Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-19 / 188. szám
4 gyón jó imádság ez, mert mindig megsegített az én istenem. Nagyot kacagott ezután, még a könnyei is csorogtak a sok nevetéstől. A kocsi megindult, Veron pedig hátra kiáltott a kereszt felé: — Szervusz öregem. Nemsokára találkozunk. Az asszonyharamia házatája. Közel Kuthy dr tanyájához fekszik Szerencsés Fekete Veron két holdas kis birtoka. A lakás két szobából áll, remekül bebutorozva. A kis portát vadonatúj deszkakerítés fogja körül. A tornácon két ágy áll, ott szoktak igy nyár idején aludni Fekete Veráék. A rendőrség itt tártóztatta le a bűnös asszonyt. A szobák feltűnően elegánsak, az ágyakban hófehér ágyneiúü veri a plafont. A szobák falai tele vannak fényképekkel. A Vera van lefotografálva ' sók rovottmultu férfival. — Kik ezek az emberek? — kérdezték. — Ismerőseim, a fene egye meg őket ott, ahol vannak, mind becsapott. — Mégis őrzi a képeiket? • Hát, hát, mégis csak volt velük egy kis dolgom. Amúgy nem voltak ezek rossz gyerekek. Sok emlékem van tőlük. Tényleg, a szekrény rogyásig tele volt rakva csecsebecsékkel. Legszembetűnőbb volt azonban a szobában elhelyezett rud, amelyen végig a Veron szoknyái voltak felaggatva. Éppen ötven szoknya lógott a rúdon és egy nagy csomó öv. A i'endőrök, amikor letartóztatták az aszszonyt, házkutatást is tartottak nála, semmi gyanús dolgot nem találtak. A ravasz némber már jó előre gondoskodott róla, hogy tiszta legyen a háza tája. Talált a rendőrség: Ötven szoknyát, harminc blúzt, huszonkét darab arany gyűrűt, tizenhat skatulya púdert, öt skatulya pirositót és nagyon sok selyemkendőt. Rengeteg fényképet. — Lássák már öregszem, — szólt oda a rendőröknek, — igy kell valahogy helyre hoznom, amit az idő elvett. Szeretem, ha csinos vagyok. Hozzá szoktam már a rendhez. Szerencsés Fekete Veron nagyon hiu asszony volt egész életében. Nagyon sok legény volt bejáratos a helyre menyecske portájába. Meg is jegyezte a házkutató rendőrök előtt: — Hiába tartóztatnak le. Az maradok én, aki voltam. Még most is szeretnek a legények. Szűcs Antal ás a félkegyelmű cseléd. A félszemű, kipirositott arcú menyecske háza tájához tartozik a gyilkos béres is: Szűcs Antal, meg egy félkegyelmű cseléd. Szűcs Antal inkább iparos, mint a tanyai parasztember benyomását kelti. Ravasz, fe^de nézésfi szemeiből sem néz ki jót. Mindenkivel bizalmatlan és szűkszavú. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e megszabadulni Verától, csak nyögve felel: — Hát nem bánnám. Nagyon sokan voltak .már bejáratosak a tanyára. — Azt mesélik, hogy nem maga, hanem Vera gyilkolta meg Budai Ferencet. Mi igaz ebből? — Nem érdemes erről beszélni. Leültem én már azért, ami járt. Nem kell firtatni a dolgot. Majd mélyen elhallgatott, de a visszaemlékezés fájdalma meglátszott az arcán. A beszélgetést a Vera félkegyelmű cselédjének a sikongása zavarta meg. A baromfit terelte össze hangos szóval. Meg akarta mutatni, liogy ők milyen gazdagok. Beszélni nem lehetett vele, mert csak értelmetlen szavakat dadogott. Tudta a Vera jól, miért fogadta meg cselednek a félkegyelmű leányt. Kihallgatások. Szakáll József dr alkapitány, akinek tulajdonkénen oroszlánrésze van a büniigy kinyomozásában, pénteken egész nap a Vera ügyében tartott kihallgatásokat. Már négy följelentés érkezett a bűnös asszony ellen, de remélhető, hogy hamarosan még több is fog érkezni. Szerencsés Fekete Veron természetesen mindent tagad. — Xém tudnak maguk engem megfogni, DELMAGYARORSZÁG