Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-08 / 91. szám

1910 szeptember 8 DEL MAGYAR ORSZÁG a íriedbergi kirándulástól. Meg is akadályoz­ták, amig csak lehetett. Az úgynevezett ka­marilla, amelyről a cárral kapcsolatban is oly sokat beszélnek, különösen a német császárral való találkozástól fél. Az orosz politikának, az utóbbi években követett pánszláv-, németelle­nes irányát félti tőle. Bíznak azonban abban, hogy a kamarilla tagjai ép ugy körülveszik a cárt a íriedbergi kastélyban, mint otthon, Oroszországban. Ott van az élén Frederick báró udvari miniszter, Orlow herceg, Benken­dorff gróf tábornok, Mossolow tábornok ós má­sok. A legbeíolyásosabb közöttük Orlow, egy szellemileg teljesen jelentéktelen ember, aki azonban a cár oldalán valóságos tanácsadóvá küzdötte föl magát. Quéry, az uj Ehrlich — Küzdelem a vérbaj ellen. — (Saját tudósítónktól.) Másik cikkünkben emlékezünk meg- arról, hogy Ehrlicli, a vi­lághírű frankfurti tanár, beszámolót tartott vérbaj-eilenes szerének áldásos alkalmazásá­ról. Egyidejűleg érkezik az a hir, hogy Franciaországban is újfajta szérumot készí­tettek a szifilisz ellen. Ugylátszik, hogy Franciaország olyan dolgokban, amelyekben nem halad a nemzetek élén, legalább má­sodiknak áll a sorba. A francia lapok hasá­bokat irnak a szérumról s megemlítik, hogy a megbecsülhetetlen értékű orvosszer fölta­lálásában magyar embernek is van része: Quéry doktornak, a föltaláló tudósnak Degré Vilmos dr, magyar származású bécsi orvos volt a segítőtársa. Quéry dr, aki esztendők óta kísérletezik vér­bajellenes szérumával, most, miután már két­ezernél több beteget sikeresen gyógyított vele, kilép a laboratóriumból a nyilvánosság elé. Hat esztendeig tartott a kísérletezés, de köz­ben más orvosok is kezdték a szérumot hasz­nálni; a többi közt Matsokin dr orosz katona­orvos is, aki Vladivosztokban használta s nagy elragadtatással nyilatkozott róla egyik orosz szaklapban. A francia lapok most igen részletesen foglalkoznak vele és ünneplik a föltalálót: Quéry doktort, akit egy sorba állítanak Ehrlich professzorral. Degré Vilmos dr császári taná­csos, bécsi orvos, hazánkfia, már a mult évi nemzetközi orvoskongresszuson ismertette a korszakos fölfedezést, de a világ csak most fogja megismerni. Degré dr különben munka­társa volt Quérynak a kísérletezésben és Bécs­ben sok beoltást végzett a szórummal. Az uj szérum egészen más természetű, mint Ehrlich dr szere. Ehrlich doktoré zseniális ki­találásu vegyi készítmény, a francia orvosé szerves szérum, amilyent például a diftéria ellen is használnak. Quéry a bakteriológiai irány utján halad s biológiai nézőpontból egé­szen világos a logikája. Széruma hatalmas esz­köze lesz a vérbaj gyógyitásának. A francia orvos véleménye szerint a Scliciu­dinn-iéle spirális alakú bacillus nem egyedüli okozója a vérbajnak, csupán egyik változata a roppant sokféle alakú vérbaj-bacillusoknak. Quéry azt hiszi, hogy megtalálta a vérbaj vessző-alaku, ősi bacillusát s kísérletet is tett vele egy majmon. A kísérlet fényesen sikerült: a majom megkapta a vérbajt. — A vérbaj bacillusának fejlődéstana, — mondta Quéry egy orvoslátogatójának — a vérbajnak sok olyan sajátosságát megmagya­rázza, amelyet eddig megoldhatatlan rejtély­nek hittünk. A vesszőcskékről spórák porza­nak le, ezekből ujabb vesszőcskék fejlődnek s kérdőjel és más, csavart-alaku képletek. Ezek­nek a képleteknek a változatossága belátha­tatlan s ugylátszik, összefüggésben van a vérbajnak sokféle fajtájával. A spórák gyakran hosszabb ideig pihennek, mielőtt kifejlőd­nének s vizsgálódásaim eredménye szerint a pihenés korszakában nem fejlesztenek mérgező anyagot. Ezt