Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-31 / 250. szám

T DELMAGYARORSZAG 1911 október 31 illetőleg lokalizálását földhányással iparko­dott elérni. Egyidejűleg táviratozott Gyula­fehérvárra, ahonnan a tizenkettedik utász­zászlóaljtól kért segítséget. Az utász-zászló­alj egy százada azonnal útnak indult külön­vonaton. Vasárnap délben Kolozsvárról Esz­terházy Kálmán gróf főispán, Dózsa Endre alispán, több bányamérnök és nagyszámú csendőrség kíséretében Kissármásra érkez­tek, hogy addig is, mig a katonaság megér­kezik, a teljesen felfordult községben a ren­det fentartsák. Az óriási terület pedig ég. Hatalmas lán­gok csapnak az ég felé teljesen megvilágítva éjjel is a nagykiterjedésű mezőséget, óriási forróságot terjesztve mértföldekre. A főszolgabíró jelentésére Kolozsvárról a földgáz felügyelősége a helyszínére ment. Az alispán utászkatonákat kért az oltásra addig és a lakosság segítségével földet hor­danak a kráterbe és azza ligyekeznek a lán­gokat elfojtani. Kolozsvárról jelentik: A feltörő földgáz még most is ég. A főszolgabíró jelentésére Kolozsvárról a földgáz felügyelősége kiszállt a helyszínén. Az alispán utászkatonákat kért oltásra, addig is közös erővel munkálkodnak az eloltáson és a kitörő gázt földdel igyek­szem r elfojtani. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Okt. 31, kedd: Nagy diákok, szinmü. Bemutató. (Pá­ratlan s/s) Nov. 1, szerda: d. u.: Utánam, szinmü este: Nagy diákok, szinmü. (Páros '/3) „ 2, csütörtök: Keresd a szived, szinmü. (Párat­lan '/,) „ 3, péntek: Pillangó kisasszony, opera. (Páros ®/s) „ 4, szombat: Eszemadta, operett. (Páratlan '/») „ 5, vasárnap: d. u,: Rip van Winkle, operett. este: Ártatlan Zsuzsi, operett.Bér­letszünet. „ 6, hétfő: Nagy diákok, szinmü. (Páros '/,) „ 7, kedd: Az ezred apja, énekes bohózat. (Pá­ratlan */a) „ 8, szerda: délután: Keresd a szived, szinmü, ifjúsági előadás este: Babuska, operett. (Páros '/,) „ 9, csütörtök: Hit és haza, népdráma. Bemutató. (Páratlan >/») „ 10, péntek: Hit és haza, népdráma. (Páros 3/s) „ 11, szombat : Hit és haza, népdráma. (Páratl. */,) „ 12, vasárnap: délután: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros »/.) Az első magyar filmgyár. (Saját tudósítónktól.) A magyar élhetetlen­ségre vall, liogy amig más kulturországok­ban seregszám elszaporodtak és mind busás haszon mellett dolgoznak a mozgófénykép, filmgyárak, addig Magyarországon, ahol ma már még Piripócson is van mozi — s a hol a mozi már rendes életszükségletté vált, egész a mai napig nem volt filmgyár. Faludi Miklós, a budapesti Vigszinház dra­maturgja, Tanay Frigyes és Makay Margit a Vigszinház művészei voltak elég élelmesek, hogy végre megcsinálták az első magyar filmgyárat. Az is Magyarországra vall, hogy sajnál­kozó kézlegyintések fogadták az első ötletet, mikor elhatároztatott, hogy lesz magyar film­gyár is. A sajnálkozó próféták a saját hazá­jukban sajnálkoztak és azért tévedtek, mert a külföldre is kellett volna gondolniok. A külföldet tudniillik roppant érdeklik a még úgyszólván felfedezetlen Magyarország ter­mészeti szépségei és érdekes etnográfiai ada­tai, de nem akadt, aki ezeket tetszetős for­mában a külföld rendelkezésére bocsátotta volna. Most aztán csak azért is megcsinálta az első