Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-30 / 122. szám

19ii május 23 DELMAGYARORSZAG 30 A sztrájkolók követelése az, hogy emeljék a fizetésüket (tiz-husz koronával) és adjanak ne­kik szabadságot is minden esztendőben. Eddig nem VQlt szabadságuk, külön kellett kérni s csak égető esetben kapták meg. A sztrájkolok pozitiv követelése évi 299,793 koronával ter­helné a mórleget, amihez ők még 200,000 ko­ronát számítanak, hogy a nem sztrájkoló, de szintén követelődző kapitányok kívánságának eleget tegyenek. Kereken félmilliónak jelzik a költségtöbbletet. (Mit mond az igazgatóság?) Az Ungaro-Croata igazgatósági épületében érthető az izgalom. Az igazgatóság tagjai csak­nem állandóan együtt vannak és tanácskoznak a tengeri hatóság embereivel. Cheracci Antal ügyvezető-igazgató a következő nyilatkozatot adta: — Ezideig hétszáz ember sztrájlkol és negy­ven hajó közül négy van forgalomban. Két nap múlva az egész eddigi legénység elhagyja a hajókat. Mi elbocsátottnak tekintjük őket és munkakönyveiket letétbe helyezzük a tenge­részeti hatóságoknál. — A követeléseik teljesítéséről szó sem lehet? — Nem, mi nem vagyunk hajlandók ezeketa túlzott követeléseket teljesíteni, melyek évi félmillió koronával terhelnének bennünket. Ér­deklődtünk a többi vállalatnál: azok még rosszabbul fizetik az alkalmazottaikat. Külön­ben is "három év előtt javítottuk a fizetéseket havi öt-tiz koronákkal. Mi el vagyunk hatá­rozva a legvégsőre. A legénység szervezett szociálista s nekünk egyszer valahára le kell számolnunk velük. Képesek vagyunk egy hó­napra az egész forgalmat beszüntetni, bár erre aligha lesz szükség. — Kapnak iskolázott, uj legénységet? — Valószínűleg. A vasárnapi néplapokban már hirdetést is tettünk közzé a sztrájkolók állásaira. Kapunk embert, amennyi kell. Harcok a bolgár-török batáron. Szófiá­ból jelentik: Megerősítik azt a hirt, hogy egy török tiszt és két katona elesett. A hadügy­miniszter elrendelte, hogy szüntessék be a tü­zelést. Mindazonáltal a törökök ma reggel új­ból tüzelni kezdtek ós a baidarnai, valamint a koprivai bolgár határőrségekre lövöldöztek. A hadügyminiszter elrendelte, hogy hagyják abba a tüzelést. A kormány utasitotta a konstanti­nápolyi bolgár követet, hogy a tüzelés meg­szüntetése érdekében tegyen lépéseket Kon­stantinápolyban. A bolgárok a hadügymi­niszter rendeletére beszüntették a tüzelést. A szófiai török követ kormánya nevében vegyes bizottság kiküldését ajánlotta a bolgár kor­mánynak a határviszályok okának megállapítása végett. A kormány a javaslatot elfogadja. — Konstantinápolyból jelentik: A külügyminiszté­rium utasitotta a szófiai követséget, hogy te­gyen komoly lépéseket az agyonlőtt török had­nagy ügyében és követeljen együttes vizsgála­tot, valamint a bűnösök megbüntetését. Rövidebb lesz a pünkösdi szünet. Budapestről jelentik nekünk: A kultusztárca költségvetési vitája olyan elszélesedéssel fenyeget, hogy házelnöki körökben a pün­kösdi szünet megkurtítását tervezik. A terv szerint a Ház csak szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden nem tartana ülést. Igy el­kerülik az indemnitáskérést. A Pool-szerző­dések tárgyalását legfölebb csak juliusban kezdheti meg a Ház. A Starcsevics-párt elégedetlenkedik. Zágrábi tudósítónk jelenti: Izgalmas