Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)
1910-05-26 / 4. szám
DÉL MAGYAR O R S ZÁG 1910 május 26 £ a minap a kővetkező kijelentést kockáztatta ; meg választői előtt: í, — Arra az emberre akartok szavazni, tisztelt ; polgártársaim, akinek nagyapja muszkavezetó' [ volt? Aki kapható erre, az maga is elárulja a , hazát. Bánffy Miklós bizonyára nem tudta, vagy ' nem is akarta kiölni magából nagyapjának, a i muszkavezetőnek sajátságait... stbbi. ! A jámbor választók a bárónak ezt az ügyes j kortesfogását nagy lelkesedéssel fogadták, de [ 'képzelhető?, hogy mekkorát néztek, amikormás! nap Bánffy gróf • így replikázott unokatestvér [ elíenjélöltjének: ^ Hát igaz, hogy a nagyapám muszkavezető f volt. Ezt elismerem. Csak ássa ki sirjából ( Wesselényi báró a nagyapámat, aki egyúttal — j az ő nagyapja is volt. I Hát igy mulatnak Kolozsvárott a mágnás ellenfelek. TURFKÉPEK. Száz magánfogat, ugyanannyi bérkocsi és néhány automobil a nagytribün melletti téren, tehát közhelylyel szólva: kicsi, de előkelő kö' zönség. A szegedi lóverseny elegáns publikumát f nem fenyegette 'az. a veszély, ami a budapesti Király-díj divathölgyeit, hogy elázik a toalettjük ; — mert olyan kevesen voltak, hogy . a tágas tribün még az esetre is kényelmes és biztos védelmet nyújtott volna a közönségnek, ha netán megered a záporeső, De a remek, napsütéses tavaszi idő mindvégig kitartott és a szépséges asszonyok és leányok teljes pompájukban mutathatták be nyári toalettjeiket. A tipp^smberek. A fétftvilágöt a katonatisztek dominálták, csillogó • uniformisok tarkították mindenütt a társaságokat.' Természetésen azok körül képződött a legnagyobb csoport, akik szakértőkként vannak elismerve. Gergely Miklós huszáralezredes, Hamza Géza törvényszéki elnök és Thomka Zoltán aradi huszárkapitány voltak azok az urak, akiknek tippjeit holt-biztosra vették a hölgyek, — tehát valamennyi rossz volt. A hölgyek játszottak és veszítettek. Veszitett a legsikkesebb huszárkapitányné: Halász ' Miklósné és veszített a turf másik legtemperamentumosabb játékosnője: Bósa Lajosné. Szenvedélyesen, hazárdul játszottak. Egymásután "kerültek a bankjegyek a hölgyek ridikül"jéből "á tötálizatőrhoz. Maga a versenybíró : Gergely huszárezredes, ez az izig-vérig kedves katona, a legtöbbet veszített. Egyetlen tétje sem sikerült. A végén már annyira „úszott", hogy csak száz koronás tételekkel játszott, — és vesztett. És minél többet veszített, a játékosok annál jobban biztak a tippjeiben. — A versenybírónak — csak meg kell fogni végre a tetet, — bizakodtak. Nem fogta meg. Veszített végig. És veszítettek véle együtt a szépséges katonatisztnék, akik boszuból megfogadták, hogy jövőre magasabb katonai méltóságtól, Nagy Győző tábornoktól fognak tippeket kérni. — Neimans bárótól kérjenek tanácsot, az a iőszakértő — mondotta egy kékszemű, gyöayörü szőke jukkerasszony. A báró ott ült egy páholyban, szemén az ílmaradhatlan monoklival, teljes dresszben: jehér, kék ujjak," vörös szalag és gapka, A gátVerseny eshetőségéiről beszélt a hölgyeknek. Mindenem-et, Bdich báró favorit-lovát dicsérte §s élénk gesztusokkal magyarázta, hogy a gyönyörű formában levő pejlónak miért van legnagyobb sánsza a győzelemre. De bármennyit magyarázott, csak teória maradt a véleménye, mert a földmivelésügyi miniszter kétezer koronrs diját Zsivanovics hadnagy vitte el Novermore-vel. Az ünnepelt győztes. Sokkal szerencsésebb volt