Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-28 / 248. szám

1911 október 29 DELMAG YARORSZA Ü 3 A halálthozó feketegolyó. — Bonoyodalnták egy ámérikai párbaj körül. ­(Saját tudósitónktól.) A -párbajmániáról és annak veszedelmes, elterjedéséről már köte­téket irtak Össze. Á párbaj, nevetséges és hó­bortos középkorra emlékeztető bornirtsága ellen már társadalmi akció is indult. Sőt a töryény is bünteti a „becsületükért" harcoló ellenfeleket. És mégis nap-nap után történik egy-egy tragédia, melynek mozgató lelke a párbaj. Ennek a hóbortos játéknak legvesze­delmesebb fajtája az amerikai párbaj. Itt biz­tos a halál. Aki a fekete golyót húzza, tekin­tet nélkül arra, hogy s.értő vagy sértett volt, meg kéli halnia. A fekete golyó tulajdonosa erkölcsi kötelességének tartja a kiszabott ha­táridőre eltűnni az élők sorából. Csak azért kell meghalnia, mert a véletlen szeszélye az ö kezébe adta a haláltokozó golyót. A szü­lök, a testvérek forró könnyei már nem hasz­nálnak semmit. Kötelesség az kötelesség! 'Aztán punktum. Undorító, talán legundori­tóbb kinövése ez a társadalmi félszegségek­nek. Hétköznapi szürke eset a párbaj. És mégis újra meg újra megdöbbenti a szivünket a fe­kete golyóval való hóbortos játék. Most is összeomlott az egész város szive, mikor hírt halott egy ujabb esetről, egy szegedi bank­fiu szomorú tragédiájáról. Egy szegedi bank­tisztviselő, Solti László tünt el csütörtökön délután Szegedről. Kalapját a Tiszaparton találták meg, a kalapban egy levél volt, melyben figyelmeztetik Soltit, hogy közele­dik a december 15. Már ebből az adatokból is világosan kitűnik, hogy a bankhivatalnok amerikai párbaj áldozata lett. Pénteken a hozzátartozói már a szerencsétlen fiatalem­ber búcsuző leveleit is megkapták. A hóbort még egy áldozata. Megdöbbentő a társadal­mi bornirtság végzetes hódítása. A szenzációs tragédiáról a következő rész­letes tudósításunk számol be: (Gyanús lelet a Tiszaparton,) Csütörtökön délután fél két óra tájban az Alsótiszaparton Dobó Margit szegedi mun­kásnő egy kávébarna szinü feketeszalagos finom kalapot talált. "A kisleány a kalapot átadta az épen arra menő Busa Mihály rend­őrnek, aki beszolgáltatta azt a rendőrségnek. A rendőrségen megvizsgálták a kalapot, melynek bélésében egy levélboritékot talál­tak. A boriték címzése ez volt: Solti László bankhivatalnok urnák, Szeged. A rendőrség azonnal megindította a nyo­mozást. A nyomozás eredménynyel is járt, mert hamarosan megállapították, hogy a ka­lap Solti Lászlóé, aki Szegedről nyomtalanul eltűnt. Solti a szegedi Kézműves Bank hi­vatalnoka volt. A bankban kérdezősködtek Solti után, de nem tudtak felvilágosítást adni, mert Solti már három napja nem volt a hivatalában. A gyanús leletek: a kalap és a levél nyil­vánvalóan megmagyarázták, hogy Solti ame­rikai párbaj áldozata lett. A rendőrség a nyomozást ez irányban is folytatta. Sürgö­nyöket bocsájtott szét. A sürgönyökre csak­hamar meg is érkeztek a válaszok, melyek szerint Solti sem Szabadkára a szüleihez, sem Budapestre a rokonaihoz nem érkezett meg. A rendőrség a sürgönyök vétele után ba­lászokkal kutatta át a Tiszát, mert nagyon valószínű, liogy Solti Szegeden lett öngyilkos és a Tiszába ölte magát. Egy munkásasszony látott is csütörtök dél­után egy izgatott fiatalember sétálni a Ti­szaparton. A személyleirására azonban ném emlékszik. Csak