Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)
1911-07-15 / 160. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 julius 13J kérvényeket, amelyek a katonai követelésekre vonatkoznak, nyomassa ki a Ház. Az elnök: Kimondom a határozatot: a Ház előterjesztésemet elfogadja. Vermes Zoltán jegyző megkezdi a kérvények fölolvasását. A régi módszer szerint halkan és hadarva, Az ellenzék azonban zajongani kezd. — Nem halljuk. Tessék érthetően olvasni. Elnök fölszólítja a jegyzőt, hogy az előadói székből olvassa föl a kérvényeket.. Vermes Zoltán folytatja a kérvények fölolvasását. Benedek János: A házszabályokhoz kérek szót. (Óriási zaj.) Elnök: Nem adhatok szót! (Zaj). (Komédia a gyorsírókkal.) Benedek János: Házszabálysórtós történt és ezt akarom jóvátenni. (Zajos ellentmondás jobbról). Elnök: A fölolvasás olyan, mint a beszéd. Közben nem lehet másnak megadni a szót. (Helyeslés jobbról). Benedek János: A gyorsirók nem jegyeznek. Ez házszabálysértés. (Nagy zaj. Elnök: Nem kötelesek jegyezni a gyorsirók. Csak a beszédeket jegyzik. Nagy zaj. A kormánypárton ingerülten tiltakoznak, zajonganak, a baloldalon hangosan követelik, hogy a gyorsirók jegyezzenek. Benedek János: Mi lesz a közbeszólásokkal, amik a fölolvasás alatt elhangzanak ? Vermes Zoltán jegyző nagy zajban folytatja a fölolvasást. A baloldalról folyton közbeszólnak, és hangosan kérdik az elnököt, benne lesz-e a naplóban a közbeszólás. Antalik gyorsirófönök a gyorsírókhoz megy és a közbeszólások jegyzésére utasitja őket. A jegyző tovább olvas, a baloldal pedig folyton közbeszól, zajong. (Kitör a nyári vihar.) Rudnyánszky György (munkapárti) közbekiált: Ez egy komoly párt, ugy-e? Az ellenzék egyszerre fölugrik. Justh Gyula magából kikelve, követeli a közbeszóló rendreutasitását. A baloldal toporzékol dühében. Justh Gyula: Egy egész pártot gyanúsított és nem utasitják rendre. (Óriási zaj az egész Házban.) Kun Béla: Hát csak a miniszterelnököt védi az elnök, de egy egész pártot lehet büntetlenül gyalázni. (Zaj.) Justh Gyula: Ez nem eljárás. Igy nem lesz gyugalofn! A baloldal kórusban követeli a rendreutasitást; a kormánypárton kacaernak. A jegyző a nagy zajban folytatja a fölolvasást, de az elnöki csengő folyton szól és egy szót se hall senki. Fölkiáltások balról:Nem tanácskozunk! Rendre! Rendre! Justh Gyula: Nem engedjük, hogy sértegessenek bennünket. (Zaj.) A baloldalon ivet köröznek és pár pillanat múlva Mádi-Kovács János már az elnöki emelvényen terem és átadja az elnöknek a zárt ülést kérő ivet. Nagy zaj minden oldalon. Vet •mes Zoltán jegyző végre befejezi a fölolvasást. Lovászy Márton újból kéri az elnököt, hogy nyomassa ki és osztassa szét a kérvényeket. Fölkiáltások jobbról: Ha egyszer fölolvasták őket, akkor fölösleges kinyomatni őket. (Nagy zaj.) Benedek János: Lovászy kérése ellenkezik az eddigi gyakorlattal. (Óriási kacagás a munkapárton.) Benedek János: Kéri Lovászyt, vonja vissza indítványát. (Óriási zaj, nevetés.) Lovászy Márton visszavonja indítványát. Elnök: A Ház határozatának ezzel eleget tettünk és most következnék a véderöjaváslat folytatólagos tárgyalása. Jelentem azonban, hogy húsznál több képviselő zárt ülést javasol! Ezt ezennel elrendelem és fölhivom a teremőröket, hogy üiitsék ki a karzatokat. A közönség kivonul, az ülést rövid időre fölfüggesztik és aztán megkezdődik a zárt ülés. Berzeviczy Albert elnök megnyitja a zárt ülést. (Támadás az elnök ellen.) Ráfh Endre: Szükségesnek látja, hogy a hosszú vita kezdetén leszögezzék az ellenzékiek azt a tényt, hogy a személyeskedés terére nen) akarnak lépni. Kivánatos tehát, hogy a túloldalról ne történjék provokáláu. Mikor egy t'z éves küzdelem újabb fázisa előtt állunk amelybe egy párt minden erejét, képességét ós becsületét fekteti: akkor ne vegyék rossz néven, ha nekik más fölfogásuk van a