Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-14 / 184. szám

1911 augusztus 14 DÉLMAQYARORSKAO vatkozással én nyertem el az ité letvégrehajtói állást. — Mennyi idő alatt szokott vé gezui a delikvenssel? — Három-négy perc alatt rende sen kiszenved. Csupán 1903-ban Kolozsvárott történt meg velem, amikor Friedricli György rabló gyilkost akasztottam, hogy a ha­láltusa nyolc percig tartott. Eközben bementünk a házba. Itt elmondta, hogy mikor haza eresztették a katonaságtól, otthon, Faddon, mindenki „hóhér Bali aak hivta s ekkor efelett,i dühé­ben ő is beadta páyázatát és 1894­ben meg is kapta kinevezését m. kir. hóhérrá. Néhai Pap Béláról, a szatmári gyilkosról megemlitette, hogy na gyon gyáva volt, nagyon kérte Bálit, hogy ne hagyja szenvedni sokáig. Sajnálta, ,h°gy [feleségét s Lét kis fiu gyermekét nem mutathatja be, inert azok épen a szőlőben voltak. Balinak nagyon előkelő vendé­gei szoktak lenni s csupán a ven­dé gek megisznak nála évente 3—4 hektoliter jó vörös bort. Na­gyon jó bora van. Panaszkodott azonban hogy a hirlapirók, kik meglátogatják, fendesen megígérik, hogy elküldik a lapot, melyben róla irnak, de bi­zony az is csak igéret marad; pe­dig hát ő nagyon szeret olvasni hiagáról. Mikor már jó messzire volt a kocsim Faddtól, a gyönyörű tol­lai lapályon, egyszer csak hátra fordul a kocsisom és azt kérdezi főiem: — Hát aztán kezet is tetszett -vele" fpgui? ! . . Közeledik a beiratkozás. A közelgő tanév elejére való te­kintettel arra kéri a rendőrség a Szülőket, hogy akiknek erkölcsi, vágyoni vagy szegénységi bizo­nyítványra lesz a beiratkozásnál szükségük, azok már előre gon­doskodjanak arról, mert a rend­iségnél azt tapasztalták, hogy "Beiig- szeptember első napjaiban közel két ezer ember rohanta Jjier/ egyszerre a rendőrséget bizonyítványokért, s miután í1 legtöbb helyen még nyomozni 's kellett a tényállás után, a bizo­nyítványt csak napok múlva lehe­lt kiállítani, amikor már esetleg "•'inak hasznát nem vehette a , Nemcsak a rendőrségnek a he­Á s munkamegoszlás szempont­éból, hanem a szülőknek is és pe­'8 első sorban érdekükben áll, °8y a szükséges hatósági bizo­nyítványokat a rendőrségtől már ost kérjék. Jtegirtuk már, hogy Gerzsány Ária, a kisteleki bábaasszony •|,.tlügyében ujabb két sir ekszhu­é'ását rendelték el. Márton Jó­* dr helyettes vizsgálóbíró szombat délutánra tiizte ki az eksz humálást. Sisák György és özvegy Farkas Károlyné sirját ekszhu imálják. Sisák György 1909 januárjában halt meg gyanús körülmények között. Már akkor is suttogták, hogy Gerzsány Mária bűnös keze játszott közre Sisák György halá­lában. A csendőrség nyomozása abban az időben nem járt ered ménynyel, most azonban olyan súlyos bizonyitékok birtokába ju­tott a nyomozás, am,elyek múlha­tatlanul szükségessé teszik az ekszhumálást. özvegy Farkas Károlyné a múlt év március havában halt meg, a nép azt beszélte, hogy az örökösöknek állott útjában. A csendőrség gyanúja újra Ger zsány Máriára terelődött és pedig, a nyomozás eddigi eredménye sze­rint, valószínűleg nem alapta­lanul. Az ekszliumálás után a hullaré­szeket felküldik Felletár Emil or­szágos vegyésznek, akinek a vizs­gálata fogja megállapítani, Si sák Györgyöt és özvegy Farkas Károlynét Gerzsány Mária küdte-e a másvilágra. A nyomozás addig sem szünetel és nem lehetetlen, hogy még ujabb ekszliumálás lesz a kisteleki temetőben. — Vigszinpad Cabaret. Min­den tendenciózus híresztelés elle­nére