annyit tud, hogy a fiatalem­beren barna kalap volt. Ez a barna kalap volt a tiszaparti gyanús lelet. (Biztos, hogy amerikai párbaj.) A rendőrség Szakáll József dr. alkapitány vezetésével nagy apparátussal indittota meg a nyomozást a rejtélyes ügyben. Annyit azonban már sikerült megállapítani a rend­őrségnek, hogy Solti amerikai párbaj áldo­zata lett. Soltinak egy budapesti fiatalemberrel volt amerikai párbaja. A fiatalembertől már két­szer érkezett gépírásos levél Soltihoz, mely­ben figyelmeztetik, hogy közeledik december tizenötödike. Nemrégen sürgönyt is kapott Solti: Közeledik december 15. Végezz magaddal. Budapest. Barátod. Ezek a levelek lennének biztos nyomra­vezetői a rendőrségnek. Ezeket a leveleket azonban nem találták meg. Solti csupán bi­zalmas jóbarátainak mutogatta meg őket. Solti László szabadkai fiu. Ott érettségizett, szülei is ott laknak. Az atyja, Solti Károly dr. törvényszéki bíró, akit csak a napokban neveztek ki táblabírónak. Szegedre novem­ber elsején jött Solti. A Kézműves Bankban kapott állást, hol szépen haladt előre. Ked­ves, megnyerő külsejű fiu volt, akit feljebb­valói szerettek. Egy héttel ezelőtt Solti László beteget je­lentett a bankban. Ez alatt az idő alatt a fiu folyton mulatott, pezsgőzött még cimborák társaságában. Gyakran lehetett őt látni a színházban is, de legszívesebben tartózkodott az éjszakai mulatóhelyeken. Solti a Révai-utca 20. szám alatt lakott egy baknhivatalnok barátjával. A hónapos szobában egy ízben már — mintegy két hét­tel ezelőtt — öngyilkos akart lenni. Borotvá­val akarta fölvágni a nyakát, de végzetes tettében barátja megakadályozta és megígér­tette vele, liogy nem tesz bolondot. (A búcsúvacsora.) Solti ezután állandóan mulatott. Múlatás közben többször emlegette, hogy öngyilkos lesz. Egy szegedi vaskereskedőnél revolvert is vásárolt és többször mondotta a múlatás közben: — Ennek a durranása lesz az én búcsúzta­tó nótám. Barátai lebeszélték sötét szándékáról. Szer­dán újra együtt volt barátaival és reggelig mulattak. Folyt a pezsgő, mert Soltinál min­dig sok pénz volt. Már jól benne voltak az éjszakában, mikor Solti felkiáltott: — Elérkezett az idő: Fiuk öngyilkos leszek. Barátai a lelkére beszéltek. Solti ekkor megígérte, liogy hazamegy a szüleihez Sza­badkára. Ki is ment a pályaudvarra, de nem ment liaza, lianem visszatért a barátaihoz. Éjszaka két órakor lementek egy éjjeli mu­latóba, ahol folytatták a dorbézolást. Az éj­jeli mulatóban volt Soltinak egy szeretője: Ilonka. Solti ezzel a leánynyal mulatott reg­gel bárom óráig. Múlatás közben Solti itt is előrántotta re­volverét. — Leányok most ide nézzetek! Meghalok. A revolvert a leányok csavarták ki Solti kezéből. Ilonka csókolta, könyörgött a fenye­getőző fiúnak, hogy ne csináljon bolondságot. — Miért halnál te meg? — kérdezte tőle. — Mert a becsületem ugy kivánja — volt a rövid válasz. Solti bárom órakor eltávozott az éjjeli mu­latóból, dé azt mondta, hogy visszajön. Egy csomagot ott is hagyott Ilonkánál. Solti többet nem jött vissza. Azóta nem is látta senki Szegeden. Csak a barna kalapját találták meg. Egy szomorú tragédia meg­maradt emlékét. (Az öngyilkos búcsúlevelei.) Az öngyilkosságba hajszolt fiatalember négy levelet hagyott hátra. Ezeket postán jóbarátjának küldötte el. Dátum nincs rajtuk. A feladás 26-án reggel történt. Az egyik le­vél F. F. nevű