Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)
1910-05-22 / 1. szám
1910 május 22 DÉLMAGYARORSZAG 25 Kedves mester! Nagyon mulatós kedvben vagyok. Szerencséltesse társasagomat. Heltai elolvasta a gróf invitáló kártyáját, elmosolyodott és a kővetkező választ küldte: Tisztelt gróf ur! Szives meghívását köszönöm, de nem fogadom el, mert, ugylátszik, elhatározta, hogy ma — rossz társaságban fog mulatni. » (A hozomány.) A hozomány nagyon szép volt, a i,n*hyass?ony dettó. Negyvenezer korona volt a hozon.úny, amelyből huszonötezer korona betéti könyvben szerepelt, a többit pedig készpénzben olvasta le a közjegyző a vőlegénynek. A pénzolvasási aktusnál — ez a legfontosabb aktus — jelen voltak az ifjupár, az örömszülők, a tanuk és az egyik, t^íiu ötéves kis fia: Gyuszi. A közjegyző olvasta : — Egy r. . . kétezer . . . négyezer . .. hatezer ... A menyasszony, aki érthetőleg büszke volt a hozományára, egy kis lipótvárosi gőggel sóhajtott fel: — Mennyi pénz! Istenem, mennyi pénz ! . . . Eddig nem is tudok olvasni ...» Az egyik tanú — az ötéves Gyuszi papája — ránézett a menyasszonyra, azután a fiához fordult : — Gyere Gyuszi, olvasd csak meg ezt a pénzt. És áz ötéves Gyuszi hibátlanul megolvasta az összeget. Becsapták az üstököst! — Érdekes körriport. — A Halley-üstökös lelépett a tisztességes útról. A jó öreg fiu megcsalta hü hitvesét, a földet és máig nem akart keresztül monni rajta. A látszat az volt, hogy szebb kedvest talált, de miután a látszat csal, ripört-körutra indultam és Kossuth Ferencet ,, ke,i;p»tem föl elsősorban, noha ő az utolsó sorban, van. — Kegyelmes uram, itt üdvözölhetem az üstököst ? — Igen barátom — mondta ő szokott szerénységével — én vagyok a parlament egén az üstökös. — Hála istennek. így legalább kilátás Van rá, hogy husz éven belül nem fog újból föltűnni a parlament egén. Kossuth Ferenc nyomban telefonált Szterényi mesternek Lussin-panamába, hogy erre a gorombaságra mit válaszoljon, de én ezalatt, követtem a nemzet példáját és faképnél hagytam a vezért, hogy a legújabb háróhoz: domoni domonyi dő Domonihoz kopogtassak be, hátha épen őt gratulálja az üstökös. — Gratulálok. Itt a Halley? — Micsoda beszéd ?! Az a parvenü ?! Az a niemand sarki utazó ? ! Hiszen az még nem is egy nemes ? 1 — Méltóságod össze méltóztatik téveszteni a Halleyt a Pearyvel. — Eali, a pénzemért a Kehn főrabbit is összetéveszthetem az északi sarkkal. Szórakozottan rohantam ki és megfogtam az első hölgyöt': — Paráón nagysád, nem látott egy urat, egy bizonyos Halleyt, egy hosszú . . . — De igen. Épen most volt nálam. Barna, alacsony ós hosszú .. . — Hosszú ?! — Hosszú szakálla van. Miután & Halley szöice és nem a szakálla nosszu, bizonyos, hogy nem ő járt őnagyságánál. Hát hol járt? Beleütköztem egy urb»; — Uram, íine: ."