Gergely alezredesnél Thomka kapitány. Az ő tippjei se váltak agyan be. de a népszerűsége és a nimbusa mégis megmaradt, mert a tiszti akadályversenynél fényesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak. Bravúros lovaglás után Gitaná-wal könynyen jött be elsőnek és elvitte a szegedi hölgyek diját, az első tiszteletdijat. A versenybíróság páholya előtt két széken volt elhelyezve a tiszti akadályverseny három tiszteletdija, amelyet a szegedi hölgyek adtak. Egy értékes cigarettatárca, egy ezüstveretü szivardoboz és egy aranyfogantyus lovaglóostor. . n Halász Miklósné nyújtotta át a győzteseknek az értékes tárgyakat. Mindeniknek mondott valami kedves dolgot. Amikor a harmadik dijat, a lovagló-ostort átnyújtotta a győztesnek, valami humoros megjegyzést tehetett, mert az egész versenyintézőség harsogó kacajban tört ki. A győzteseket a dijak átvétele után is zajos ovációban részesítette a közönség, de legjobban ünnepelték az első díj nyertesét, Thomka kapitányt, a favorit-ló gazdáját. Séta — a páholyok előtt. A páholyokat elegáns közönség töltötte meg. Néhány föltűnő szép toalett és kalap valósággal föltűnést keltett. Három kalap egyenesen szenzáci számba ment. Az egyik Chantacler-szerü volt, durva szalmafonással, hátsó részén nagy csomó háromszínű mákkal díszítve, melynek rózsái szorosan egymáshoz simulnak; a másik flórenci szalmakalap rózsákkal díszítve, a harmadik úgynevezett szioux, drappszinü szalmakalap, széles eperszinü bársonyszalaggal, amelyet elől divatos csatt fog össze. Föltűnő csinos volt egy gyönyörű barna aszgzony toalettje: színjátszó voileból készült, magas redőzött övvel és tüll ujakkal. A divatos zubbonyok is nagy számban voltak képviselve: tüllből, fulárból, szerbvászonból és liimzett batisztból. Néhány pierrot nyakfodor is ekszcellált a legújabb divatból. És még nagyon sok pompás toalett, amit séta közben kényelmesen megfigyelhetünk. íme egy szőke szépség toalettje: világoskék karikás fulárruha, sötétkék bársony szalagdiszszel, stílszerű kalap. A rövid alj szük és két széles szalagpánt könnyű ráncban tartja össze alól. A derék hátul zárul, a nyaka szabad és fehér fulárbetét egészíti ki két sor behúzott csipkével és bársonyszegéssel. Egy másik toalett szintén általános tetszést keltett: schantung selyemből készült ruha, melynek eleje egészen sima. A széle széles hajtásra van föltüzve és meglehetős szük öv fejezi be, melyen oldalt rozetta van. A zubbony hátul zárul, a nyaka kerekre van kivágva és himzett tüll és gallérral befoglalva, a szélén csipkével. Leesett lovas. Mindjárt a második futamnál szerencsétlenség történt. Az altiszti versenynél hét altiszt ült nyeregbe a dijért. Közvetlenül a versenybíróság páholya előtt az akadálynál Kriegler Ferenc őrmester lova bukfencet vetett, lovas, ló elterültek a földön. Nagy konsternáció tört erre ki. Sokan ijedten ugráltak át a korlátokon a mozdulatlanul fekvő ember segítségére, mások rohantak — a totalizatőrhöz. — Meghalt, vége ! — Orvost, vizet hozzanak! — Nyertem, mondtam, hogy a Délia „tuti" győzni fog! — és hasonló kiáltások hallatszottak. Gergely alezredesben megszólalt a vérbeli katona. Dühösen kiáltotta: — Hosszuta fogta a gyeplőt a gazember, azért esett le. Gyorsan orvost neki. A körülállók látván az alezredes boszuságát, humorizálni kezdtek: — Meglátjátok, még kaszárnyaáristomot ad neki. — Nyolc nap néz reá. Néhány pillanat múlva kitűnt, hogy nagyobb