jóbarátjának szól. Tartalma a következő: Kedves jó barátom! Ne keressetek, meghaltam. Juttasd a leveleket rendeltetési helyükre. Halálom okát tudjátok. Azért nem vártam meg a végleges terminust, mert féltem, hogy lebeszéltek és pepi tudom elhatározáso­mat végrehajtani. Isten veled, ölel barátod Laci. Egy levelet az édes atyjának, egyet Tet­bisz Györgynek, a Kézműves Bank igazgató­jának, egyet pedig Varga Antalnak irt a sze­rencsétlen fiatalember. Az édesatyjánák szóló levelet csak pénte­ken délután bontotta fel a rendőrség, mert még csak ekkor érkezett meg a szerencsét­len fiatalember atyja. A levélben ez volt irva: Kedves Szüleim! Bocsássatok meg, hogy ilyen nagy szomorúságot okoztam, de nem tehet­tem másként. Tavaly december 15-én amerikai párbajt yivtam egy pesti bará­tommal. Én húztam a fekete golyót. Meg­kell halnom. Bocsássatok meg és feled­jétek el szerencsétlen fiatokat. Utoljára csókol mindenkit Laci. A leveleket a rendőrség kézbesítette. Ér­dekes és megdöbbentő, hogy egyetlen levél­ben sincs megemlitve az ellenfélnek a neve. A rendőrség azonban már helyes nyomon jár, mert Solti édesatyja megnevezte a fiát budapesti barátait. Mert föltétlenül ezek kö­zött kell lenni annak, akivel Solti amerikai párbajt vivott. (Mit mondott az apa?) Solti Lajos édesapja a szegedi rendőrség: táviratának vétele után azonnal Szegedre jött. A szerencsétlen ösz apát pénteken dél­után ki is hallgatta Borbola Jenő dr jegyző. A megtört apa elmondotta, hogy fia már akart egyizben elkövetni öngyilkosságot. Még diák korában, mert odahaza megdor­gálták felvágta az ereit. — Lehetetlennek tartom, hogy a fiam: megszökött volna. Ismerem a természetét és biztosan állithatom, hogy öngyilkos lett, — mondotta a megtört ember. — Azt nem tudom, hogy kivel volt a fiam­nak amerikai párbaja, az azonban már bizo­nyos, hogy párbaja volt és, ha ő húzta a fe­kete golyót, kkor ő be is váltja szavát. A pénz amit Szegeden eldorbézolt az övé volt. Szabadon rendelkezhetett vele. Volt neki négy darab Első Hazai részvénye azt vette magához. Soltinak az édesatyja még pénzteken dél­után visszautazott Szabadkára. A rendőrség­nek szabad kezet adott a nyomozásban. A rendőrség most már biztos szálakkal a kezé­ben folytatja a nyomozást. A Tiszát átkutatják, mert a nyomozás so­rán kiderült, hogy Solti mielőtt útnak indult ólmokat tett a zsebébe, hogy lesiilyedjen a vizbe. A rendőrség folytatja a nyomozást. (Nyomon a budapesti rendőrség.) Budapestről jelenti tudósítónk: A főkapi­tányságon a déli órákban adták ki a szegedi táviratot a detektivtestületnek nyomozás vé­gett. A detektívek névtelen telefonjelentés folytán meghatározott utasitást kaptak, ame­lyet azonban a rendőrség titokban tart. Ez az utasítás abból áll, hogy ma reggel egy ismeretlen ember telefonozott a rendőrségre, s közölte a hatósággal annak a fiatalember­nek a nevét, akivel Solti László tavaly de­cemberben amerikai párbajt vivott és akivel a párbajig igen jó viszonyban volt. Állító­lag a párbaj után ez a fiatalember az engesz­telhetetlen gyűlölet hangján nyilatkozott Solti Lászlóról, ahányszor csak neve szóba került. Annyi bizonyos, hogy Solti László, a J/a­gyarországi Pénzintézetek Középponti Hitel­bankjának volt a tisztviselője, aki kollégái­nak szeretetével dicsekedhetett. Különösen jó barátságot kötött Hollós Imre Frigyes és

Next

/
Oldalképek
Tartalom