Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-14 / 11. szám
Hfir 1911 január 14 DÉLMAGYARORSZÁG két ÉlinA iliaz lló ós (Apponyi beszéde.) Apponyi Albert gróf: Az a fölfogás kapott lábra, hogy a bank problémájával csak közgazdasági szempontból lehet foglalkozni és a politikai szinezetet a vitától távol kell tartani. Ilyen mereven ezt a fölfogást nem osztom, mert a közgazdasági probléma, nem öncélú probléma, hanem politikai jelentőségű érdek, mert a nemzeti érdekek összességének egy fő föltétele. Közgazdasági problémákat a politikától el választva akkor lehetne tárgyalni, ha csak közgazdasági és nem nemzetgazdasági problémákról volna szó. De hiszen a tudomány minden európai nyelven megkülönbözteti a társadalmi gazdaságtantól, a nemzetgazdaságtant. Egészen mások volnának a nemzetgazdaságtan törvényei, ha az egész nemzetiséget egy összefüggő gazdasági egésznek tekinthetnők. Hogy milyen intézkedések volnának szükségesek arra, hogy az egyesek haladása megerősödjék, azt egészen máskép állapítanék meg. Ha a nagyhatalmi érdek szempontjából alapföltételnek tekintik a gazdasági közösség fönntartását, akkor mi viszont a nemzeti érdek szempontjából a gazdasági függetlenséget teszszük politikai aksziománkká. A kiegyezés korának államfórfiai az önálló bankra törekedtek. Igaz, hogy azért, mert akkor a jegybank tisztán osztrák jellegű volt, mig ma közelebb jutottunk a paritáshoz. Azonban az 1875-ös fúziós kormány az akkori politikai hangulat hatása alatt az önálló bankot programpontjává tette és ezt Tisza Kálmán bemutatkozó beszédében ki is emelte. 1874-ben Tisza Kálmán miniszterelnök azt mondta, hogy a bankkórdés teljesen kielégítő megoldása csak az önálló bank fölállítása. Pedig ftkkor az ország pénzügyi helyzete valóban igen siralmas volt. Sajnos, azóta a hatvanhetes alap hívei lassanként eltértek álláspontjuktól, sőt mindinkább hatvanhetes dogmává lett a közös bank föntartása. Egész 1874-ig senki sem vonta kétségbe az önálló bank fölállításának helyességét, csak azóta fejlődött ki a kormány képesség kritériummá, a katonai kérdések sértetlensége és a közös bank főntartása. Nem egyszer halljuk a szemrehányást velünk szemben, hogy a bankkérdésből politikai kérdést csinálunk, holott ezt nem egyedül mi tekintjük annak, hanem a hatvanhetesek is, a politikai faktorok súlyos nyomása alatt. A nemzetek normális léttörvénye az, hogy minden ügyüket önállóan intézzék. Az európai államok közt minden kérdés elvi alapjára nézve nincsenek különbségek. A magánjogi, a kereskedelmi kodekszekbcn csak az árnyalatok mutatnak különbséget, de ép ez árnyalatok teszik nagygyá a nemzeti önállóságot. Igy a jegybank kérdésében az általános elv a központi jegybank létesítéséről megvan, de a kivitelben annyi a különbség, hogy a legeltérőbb latitude-okat engedi. Helyzetünk az önállóságot követeli és a bizonyítás azokat illeti, akik ezzel ellenkezően akarnak cselekedni. (Zajos taps a baloldalon.) Érthetetlen, hogy miért kell Magyarországnak ? jegybank nagy kérdését más állammal együtt intéznie. Mikor a pénzügyi ós gazdasági hatalom teljességének megtartásáról van szó, naivság azt hinni, hogy még a bank vezetőségének előterjesztésére is az osztrák politikusok fölhagynak ellenállásukkal. Ez a formula csak arra jó, hogy a kormány teljes vereségét lepleze. Azok az intézkedések, melyek a javaslatban a két törvényhozás beleszólását körvonalozzák, nemcsak házszabálysértést vagy klotürt foglalnak magukban, de egyenesen az obstrukciót akarják fölhasználni arra, hogy minden változtatás a bankügy mostani állapotán lehetetlenné váljék. A pénzügyminiszter ennek a formulának a kieszelésével túltett a legzseniálisabb obstruktorok leleményességén is. Ez a formula csorbítja a főrendiház alkotmányos jogkörét s ellenkezik azzal az elvvel, hogy házszabályt nem lehet törvény utján módositani. S mindez nem egy nagy, nemzetmentő cél érdekében történik, amikor talán menthető volna, hanem egy üres látszat kedvéért: a kormányakarja igy győzelmét bizonyítani. Pedig ez nem győzelem, hanem kudarc, mely arra sarkalja a függetlenségi pártot, hogy még szilárdabban kitartson a gazdasági önállóság követelése mellett. (Szakadatlan taps és éljenzés. A szónokot az egész baloldal lelkesen ünnepli, a képviselők koreje tódulnak s egyenként üdvözlik, koztuls Andrássy Gyula gróf is.) A baloldalról addig kiáltoztak szünet után, mig az elnök végre csakugyan felfüggeszti az ülést. (Tiidó's János beszéde.) Szünet után Tüdős János beszédének holnapra való halasztását kérte. A jobboldal ezt ellenezte, mire az elnök elrendelte a szavazást s a képviselők megszámlálását. Hetvenketten a halasztás ellen, negyvenegyen mellette szavaztak s igy Tüdős belekezdett beszédébe. Azt hangoztatta, hogy a többséget nem az ország gazdasági érdeke, de politikai megalkuvás vezeti, mikor ellene van az önálló banknak. Az elnök bejelentette, hogy több képviselő indítványt nyújtott be hozzá az üléseknek egy órával való meghosszabbítása iránt. Az indítványra a holnapi ülés végén fognak szavazni és határozni. Az ülés két órakor végződött. Szeged és a légszeszgyár pörei. — Kiutalták a visszatartott bírságpénzeket. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi légszeszvilágitási részvénytársaság Szeged város közönsége ellen három rendbeli birság visszatérítése iránt pört inditott. Most aztán ebben a pörben — a fölperes részére két egybehangzó birósági Ítélet alapján — megitélt összeget, járulékaival együtt, Rósa Izsó dr fölperesi ügyvéd kezéhez a város tanácsa pénteken délelőtt tartott teljes üléséből kiutalványozta. 1904 junius tizennyolcadikától 1910 december harmincegyedikéig terjedő idő alatt negyvennyolc esetben levont a város a légszeszvilágitási részvénytársaság járandóságából százharmincötezerhétszáznegyven korona öt fillért. Ennek időközi takaróktári kamatai — minthogy a város tanácsa a levont összegeket gyümölcsözöleg elhelyezte — kitesznek huszezerötszáznegyvennyolc korona hatvan fillért. Az első pörben megítéltetett tőkében hétezerhatszáz korona; ennek 1910. december harmincegyedikéig eső ötszázalékos kamatai: ezerkilencszázkilencvenhat korona öt fillér; perköltség : négyszázhuszonhárom korona. A második pörben megitélt tőke : tizenkilencezerkilencven korona öt fillér; ennek 1910 december végéig eső ötszázalékos kamata: négyezernyolcszázegy korona hatvanhat fillér; perköltség : hatszáznegyven korona. A harmadik pörben megitélt tőke : nyolcvanhatezerhótszáz korona; ennek 1910 végéig eső ötszázalékos kamata: tizenkétezerháromszázhetvenkót korona hatvannyolc fillér; perköltség: ezerkétszáz korona. Kiutalványozott tehát a tanács megitélt tőkében: száztizenháromezerháromszázkilencven korona öt fillért; ötszázalékos kamatokban: tizenkilencezerszázhetven korona harminckilenc fillért; perköltségekben: kótezerkótszázhatvanhárom koronát. A megitélt összegeken felül történt további levonások összege: huszonkótezerháromszázötven koronát tesz ki. Ezt az összeget is, mint levont tőkét, kiutalványozta a város tanácsa, egyben pedig utasitotta a számvevőséget ós a könyvvivői tisztséget, hogy folyó évi január elsejétől a kifizetés napjáig eső ötszázalékos kamatokat, valamint a pörön kivüli huszonkétezerháromszázötven korona levont tőkének a kifizetésig esedékes ötszázalékos kamatait állapitsa meg s ezt az összeget is elsősorban a takaróktári kamat-maradvány terhével, a többi részét pedig a rendkívüli alap terhével fizesse ki. Tudomásul vette a város tanácsa, hogy az első számú pörben hozott másodbirósági határozat ellen Turóczy Mihály dr tiszti főügyész fölebbezéssel nem élt. A