„n az üstökös! — Üjiá, a feleségem megcsal! — ordította és rohant haza. Hosszas töprengés után ötlet villant meg az agyamban: Egy ilyen üstökös képes a felhőbe bújni. Elsiettem tehát Felhő Rózsihoz. A primadonna azonban tulszerényen hárította el a dicsőséget: — Mit gondol, uram? Én sokkal kisebb színésznő vagyok. Mért nem keresi egy közmondásos nagyságnál? Erre elrohantam Jászai Marihoz. <5 tényleg nagyság. De hiába, nemhogy az üstököst, dé csóvájának még milliomodrészét söm találtam meg, annyira elbujt Halley ur. Hová lett? Éjjel tizenkét órakor végre megkaptam a választ egy sürgöny alakjában: eosteokeost egy koronáért zálogba tettem toebt>et nem adtak csóvája mo lyos nyarai tóni Na végre! A hirt a greenwichi csillagvizsgálónál maga az üstökös erősítette meg: nyárai becsapott nem mehetek kueldjoen egy koronát halley mór fried-zálogház Értesülésem szerint a greenwichi csillagvizsgálda eddig nem tehetett eleget Halley ur kérelmének, mert Angliában az egyetlen egy gazdátlanul maradt koronát már lefoglalta György walesi herceg. Ilyképen Nyárai fogja kiváltani az üstököst, de mit csinál majd a csóvájával, amely egy kissé molyos? hov. SZINSIÁZ, MŰVÉSZET A keszthelyi Goídmark-ünnep — A zeneszerző a saját művészetéről. — Ma ünnepelte Keszthely város nagynevű szülöttjének, Goldmark Károly zeneszerzőnek 80-ik születési évfordulóját. A felemelő gazdag ünnepség méltó volt a nagyhírű zeneköltőhöz, kifejezője a szeretetnek, melylyel Goldmark iránt Keszthely városa viseltetik, az örömnek, hogy nagy szülöttje ily szép kort ért el alkotóerejének teljes megőrzése mellett s tolmácsolója volt a büszkeségnek, mely hazánkat eltölti, hogy a zeneművészet legnagyobb alakjai közt helyet foglaló Goldmark Károlyt a magunkénak vallhatjuk. Már hosszú idő óta foglalkoztatja Keszthely városát és a magyar zenei köröket Goldmark Károly megünneplésének eszméje. Fodor Izsó operaházi zenekari tag, mikor 19Ö8 nyarát Keszthelyén töltötte, tette az indítványt a városi tanácsnak, hogy a mester 80-ik születésnapján szülővárosában fényes ünnepélyt rendezzenek. Sok megbeszélés és részlettervezgetés után 1909 november 15-én Keszthely város tanácsülése egyhangúlag elhatározta, hogy nagynevű szülöttjének 1910 május 18-án ünnepséget rendez; szülőházát, emléktáblával jelöli meg, melynek kivitelével Lukdcsy Lajos szobrászművészt bizta meg. Ugyanakkor elhatározta, a tanács, hogy az ünnepség keretében nagyszabású hangversenyt rendez a mester müveiből. Ez év március 21-én Keszthely város küldöttsége kereste íel az ősz mestert Bécsben. Büc'nler Sándor dr. rabbi szép beszéddel üdvözölte a zeneköltőt s kérte, hogy az ünnepséget tisztelje meg jelenlétével. Goldmark meghatottan mondott köszönetet s megígérte, hogy az ünnepélyre személyesen elmegy. A rendezőség művészi érzékkel és mindenre kiterjeszkedő gondossággal készítette elő az ünnepélyt. Diszalbumot aú.aK ki, melynek fedőlapját Goldmartc arcképe, első oldaiát Pásztor Árpád következő prológja disziti: Köszöntünk ősz mostevo a zenének! Kiben Sába forró dalai égtek, Ki felülmúlva a forró nyarat. Fényt ontottál, virágot, sugarat. Hajad már ösz, de még tied a dal, El nem múló, örölské fiatal. Még ma is zengi mind a szint, a fényt! — És mi hallgatjuk Téli regeként. Goldmark Károly ma délelőtt érkezett Keszthelyre nagyszámú tisztelője kíséretében. A pályaudvaron megjelent közönsée- vihara» üdvözléssel fogadta. Nagy István városbíró szép beszédben üdvözölte a város szülöttjét, Eaotátt következett a bevonulás a, váróiba. A menetét mindenfólé lelkes ovációkkal fogadták. 