Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-19 / 75. szám

1910 augusztus 23 0 El magyarország 19. mikor egy ember hirtelen elragadta a karjáról a mellényt és elszaladt. A tettest nem sikerült elfogni. — Szenzáció a Kárász-utcán. A rohamosan fejlődő Szeged legnagyobb szenzációja Fischer testvérek két ékszerüzlete. — Mindenkinek érdeke, hogy e cégnél vásároljon. Régi ékszere­ket csak itt lehet átalakíttatni. Saját órajavitó­mühely. — A szegedi őrző- és biztonsági vállalat őrszolgálata. A szegedi üzletek javarésze előtt egy kis email-táblácska, amelyen két kulcs látható, jelzi, hogy arra az őrző- és biztonsági vállalat emberei vigyáznak és így betöréstől nem kell tartani. Az őrlegénysóg> amely katonaviselt, intelligens emberekből áll, szigorú felügyelet alatt van. Éjjelente civil­ruhás tisztviselők többször ellenőrzik őket és így a mulasztás ki van zárva. A vállalat, amelynek az a hivatása, hogy a város közbiz­tonságát sokkal nagyobb nivóra emelje, rövid idő alatt nélkülözhetetlen lesz a kereskedők­nek, háztulajdonosoknak és a gyártelepeknek. — Mi történt az Iskola- és Oroszlán-utcák sarkán lévő Politzer-féle uj palotában, kirakatokkal a Bajza­és Oroszlán-utcákra, hová a Klauzál-térről (kenyér­piacról) benyúló kis közön az üzlet bejáratára tekint­hető saroküzlet van. A legmodernebb átváltozás esz­közöltetett és igy különös figyelmébe ajánlom, hogy uj üzlethelyiségemben a rendelkezésemre álló alkalmas helyiségek és kirakatok alkalmat adtak arra, hogy az eddig raktáron tartott legolcsóbb ékszerek, órák 9tb. mellett a legmodernebb, magas értéket képviselő szakmába vágó árukkal is dus választékban fölszerel­tem üzletemet, melyekkel a magasabb igényeket is kielégíthetem. Alanti öt szakmában versenyképes árakon árusitok, nemkülönben ezen szakmába vágó javításokban a legkomplikáltabbakat is 24 óra alatt versenyképes árakon készítek. Miután fióküzle­temet már áthelyeztem a föntemlitett főüzletembe és ezáltal raktáram tul van halmozva, ezért mindent helyszűke miatt olcsón adok el. Vidéki rendeléseket és javításokat 36 óra alatt eszközlök. Misi Zsiga őra, ékszer, látszer, villamos zseblámpák és gramofo­nok raktára s ezekkel összefüggő javítóműhelye. Alapíttatott 1894. évben. TŐZSDE. A budapesti áru- és értéktőzsde forgalma ma, a király születésnapja alkalmából, szünetelt. fT w 0 lakását Tisza Lajos- | ¥ körút 77. szám alól 1=3 j Eoroüa-utea 15, s z. alá (Bokor-ház) helyezte át. Beiéről o Méria-tér leli oidolon is. Van szerencsém a tisztelt közönséggel tudatni, hogy Felső-Tiszapart 31. számú saját házam előtt nagy mennyiségű marosi szállítású tűzifa van kirakva, melynek erdei ölét ölenkint a következő árban árusítom: I. oszt. bükhasábfa . . 36 K I. oszt. cserkasábfa. . . 36 K I. oszt. gyertyánhasábfa . 38 K Doromgfa, bükk- és cserfa 32 K Bgy ölnél kevesebb nem adatik a Tiszán. Egy öl házhoz való szállítása bárhová a város területére 2 kor., közeli szállítás pedig 1*50 fill. Állandóan több kocsi áll a közönség rendel­kezésére. Tisztelettel fakereskedő. Telefon 741. Lippay Imre NYOMTflTfUANYDKRT ÍZLÉSES KIVITELBEN KÉSZÍT GYORSAN A .OÉLMflGYRRORSZító' HÍRLAP- ÉS NYOMDARÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZEGED, KORONA-UTCA 15. KOSZORÚ- ÉS CSOKOR-SZALAG FELIRATOK ARANYOZÁSÁT GYORSAM és OLCSÓN KÉSZÍT 'DÉLMRGYRRl KÖNYVKÖTÉSZETE. — TELEFONSZÁM 836. №90! VIDÁM KRÓNIKA (Hozomány — bélyegekben.) Jegyben járt egy fiatalember egy trafikos leányával. Minden rendben volt, a fiatalembert nagyon kedvelte a menyasszonya és a vőlegény is meg volt elé­gedve^ választottjával, mert az após tízezer korona hozományt igért. Az esküvő napján azonban az após félrevonta bizalmas beszélge­tésre a vőlegényt és zavartan előadta, hogy csak másnap adhatja át a tízezer koronát, mert a sok szaladgálni való között későn ment a bankba, amikor már nem vehette ki a pénzt. A vőlegény elhitte és nem gördített akadályt az esküvő elé. Másnap, amikor már az uj lakásán volt a fiatal asszony, a férj sietett a tízezer koronáért. Nagy meglepetésére azonban az após ravasz hunyorgatással a következő kijelentést tette : — Kedves fiam, ugy-e neked mindegy, hogy milyen értékben adom át a tízezer koronát? — Mindegy. — Hát akkor engedd meg, hogy a hozomá­nyodat levélbélyegekben adjam ki, mert én a trafikomba fektettem minden vagyonomat. — És hol vannak azok a bélyegek ? — kér­dezte fokozódó indulattal az egynapos férj. — Itt van egyelőre száz korona áru be. lyeg, majd azután lassacskán