érte­kezletet tartottak tegnap este a Starcsovics­párt vezetőemberei abból az alkalomból, hogy a párt által tervezett demonstráló gyűlést a rendőrség betiltotta. Szenvedélyes hangok hallatszottak az értekezleten s Pa­velics képviselő azt hangoztatta, hogy a magyarok túlkapásai elten az összes horvát pártoknak egyesült erőved kellene csata­sorba lépniük. Végül elénekelték a horvát nemzeti himnuszt. Letartóztatás a rókusi templomban. — Feltörték Szent Antal-perselyét. — (Saját tudósítónktól.) Már hetek óta azt ta­pasztalta Bálint János, a szegedi rókusi tem­plom segédlelkésze, hogy a Szent Antal-per­selybe sokkal gyérebben gyűlnek a rózkrajcá­rok, mint azelőtt. Bár azt is megfigyelte, hogy a hivők adakozó kedve semmivel sem csökkent. A rejtélyes eset azt a gyanút érlelte meg benne, hogy itt bűnös kezek dézsmálgat­ják a jótékonyság filléreit. Gyanúját közölte Gróf Dezső rendőrbiztossal, aki titokban ál­landó őrizet alá vette a perselyeket. Elkérte a templom kulcsot és két rendőrt, Szabó Vincét és Nagy Istvánt megbizott azzal, hogy éjsza­kának idején rejtőzködjenek el a gyontató­székben. A rendőrök hosszú időn keresztül semmi gyanúsat som vettek észre s már azt hitték, hogy fáradságos munkájuk teljesen kárba ve­szett. Végre szombatról vasárnapra virradó éjjelen siker koronázta a rendőrök fáradozását. Szombaton este a két rendőr belopódzott a tomplomba és szokott helyükön, a gyóntató­székben rejtőzködtek el. A rendőrök a kényel­metlen rejtekhelyen már-már unták a várako­zást, mikor ugy kilenc óra felé kulcszörgést és zörejt hallottak a főbejárat felől. Figyelték az ajtót. Lassan, óvatoskn egy sánta alak közele­dett a perselyek felé, kezében az égő gyertya kísérteties fénysávokat vetett a sötét templom kövezetére. Bicegő lábával akaratlanul is bele­kopogott a némaságba. A Szent Antal perse­lyénél megállt. Bámulatos gyorsasággal, mint akinek nagy rutinja van már a dologban, fel­nyitotta a perselyt. Belenyúlt a perselybe és pónzsóvár arccal csörgette a krajcárokat. A kezében hozott gyertya sárgásán bevilágította a sánta tolvaj arcát, ki a sok pénz láttára lá­zas gyorsasággal, csillogó szemekkel dolgozott. A .gyóntatószékben rejtőzött rendőrök csak ezt várták. Előjöttek rejtekhelyükből és kard­csörfetve közeledtek a tolvaj felé. A sánta ember annyira megijedt a nem várt meglepe­téstől, hogy a gyertyát kiejtette a kezéből és nagy félelmében állntias , tagolatlan hangon üvölteni kezdett. Letérdelt a rendőrök elé és csak nagysokára tudott néhány szót hebegni: — Végem van. Itt vannak az ördögök. Me­me-gyek a po-kolba. Megyek. Megégetnek. — Nem vagyunk mink ördögök, hanem csak rendőrök. — Ne égessenek meg! Ne vigyenek a pokolba — könyörgött a tolvaj. A rendőröknek kellett bátorítani a megijedt embert. — Hát nem hallja, mi rendőrök vagyunk. Végre magához tért és mikor látta, hogy nem az ördögök, hanem a rendőrök csipték nyakon, még örült is. — Hála istennek, — motyogta boldogan és barátságosan tapogatta meg a kék zubbonyos legényeket. Örömében, hogy nem az ördögök, hanem csak a rendőrök kezeibe került, mindent bevallott. — A szent Antal vagyonkáját én loptam el. Április elseje óta járok ide ós naponkint három-négy koronát vittem haza. — Elmondta még, hogy Teleki Sándornak hívják és hogy orgonafujtató