a Vigszinpad estéről-estére nagy közönség előtt tartja elő­adását. Nem csoda, mert a műsor kitűnő és vonzza a közönséget. A jó előadásokra kitűnő garanciát képez Lévai Farkas Pál, a fővá­rosi orfeum komikusa, aki a Ca­baret miivezetését átvette. Rőder Mici az ország egvik legkiválóbb koloratur énekesnője, az Olaf tánckettös uj apacs-tánca teljes mértékben kielégitik a műkedvelő közönség igényeit, nemkülönben Latoures opera paródisták a kö­zönség kedvence és Sziklai Benő tánckómikus, pompás táncmutat­ványai minden művészi követel­ménynek megfelelnek. NYILTTÉR. (F. rovat alatt közlöttekírt nem vállal felelős­séget a szerkesztőség.) Nyilatkozat. A Friss Hírek legutóbbi számában „Pikáns ügyek" cim alatt egy cikk és benne több rendbeli nyilatkozat jelent meg, amelyre a közönség tá­jékoztatása végett kötelességemnek tartom válaszolni. Első sorban volt művezető igazga­tóm, Sarkadi Vilmos nyilatkozatával kivánok foglalkozni, nem annyira érdemben, mert valótlanságok e he­lyen való cáfolatával nem tartom érdemesnek foglalkozni; arra a bíró­ság előtt nyílik majd bőséges ul­ka'mam. Sarkadi Vilmost 1911. február ha­vában alkalmaztam művezető igaz­gatóul, annak ellenére, hogy 1910-ben, amikor két heti vendégszereplésen volt Szegeden, a kabaré helyiségé­ben egy szegedi uri emberrel szó­váltása volt és a helyiségben bot­rányt rögtönzött. Ugyanakkor, amikor öt igazgatóul alkalmaztam, kért tőlem és én ad* tam neki ereregj száz koronát, hog ycsókoljanak. Nőm egyszerű polgári azt a szereplők részére előlegekü kifizesse. Sarkadi ugy teljesítette ezt a kötelezettségét, hogy néhány száz koronát használt fel csak a jelzett célra, a fönmaradó nagyobb részt ma­gának tartotta meg és azzal mind a mai napig el nem számolt. Ezért Sarkadi ellen ma a bűnvádi följelen­tést sikkasztás miatt megtettem. Ugyanez a Sarkad! Vilmos, aki most a közönség szeretetére hivat­kozik, mig rövid idővel ezelőtt a színpadról jelentette ki a közönség­nek, amikor Arany Sárival a szín­falak mögött oly botrányos módon összeveszett, hogy „tisztában va­gyok a közönséggel !" Tisztában volt a közönséggel, mert az nem néki, hanem a méltatlanul és brutálisan megsértett színésznő­nek adott igazat, mert akkor kifü­tyülték, zajongtak ellene és a kö­zönség haragja miatt magánszámát el kellett halasztani, és csak annak volt köszönhető, hogy a botrányos ügynek ellene irányuló súlyosabb fejleményei nem lettek, mert a kö­zönséget igazán nagy erőfeszítéssel, asztaltól asztalhoz járva, nyugtat­tuk meg. Tanuk előtt jelentette ki Sarkadi Vilmos, hogy nekem mint kenyér­adójának a legnagyobb ellenségem és minden törekvése oda irányul, hogy engem tönkre tegyen. Ezek után, igy ismerve Sarkadi Vilmost, talán az az igen tisztelt közönség, melylyel Sarkadi „tisztá­ban van" nem fog csodálkozni azon, hogy én és nőm is, viszont vele voltunk tisztában. Nőm, aki a szín­padi ügyekbe soha nem avatkozott, ős aki igenis őszinte természetű asszony, megengedem, hogy meg­mondotta neki olykor az igen helye­sen megalkotott őszinte véleményét, de hogy a „Friss Hirek"-ben le­közölt nyilatkozatokat nem tette, azzal mindenki, aki nőmet ismeri, föltétlenül tisztában van. Azt hiszem, senki sem fog csodál­kozni azoD, ha egy asszony, a férje egzisztenciális érdekei ellen törő alkalmazott ellen kikel ős azt a helyzethez illő módon aposztrofálja. Sarkadinét nem üldöztük ki a kabaróból, hanem egész egyszerűen kitiltottam. Ugyanakkor Sarkadi