kipróbáltam. Ebből magyarázom meg a vérbaj időközi szünetelését, azokat a hosszas megszakításokat, amelyek után annál nagyobb vehemenciával tör rá a baj a betegre. Ezekben az esetekben ugyanis addig pihennek a spórák, amíg valami véletlenség ki nem fej­leszti őket. A szérum készítéséről ezt mondta el Quéry: — A szérumot ugy készítem, hogy a maj­mokat a vérbajnak nem a tenyésztett bacillusá­val, hanem a bacillusnak a tokszikumával ol­tom be. A bacillüsokat erre a célra porcellán­szüröbe teszem, amelyen nem tudnak áthatolni, amely csupán tokszikumukat ereszt át. A tokszikummal való beoltás immúnissá teszi az állatot a vérbaj ellen. A majmot ekkor meg­csapolom: kieresztem a vérét az utolsó csöp­pig. A szérum, amely kiválik belőle, vi­lágos színű folyadék, amelynek színe a majmok fajtája szerint változatos árnyalatokat mutat. Az embernél semmiféle fájdalmat sem okoz a beoltás és mindenki egészen jól megbírja. A teljes kúrához huszonöt befecskendezés szük­séges, mindig másfél köbcentiméter szérummal. A kiváló fölfedező minden titkolózás és nagy­zás nélkül beszél szérumáról, amelyet most már mindenütt bevezetnek az orvosi gyakorlatba. Az egész francia sajtó ünnepli Quéry doktort megváltó orvosszeróért. Egy gyilkos üldözése. — Lelőtt csendőrök. — (Saját tudósítónktól.) Egy véreskezű, elvete­mült gonosztevőt, Szirb György marhakeres­kedő rablógyilkosát és özvegy Vitális Lászlóné gyilkosát, Vitális Imre gazdálkodót akarja most élve-halva kézrekeriteni négy vármegye csend­őrsége. Tegnap éjjel kezdődött a véres hajsza Berettyószentmártonban. A haramia nem került hurokra, de a nyomozásnak mégis véresen szomorú eredménye lett: Vitális a temető bokrai közül agyonlőtt egy csendőrt, egy másikat pedig életveszélyesen megsebesített. Most már háromszoros gyilkosság ós egy gyil­kos merénylet büntette terheli a gazembert, aki ellen mára százötven csendőrt mozgósítot­tak. Vitális kitiinő céllövő és attól kell tar­tani, hogy a hajszának több áldozata is lesz. Nagyváradról jelentik: Vitális Imre, aki augusztus huszonhetedikén Szirb György marha­kereskedőt Püspökfürdő határában meggyilkolta és kirabolta, azután pedig anyósát, özvegy Vi­tális Lászlónét lőtte agyon, akibe szerelmes volt és aki őt elárulta, — szeptember elseje óta a sárréti nádasban bujdosott. A két méter magas nádrengeteg volt menedéke mindig a bihari be­tyároknak és ebben a sürü vadonban ütötte föl tanyáját az elzüllött berettyószentmártoni gazdálkodó is. A mult pénteken kezdődött a vad hajsza. Újfalu, Kornádi, Csökmő, Mező­keresztes és Torda csendőrsége végezte a ke­mény munkát. Minden tanyán akadt egy-két ember, aki futni látta a gyilkost és a csend­őrök étlen-szomjan, pihenés nélkül törtettek a nyomába. Vasárnap délelőtt temették el a gyilkos má­sodik áldozatát, özvegy Vitális Lászlónét, egy ötvenkétéves, de még föltűnően szép asszonyt. Vitális szerelmi ajánlatokkal üldözte az anyósát, ugyanakkor, amikor felesége áldott állapotban volt. Az özvegy visszautasította az elszánt haramiát, aki rosszul élt a feleségével, hetekig elkódorgott, vagyonát elverte és pusztán va­dászattal, meg hébe-korba pénzhamisítással foglalkozott. Mikor aztán Vitálisné a püspök­fürdői gyilkosság dolgában nyomravezette a csendőrséget, a veje berontott a lakására ós Lancasterével agyonlőtte. Vitális felesége az ablakon keresztül menekült és a szomszédok­nál talált oltalmat. Vasárnap a szerencsétlen asszony a nagy izgalmaktól nyolc hónapra megszülte gyermekét ós most súlyos betegen fekszik Berettyószentmártonban. Ugyanazon a napon temették el édesanyját. Berettyóújfaluból táviratozzák: A rablógyilkost üldöző csendőrök tegnap érkeztek