hisz egyetlen egy tanú sincs ellenem, — védekezett egyszeri! parasztos raffinériával Fekete Veron. A rendőrség most nagy apparátussal folytatja a nyomozást, hogy tanukat is szerezzen a bűnös asszony ellen. A vizsgálat egyúttal a gyilkosági ügyben is tovább folyik. Kérdés, hogy Szerencsés Fekete Veron most is olyan szerencsés lesz-e? A budapesti postarablás. — Keresik a tetteseket. — (Saját tudósítónktól.) A tegnap, világos nappal Budapest nagyforgaimu helyén elkövetett postarablásnak tettesei még mindig nincsenek meg. Letartóztattak ugyan két embert, Heinlein Ferencet és Zsákó Vilmost, ezek azonban nemcsak tagadják, hogy ők követték volna el a rablást, de ma alibit akarnak bizonyítani. Azt akarják bizonyitani, hogy a kritikus időben együtt jártak, együtt korcsmáztak. Erről az alibi bizonyításról már előre meg lehet állapítani, hogy gyönge lesz, mert Heinlein és Zsákó korcsmáról-korcsmára jártak, már pedig egyik korcsmától a másikig, néhány perc alatt, elkövethették a rablást. Mégis ennek a bűnügynek kiderítésén dolgozó összes faktoroknak az a véleménye, hogy nem Heinlein és Zsákó követték el a rablást. Még tegnap este sürgönyt küldtek szét az összes vidéki és külföldi rendőr- és csendőrhatóságoknak. Vannak ugyanis, akik látták a rablókat a déli vasút felé menekülni és nem lehetetlen, hogy az elszánt emberek ebben az irányban, vonaton el is menekültek. A főkapitány utasítására, ugyancsak még tegnap este, a főparancsnokság a legénység számára parancsot adott ki, melylyel a rendőröket utasítja, hogy menjenek el minden korcsmába és állítsanak elő minden gyanús alakot. Történt néhány előállítás, de a behozott embereket azonnal szabadon engedték. A budapesti rendőrségen és a nyomozást végző detektiveknél több tanú jelentkezett tegnap és ma. Igy Janek Károly cserepes, aki Atilla-ut 87. szám alatt lakik, elmondta, hogy neki a postán dolga volt és látott ottan két gyanús alakot ólálkodni. A leányoknak a postán szólt is. vigyázzanak, mert gyanús emberek járják körül a postát, de a leányok azt felelték: — Igen sok gyanús ember jár ezen a vidéken. A személyleírás, amelyet Janek ezekről az emberekről adott, nagyban egyezik azzal, melyet a többi tanú adott és igy ráillik Heinleinra és Zsákóra, de ezekben Janek azt a két embert mégsem tudta felismerni. A rablás szinheiyén láttak egy gyereket ólálkodni, a gyerekről adott személyleírás szerint a fiún egy csikós trikóing volt. Heinleinnak van egy öccse, aki pikkoló egy Attila-köruti kávéházban, ezt a fiút, akire egyébként is ráillik a személyleírás, előkerítették. Fehér, vasalt ing volt rajta, de alatta csikós trikóing, olyan, amilyent a gyereken láttak. Csakhogy a fiúról bebizonyosodott, hogy tegnap állandóan szolgálatot teljesített a kávéházban. Vágó János fővárosi hivatalnok látta a revolveres rablókat menekülni. Szeméivieirást is adott róluk. Az ő személyleirásában is, ugy, mint a többiben, egy barna és egy szürke, kockás ruhás ember szerepel. A barna ruhás lehet a Heinlein, de Zsákó ruhájának minden darabja más színű és csak a mellénye szürke és kockás. Igy áll jelenleg, husz órára a rablás elkövetése után a nyomozás. Eddig semmi eredménye nincs és semmi eredménynyel nem kecsegtet. , 1911 augusztus 19 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET A színházi heiyárak emelése. - Elmaradt bizottsági ülés. (Saját tudósítónktól.) A szinügyi bizottságot péntek délelőttre ülésre hívták össze. Ezen az ülésen tárgyalták volna Almássy Endre színigazgatónak