volt, tehát a vi­szonyokat jól ismerte. Bűntársai is voltak, akikkel a zsákmányon megosztozott. A perse­lyekhez szolgáló kulcsot Pap József lakatos­inas csinálta. A templomba pedig Vastag Pál harangozó eresztette be. Arra a kérdésre, hogy a pénzzel mit csi­nált, megvillantak a szemei és halkan igy szólt: — Egy hibám volt kérem, nagyon szerettem a nőket. Sokat áldoztam rájok és mégse sze­rettek —- mondotta bánatos hangon a sánta torzszülött. A rendőrség a három jómadarat letartóz­tatta. NAPIJjlREK Furcsa fürdőkosztümök. (Saját tudósítónktól.) A közmondás kifogyha­tatlan az ujak, a frissek dicséretében. Azt tartja, hogy az uj seprő, az jól söpör; az uj szitának megvan az az előnye, hogy szegen függ; az uj kés mélyen vág és az uj malomkő jól darál. Igaza van-e, nincs-e a közmondásnak, az most mellékes. A chicagóiak ámbátor azt tartják, hogy nincs és ugyanekkor megemlékeznek az uj rendőrfőnökükről, mr Veeneyről, aki minden­képen ki akarta tüntetni jeles rendőri talentu­mát, amely túlszárnyalja még a legzseniálisabb rendőrkutyákét is. Üldözte az anarchistákat, de egyet sem fogott ós amikor már látta, hogy ezen az uj pályán nem boldogul, levágódott karosszékébe, keservesen sírt, majd könnyeit letörülvén, igy kiáltott föl: — Hah, megvan az eszme! A kalendárium ugy mutatja, hogy közeleg a nyár, csináljunk 1911. évre szóló fürdőszabályrendeletet, amely a fürdőruhák és erkölcsök minémüségéröl szól és azt szabályozza. Beleütötte öklét a tintába és irt mr Weeney bölcseket, paragrafusokba szedett szigorú tilal­makat, melyek közül valók ezek is: 1. Nőknek nem szabad férfi-fürdőruhát vi­selni. 2. A szoknyáknak a térden alul kell érni. 3. Bő, térden alul érő bugyogók viselése kö­telező. 4. Bugyogót szoknya nélkül viselni tilos. 5. A nők nem viselhetnek ujjatlan fürdő­ruhát. 6. Tizenhat éven fölüli leányok harisnyát kö­telesek viselni. 7. A blúzok nem lehetnek túlságosan kivá­gottak. 8. A nőknek tilos testhez álló fürdőruhát vi­selni. A chicagóiak ebből a rendőrfőnöki intézke­désből megértették, hogy ha fürödni akarnak, hát föl kell öltözniök körülbelül ugy, mint az északsarki utazóknak, amikor legsarkára áll és elsikoltja magát: — Tyüh, de melegem van! Szóval, aki Chicagóban fürödni akar, az be­megy a fürdökabinba és felöltözik, mielőtt a vizbe dobná magát. Ha nem tenné, ha mez­telenül menne a vizbe: nyakába ugranék egy rendőr és bekísérné a városon végig a rendőrfőnök elé, hogy ime, mr Weeney, ez a szemérmetlen teremtés nem ölözött föl fürdés előtt. És a rendőrfőnök ur, amikor a furcsa ren­delet felől megkérdezték, hogy komoly ez vagy tréfálni méltóztatik, a legkomolyabban vá­laszolta: — Igenis komoly. A nyilvános fürdő nem fé­nyes bálterem, ahol mólyen kivágott kosztü­mökben megjelenhetnek a nők. Aki fürödni akar, annak tessék felöltözködni. A chicagóiak most ugy akarnak kifogni az uj rendőrfőnök szabályrendeletének az eszén, hogy bált rendeznek a vizén és legalább ilyenkor sarkutazó beburkolások nélkül meg­fürödhetnek. — Bánffy végrendelete. Budapestről jelentik: Az I—III. kerületi járásbíróságon Déry járásbiró szombaton délben hirdette ki Bánffy Dezső báró végrendeletét. Az ak­tusnál jelen voltak: az özvegy, báró Fei­liztsch [Bertholdné, Bánffy Kázmér báró, Bánffy Ferenc báró és Bánffy Dóra bárónő.

Next