Berettyó­szentmártonba. Ötvenen kergették a betyárt, aki a zsidótemető sarkába húzódott. Itt buk­kant rá éjjel tizenegy órakor egy járőr. Vitá­lis a temető árkában feküdt. Mikor a léptek neszét hallotta, fölállt és a csendőrökre lőtt. A haramia-vadász, pontosan célzott ós talált: Várady József komádi-i csendőr őrsvezető holtan rogyott össze; arcán, nyakán ós mellén har­minckilenc haláltosztó sörét érte; Kunos Já­nos csendőrtizedes tizenegy söréttől arcán, mellén és a balkarján sebesült meg élet­veszélyesen. A járőr harmadik embere, Szilágyi Sándor tizedes, sértetlen maradt, Ez a csendőr most föllármázta társait és valamennyien kivonultak a temetőbe. Ropogtak a Kropacsek-puskák> ötvenhét lövés dördült el a temető felé, de egyik se találta a gyilkost. Vitális a temető sírjain keresztül, az éj sötétjében elmenekült és ma délig nem is találták meg. Az áldozatul esett két derék csendőrt Leszkay Gyula volt képviselő házába vitték. Várady már halott volt. Kunos tizedest odaadó ápolásban részesí­tette a Leszkay-család. Mára talpraállitották a bihari, kolozsi, szi­lágyi és hunyadi csendőröket. Százötven csendőr fogja üldözőbe a háromszoros gyil' • ti, aki egye­lőre ismeretlen vidéken bujdosik. A grandiózus hajsza ma éjjel kezdődik. Berettyószentmárton környékét egy napi járóföldre csendőrgyürü veszi körül. Vitális bűntársát, Sándor István földmivest, aki szeptember elseje óta ótellel­itallal látta el a kóbor haramiát, letartóztatták és megvasalva a nagyváradi ügyészség foghá­zába vitték. A vizsgálóbíró ma szállt ki Be­rettyóújfalun. Idill az Orfeum-kávéházban. — A repülő ezresek. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes részletei vannak annak a skandalumnak, amely a mult éjjel ját­szódott le Budapesten, az Orfeum-kávéházban. A közismert mulatóhelyen Kaszás Ernő rendőr­fogalmazó volt az inspekciós. Kaszás két rendőr­tisztviselő társával, Barna Péter és Malatinszky József fogalmazókkal és egy civilbe öltözött úrral, Fényes Györgygyei, nyugodtan ült egy asztalnál. A szomszédasztalnál ült egy vendég: Kain Rezső fakereskedő. Egyedül ült és nyu­godt lelkiismerettel törte a pezsgős-poharakat, egyiket a másik után. Poharakat dobált, pezs­gőt spriccelt, majd szivarokat dobált az idegen társaságok asztalára. Később két asztalhoz le­telepedett egy nagyobb társaság, a vasúti szö­vetségi kongresszus tagjai. Kain folytatta az előbbi heccelődést, mire az inspekciós rendőr­fogalmazó figyelmeztette az üzletvezetőt, hogy intsék csendre a duhaj fakereskedőt, főként pe­dig ne szolgálják ki tovább, mert az ittas em­bernek italt adni, kihágás. Az üzletvezető oda­ment Kain asztalához és szólt: — Kérem, tessék csöndesebben viselkedni, a fogalmazó ur nem töri. Talán tessék egy sze­paréba vonulni, ott lehet . . . i Kain erre mérhetetlen dühbe jött. — Nekem egy kozák se parancsol I — kiál­totta. — Nem megyek. Szólt és ezzel előrántotta a tárcáját, bele­markolt és egy csomó ezrest dobott a rendőr­tisztviselő asztala felé. Nagyobb nyomaték okáért később még egy poharat küldött az ezre­sek után és fölrúgta azt a széket, amelyen a rendőrtiszt sapkája volt. Erre a rendőrfogal­mazó a helyszínen levő polgári rendőrt fölszó­lította, hogy Káint távolítsa el. Kain nem ment. Erre a polgári rendőr két rendőr segít­ségével nagynehezen eltávolította Kaínt a ká­véházból azzal, hogy előállítják a Vl-ik kerü­leti kapitányságra. Az igazi skandalum ezután következett. A három rendőr nehezen hurcolta el Káint, aki után a kávéházból husz-liuszonöten is kimentek. Kaszás Ernő rendőrfogalmazó is kiment az utcára, mert félt, hogy az utcán ujabb botrány támad. Támadt is. Amikor a tömeg a rendre-

Next