magyar filmet a Faludiék filmgyára, amely jóval többet fog használni a magyar hirnév megszerzésének, mint tiz darab tüzesen elmondott interpelláció. A Hunnia első filmje nagyon kedvesen és nagyon ravaszul Budapest szépségeit fogja beadni a külföldi mozilátógatónak. A kép tudniillik arról szól, hogy egy fiatal angol házaspár Magyarországra, sőt Budapestre jön nászutazni, itt aztán végigélvezi a fő­város minden érdekes szépségét. Tanay Fri­gyes és Makay játszszák az angol nászuta­sokat a filmen. A gép, amely felvette őket, hűségesen felmászott velük a Gellérthegyre, propellerezett a Dunán, megállt a Lánchid közepén, végigkocsizott az Andrássy-uton, ki­ment a ligetbe, egy szóval minden szép pesti helyre és mindenütt lefotografálta a mogzó­filmre, hogy az angol házaspár, már mint Tanay és Makay Margit, mennyire gyönyör­ködnek a liungarian city szépségeiben. Te­mérdek kedves epizódot lehetne elmondani az első magyar film megszületéséről. A legked­vesebb mindenesetre az volt, hogy Tanay, mikor a felvevő gép lencséje előtt széles gesz­tusokkal magyarázta Makay Margitnak a kilátás gyönyörűségeit, hirtelen megbotlott és hanyattesett, mire a partnere jóizüen el­kacagta magát. A gépet megállították, talp­rasegitették Tanayt és most elkezdtek vitat­kozni, vájjon maradjon-e igy a kép? Mert hiszen nem lehetetlen, hogy az angol férj megbotlik a Gellérthegyen s az újdonsült angol menyecske jóizüen kineveti póruljárt urát. Lehmann ur elesett, ez rendes mozido­log. Végre azonban ugy állapodott meg a gyárvezetőség, hogy Tanay bukását megsem­misítette és a gellérthegyi kilátásról csinál­tatott egy másik filmet. Ez a film magyar mozikban nem fog sze­repelni. Export-cikk azért, hogy a külföldi mozik közönségének ilyen ravaszul lehessen beadni a magyar főváros szépségeit. Elég­gé nem lehet örülni az első sikernek és elég­gé nem lehet hangsúlyozni, hogy mennyit használ az első magyar film a budapesti ide­genforgalomnak. * Szinháznyitás Szabadkán. A szabadkai szinházat szombaton nyitották meg Az el­némult harangok drámával. László Gyulá­nak, aki a pópát játszotta, és aki a szinház főrendezője, óriási sikere volt. Nagyon di­csérik Kendi Boriska anyaszinésznőt is. Va­sárnap az operettszemélyzet mutatkozott be. Azonnal bársonysimává és fehérré teszi a kezet a ara 70 fillér. Kapható egyedül KW gyógysiertsrlion Klauzsl-íár és Kárósz-ufco sarhőn. £ ^ « Mozgókép Szinház Feketesas - utca, uj Wagner-palota. 55 MŰSOR: Ma kedden "FöifSáP^S IC3P eredeti hely­1. S szini felvétel. 2. Tontolino és a hét aggszüz, humoros 3. H mormon áldozata szenzációs detektivtörténet 3 felvonásban. Előadások kezdete hétköznap este 7 ős 9 órakor, vasárnap délután 2-től este 11.-ig. llelyárak s Páholy-ülés 1 kor. I. hely 70 fill. II. hely 50 fill. Hl. hely 30 flll. Katonák, diá­kok és gyermekek: oáholyülés 50 fill. 1. hely 30 fill. II. helv 20" flll. IIL hely 16 fillér. 