Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-26 / 80. szám

1910 augusztus 2? OELMAGYARORSZAQ 337 resztő dolgok kerültek nyilvánosságra. Ami pénz csak forgalomban volt, az mind elsikkadt a háború vezetőembereinek kezén. Lámpával kellett keresni Oroszországban a becsületes embert. Ez kezdetben megdöbbentően hatott. Mig most már ugy beletartoznak az orosz sik­kasztások hirei á napihir-rovatba, akár a létrá­ról lezuhant munkás, vagy a szerencsétlenül járt turisták. Sőt talán humorizálni is lehetne fölötte, ha nem volna olyan elszomorító az a tudat, hogy a cárnak számtalan millió alatt­valója kolerát ebédel és pestist vacsorázik és ssak százezer ember van Oroszországban, aki­nek módjában áll sikkasztani. Elképzeljük az előkelő orosz - társadalmat, amely már nagyon is megszokhatta a sikkasz­tást. Az orosz mocsár a sikkászt'ők és pana­misták végtelen terjedelmű hazája és itt nem is szívesen tűrik meg a közigazgatásnak olyan tagjait, akik becsületesek. A levegőben pana­mák úsznak, elszánt gondolatok élesztik az embereket, titkos gyilkosságok emlékei borzon­gatják meg az érzékenyebb szivekét, de hiszen még gondolkodni sem érdemes, mielőtt elfognak az atyuska katonái, jön a revolver és nem ma­rad utánunk egyéb, mint egy pár restancia az iróasztalfiókban, sok adósság, néhány ellenség és számtalan panama, amelyét még elkövet­hettünk volna, de nem volt rá időnk, hát majd az utódom követi el. Ezért szép ország Oroszország és ezért nem is szabad túlzott komolysággal tárgyálni a sok­milliós orosz sikkasztásokat, mert ezek nem világszenzációk, ezek nem események, hanem egy elkülönített, szerencsétlen, furcsa és hideg országnak a saját külön bűnei, amelyekhez semmi köze senkinek, amelyeket maguk között intéznek el a cár és alattvalói, mert annyi prakszisuk van ebben, hogy akár minden héten elkövethetnek és elintézhetnek egy ötvenmil­liós sikkasztást. Aehreiiíkal a királynál. Bécsből távira­tozzák: Aehrenthál gróf közös külügyminisz­ternek legfelsőbb kihallgatása Ischlben va­sárnap, e hó huszonnyolcadikán lesz. Fráter Loránd mandátuma. Több lapban megjelent az a hir, hogy a Fráter Loránd szé­kelyhídi mandátuma elien benyújtott petíciót visszavonták. A Budapesti Tudósítót fölkérték annak megállapítására, hogy a kii'ályi Kúriához eddig nem érkezett visszavonó kérvény, csu­szq, azt csak később tudtam meg, hogy mese.) Hogy valahol Innsbruckban vagy hol, van egy bátyja, aki üzletet akar nyitni, hogy az anyjukat eltarthassa, annak kellett pár száz korona, hogy megnyithassa az üz­íetett. Ezért lopott. A pénzt már el iá küldte, annak a, két bankjegynek a hiján, amit ő csempészett be a legény szobájába. A legény a mesterné szeretője volt s annál volt, amig ő a szobájában járt. Első pillanatban megörültem, hogy a véletlen igy rávezetett az igazi bűnös nyomára s hogy most már szabadon ereszthetem a lecsukott le­gényt, de a másik pillanatban már mély szá­nalom fogott el az iránt a földön fekvő, zokogó szép leány iránt, aki lassan fölemel­kedve a földről s csodálatos, szinte meg­babonázó tekintetét reám vetve, elbeszélte az ő szép meséjét. Mikor arról beszélt, hogy a legény bent volt a mesternénél, ugy irult-pirult, mint va­lami földre hullott ártatlan angyal. De olyan is volt a kinézése is! Most is magam előtt látom nagy kék sze­mét. hamvaspiros arcát, duzzadó ifjúsága gömbölyű vonalait s gyönyörű piros ajakát, melylyel belevitt a leggyalázatosabb bűnbe. Bűnbánó hangon beszélt s mikor elvégezte a mondókáját, odalépett elém s mélyen sze­membe nézve, (ekkor égette ki lelkemből a becsület utolsó szikráját!) szinte arcomhoz értetve az arcát, még azt- mondta: — És most maga az én életem ura! Lát­hatja, hogy a legnemesebb indok vezetett. Ugy rendelkezhet velem, mint a tőrbe esett madárral. Ha megment: örökre a magáé le­szek — ha nem ment meg: meghalok. pán az egyik aláiró küldött be kérvényt, mely­ben azt kéri, hogy az ő aláirását tekintsék semmisnek, ami