Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-30 / 135. szám

14 DÉLMAG YARORSZAG TUDOMÁNY, IRODALOM Somlyódy könyve. Gyökeres Igazságügyi Reformok cimen Som­lyódy István szegedi királyi járásbiró tollából rendkívül érdekes és aktuális könyv jelent meg Szegeden, a Dugonics-Társaság támogatásával. A szerző''nem újonc a jogi irodalom terén. Már 1906-ban a birói függetlenség kiépítéséről álta­lános érdeklődést keltő röpiratot adott kí. Most az általános polgári pörrendtartás ország­gyűlési tárgyalása előtt elsősorban azt a kér­dést veti föl, hogy a pörrendtartás szervezeti reformok nélkül égyáltalán megvalósitbató-e. És arra az eredményre jut, hogy szervezeti reformok nélkül az nem történhet meg, sőt ennek elmaradása magára a bírósági szerve­zetre veszedelmes, mert maga a bírósági jegy­zők elhelyezésének a kérdése másként, mint gyökeres szervezeti reformokkal, meg nem oldható. Bemutatja a régi magyar birót és a mos­tanit! A tapasztalt bíró éleslátásával mutatja ki, hogy a bajok föoka abban található föl, hogy sok a szobabiró, akik iskoláik elvégzése után mindjárt beléptek a hivatalokba és emiatt nem ismerik, nem ismerhetik az életet és emiatt a legtöbb esetben a szakértők véle­ményére vannak utalva és a bíráknak nincs annyi gyakorlati ismeretük, hogy bonyolul­tabb kérdésekben a kinevezett szakértőket kellőképen ellenőrizhetnék. A gyökeres reformokra vonatkozó adatok sorát a jogi oktatás reformjával kezdi meg s javasolja, hogy kevesebb elméletet és több gyakorlati tudást kell az ifjakkal elsajátíttatni. Sürgeti a doktorátus eltörlését, valamint az ügyvédi és bírói képesítés egységesítését, továbbá azt,'hogy a biróképzést nem a hivatal­szobában kell elvégezni, hanem azt magára a gyakorlati életre kell rábízni és a birói foglal­kozás előkészitő-iskolájává az ügyvédi pályát kell megtenni. Bőven és alaposan foglalkozik a szerző az ügyvédi és közjegyzői hatáskör kibővítésével. Nem az ügyvéd sok, hanem az ügyvédi foglal­kozás hatásköre lett ugy törvényhozásilag, mint különféle társadalmi élősdiek által elszü­kitve, azért rámutat az ügyvédi foglalkozáson élősködő paraziták káros működésére s java­sölja," hőgy ezektől törvényhozási intézkedé­sekkel kell az ügyvédeket és velők együtt a közönséget megmenteni. Sürgeti a királyi köz­jegyzők számának a szaporítását és a hatás­köröknek a kibővítését olyan mértékben, amint az a nyugoti államokban van és javasolja, hogy a pörönkivüli ügyek közül a hagyatéki eljárást egészben a királyi közjegyzőkre kell bizni. De a legfontosabb és legérdekesebb a javas­latai közül az, amely szerint javasolja, hogy nyíltan és őszintén át kell térni az egyes bíráskodás rendszerére, amely szerint minden pör, akár polgári, akár büntetőpör, az egyes birónál, tehát a járásbíróságoknál kezdődjék, az esküdtszéki pörök kivételével. így még mindig megmaradhat a hármas folyamodási rendszer, tudniillik Járásbíróság, Törvényszék és végső fokban a Kúria és igy, szerző szerint, a mai itéiő-táblákra, mint a javaslat szerint teljesen fölöslegessé váló bírósági szervekre, szükség nem lenne s ezek létszámából a járás­bíróságok és törvényszékek lennének megerősí­tendők, kisebb részben pedig a királyi táblai bírák átmenetileg a Kúriához, mint számfölötti birák lennének beosztandók. Ezzel a gyökeres szervezeti reformmal az igazságügyi kormány­nak többlet-kiadása nem lenne és a mai igaz­ságügyi költségvetés keretében fokozatosan megvalósítható. Somlyódy István látóköre egészséges magyar elmével nyit uj, tág panorámát az igazságügy mezején, ahol annyi a tennivaló, ahol annyi most már elavult dolog vár megújhodásra, A gyakorlott biró hivatalos munkálkodása köré­ben jutott azoknak az anomáliáknak a fölisme­réséhez, amelyektől vétek volna