az általános vá­lasztói jog mellett a magyar állam kiépítésé­nek híve, a közjogi harcnak fólretételóvel a komoly munka mellett a gazdasági és szociál­politikai alkotások müvelője és harcosa és Szeged város érdekeinek védője. Remélem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom