Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 július lo negyvennyolcig, ismeretes. Negyvennyolc után; a birtokrendezésig, a hatvanas évekig tűrhető volt a magyar paraszt állapota. De a hatvanas . években elkülönítették a szabad legelöket és akkor az addig főjövedelmi forrása volt állat­tenyésztése megszűnt. Nem tudott hirtelen át­térni más gazdálkodásra. Az urak, hatalmasok, nem törődtek vele. Huszár Károly: Miért hagyta magát megvesz­tegetni? Buktatta volna meg a szabadelvű kor­mányt ! Szabó István: A gazdasági viszonyok fejlődé­sével megkezdődött a gazdasági körök szervez­kedése. Először a hatalmasok, a nagybirtokosok szervezkedtek és íí mit gazdasági téren nem tudtak elérni, azt elérik politikai téren, szervez­kedve mennek a politikai küzdelem terére. Szervezkedett az ipari munkásság is. Most szervezkedni akarunk mi is, ennek az országnak kisgazdái és politikai téren is érvényesülni. (Helyeslés balról.) Tiszteljük a magántulajdont; gyógyítani aka­runk és nem ütni; elismerjük a vezető müveit körök hivatottságát, de azt akarjuk, hogy ve­zetőink legyenek és ne uralkodjanak fölöttünk a maguk hasznára. Ez ország lakosságainak 70szá­zaléka földmiveléssel foglalkozik. Enneknagyrésze kisgazda. Az adótörvények egyoldalúak és igaz­ságtalanok. Épen a műit hetekben voltam a me­gyei adókivető-bizottsággal. És láttam, milyen Igazságtalanul bánnak el a kisbirtokosok adója . kivetésénél. Nóvák István parasztpárti: Az egész ország­ban ez a rendszer. Szabó István: Ugyanazért a földért az egyik nyolc koronát fizet, a másik egy koronát. Ezért van aztán, hogy a nép szidja az urakat, gyű­lölettel van eltelve iránta. A még kisebb sze­gény embernek még rosszabb az adózása. A regálekártalanitási ügy is nagy igazságtalan­ság. Ebben már interpelláltam, de választ nem kaptam. A Kúria kimondotta, hogy a regálebérletek a gazdaközönség tulajdona és nem a politikai községé, de törvény ellenére, Magyarország nagy részében a regálejövedelmeket a politikai köz­ségek dugják zsebre. Már interpellált egyszer, de senki sem törődött vele. Ez az eredménye, ha nem a nép választja a képviselőházat. A közigazgatás átka a népnek. Ha egy kis­gazdának baja van az uradalommal és megy a szolgabíróhoz, nem kap igazat, mert a szolga­bíró szekérszámra kapja a szénát az urada­lomtól. Egy hang a munkapártról: Államosítani! Részletesen bírálja Andrássy plurális javas­latát. Óhajtja az általános, községenkénti, tit­kos választójogot. Községenkéntit azért, mert a mai rendszer mellett a választási székhe­lyen a csendőrség és katonaság ugy kezeli a szavazókat, mint a csordát. Ezután beterjeszti a gazda-párt fölirati ja­vaslatát. A gazdapárt fölriratában a király figyelmét arra hivja föl, hogy a „magyar birodalmi gyűlés" egyébirányu lekötöttsége miatt a kisgazdákra alig-alig fordíthatott gondot, holott a nemzet­nek ez a rétege: a kis- és középbirtokos, a mezőgazdasági és ipari munkás, a kisiparos és kiskereskedő képezi már számarányánál fogva is Felséged birodalmának gerincét, államhatal­mának törzsét, minden fényének, erejének, mél­tóságának legbiztosabb forrását. Fölsorolja azokat a sérelmeket, amelyek foly­tán a kivándorlás és az egyke-rendszer terjed. Szükségesnek tartja, hogy a nép helyes telepí­tési és parcellázási akció utján földhöz juthas­son. Hogy pedig a népnek télire is legyen munkája, helyesnek találná, ha a holtkéz bir­tokain és a nagy latifundiumokon olyan gazda­sági és ipari beruházásokat kell tenni, amely ne csak nyáron, de az év minden szakában nyújt­son foglalkozást. Sürgeti az adóreformok terén a teljes pro­gresszivitás érvényesítését, de ugy, hogy ebből * népre ujabb sebek ne háramoljanak. Sürgeti a mezőgazdasági kamarák létesítését. A mai választások eredményét a vesztegetés 5s a presszió idézte elő. Hogy a jövőben ez megakadályoztassák, szükséges, hogy az álta­:ános, egyenlő, titkos választójogról szóló tör­vény mielőbb megalkot tassék, hogy tényleg népparlament üljön össze. A magyar faj hege­móniáját a kerületek uj beosztása utján kí­vánja biztositani. Követelik az önálló bankot, az önálló vám­területet, az önálló hadsereget s az 1848 : XX. törvénycikk végrehajtását. Mindenekelőtt pe­dig olyan reformokat, melyek a magyar kis­gazdák jólétét biztosítják. Szabó ezután még a választási napidijakról beszél. Tételes törvény van, hogy fuvardijakon ós napidijakon kívül mást a választóknak nem szabad adni. Nagy zúgás a kormánypárton: — Hol áll az, hogy napidijat kell adni ?! Még csak az kellene! Szabó István: Én nem tudhatom, én nem adtam semmit. A marosterdai főispán. A képviselőházi ülés végén Urmánczy Nándor függetlenségi képviselő interpellációt intézett Khuen-Héderváry miniszterelnökhöz és belügy­miniszterhez Eró'sáy József, marostordamegyei és marosvásárhelyi főispán kinevezése ügyében. Az interpellációt kiadták a miniszternek. Ez­zel az ülés véget ért. f^incs postásmozgalom. — Nyilatkoznak a szegedi főtisztviselők. — (Saját tudósítónktól.) Egy budapesti lap tegnap azt a szenzációs hirt terjesztette, hogy a postások körében, helyzetük javí­tása érdekében, nagyarányú mozgalom in­dult meg, melynek az volna a célja, hogy az összes postásokat szervezve, karácsonyra passzív rezisztenciát teremtsen és igy a kor­mányt kényszerítse a fizetésrendezés gyors elintézésére. Erre leginkább az évek elö'tti vasutas-sztrájk ösztökéli őket, amely tudva­levőleg eredménynyel járt. Ez az akció igen súlyos következményeket vonna maga után. A Délmagyarország munkatársa beszélge­tést folytatott több magasrangu szegedt postatiszttel és megkérdezte őket a hír valódisága felől. Az egyik főtiszt a követ­kezőkép nyilatkozott : — A szegedi postások körében a legcsekélyebb elégedetlenséget sem tapasztaltam. Az egész hir nem lesz más, mint egy véresszájú ember je­lentéktelen nagyképüsködése. Egyáltalában a postások mai' fizetése nem is mondható olyan éilánynak, de ha esetleg tényleg az volna, ak­kor sem lehetne okuk panaszra, mert a kor­mány az 1911. évi költségvetésbe már bevette a postások fizetésrendezését. Ez már befejezett tény. Kedvelt alapja az ilyen követelőzésnek az, hogy a postások tul vannak halmozva munkával. Ez nem igaz, mert ha például egy alkalmazott huzamosabb ideig teljesít szolgá­latot, utána föltétlenül pihenőnapot kap. A szegedi postások körében ilyfajta mozgalom nem létezik. Azonban, ha mégis bekövetkezne az, hogy karácsonyra passzív rezisztenciába lépnek, akkor nagy meglepetés éri őket, mert ez föltétlen elbocsátásokat vonna, maga után. Ugyanis nem szabad elfelednünk, hogy a pos­tásokat eskü köti a hivatalhoz, nem ugy, mint a sztrájk idején a vasutasokat, akiktől akkor még egyáltalában nem kívántak esküt. Ilyen körülmények között aligha mennek majcl bele a dologba azok a tisztviselők, akik a jövőre is gondolnak. A többi tisztviselő is hasonlóképen nyilat­kozott. így az egész hir valószínűleg kacsa lesz, mert különben a szegedi postások föltét­lenül tudnának a dologról. Egy budapesti postaigazgató is nyilatko­zott az ügyről és a következőket mon­dotta: — Az a meggyőződésem, hogy a passzív rezisz­tenciának a legkisebb alapja sincs. A fizetés­rendezést az előbbi kormány ugy tervezte, hogy 1910-re a szolgák, altisztek és kezelő segédszemélyzet, 1911-re az érettségi vizsgá­val bíró kezelőtisztek ós 1912-re a közigazga­tási tisztviselők és mérnökök kapják meg a fizetésrendezést. Ha a kormány még az idén. mint külön költségvetési javaslatot nyujt be a postások fizetésrendezését, akkor a s- i gák 1910 január elsejétől visszamenőleg jv, kapnák a különbözetet. De ugylátszik, ez n0 fog megtörténni és igy a szolgák és maturál tisztviselők fizetésrendezése egyszerre 1911.^ fog életbelépni. E szerint nincs semmi baj és a kerev kedó'világot nem fenyegeti veszély. A szegedi fogadalmi templom. — A király az alapkő letételénél.— Szeged városának az a fogadalma, melyet az árvíz után tett, hogy a város pusztulása és újjáéledése örök emlékére templomot emel : ebben az esztendőben kivitelre kerül A fogadalmi templom építésének munkáit az idén megkezdik, természetesen a ré<n Szent Demeter-templom lebontásával, mert annak helyén épül föl a nagyarányú uj tem­plom. Schulek Frigyes, a világhírű magyar tem­plomépitő tervezi a szegedi fogadalmi tem­plomot. A mester ma Szegeden volt és meg­jelent a fogadalmi templombizottság ülésén és helyszíni szemlét is tartott a templom környékén. A bizottság mai ülésében két határozatot hozott. Azt nevezetesen, hogy a mostani templomteret kisajátítás utján négyszögle­tesre formálja és hogy a templom nem rész­letekben, hanem egyszerre építtetik föl. Hogy ezalatt hol tartatnak az isteni tisz­teletek, azt majd tanulmányozások után ál­lapítják meg. Az ülésen Lázár György dr polgármester el­nökölt s kívüle jelen voltak: Schulek Frigyes udvari tanácsos, műegyetemi tanár, a templom teívezője, Bokor Pál helyettes polgármester, Taschler Endre .főjegyző, Gaál Endre dr előadó­tanácsos, Turóczy Mihály dr főügyész, Tóth Mihály főmérnök, Biró Benő helyettes főmérnök, Bene Károly épitész-mérnök, Stahl József építőmester, továbbá Várhelyi József kanonok-plébános, Csemovics Agenor, Pillich Kálmán, Kovács Já­nos, Kertész József, Sáry János, Becsey Károly dr, Csonka Ferenc, Zombory Antal bizottsági tagok ós Bárclocs Béla tb. aljegyző, aki az ülé& jegyzőkönyvét vezette. Lázár György dr elnök megnyitván az ülést, üdvözölte Schulek Frigyest, azután fölkérte Tóth Mihály városi főmérnököt előterjesztéséi­nek megtételére. Tóth Mihály: A fogadalmi templom fölépíté­sének terve annyiban változik, hogy a Révay-, szegfű- és ipar-utcai telektömb kisajátításával a tér teljes és hatalmas négyszöget nyer. En­nek az impozáns térnek a közepére, a régi tem­plom tengelyébe, az Eötvös-utca magasságába épül a fogadalmi templom. A belvárosi plébá­nia-épület a mostani rozoga gimnázium telkén épül, ettől jobbra, a még megmaradó szabad területen pedig városi bérház lesz építendő. Schulek Frigyes a maga részéről ezt a meg­oldást nemcsak elfogadja, de azt nagyon elő­nyösnek és a városra nézve kiválóan hasznos­nak tartja, mert bár a nagyarányú kisajátítás sok pénzbe kerül, de viszont a város nye­rendő területének az értéke óriási módon fog emelkedni. A bizottság egyhangúan elfogadta azt a ter­vet, hogy a fogadalmi templom a négyszögesi­tendő telken építtessék föl. A polgármester javaslatára kimondta azután a bizottság, hogy az uj templom egyszerre épí­tendő föl, nem pedig részletekben. Mivel a régi templom egy részét nem kell rögtön le­bontani, fölmerült az a terv, hogy ezt hasz­nálják föl misék szolgáltatására, ezt a tervet azonban a bizottság elutasította, mert a többi templom, most már az ujszegedi is, villamoson nagyon hamar megközelíthető s aki akar, jár­hat templomba addig is, mig a fogadalmi tem­plom fölépül. Az uj templomnak egyfolytában való épí­tése ellen tehát semmi gátat som vetnek s hogv az éoités alatt a belvárosi oaróchus hol

Next

/
Oldalképek
Tartalom