a színházi helyárak fölemelésére vonatkozó kérését. Almássy ugyanis emelni akarja a helyárakat, még pedig körülbelül husz-huszonöt százalékkal. Ugy tervezi és ennek a tervének a megvalósításához is kérte a bizottság beleegyezését, hogy a páholyt az eddigi tiz korona helyett tizenkét koronáért, a zsöllyét két korona negyven fillér helyett három koronáért, az elsőrendű zártszéket két korona. helyett két korona ötven fillérért, a másodrendű körszéket pedig egy korona hatvan fillér helyett két koronáért árusítja. Ennek megfelelően természetesen drágábbak lennének a bérletek is. Gaál Endre dr tanácsnok távollétében Lázár György dr polgármester hivta össze a bizottságot. Becsey Károly dr, Csernovics Agenor, Szmollény Nándor, Weiner Miksa, továbbá a szinigazgató, Almássy Endre és a bizottság jegyzője, Bárdoss Béla jelentek meg az ülésre a bizottsági teremben. A bizottsági ülést azonbiyi nem tartották meg. Lázár György dr, nagyon helyesen, egyrészt alkotmányos érzésénél fogva, másrészt pedig azért, mert itt a közönség érdekéről van szó, ugy határozott, hogy az ülést nem tartják meg, mert nem tartotta megfelelőnek azt, hogy ilyen fontos kérdésben ilyen kevés bizottsági tag határozzon. Azok, akik hozzájárultak volna a helyárak felemeléséhez, azt akarták, hogy az ülést tartsák meg és hozzanak határozatot, erre azonban a polgármester nem volt kapható. Voltak, akik azzal érveltek, hogy volt eset arra, hogy a szinügyi bizottság ülését három, vagy négy tag megjelenése esetén megtartották, a polgármester azonban erre az érvelésre azzal válaszolt, hogy akkor nem olyan nagyjelentőségű dolog volt a napirenden, mint a színházi helyárak emelése. A diskurzus vége az lett, hogy a polgármester az ülést hétfőre halasztotta el. Meg kell jegyeznünk azt, hogy amiként vannak a bizottság tagjai között olyanok, akik hivei a helyárak fölemelésének, vannak olyanok is és ezek képezik a bizottság többségét, akik ellenzik az igazgató tervének a megvalósítását,. A bizottsági teremben, amikor a polgármester bejelentette, hogy elhalasztja az ülést, sokáig beszélgettek a kérdésről a bizottsági tagok és a beszélgetés során Weiner Miksa elmondotta, hogy a közönség nagyon zúgolódik amiatt, hogy föl akarják emelni a helyárakat. A közönség érdekéből mi is a leghatározottabban ellenezzük azt, hogy drágábbak legyenek a szinházi helyek árai. Az áremelést nem látjuk semmivel sem indokoltnak. Igaz, hogy a város megvonta a szinháztól a szubvenei ót, ezt azonban azért tette, mert az volt az általános vélemény, hogy a szinház ilyen irányú támogatásra nem szorul. Érdekes, hogy a helyárak fölemelésének terve azt a látszatot keltimintha a drágább árakkal akarnák kárpótolm a színházat a megvont szubvencióért. Ha ugyanis a szinház tavalyi forgalmát vesszük figyelembe, akkor a helyárak fölemelése év' tiz-tizenkétezer korona jövedelem-többletet eredményezne. A közönségre akarnak tehát ujabb adót kivetni azok, akik a helyárak fölemelése mellett vannak azért, mert a város nem ad szubvenciót tovább is az igazgatónak egy olyan alapból, — a Pester Lloyd-alapbóh — amelyet egyenesen erre a célra alkottakA helyárak emelését jogosnak találnánk akkor, ha a színházat megfosztanák a városi intézmény minden sallangjától és bürokratizmusától és ennek a nagy városnak nagy közön' ségét végre be engednék lépni az igazi nag>' városi élet minden útvesztőjébe és szórakozóhelyére. Legyen az igazgatónak teljes hatalm0' rendelkezhessék szabadon, de ne is legyen monopóliuma.