nem megsza­badulni. Somlyódy egész gondolkozását nagyon karakterisztikusan jellemzik könyvének követ­kező sorai (a huszonhetedik oldalon): „A zárt ajtók igazságügyi politikája helyett át kell térnünk a nyitott ajtó politikájára. Igent A birói, sőt a minisztériumi szobáknak eddig elzárva tartott, majdnem légmentesen becsukódó ajtóit és ablakait ki kell nyitni és nyitva kell hagyni, hogy azokba az eddigi zárt, nyirkossága és dohossága miatt a birói szerve­zetét szellemileg és anyagilag erjesztő légkör helyett oda ózondus, a szervezetet üdítő és edző friss levegő, friss és gyakorlati emberek­kel együtt nyomulhasson be, amely friss, sza­bad levegő megerősití, megedzi majd még az eddig üvegházban nevelt szobabirákat és a szobabirák módjára gondolkozókat is fogéko­nyabbá teszi a szabadság levegőjében az erős napfényben termő gyakorlati életigazságok meg­értése és alkalmazása iránt." Somlyódy könyve élénken rávilágít a már ósdi rendszeri-e, melyben a magyar igazságügy most már csak nehézkesen mozog. Nem fölrob­bantani, de gondos előkészületekkel átalakítani, megújítani akarja a régi rendszert. A magyar biróság igy is lelkiismeretes önfeláldozással tel­jesiti hivatását, do nincs egy magyar biró se, aki bizonyára magáévá ne tenné Somlyódy Ist­vánnak azt a fölfogását, hogy mivel a modern élet viszonyai az igazságügy terén is uj fogal­makat váltottak ki, uj gondolatokat termeltek,, a régiekkel tökéletesen ellentétes állapotokat állítottak elő, tehát ezek szerint kell az igaz­ságügyi életünket is berendeznünk, ha csak nem akarjuk, hogy a nemzetek nagy versenyé­ben igazságszolgáltatási tekintetben is az el-, maradottak közé sorakozzunk-. Végül rámutat szerző a mai hivatalos magyar nyelv félszegségeire és banális értlietetlensé­geíre és javasolja, hogy a hivatalos nvelvron­tást adminisztratív intézkedésekkel lehet és kell megakadályozni. Kimutatja azt is, hogy városon növekedett biró nem való a nép közé, mert egyik nem érti meg a másikat. Erre egy pár jóizü ós mulatságos esetet sorol föl a saját föl jegyzései bői; A könyv a szerző kiadásában Szegeden jelent meg, ára egy korona. A szegedi lóverseny, A szegedi őszi lóversenyre benevezett urlo vasok legnagyobb része már megérkezett Sze. gedre s igy igen népes mezőnyökre van kilá­tás. A vidéki lóversenyt látogató közönség is nagy tömegben vesz részt a versenyen s igy ismét lesz Szegeden egy nap, mikor az utcák szines képet és idegenforgalmat mutatnak. A lóversenyjegyek délelőtt tíz óráig a városban kaphatók, azután már csak a lóversenytéren­Ajánlatos, hogy a közönség előre .megváltsa jegyét, mert a lóverseny térre már csak jegy fölmutatásával lehet bejutni. A verseny dél­után két órakor kezdődik s hat számból űll> melyekben ötezerszáznegyven korona dij kerül kiosztásra. A versenyen résztvesznek a tavaszi lóverse­nyen nevezett urlovasok közül : Bánffy A. báró, Borbély Gy., Huszár Zs. báró, Korbuly L., Mer­veldt M. gróf, Neimans R. báró, Thomka Z., Mr. W., Hajnál A., Iss'ekutz Gy., Kintzig I., Mikes A., Orssich J. gróf, Wodiáner B., Bartos E., Hollán I., stb. A versenyen. katonazene játszik s bufíó lesz iölállitva. A verseny színhelyére a villamos közúti vasúttársaság különvonatokat indit délután egy órától.kezdődőleg, tiz percenkint, a Püspöktelektől kiindulólag. Verseny után az urlovasok tiszteletére társasvacsora lesz, melyre a versenyintézosóg • elnökeinél és a verseny­titkárnál levő íven lehet jelentkezni. Az egyes futamokra jelöltjeink a következők : I. Tabula-Immergrün II. II. Délibáb. III. Ena-Orsata. IV. Alighanem. V. Tiny-Tim. VI. Breligó. ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ férfi fehérnemüeket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. 