megkapod a többit is. A fiatalember nem csinált botrányt, hanem nyugodtan igy szólt: — Száz korona áru az sok. Adjon csak annyit, amennyi egy ekszpressz-ajánlott le­vélre kell. A trafikos átnyújtott negyvenöt fillér ér­tékű bélyeget. És a fiatal férj hazament és a bélyeget se szó, se beszéd, ráragasztotta a fiatal asszony homlokára és ekszpressz-ajánlva hazaküldte szüleihez. * (A nyaraló színész.) Egy csendes nyaraló­helyen piheni ki a fáradalmait egy színész, akit sokszor fölkeresnek kirándulás közben ismerősei. A színész ilyenkor eldicsekszik az­zal, hogy milyen nagyszerűen nyaral és való­sággal prédikációkat tart amellett, hogy senki se menjen külföldre, vagy pedig drága fürdőhelyekre nyaralni. — Hát hogy töltöd az időt? — kérdezte egy barátja. — Oli, nagyszerűen. Fölkelek kilenc órakor és elmegyek a nyaralók közt sétálni. Ilyenkor majdnem minden villában kint ülnek a nyaralók a verandán. — És hol reggelizel? — Mindig másutt. Tudod, az embert meghív­ják itt is, meg ott is. Bizony néha ötször is megreggelizem. Az ebéddel már egy kis baj van. Tudniillik itt két vendéglő van. Az egyik­ben rosszabb a koszt, mint a másikban. És né­kem borzasztó fejtörést okoz mindig, hogy me­lyik vendéglőbe menjek ebédelni, mert amikor odaérek, mindig elfelejtem, hogy melyik arosz­szabb vendéglő. — Na és hogy oldod meg a kérdést? — Megoldódik az magától. Mert, amikor ebé­delni megyek és odaérek a két vendéglő közé és eszembe jut, hogy egyikben rosszabb a koszt, mint a másikban és elkezdek gondolkozni, hogy melyikbe menjek és járkálok az egyik vendég­lőtől a másikig, észre sem veszem, hogy már beesteledett. Ilyenkor persze már lemondok az ebédről, annál könnyebben mondok le, mert itt a vacsoraidő. Hiszen tudod, hogy fürdőhelyen korán vacsorázik az ember. — És te hol vacsorálsz? — Én nem vacsorálok, mert megtiltotta az orvosom, hogy lefekvés előtt egyek. SZÍNHÁZ. MŰVÉSZET * Magyar operett Stockholmban. A nagy­váradi színházban pár év előtt szép sikert ara­tott Juhász Gyulának, az ismert nevü költőnek és szerzőtársainak: Bési Alfrédnek ós Lehel Károlynak „Atalanta" cimü operettje. A darab a dekadens görög világélet örömét vitte a színpadra. Merész ötletei, lázas hangulata egész és állandó sikert hoztak a szerzőknek. A vidék nagy városaiban sorra következtek a darab bemutatói, de a fővárosi operettszínházak nem akarták színre hozni a darabot. Most, a vidéki sikerek után, utat tört magának ez a magyar színjáték a világszinpadok felé is. Antal Sándor, Stockholmban élő magyar író, svédre fordította le a darabot, amelyet a stockholmi egyesült színházak igazgatósága szerzett meg előadásra­KÖZIGAZGATÁS x Uj közigazgatási járás. A belügyminisz­ter Putnok székhelylyel uj közigazgatási járást szervezett. Erről Gömör és Kishont vármegye alispánja hivatalosan értesítette Szeged város hatóságát. x A vágóhídi uj jéggyár. A szegedi köz­vágóhíd uj jéggyártó-telepén az üzem napokkal ezelőtt megindult. A vágóhídi felügyelőség be­jelentette a tanácsnak, hogy az uj jéggyár üzeme teljesen rendes. 1PR0SAG0K. ; ...... s^s A költő és a rózsák. Knut Hamsun egyik dán barátja mondta el az alábbi kis esetet, mely vele és a híres norvég költővel történt meg: Hamsun és a dán egy kopenhágai kávé­házban üldögéltek. Késő este volt. Hamsun hangulatát mindennek lehetett mondani,- csak rózsásnak nem. Semmi se tetszett neki ós kegyetlenül leszólt mindenkit. Végre már any­nyira belelovalta magát a dühbe, hogy szinte tajtékzott és lármás viselkedése általánosan föltűnt. A helyzet már kritikus kezdett lenni. Ekkor a költő megpillantotta a pénztáros-kis­asszonyt. Ez a hölgy már tul volt az első vi­rágzás korán és sohase lehetett szép. Abban a percben leginkább a fáradt és kimerült arc­kifejezésével tünt föl. Hamsun kisideig nézte a vénülő leányt s hangja egészen megváltozott, amikor igy szólt: — Igen, igen ... itt ülünk, tenger pénzt költünk el S még hozzá mérgelődünk is. És nézd meg azt ott! Már egész délután és egész este talpon van. Alig hir a lábán állani. S annak a pénznek talán egy tizedrészét se keresi meg, amit mi itt elkorhelykedünk. Föl akarom vidítani. Mit tegyünk? . . . Megvan! Rózsát adok neki. Sók rózsát! Az egész asztala legyen tele rózsával! — De hiszen ma már nem kaphatunk rózsát, — ellenveté dán barátja — minden kereskedés be van már csukva. — A Tivoliban lesznek rózsák. — A Tivolit rögtön bezárják. — Mire valók a bérkocsik!? Ezzel Hamsun már is az utcán volt és egy!

Next

/
Oldalképek
Tartalom