810 5' _ Két kis gyermek és egy szárcsa. (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután rémes katasztrófa történt Szegeden. A ka­tasztrófa részleteiről már beszámoltunk és tárgyilagosan megállapítottuk, hogy itt két ártatlan gyermek életéről van szó, akiknek a szomorú haláláért nemcsak a hirtelen kere­kedett vihar, hanem más valaki is felelős. Nem akarjuk vádolni az amugyis önvádtól megtört lelkű professzort, de a tények olyan jellegűek, hogy a kényes kérdést nemcsak a törvényszék szakvéleménye előtt, hanem a nagyközönség előtt is meg kell vitatni. Lippay György dr tanár, tehát pedagógus, igy egész életét gyermekek között tölti, is­meri, vagy legalább is ismernie kellene a gyermekek lélektanát és munkabíró képessé­gét. Csodálatos, sőt megmagyarázhatatlan, hogy Lippay doktor ennek dacára két kis gyermekre, egyik — tizenegy, másik kilenc éves, — bízta az életét, akkor mikor ő tisz­tában volt a helyzettel, mivel sem evezni, sem úszni nem tud. A vihar sem kerekedett olyan tüneményes gyorsan, hogy azt már csak a katasztrófa pillanatában lehetett volna észre venni. Eső cseppek hullottak az égből és a tó tükrét hullámok lepték el. Ilyen idő­ben indult útnak a felnőtt pedagógus két kis gyermekkel a sással benőtt tavon és ennek a két vézna teremtésnek az izmaira bizta a csónak hajtását és egyúttal mindhármuk életét. Elvakult vadászszenvedélyről sem lehet szó, mert Lippay György inkább pedagógus, mint vadász volt. A vadászás sportját csak ritkán iizte és több, mint valószínű, hogy nem csinált tragikus kérdést abból, hogy zsákmánnyal menjen haza, avagy nem? És mégis, miért kellett neki azért az egyetlen szárcsáért három ember életét kockára tenni? Az igaz, hogy a saját élete fölött mindenki szabadon rendelkezhetik, űzhet veszedelmes sportokat, de két kis ártatlan gyermek éle­tével véleményünk szerint senki sem rendel­kezhet. Faktum már az, hogy a két ártatlan gyer­mekszív megszűnt dobogni. Miért? Ki itt a felelős? — Erre a kérdésre sem a mi, sem a nagyközönség felelete nem kompetens. A biróság lelkiismerete és a törvény szava sze­rint fog majd felelni rá. A szegedi rendőrség terhelt jegyzőköny­vet vett fel a tanár vallomásáról. Ez pedig azt jelenti, hogy a rendőrség, mint bünügyet kezelte a szomorú esetet. Ezzel szemben azonban a tó fenekéről kihalászott holttestet nem boncoltatta fel a törvényszék! Ez meg azt jelenti, hogy a kis gyermek halálát tisz­tán a hirtelen kerekedett viharnak tudják be. Kinek van most igaza? Talán mindkettő­nek, talán senkinek. Nagyon súlyos kérdés, emberi elmével nagyon nehéz lesz rá megfe­lelni, — azért vigyázni kell, hogy senkit, semmi részről gáncs ne érhessen . . . Nagvon súlyos tény azonban az, hogy a tűzoltók a kis gyermekek holttestét ugy ke­resték a tóban, hogy belelábaltak a tó se­kély vizébe. Gyermekeket elnyel, de felnőtt ember már talpra állhat a sekély vizben. Jó­zan ésszel fel sem fogható, hogy egy férfi, aki pedagógus és vadász, annyira elveszti a lélekjelenlétét, hogy nem bir a veszedelmen segíteni. Saját veszedelmén és a gyermekek veszedelmén. De mondjuk, hogy a vihar és a helyzet olyan volt, hogy a pedagógust is el­hagyta a lélekjelenléte s a hidegvére, — ez még mindig nem födi a súlyos vádakat, mert előtérbe nyomul az első kérdés: Hogy bíz­hatta magát egy tanárember két kis gyer­mek erőtlen karjaira? A szerencsétlen, két gyermekét vesztett anya, Barát Józsefné fájdalmában eszét vesztve, félőrülten futkosott egész szomba­ton éjjel és vasárnap délelőtt a tóparton és elvesztett két gyermekének nevét kiabálta bele a sötét éjszakába. A tűzoltók vasárnap délután két óra körül \ í

Next