dolgokról, mint a kormánypártnak. Fájdalom, mi ebben a küzdelmünkben teljesen magunkra vayyunk hagyatva és akkor, mikor néhány kérvény fölolvasását helyeslésünkkel kisórjük, akkor előáll a kormánypártról egy képviselő és azt kérdezi, hogy mi komoly párt vagyunk-e? Egy pártot, amely önzetlenül küzd, nem szabad ily malíciával aposztrofálni. A közbeszóló képviselő nem olyan következetes, mint ők, akik mindig megmaradnak álláspontjukon. (Helyeslés balról.) Benedek János: Más szempontból is szükségesnek tartja a zárt ülést. Berzeviczy elnök személye és pártatlansága iránt nagy bizalommal vizeltetik, de nem helyeselheti azon enunciációját, hogy a fölolvasott kérvényeket a gyorsíróknak nem kell jegyezniük. (Az elnök nyilatkozik.) Berzeviczy elnök: Hogj mi korüljön a naplóba, azt a házszabályok nem határozzák meg, erre a gyakorlat irányadó. Soha például egyetlen törvényjavaslat szövege nem került a naplóba, a Háznak ez az állandó gyakorlata. Ha a Ház egyes esetekben el akarja határozni, hogy mi kerüljön a naplóba, ezt megtörténhetik, de akkor a Háznak kell előbb határoznia. Nem járhatott el máskép, amint tette. (Élénk helyeslés a — baloldalon.) (Justh Gyula 'magyaráz.) Justh Gyula: Nyilt ülésben akart fölszólalni, de szeretné most már, ha a megkezdett vitát itt a zárt ülósben fejeznék be. Az elnök véleményével ellenkező nézeten van. A költségvetés tárgyalásánál például minden fölolvasott tétel belekerül a naplóba. A gyorairó azért van itt, hogy minden, ami itt történik, bekürüljön a naplóba. A törvényjavaslatok azért nem vétetnek be a naplóba, mert azok irományok és közkézen forognak. Á kérvények azonban nincsenek kinyomatva és igy azért ezeknek a naplóba kell kerülniük. Kéri az elnököt, intézkedjék, hogy a fölolvasott kérvények vétessenek be a naplóba. (A Hock-féle közbeszólás.) Ábrahám Dezső: Nagy bizalommal van az iránt, de kéri őt, ha Hockot a minap rendreutasította, akkor viszont utasitsa rendre azt a képviselőt, aki pártját nem komolynak mondja. A közbeszóló képviselő épen ahhoz a párthoz tartozott, amely a liadseregbeu nemzeti vivmányok megadását követelte. (Derültség.) Rudnyánszky György: A közbeszólást ón tettem. A pártot sérteni nem akartam. Inkább a körülötte ülőkhöz fordult, kvázi azzal, hogy a komolyságot nem látja az ilyen viselkedésben. Nyilt ülósben sérelmezett közbeszólásáórt bocsánatot fog kérni. (Altalános élénk helyeslés.) Berzviczy elnök : Kéri a fölszólalókat, hogy minden rendkívüli esetben kérjék, mit akarnak a naplóba venni. Justh Gyula: Szerinte ezt nem kell kérni. A gyorsíróknak a történtekről való hü referálás kötelességük. Az elnök fölfogása veszedelmes precedensül szolgálhatna. Berzeviczy elnök nem látja akadályát annak, hogy kérelem esetén a fölolvasott dolgok a naplóba kerüljenek. (Helyeslés.) Ezzel a zárt ülés véget ért. Rudnyászky György: A sérelmes közbeszólást én tettem ós azért megkövetem a Házat. Sajnálom, hogy félreértettek, én a pártot sérteni nem akartam. (Általános helyeslés.) Benedek János a házszabályokhoz kór szót. Indítványozza, hogy a fölolvasott kórvényeket jegyezzék a gyorsirók. Kéri az elnököt, hogy a fölolvasott kérvényeket nyomassa ki a Ház. Elnök: elrendeli a kérvények kinyomatását. Az incidens ezzel véget ért s folytatták a véderőjavaslat tárgyalását. (Bakonyi beszél.) Bakonyi Samu : Hosszan fog beszélni s ezért a Ház elnézését kéri. Határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben utal arra a végső megfeszítésre, amelyre a katonai javaslat a nemzetet kényszeríti. A kormánynak előbb a választójog gyökeres reformját kell megvalósítania s csak azután kerülhet a sor a katonai ;avaslatokra. Javasolja, liogy a katonai kérdések fölött az általános, egyenlő, titkos választójog alapján összehívott parlament határozzon. (Helyeslés a baloldalon.) A katonai javaslatok lényege, bolsö