baj nem történt. Gyuricza Sándor dr orvos aki megvizsgálta Krieglert, megállapította, hogy az őrmester csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Tiz perc múlva szólt a katonazene és startoltak harmadik futamhoz ... » ».../ Az első versenynap meglehetősen élettelen volt. Egyes futamoknál alig jelentkeztek a totalizatőrnél és igy nem is fizettek nagyobb kvótákat. A favoritok nagyobbrésze bejött és bevált a Délmagyarország legtöbb tippje is. ^ mai versenynap, az ünnepre való tekintette! hihetőleg élénkebb lesz. Mit csináljunk a koporsókkal? (Ez a szalonban történik, ahonnan kiküldték a konyhába a kis Bandit, mert a papa valami nagy titkot akar mondani a mamának.) A papa: Köhög és krákog, a körmével piszkálja a fogát és pucolja a körmét.) A mama: Azt hiszem fiam, hogy akarsz valamit mondani. A papa: Igen . . . igen mamuskám, hát csak azt akarom kérdezni, hogy örülsz-e. Mert én megpukkadok! A mama: Minek örüljek? A papa: Hát hogy elmúlt a veszedelem, az üstökös. Akinek olyan mérges csóvája van. A mama: Hát örülök. A papa: Mond mamuskám, ugy-e nem haragszol, — de mit csináljak most a koporsókkal? A mama : Koporsókkal ? A papa: Tudod édesem, hogy én egy gondos apa vagyok, egy szerető családapa, egy papuska, aki előre gondol és nem engedi a családját a porban elpusztulni és temetetlenül hagyni és én egy drága, jó sziv vagyok, aki vesz három koporsót, nekem, neked és a Bandinak, drága, finom, jó koporsókat a Gruber Testvéreknél, aranyszögekkel és fekete lakkal kiverve és kimázolva, hogy ha jön a Halley, hát abba belefeküdjünk és szépen haljunk meg . . . A mama: Hát koporsókat vettél, oh istenem! És hova tetted őket? A papa: Kilenc forint hetven darabja és ott vannak a spájzban, oda dugtam őket. Tudod drágám, azért veszett el a spájzkulcs, mert én eldugtam, hogy te ne menj be és ne tudj erről a meglepetésről, hogy ón milyen jó, gondos férj vagyok és te milyen szépen fogsz meghalni. A mama (kétségbeesve): Hát most mit csináljunk ? A papa: Finom koporsók, drága, jó koporsók, el lehet adni őket ; én már át is néztem a Lloydot, hogy ki halt meg, ahoz elmegyünk és rásózzuk ezeket a jó kis koporsókat. A mama: Talán inkább apróhirdetést. Kérlek szépen, manapság annyian halnak meg, ma mindenki meghal és nagyon kapós egy jó, aranyszöges, feketelakkos koporsó. A Lloydban egy apróhirdetés! A papa: A frász jöjjön erre a Halleyra. A nehézség jöjjön rá! Háromszor kilenc forint hetven és négy forint a szállítás. Ezt neked kell a konyhapénzből megspórolni. Kispórolni 1 Szűkölködni fogunk. És a Bandi az idén nem kap ujruhát. A mama: Azt^hiszed? Rosszul hiszed! Én spóroljak ? A fiam járjon rongyosan ? Mert te pazarolsz, mert te nem tudsz alkudni a koporsókereskedőnél, mert te nagyzási hóbortban szenvedsz és aranyszöges, feketelakkos koporsót veszel, mintha nem lenne neked mindegy, hogy milyenben fognak minket eltemetni... A papa: De édesem ... A mama: Most te ne beszélj, neked egészen mindegy lehet, hogy milyen koporsóban fogsz pihenni és most már bevallom, hogy az egész Halleynek te iszod meg a levét, mert különórázni fogsz az irodában, hogy fizethesd a részleteket. A papa: Micsoda részleteket? Koporsót nem adnak részletre. A mama: Koporsót nem, de ruhát igen' Most fizetheted a ruhaszámlát is, mert én ¡s egy gondos anya vagyok és a szabónő már anynyi boszuságot okozott nekem, hogy revansirozni akartam magam, Tudod fiam, mi az. ejry hároml