0S EOCSIS reskedőknéi SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ. A röszkei vérengzők. (Saját tudósítónktól.) Az idei nyáron, julius harmincegyedikén éjjel, nagy vérengzés volt Röszkén. Husz legény bottal, revolverrel tá-. madta meg a portyázó rendőröket, akiknek élete is veszedelemben forgott. A verekedők, közül csak négyet, ismertek föl a rendőrök s igy csupán ezek álltak ma szándékos ember­ölés kísérletével és hatóság elleni erőszakkal vádolva a szegedi királyi törvényszék ;esküdt-. bírósága előtt. A tanuk a véres nap történetét igy adták elő: Az eset 1910 julius harmincegyedikén, vasár­nap éjjel történt. Két központi lovasreudőr, Vörös János ós Tápai János, portyázó-körutra^ indultak. Amint a nagykorcsma elé értek, husz legénynyel találkoztak, akik éktelenül ordított tak, fákat téptek ki, kerítéseket döngettek. A rendőrök tapintatosan fölszólították-a garázda csapatot, hogy ne háborgassák mások éjjelj nyugalmát, mire a legények kiadták a jelszót: — Üsd, nem apád! — Rángassátok le a rend­őröket a lóról! A vezényszót tett követte. A legények közre­fogták a két lovasrendört s Barna József mezőőr két méter hosszú husánggal főbevágta Vörös János lovasrendőrt. Vörös a hatalmas csapástól megszédült s a földre zuhant: A nekivadult legónycsapat a íöidön fekvő rendőrre vetette magát: — Hasítsátok föl a hasát! — Aprítsátok föl paprikáshusnak! Pillanat alatt előkerültek a zsebből a bics­kák s ugylátszott, hogy a legények valóban beváltják fenyegetésüket. Ekkor a másik rend­őr leugrott a lóról s társa védelmére kardot rántott. Nagy erőfeszítéssel sikerült is a táma­dókat távoltartani, niire Vörös is talpia állt s szintén kardot rántott. A legények, látva, hogy nem juthatnak a rendőrök közelébe, re­volvert rántottak- Hal'ás.S János mezőőr négyszer Vörös rendőrre.-sütötte fegyvérét, de egyik, gplyó sem talált. Pedig az utolsó lövés három lépésnyi távolból történt. A mezőőr újra lövésre emelte pisztolyát, de Vörös rendőr a karddal ugy főbesujtotta, hogy vérbe borulva esett össze. A vér láttára a legények szétfu­tottak s csak a két rendőr, meg az. eszmélet­lenül fekvő mezőőr maradtak a csatatéren. A virtusos mezőőrnek s a kötelességét teljesítő rendőrnek sérülései oly súlyosak voltak, hogy mindkettőjüket kórházba kellett szállítani. Ha­lász fölépülésében eleinte nem bíztak az orvo­sok, de mégis kiheverte a kegyetlen sebet s teljesen gyógyultan foglalt helyet a vádlottak padján. Késő estig tartott a tárgyalás, amelyen nagyon sok tanút hallgattak ki. A vádlottakat Becsey Károly dr és Söreghy Mátyás dr védték. Este féltíz órakor hirdették ki az Ítéletet. Az esküdtek hatóság elleni erőszak bűntetté­ben mondották ki bűnösöknek az elsőrendű vádlottakat s a biróság a verdikt alapján Ha­lász Jánost és Barna Józsefet egy-egy évi bör­tönre itélte. Tombácz Istvánt és iícs Sánta Pétert hatóság elleni erőszak vétségében mond­ták ki bűnösöknek az esküdtek s a biróság ennek alapján három-három hónapi börtönre itélte őket. Becsey dr és Söreghy dr védők az itélet ellen semmiségi panaszt jelentettek be, § A mesgye-kiígaadtás. Jó szomszédok vol­tak Polyák János és Fábián Ferenc dorozsmai kisbirtokosok. Legutóbb azonban a mesgye­kiigazitás körül annyira összekülönböztek, hogy ökölre mentek. Fábián összekarcolta Polyák arcát, mire ez vak haragjában egy baltával csapott Fábián kezére. A megsérült ember husz napon tul gyógyult meg. Súlyos testisértés bűntettével vádolva került Polj-ák ma a szegedi királyi törvényszék büntetőtanácsa elé. Polyák' a mai tárgyaláson részegséggel védekezett s a tanuk is igazolták ezt. A törvényszék erre való tekintettel alkalmazta a kilencvenkettedik sza­kaszt s ennek alapján súlyos testísártés vétsé­gében mondta ki bűnösnek. Ezért négy hónapi-

Next