1 órakor á Hullám-ezállóbaü diszbanket Volt, amelye* nagyszámú előkelő férfi- és hölgyközönség vett részt. A város nevében Schwars Zsigmond dr ügyvéd és képviselőtestületi tag beszélt. Három órakor húszezren gyűltek ősszé a husíárlaktanya lovardájában., amelyet ragyogó fényességgel ékesített föl a rendező-bizottság. Elkülönített helyen, fényes környezetben foglalt helyet Goldmark Károly, akit az iparosok dalosköre a Himnuszszal, Lakatos Vince dr szép beszéddel köszöntött. Az üdvözlések után félavátták az emléktáblát, amely Goldiöark szülőházán Van elhelyezve) kararai márványból Való és a nyolcvanéves zeneszerző LnkácSy Lajostól faragott arcképé alatt éz az írás van rajta: EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT GOLDMARK KÁROLY ZENEKÖLTŐ. A ház háromszáz esztendős ódon épület, valamikor nemesi kúria volt, később izraelita imaház, amelyben Goldmark édesatyja, Goldmark Rubin volt a kántor ; az ütött-kopott hajlékban született Goldmark Károly 1830 május 18-án. Tízesztendős alig mult, mikor már elkerült Keszthelyről, azóta egyszer-kétszer járt a Festetichek városában, amelynek a közönsége ma este szerenádot ad a szállása előtt ós ünnepi hangversenyt rendez a tiszteletére. Az este rendezett nagyszabású koncérten Szoyer Ilona, Takáts Mihály, Szigeti József és Kerner István vezetésével az operaházi zenekar szerepelt. * Goldmark Károly, az ünnepelt világhírű művész egy ujságiró előtt néhány gyönyörű kijelentést tett az ő pályájáról, művészetéről és azokról a szálakról, amelyek hazájához fűzik. — Hogy mik kötnek Magyarországhoz ? — kezdte Goldmark Károly örömöktől derűs arccal. — Ha nem itt születtem volna, ha nem lennének itt rokonaim, akkor a mostani szép ünneplések után idekapcsolnának ezeknek a napoknak az emlékei. Nem is tudom, megértik-e az én tiszta, zavartalan boldogságomat itt, magyar földön, ahol mindig annyi szeretettel fogadták a munkáimat. Hiszen ön tudja nagyon jól, hogy az Operaház mily szívesen vette föl a műsorába a legutóbbi évtizedek alatt az alkotásaimat, a kik pedig szerephez jutottak a bemutatókön, mindon tehetségükkel szegődtek a siker szolgálatába. Amennyire a művészember háláját még elhiszik, — mert, ugy-e, tudja, hogy mindent elhisznek rólunk, csak ezt nem ! — minden köszönetem azoké, akik a müveimet megértették és annyi idő óta odaadással, kedvesen interpretálták. — A magyar közönség? A honfitársaim mindig ide voltak nőve a szivemhez és aki tudja, hogy a hányt-vetett ifjaság-oaa állomásai ott voltak Keszthelyen, Sopronban és másutt, ahol rövidebb-hosszabb ideig küzdöttem az élettel, mindig a művészetért és mindig 8 zonének élve, az el lOgja hinni nekem, hogy idegen földön is mindig hűséges tudtam maradni a magyarsághoz, amint a magyar publikum is hü \*olt mindig hozzám. Boldog vagyok, hogy ezt most itt és ilyen szépséges alkalommal mondhatom el. . . Csupa elfogódottság, csupa csöndes és őszinte öröm volt, ami Goldmark Károly hangjában vibrált. Vallomások voltak, egy nagy talentumnak a vallomásai, Goldrnarké, aki elszakadt a magyar rögtől, diadalmas dicsőségében az egér-z világé lett, de mindig megfogta és el uera eresztette ez a ievegő. A magyar levegő. * Blaha, Lujza. Szombaton este a szegedi színházba Blaha Lujza elhozta azt a legem > s szint, amelylyel a magyar közvélemény a régi, - egnaevobb színésznőket övezte. A legéde^M»'