tartalmáról sem a miniseterelnök, sem a kormány valamelyik tagja nem adott fölvilágosítást. A véderötörvény tartalmáról senki sem tájékoztatta a nemzetet. Nem tndnak róla semmit. A javaslat minden borzalma és a benne rejlő gazdasági veszedelmek tömege csak most tárul az ország elé. (Zaj.) Háromnegyed egy órakor szünetet kért Bakonyi Samu, majd szünet után Bosznia és Hercegovina közjogi helyzetéről beszél; szerinte határozott állást kell foglalni oly irányban, hogy Bosznia Magyarországhoz tartozik. Közös szuverenitás nincs, sem osztrák szuverenitás. Bosznia csak Magyarország szuverenitása alatt állhat fönn. Nem a szóló ós pártja csinál obstrukciót, hanem a kormány ostruál a nemzeti jogok érvényesülése ellen. (Helyeslés balról.) A katonai pörrendtartásról azt mondta a többi között, liogy ez a javaslat oly állapotot akar teromteni, amely ellen mindig küzdöttünk; bele akarnak vinni egy idegen nyelvet. (Tetszés balról.) Darvai Fülöp: Ez túlzás 1 Justh Gyula: Aki ezt mondja, az Ausztriát segiti 1 (Nagy zaj jobbról.) Podmaniczky Endre báró: Már megint kozdik 1 Ki kezdi? (Zaj.) Bakonyi Samu az uj katonai terheket elviselhetetlennek mondja. Szólott méf# a szolgálati és vezényleti nyevről. Harmadfél órakor még mindig beszólt a Ház nagy türelmetlensége mellett és noha az elnök íigyoimeztette az előrehaladott időre, Bakonyi általános közömbösség mellett rendületlenül beszólt tovább. Bajban a szegedi halpiac. — Miért nincs hal a Tiszában. — (Saját tudósítónktól.) Szegednek hosszú évtizedeken keresztül országszerte hires nevezetessége volt a halpiac. Ha idegen érkezett a városba, első utja a tiszaparti halpiachoz vezetett. Husz-negyven sátor volt két sorban elhelyezve, amelyekben métermázsa számra nyüzsgött a különféle friss. Ízletes tiszai hal. A halászok minduntalan hálószámra hozták fel a hajóról a fickándozó halat, nagy volt: a kereslet. A szegedi családnak hetenkint legalább háromszor-négyszer hal került az asztalára. Messze földön nagy keletje volt a szegedi halnak, különösen a páratlanul ízletes kecsegének. A halászok métermázsánkint szállították a halat mindenfelé. És milyen szép volt a tiszai halászélet. A nart közelében halászbaiók nyüzsöglek. A hajókon főzték bográcson a szegedi halpaprikást és halászlét. Az akkoriban hires Bitó és Török halászfamiliák sokszor meghívták halpaprikásra a tekintélyesebb szegedi polgárokat. Nagy halbőség volt. a szegedi lialászmesterek mindegyikének óraláncán ott csüngött a súlyos aranyhal. Még a tajték pipát is aranyhal ölelte körül. Az utóbbi tizenöt év óta pedig beütött a lassú baj: a szegedi halpiac fokozatosan jelentéktelenné zsugorodik össze. Kevés a hal és drága — már csak néhanapján kerül* némely szegedi család asztalára. A két sorban elhelyezett sátorok eltűntek, alig néhányban árulnak halat, háromszor hetenkint. A gyönyörű tiszai halászéletrfek már híre-hamvh sincs. Üresek, csendesek a hajók, alig lézeng bennők egy-egy bus ál-halászlegény. Az idén különösen kevés a hal. Ami van, azt is a Dunáról hozzák. Szinte megdöbbentő látványt nyújt az idei halpiac. Az öthat sátorban alig találni halat. Az a kevés is kiszáradt, élettelen. A máskor népes halpiacon alig lézeng valaki: elszoktunk már a haltói. Az idegen is Hiába keres halat a vendéglőkben. Ha igy tart tovább, kénytelenek' leszünk elfelejteni, hogy valaha halat is ettünk. Kérdést intéztünk a szegedi ismertebb halászmesterekhez. hogy mi az oka a régente, hires halpiac leromlásának? A halászok részletes felvilágosítással szolgáltak. A halhiánV okárol egyértelmiileg azt mondták, hogy kevés a viz. A legérdekesebb az általánosan ismert halászmesternek, Bitó Ferencnek a nyilatkozata: A régi szegedi halpiacnak már hircharnva sincs. Ézt mi érezzük a legjobbanSirni szeretnék, ha végignézek a mostani piacon! Már Ipisz óta tart ez az állaPöt
