Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-29 / 183. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc ciának, amelynek számára uj meg uj munkatereket kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy a nyers munkaerők ki­vándorlása mellett a magyar nemzet szellemi virága is elvonassék nemzeti hivatásától. Városok politikai érzéke. Irta Lukács Ödön, Nagyvárad pénzügyi tanácsosa. A magyar nemzet érzi, hogy e béke kor­szakában nemzetileg és államilag meg kell szilárdulnia. A magyar államra a magyar faj egyéni pecsétjét rá kell ütnie. A közvélemény tehát kapva kap minden reformon, mely a nemzeti kulturáltam ki­építésére hat. A Khwn-kormány kiérezve a nemzeti közszellem ez erényét, egy reformot em­leget ugy a parlamentben, mint politikai összejöveteleken. Ez a közigazgatás reformja. A közigazgatási reform mélyen érinti a magyar politikát, a társadalmat, szóval az egész magyar közéletet, épen ezért meg kell állapitanunk, hogy akkor, amikor az ©rszág pénzügyi állapotának a birodalmi pénzügytől való elkülönített rendezése, a választói jog reformja, a honvédelemnek nemzeti alapon való újra szervezése stb, szóval a nagyfontosságú'politikai kérdések egész halmaza vár megoldásra, e reformkér­désnek a felvetése szükségszerű és indokolt-e, annak az előtérbe állítására a kormánynak, vagy a nemzetnek van-e szüksége. A közigazgatási gyakorlat azt a meg­győződést érleli meg a szakemberekben, hogy törvényhatósági törvényünknek nincs meg az ország viszonyaiból meritet-t politi­kai alapgondolata. A törvényhozás minden politikai alapgon­dolat, minden politikai alapeszme nélkül al­kotott egy közigazgatási gépezetet, egy szer­vezetet s a legjobb esetben a különböző sok­szor ellentétes tényezők tranzakcióját sike­rült létesítenie oly módon, hogy egymást megbénítják. — E szervezetet beállította az állami föladatok szolgálatába s ugyanekkor tőző hitelező és megszólalt. De már jelen­tékenyen alacsonyabb hangon mondta: — De hát mit akar maga tulajdon­képen ? — Legelőször is azt, hogy várjanak. — Jól van. Meddig? — Sokáig. — Mennyi az a sokáig? — Amig kireparálom azt, amit a maguk inkuláns eljárása rontott az üzletemnek. — Jó. És aztán? — Aztán engedni fognak valamit a köve­telésekből, mert az a negyven százalék, amit maguk kapnak, még mindig többet ér maguknak, mint az, ha én kapok vagy egy fél esztendőt. Minek szaporítsam sokat a szót? A diffe­renciák szépen kiegyenlítődtek. A rendőr­ségnek nem lett aktacsomója, a derék üzlet­emberek zsebrevágták a negyven százalékos reménységet, a derült kedélyű, kedves me­cenás pedig visszatért a miikincses, uri la­kásába. És mindenki meg volt elégedve a világ folyásával. Csak épen az újságírók kap­tak sajtópört azért az első riportért, ami­ben a derék, becsületes milliomost elrágal­mazták. Már most kérdezem: hol itt a probléma? Miért tülekszünk? Miért járunk kálváriára? Miért hánykódunk nyitott szemekkel, forró, álmatlan éjszakákon? Miért sirunk? És miért kergetünk hideg, zsibbasztó ólmot a szivünkbe? És miért nem járjuk nevető arccal, könnyű lélekkel az utat, amelynek igazi göröngye nincsen? a helyi önkormányzat ügyeinek vitelét, fej­lesztését is föladatává tette. — Ezzel egy­részt az állami föladatokat a helyi önkor­mányzat föladataival jelentős mértékben összebonyolitotta, a közigazgatási szerveze­tet, ezt a nagy apparátust másodrendű ügyek vitelével túlterhelte, másrészt az önkormány­zat pénzügyi erejét is teljesen kimerítette, ugy, hogy — elmondhatjuk — közigazgatási organizmusunk az igazi önkormányzat nagy föladatainak ellátására alig képes. Közigazgatási jogrendünkben tehát ráta­lálunk az önkormányzat korlátozására, az önkormányzat fejlődésének és a törvények végrehajtásának komoly akadályaira. Az olyan jogrend pedig, amelynek pozitív formái a magyar nemzeti élet erőteljes fej­lődését akadályozzák, az nincs a magyar állam hatalmának és tekintélyének emelését célozó politikai alapgondolatra helyezve. Önként következik ebből az is, hogy az ilyen jogrend szolgálatában álló közigazga­tási gépezet, amelynek mozgásából úgyszól­ván csak a különféle erők paralizálása re­zultálhat. egy nagy tervszerű állampolitiká­nak, a magyar állam megszilárdítása nagy munkájának alkalmas és megfelelő eszköze nem lehet. A magyar állam leglényegesebb és legfon­tosabb föladatai közé tartozik tehát az ön­kormányzati intézmények, mint a közigazga­tási organizmus legfőbb tényezőinek fejlesz­tése s ezáltal ama fokra való emelése, ahol az autonómia már képes a rendet, a jogbiz­tonságot meghonosítani, ezt az' államot kul­turális és gazdasági erővel megszilárdítani, azaz, röviden kifejezve, magasztos föladatá­nak megfelelni. E reformtörekvés támogatására — amely a nemzet kultusz-épületéhez egy oszlopot van hivatva szolgáltatni — készen kell állani az egész magyar nemzet közszelle­mének. E reform igaz harcot fog előidézni a cen­tralisták és municipalisták között, föl fogja kelteni a