a petició érvényét nem érinti, mivel a mandátumot megtámadó kérvényt tudvalevően az aláírók csak együttesen von­hatják vissza. Fenyeget a koSera. — A belügyminiszter rendelete. — (Saját tudósítónktól.) Valóságos gyürü alakjában veszik körül Magyarországot azok a területek, amelyeken az emberiség egyik legnagyobb réme, az ezideig teljesen leküzd­hetetlennek látszó kolera pusztít. A félel­metes járvány .rémületbe ejtette már a szomszédos Lemberg és Bécs lakosságát is, igy a tények szigorú tárgyilagossággal való megállapitása mellett nagyon is indokolt a kormánynak az a rendelkezése, amelylyel a koleragyanus esetekben való eljárásra, a kinos és pusztító betegség ellen való véde­kezésre tanítja ki a lakosságot és adja meg az: utasítást a hatóságoknak. A belügyminiszter rendelete a legnagyobb aprólékosságig sorolja föl mindazokat a követelményeket és intézkedéseket, amelyek a köztisztaság lehető megőrzésére és foko­zására vonatkoznak. A megelőzésre való utasítások után azoknak az eljárásoknak fölsorolása következik, amelyek a rendet és a betegség terjedésének meggátlását bizto­sítják, ha a járvány nálunk is föllép. Részletes tudósításunk ez: A Budapesti Tudósító jelenti: A kormány az Oroszország és a déli Olaszország felől fenye­gető koleraveszedelem megelőzésére minden részletre kiterjedő intézkedéseket tett, hatósá­gait és közegeit a legmesszebbmenő utasítá­sokkal látta el a szükséges védelmi intézke­dések megtétele végett. A belügyminiszter a már nyilvánosságra hozott intézkedéseken felül részletes rendeletben utasította a törvény­hatóságokat a védekezés célszerű módjaira és meghagyva, hogy a rendeletet a törvényható­ságoknak, a rendezett tanácsú városok polgár­mestereinek, a főszoigabiráknak, a hatósági, községi és körorvosoknak, a községi és kör­jegyzőknek haladéktalanul küldjék meg, ez utóbbiaknak azzal az utasítással, hogy azt a községi elöljárókkal megismertessék, az olvasni nem tudó elöljáróknak szószerint fölolvassák és őket annak végrehajtására utasítván, teen­dőikre kitanítsák. Fiatal voltam, a vérem uralkodott a be­csületem fölött (milyen ostobaság is fiatal­embernek, akinek még a vére parancsol, bármi hatalmat is adni!) s elkövettem az igért csókért cserébe a leggyalázatosabb bűnt. A csókot meg is adta, de csak akkor, mikor már fölvettem a hamis jegyzőkönyvet, hogy Körner Berta kisasszony mélyen aludott szobájában s nem is hallotta a neszt, melyet a tolvaj okozhatott; A leány egy hónapig a szeretőm volt, azután hazautazott, azóta se láttam, a legény pedig kapott két évi börtönt betöréses lo­pásért. A börtönben fölakasztotta magát. Levelében, amit az anyjának irt, megírta, hogy ártatlan s hogy nem bírja elviselni a börtön szégyenét: — Verje meg az isten azt, aki halálomat okozta. Lehajtott még egy pohár pálinkát s aztán felszedelődzött: — Egy koronát adhatnál kölcsön. Ma egé­szen le akarom inni magamat. — Ha csak az a bajod, idd le magad itt! — Nem, nem, valami piszkos lebujban kell innom. Itt nekem nagyon tiszta minden! Köszönöm a koronát. Nem adom meg. Ad­tam érte egy témát. Meg is Írhatod. A vé­gire azt is odatehéted, hogy az isten nem engedi azt sem, hogy egyszerre elpusztítsam magam. A gyávaságot, a félelmet az öngyil­kosságtól, azt is ő ébresztette föl a lelkem­ben. Igy kell majd elpusztulnom. Lassan, utálatosan. Oh, az isten nagyon tud verni! De jól teszi! Megérdemlem! Még néha jól is esik, ha eszembe jut, hogy bűnhődöm! Nem is átkozódom. Az istennek igaza van... A köztisztaság. A rendelet mindenekelőtt meghagyja, hogy s városok, illetve községek területén az 1876. év; XIV. törvénycikk száznegyvenegyedik g-áuak. í köztisztaság megőrzésére vonatkozó intézkedés* a lehető legnagyobb szigorúsággal és pontos­sággal eszközöltessék. Evégből a rendőrkapi­tány, illetőleg a községi biró az elöljáróság egyik tagjával és a lehetőség szerint a község vagy a hatósági orvos közbenjöttével minél gyakrabban, de legalább hetenkint egyszer hely­ssinvizsgálatot tartson az utcák, továbbá ven­déglők, szállodák, kávéházak, cukrászdák, isko­lák, óvódák, gyárak, ipartelepek, műhelyek munkás- és cselédlakások és egyéb köz- és magánépületek helyiségeiben és udvaraiban a tisztaság ós egészségügyi rendszabályok meg­tartásának ellenőrzése végett és a tapasztalt hiányok pótlásáról, valamint az elkövetett mu­lasztások megtorlásáról gondoskodjék, A kutak. Különös figyelem fordítandó a kutakra' és ama folyóvizekre, melyeknek vize italul szolgál. Evégből az ivásra használt kutak a városokban fedéllel látandók el, a falvakban a meritővedrek keresztpánttal, amely megakadályozza, hogy a vizet merítő saját edényét a vederbe merít­hesse s ezzel a vedret és a kutat esetleg meg­fertőztesse. A kut környéke feltöltendő, hogj az ellocsolt és beszennyezett víz a kútba vissza ne folyjon. Ivásra használt kutak közeiéber azok vizével mosni sem ruhát, sem edényt nerr szabad. A rosszvizü kutak vize a fogyasztás­tól haladéktalanul elzárandó. Amennyiben a községben koleragyanus megbetegedés fordult volna elő, vagy amennyiben ezt a hatóság mái előzően is szükségesnek látja, a folyók és álló­vizek mentén lévő községek és városok lakos­ságának elrendelendő, hogy a folyók vagy tavai vizét ivásra csupán forralva s aztán lehűtve szabad használni. Oly helyeken, ahol tisztavizí forrás vagy ártézi kut van a közelben, gondos­kodjék a hatóság, hogy a lakosság ivásra ki­zárólag ezek vizét használja, ahol pedig a távolság vagy más ok miatt az ilyen .'vizhej nehezen lehet férkőzni, ott a község vagy város költségére a viz naponkint kétszer az utcákor végighordandó és bárkinek fogyasztásra ingyen rendelkezésére bocsátassék. Az ily vizhordók na ponként kétszer forróvizzel kiöblitendők- A községeket átfutó utak árkai kltisztitandók és ezek vizeinek állandó lefolyás' biztosítandó. Az orvosok. . Falvakon a trágyára különös gond és figye lem fordítandó, hogy azt az utcára, nyilvános helyekre le ne rakják és az udvarokon a ku taktól lehetőleg távol helyezzék el. A trágyák elfolyása meg nem tűrendő, ott pedig, ahol a trágyagödrök szélein tócsákba gyülemlik, azok földdel kitöltendők. A nyilvános helyeknek községházaknak, iskoláknak, vendéglőknek kávéházaknak, korcsmáknak, vasúti indóházak riak és hajóállomásoknak árnyékszékeit ébei figyelemmel kell kisérni, azokat kiválóan tisz­tán kell tarbani s mésztejjel naponta legalább egyszer fertőtleníteni. Azokban a falvakban, ahol árnyékszékek nincsenek, a tehetősebb lakosság birság terhe alatt árnyékszékek, föl­állítására kötelezendő, a szegényebb sorsú pedig arra, hogy udvarában legai i gödröt ásson, hogy igy a fertőtleníteni való e^y helyen legyen. Kimondja azután a rendelet, hogy az ürese­désben levő orvosi állomások azonnal betölten­dők. Ott, ahol több körorvosi állás régebb; időtől fogva nem volt betölthető, igyekezzék a törvényhatóság az orvosok hiányán akár jobb fizetések megszabása, akár két orvosi köi egyesítése révén segíteni. Avégből, hogy a hiányos orvosi segélynyújtás esetén járvány­orvosokat lehessen veszélyeztetett vidékekre kiküldeni, szólítsa föl a törvényhatóság a2 összes magánorvosokat, hogy kik hajlandók tizenhat korona napidíj és költségeik megtérí­tése, illetve előlegezése végett járványorvosi állást vállalni. A járuány. Ha valamely törvényhatóság területének kö­zelében a járvány már föllépett, a törvényható­sági járványbizottság azonnal megalakítandó. Részletezi azután a rendelet a történt betege­dések vagy gyanús esetek bejelentésének mód­jait, azok nyilvántartását, a koleragyanus be­tegekürülékénekmegvizsgálását, a bakteriológiai vizsgálat céljaira való fölküldését. Kolerában megbetegedett egyén, ha a lakás­ban arra alkalmas helyiség van, lakásán, hozzá­tartozóitól elkülönítendő s csupán az a személy érintkezzék vele, aki ápolására vállalkozott s e rendelkezés ellenőrzésére a ház elé őrt, lehe­tőleg csendőrt kell állítani. Ha a házban nincs

Next