második ós harmadik számú pörben hozott másodbirósági ítélet ellen beadott fölebbezés folytán föntartja a váro« tanácsa azt a jogát, hogy ha a város közönsége pörnyertes lenne, e pörök kielégítésére a most kiutalványozott összes tőkéket és járulékait a fölpereB részvénytársaságtól visszaszerezhesse. Az ezekre a pörökre vonatkozó hatósági intézkedéseket a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésének a város tanácsa bemutatja ós azoknak jóváhagyását kéri. A hídvám, mint forgalmi akadálg. — Elmondta Fényes Marcell. — — Összehasonlít íst téve Szeged ós Szegednél a lakosság száma tekintetében sokkal kisebb vidéki városok között, rögtön szembetűnik Szeged kereskedelmi életének élénktelensóge. Szinte csodálatos, hogy Szeged belső területén aránylag mennyire pang a kereskedelem, menynyire kisebb a forgalom, mint Újvidéken, Aradon vagy másutt, egész sereg kis vidéki városban. Pedig a kereskedelmi szellem, az üzleti élet iránt való fogékonyság, a vállalkozási kedv. Szegeden sem hiányzik az emberekből s a szakavatottság sem kisebb, mint azoknak a kisebb vidéki városoknak a kereskedőembereié. Más okokban kell hát keresnünk Szeged kereskedelmi életének ólónktelen voltát, speciális körülményekben, olyanokban, amelyek elsősorban várospolitikai rendelkezésekkel állanak összefüggésben. — Szeged kereskedelmi forgalmának pangása abból a jelenségből indul ki, hogy a Szegedhez közelálló vidék forgalma nem a városban centrallzálódik. Az, hogy a környezet térképile g, közigazgatásilag Szegedhez tartozik, a kereskedelmi élet terén nem igen érezhető. Pedig igaai haszna a városnak csak abból lehet, ha az egész környezetet be tudja hozni, be birja kényszeríteni a városba akkor, amikor üzlatről van szó, vagyis amidőn a tanyai lakosság értékesíteni akarja az áruciRkeit ós egyidejűleg vásárlásokat is akar tenni. Mert a kölcsönösség elve uralkodik a kereskedelmi életben s ugyanakkor, amidőn ón a portékámon túladok, arról gondoskodom, hogy hol lehetne beszereznem azt, amire viszont nekem van szükségem. Már pedig a szegedi kereskedő-üzletek forgalmának legnagyobb részét a környéknek az a lakossága teszi, amely Szegedre hozza be a termeivényeit eladás végett. De mennyien vannak, akik a Szegedhez tartozó területeken laknak és ennek ellenére mégsem Szegedet keresik föl, — aminek sokféle oka van. Egyik ok az is, hogy ezeknek a területeknek nem Szeged alkotja az igazi középpontját. Miért? Mert Alsótanyán vannak részek, amelyek sokkal közelebb fekszenek Szabadkához, a lakosságnak tehát rövidebb utat kell megtenni odáig. S igy előáll az a szinte komikus helyzet, hogy Szegedről, Szeged területéről, a Szegedre adózó lakosság Szabadkára viszi értékesíteni a holmiját. És tulajdonképen igaza van, mert ha Szegedre jönne, a kocsiját még korán este kellene útnak indítania, Szabadka felé pedig ráér hajnalban, mert az ut közelebb esik. Ezt különben már belátta a város s igyekezett is segíteni rajta a tanyai vasnt kérdésének megoldásával, de ez a megoldás egyelőre még csak papiroson van meg. — Szeged élénktelen kereskedelmének oka tehát egyrészt abban keresendő, hogy a szegedvidéki forgalom nem Szegeden centralizálódik. De megnehezíti ezt még egyéb körülmény is — s ez az, ami a várospolitikai rendelkezéssel van összefüggésben — : a hídvám. — A közúti hidon fizetendő vám igen sok, áruval megrakott tanyai kocsit visszatart attól, hogy a városba jöjjön. Mert a vám illetékeket még csak el viselnék valahogy a Torontálmegye felől érkező eladók, de a vám- és hidpénz együttesen, a parsztság szempontjából, már elég nagy összeget tesz ki. A hidon külön kell fizetni a személyekért ós külön kocsira fölrakot árukórt. Ez az összeg negyven-ötven fillérre emelkedik, de emelkedik még nagyobbra is, ha a kocsin kettőnél több személy ül. A hid-