szenvedélyek viharát, — de ez a vihar termékenyítő erővel fog eloszlani, eszméket fog termelni s így tartalmasabbá és gazdagabbá fogja tenni a magyar nem­zeti életet. Bármelyik irányzat kerüljön is győztes­ként ki a harcból, a közigazgatási reform­nak üdvös hatása csak akkor lesz, ha az önkormányzatok rendelkezni fognak sok irányú föladataik megvalósításához szüksé­ges anyagi erővel. Az anyagi erő növelésével gyarapithatjuk csak önkormányzati intézményeink erkölcsi erejét s ezáltal tehetjük képessé a magyar állam céljainak eredményes szolgálatára. A magyar városok politikai érzékére vall, hogy ezen a helyes uton haladnak s az ál­taluk kezelt közigazgatás gyengeségének és úgyszólván tehetetlenségének következmé­nyeit átértve és átérezve, anyagi erejök ne­velésére vetik a fősúlyt s ilykép a városok háztartásának rendezését állítják kívánságaik homlokterébe. Ez a mozgalom a magyar nemzeti érde­kek nagy szempontjainak magaslatáról sem tekinthető a praktikulárizmus erőkifejtésé­nek, mert hiszen kétségtelen, hogy a városi közigazgatási szervezet megfelelő átalakítása az egyes állampolgárra nézve a rend és sze­mélyes szabadság, a magyar államra; nézve a megszilárdulás és fönnállás, a magyar nemzetre nézve a hatalom és uralom kérdése. A városok törekvését ez a nemzeti érzés hatja át, háttérben ez a nemes meggyőző­dés áll s igy a magyar nemzeti élet min­den tényezőjének támogatására joggal szá­mithat. Mennyibe kerül a vasutas palota? — A korcsolyázó-térre építik. — (Saját tudósítónktól.) Szegeti város hatósága a legutóbbi napokban alig foglalkozik egyébbel, mint a szegedi uj vasutas palota építésének az ügyével. Szerdán délelőtt a tanács megint ülést tartott és ebben az ülésben csakis evvel a kér­déssel foglalkozott. A szerdai tanácsülés a csütörtök délutáni közgyűlésnek teljesen elő­készítette a vasutas palota ügyét, mely most már teljesen tisztán áll a közönség előtt. Az államvasutak igazgatósága Szegedre he­lyezi az igazgatóság bevétel-ellenőrzési osztá­lyát, mely a Szegeden székelő magyarországi vasúti központi leszámoló hivatallal egyesülve, uj palotában nyer elhelyezést. Szukovathy Ist­ván miniszteri tanácsos, államvasuti igazgató, az egész kérdésnek korlátlan hatalmú mozga­tója, a legutóbbi időben négyszer járt Szegeden s az illetékes tényezőkkel a vasutas palota részére megszemlélte a korcsolyázó-teret, a Lechner-teret és a felsővárosi régi kaszinó telkét. A két utóbbit nem találta alkalmasnak; a régi kaszinó telke szabálytalan, a Lechner-tér pedig parkírozott köztér, melynek elidegenitésével sokat veszítene a város. Szukovathy István tehát a korcsolyázó-tér északi oldalának ezerötszázötven négyszögölnyi területét kéri a várostól és Marx János elnök­igazgató le is küldte a telek átengedésére és a palota fölépítésére vonatkozó szerződést a városhoz. Ezt a szerződést tárgyalta le ma a város tanácsa és e tárgyalás eredményét viszi a csütörtöki közgyűlés elé. A város tanácsa azt javasolja a közgyülés­nek, hogy a korcsolyázó-tér északi oldalán ezer­ötszázötven négyszögölnyi telket engedjen át az államvasutak részére. Mivel a telek elide­genítését négyszer kell közgyűlés elé vinni, a tanács arra kéri a közgyűlést, hozzon oly ha­tározatot, hogy a telek nyomban átadható az államvasutaknak. Ez a gyors intézkedés azért szükséges, mert Szukovathy István államvasuti igazgató, ha a korcsolyázó-térnek ezt a részét meg nem kapja, többet egyáltalán nem vesz részt ennek az ügynek a további tárgyalásá­ban, ami pedig azt jelentené, hogy Szeged el­esik az uj hivataltól. Lázár György dr polgármester kifejtette a tanács mai ülésében, hogy Csongrád-, Csanád­és Békés vármegyék közigazgatásának együt­tesen nincs annyi alkalmazottja, mint amennyi hivatalnoka ennek az uj hivatalnak lesz. Sze­rinte tehát nem szabad akadályt gördíteni a cél elé, mert az uj hivatal többet ér Szeged számára három vármegyénél. A korcsolyázó-tér azért is megfelelő a vas­utas palota részére, mert az ott gyönyörű fron­tot nyer s igy szépészeti szempontból is ezé a téré az előny. A szerződés értelmében az építésre az aján­lati versenyt a város irja ki. A tervpályázaton háromezer, kétezer és ezer koronás pályadijak szerepelnek. Az építkezés egy millió és kétszáz­ezer korona költséget igényét s mindezt Szeged város előlegezi az államvasutaknak. A tanács ezeket a szerződésbeli pontokat mind elfoga­dásra ajánlja a közgyűlésnek, valamint azt is, hogy az egy millió kétszázezer korona építke­zési kölcsönt vegye fel. A vasutas palota a szerződés érielmében 1912. november elsején át lesz adandó rendeltetésének s ugyanarra az időre a város tanácsa rendezni fogja a palota környékét is. A pályatervek elbírálása az államvasutak igazgatóságának, Szeged város hatóságának és a szegedi vasúti leszámoló hivatalnak lesz a feladata, A tanács mai ülésében mindezt annak rendje és módja szerint letárgyalták és elfogadásra ajánlják a közgyűlésnek. Magában a tanácsban

Next