Vil­most is meneszteni akartam a vál­lalattól. Sarkadit hosszas könyör­gésére megtartottam és ő bele is egyezett abba, hogy neje, akinek kiváló szellemi képességeit és magas műveltségét hozzá hasonlóan nem kívánom jellemezni; — ne tehesse lábát a kabaré helyiségébe, még akkor sem, ha pénzért váltana jegyet. Ebez a rendszabályhoz azért vol­tam kénytelen fordulói, mert Sar­kadiné, amikor a férje és Arany­Sári között Döfolyt botrány alkal­mából a közönség érzülete a férje ellen nyilvánult meg — bottal állt egy helybeli orvos háta mögé, hogy azt ha férje ellen mer pisszegni megüsse, ugy hogy az az orvos rendőri karhatalommal vezettette ki Sarkadinét. Csúf rágalom, hogy nőm bárkitől is megkívánná, hogy neki kezet asszony, minden színésznői tempók ós allűrök nélkül, aki egyáltalán nem is érintkezik a kabaréban sze­replő színésznőkkel. Aki bizonyítani tudia, hogy a jelzett különös tisz­teletadást kérte, az álljon elő. Arra a vádra, melyeket Ferenc Valér és Pelésenyi Vali nyilatkoza­taikban tettek, csak azt jegyzem meg, hogy közönséges rágalom, amelyért a törvény előtt fognak fe­lelni. Pelesényi távozása előtt a szerződése megújításáért "rimánko­dott, mig Ferenc Valér megszegve szerződését, annak lejárata előtt távozott, amiért őt a szegedi járás­bíróság el is marasztalta. Ezek után érthető, ha bosszúsak reám. Rajna Sándornak, aki szerződéssze­gés miatt volt kénytelen a Vigszin­pad kabaré kötelékéből távozni és Kerekes Jenőnek, aki szerződósének lejárta előtt szakította meg fölléptei sorát, — nyilatkozataira nem kivá­nok reflektálni. Különösen ez utób­bit oly hálátlan alaknak találom, aki mig az én viselt ruhadarabjaim­ban sétál —, nyilatkozik — a Sar­kadi igazgató barátja iránt érzett szimpátiából. Hogy Szebenyei Eruö is távozott a kabarét kötelékéből, azt igazán szintén nem tudom sajnálni, mert az összegre, amit neki útiköltségül Budapestre küldtem és amit kezébe nyomtam, amikor a rendőr kisérte. hogy valahogy hiányt ne szenvedjen, már amikor adtam is keresztet ve­tettem. Ezek után az igen tisztelt közön­ség ítéletére bizom az ügyet, [hogy szintén tisztában lehessenek Sarkadi úrral és társaival. A magam részéről csak azt jegy­zem még meg, hogy nem Sarkadi ur fáradozásainak, de az ón messze­menő áldozatkészségemnek az ered­ménye, hogy a Vigszinpad Kabaré ma elsőrendű müintózet, mert soha semmiféle áldozattól nem riadtam vissza, hogy a legkiválóbb attrakciók szerződtetésével a nagyérdemű kö­zönség legmesszebbmenő igényeit is kielégítsem. Sarkadi minden fáradozása a hono­rárium felszedésében merült ki. Rövid három hónap alatt háromezer koronát kapott, amiből azután még a főpincéremnek járó hatvan korona tartozását is elfeledte kifizetni. Ezt bizonyítani fogja az augusz­tüs 16-iki uj műsor, amely meg va­gyok győződve, hogy Sarkadi és Kerekes urak távozását nagyon 4s feledtetni fogja. Megjegyzem még, hogy a mai mű­sor szereplői, kiket még Sarkadi ur szerződtetett, kivétel nélkül müin­tézetem kötelékében maradtak, pedig mind van olyan jollemos uri ember mint Sarkadi ós társai. Ezek kijelentése után vagyok az igen tisztelt és.igazságszerető közön­ség tisztelő hive : Schönfeld Jenő a Vigszinpad kabaré tulajdonosa. Feleifis szerkesztő l'ásxtor Jáxxrf. Lapkiadó-tulajdonos a llrlmagyarorxxág hír­lap- és nyomdavállalat. Nyomtatta a Ilélmagyaroraaág birlap- éa nyomdarállalat Szegeden, Korona-utca tt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom