Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-05 / 254. szám
1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 7 jelentse fel, ne tegye tönkre a karrierjét Hoffmann meg is igérte Horváthnak, hogy r.em jelenti fel, ha az összeget hiánytalanul visszatéríti. Horváth erre hajlandó is volt, mert átadott Hoffmannak egy postatakarékkönyvet, melyben hatszáz korona és egy másik takarékkönyvet, melyben ezerhatszáz korona volt elhelyezve, továbbá megmutatta a Merkur-bank értesítőjét, mely szerint állami sorsjegyekkel játszik. Hoffmann átvette az értékpapírokat és nem is tett feljelentést a váltóhamisitó rokona ellen. Később neki is pénzre volt szüksége és a postatakarékpénztárból ki akarta venni a hatszáz koronát. A postán Hoffmannt keserves meglepetés érte, tudtára adták, hogy a postatakarékkönyv hamis és mindössze csak egy korona van betéve. Hoffmann most már biztos volt a dologban, hogy a másik takarékkönyv is hamisított, elment a bankba és tényleg kiderült, hogy ott is esak egy korona betét Szerepelt. Most már komolyan utánna járt a dolognak és meg' tudta, hogy a Merkúr bank értesítése nem egyéb, mint értéktelen reklámértesités. Jelentést tett a dologról a szegedi rendőrségen, a hol azonnal megindították a nyomozást. Horváthot letartóztatták és még a délután folyamán ki is hallgatták. Horváth nem tagadja sem a váltóhamisítást, sem az okirathamisitást. Sirva ismert be mindent. Mentségéül a nagy szegénységét emlegette. Csalás és okirathamisitás miatt indult meg ellene az eljárás. Kalap nélkül. Még a csekélyebb megfigyelőképeséggel megáldott párisinak is szemet kellett, hogy szúrjon — igy cseveg Percy-Boran a Figaróban — az aranyifjúság legújabb divatja. Az uj divat még a nyáron kezdődött, amikor a nyaraló fiatalság kalap nélkül sétálgatott mindenfelé. Mint minden divatnak, ugy a „hajadonfő"nek is megvan a maga története. Hiszen már XIV. Lajos, a napkirály századában fedetlen fővel járt a nemesség, nem akarván kibodoritott, kikajporozott parókáját fejfedővel elrtititani, tönkretenni. A fronde harcos urai csipkediszesen vonultak háborúba és a háromszögletű kalapot csak abban a pillanatban nyomták a fejükre, amelyben az ütközet megkezdődött. Azonban nem kell ennyire a régi időkbe szállani, hiszen a közelmúltban is, amikor még nem terjedtek el ennyire a szalmakalapok, mint most, a derék és jóltáplált polgártársak inkább a kezükben tartották kalapjaikat, semhogy a fejükre nyomták volna a nehéz posztódarabot. Ez mindenesetre kényelmes volt, ám a mi fiatal uraink a hajadonfejjárást nem kényelmi szempontokból kapták fel. Gyalog, lóháton, autóban, esőben, napsütésben, szélviharban csupán haj díszükkel védekeznek az elemi viszontagságok ellen. Hogy ez sikeres legyen, a következő hajviseletbe szorították hajzatukat: a hajat hosszura növesztik, erősen lesimítják, megfelelő gondossággal. Igy aztán egyik fej annyira hasonlít egymáshoz, mint frizura a frizurához. Ennek a hajviseletnek lelkes barátain kivül ellenségei is vannak. Élemedett korú öreg urak, akik részt vesznek az ifjúság minden extravagánciáiban, kénytelenek voltak kopaszságukat lemezteleníteni. Högy aztán Absolon dushaju seregéből ki ne villanjon tar koponyájuk, kénytelenek voltak a figarók művészetét igénybe venni, akik egész tűrhető üzleteket csináltak az álhajak szállításával. Egyik boldogan jegyezte meg: Milyen szerencse, hogy hajadonfej divatját megértem, legalább megint kinőtt a hajam. A kalapnélküliség barátai az uj divat higiénikus szempontokból vezették he, mert a hozzáértők véleménye szerint az ember megedzi a fejét a szabad levegőn és a kalap minden kopasz fejek atyja. Aki kalap nélkül járkál, az sokkal tovább fogja magáénak mondhatni a haját, mint a kalap- és sapkaviselők. Ami a kánikulában kezdődött, az folytatódik most őszszel. A fiatal urak hajadonfővel mentek vadat, kergetni, sőt még leghűségesebb kísérőjüktől, a cilindertől is megváltak és felvonásközben kalap nélkül, frakkban verődnek csoportokba. Hajviseletük ugyanaz, ami a nyáron volt: simára kefélt fürtök, középen vagy oldalt elválasztva. Hogy honnan kapaszkodott ez a kis revolució a férfivilág feje búbjára, az még eldöntetlen, mert számos ország és sok nép magának vindikálja az uj divat megmérhetetlen dicsőségét. Elsőnek mindenekelőtt az amerikaiakat kell gondolnunk, akik lenyírták a bajuszt és a hajadonfődivatnak lelkes hivei. Ám az angoloknál is rég szokásban van, akik minden sportnál fedetlen fejjel jelennek meg. Tekintetbe véve, hogy sok gentleman egyebet sem csinál, mint sportot üz, az angolok is egyre jobban elhanyagolják a kalapviselést s a foyerben, sőt másutt is hónuk alá kapott klaquekal jelennek meg, anélkül, hogy egyetlenegyszer is a fejükre tennék. Portugál szokás, állítják a globetrotterek, a népszakértők pedig orosz parasztviseletnek mondják. Annyi igaz, hogy mindenkor voltak kalapgyülölő emberek, azonban a hajadonfő divatja, mint divat mégis csak Párisban született. NflPI_HIREK A vértói dráma ujabb fejleménye. — Vadászemberek nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Á mult szombaton történt vértói dráma két áldozatát már kihalászták a bnllámsirból, a szerencsétlen szülők már elzokogták a könnyeket. Az igazságszolgáltatás most azt kntatja, van-e bűnös, akinek felelnie kell a két fiatal élet elmúlásáért? A vizsgálatnak eddig még nincs pozitív eredménye, még mindig rejtélyes a gyerinekkalál. Lippay György dr. tanár védekezik. Azt mondja, vihar kerekfedett, a .fölkorbácsolt hullámok egyenként ragadták örvénybe a tehetetlen gyermekeket. Igy védekezik a tanár ur. De volt-e vihar, és ha nem volt, hogy jutott hullámsírba az a két gyermek? Ez most a vizsgálat föladata. Mert nem is olyan J bolt bizonyos, hogy volt vihar. A halálos szerencsétlenség után alig néhány perccel vadászok jártak a Vértó partján, akik azt mondják, liogy nem volt vihar. Az esti szellő még nem vihar. Nagy erejű szél korbácsolhatja föl annyira a hullámokat, hogy egy javakorbeli férfiú oldala mellől két gyermeket ragadjanak az ingovány fenekére. Nem volt vihar, — azt mondják a vadászok, akik a Vértó partján voltak; mi elhiszsziik nekik, akik nem voltunk ott a Vértó partján . De mi a véleménye erről a kijelentésről a rendőrségnek, vizsgálóbírónak, ügyészségnek? Hogy történhetett a halálos szerencsétlenség, ha nem volt vihar? Erre is megfelelnek a vadászok. Súlyos jelentősége annak, amit mondanak. Lippay dr. beküldhette az ingoványba a gyermekeket a szárcsa keresésére. Ezt mondják a vadászok. Szórói-szóra közöljük, ugy, amint mondták: — A vértói haiáios szerencsétlenség megdöbbentett bennünket. A szerencsétlenség után néhány perccel a Vértó környékén jártunk, de vihart nem észleltünk. Gyönge erejű esti szél volt. Meglepő tehát, hogy dr Lippay tanár a viharra támaszkodik. — Véleményünk szerint a szerencsétlenség a következőképen történhetett: Lippay tanár a part környékén vadászgatott. Más zsákmány hijján szárcsára célzott, amely elég gyakran kerül a vadász puskája elé. Egyet eltalált, amely a tóba esett. Annak a keresésére kérte a csónakot. De miért kellett a két gyermek? Egy vadászembernek föltétlenül van annyi jártassága az evezésben, hogy egy sekélyvizű tóban csónakázhasson. Annak a két fejletlen gyermeknek nem is lehetett annyi fizikai ereje, hogy hosszabb ideig evezhessenek egy szárcsa után. Ugy gondoljuk, hogy más föladat várt a gyermekekre. Kilépni a csónakból és az eltűnt szárcsát keresni az ingoványban. Ez pedig — amint sajnosan tapasztaltuk — a lehető legveszedelmesebb vállalkozás. Könnyen elkaphatja a viz, de meg a lába is bennragadhat. Igy történhetett a vértói dráma is. A gyermekek, egy vagy különböző irányban keresték-kutatták a szárcsát. Közben nedig, az emiitett módon, elmerültek. — Még egy körülmény lehetséges, ami azonban ebben az esetben nagyon is valószínűtlen. Az tudniillik, hogy rossz volt a csónak és elöntötte a viz. Ez az eshetőség is azonban — habár csekélyebb — vihart föltételez. Viharról pedig mi nem tudunk. Ezt mondták a vadászok. Ez a nyilatkozat valószínűleg uj irányba tereli a vizsgálatot. Két gyermek önhibáján kivül történt halála a lelkiismeretünkre apellál. Nem egy embert akarunk elitélni. A lelkiismeretünket és az igazságérzetünket akarjuk megnyugtatni. — Tápén nem szabad népgyfilésezni. A Délmagyarország nemrégen cikksorozatban emlékezett meg Tápé község kulturbotrányáról. Nem fizették a tanítókat, a községi és egyházi iskolák között pedig még most is tart a harc. A szociáldemokraták Tápén vasárnap népgyűlést akartak tartani, amelyen Zigány Zoltán beszélt volna a tápéi kulturbotrányról. Gyárfás Géza főszolgabíró.azonban a vallási békére való hivatkozással betiltotta a népgyűlést. Hol ütközik össze a népgyűlés a vallásbékével? — A hadügy iiiiszter és az aradi vér tanuk. Hónapokon keresztül ásatásokat vé geztetett az aradi 13-as bizottság a vár körül, hogy megkeresse a vértanuk csontjait. Az ásatások eredménytelenek maradtak, mire Varjassy Árpád tanfelügyelő a bizottság nevében azzal a kéréssel fordult a hadügyminiszterhez, engedje meg, hogy az ásatásokat a vár területén belül is folytassák, mert valószinü, hogy az osztrákok a kivégzés után ott ásták el a holttesteket. A hadügyminisztériumból most érkezett le a válasz Aradra. Nagyon titkolják a válasz tar@© ©a i Koltozl figyelmébe 8 Közvetlen behozatalu eredeti Perzsa és Smyrsia Hitelképeseknek kedvező fizetési feltételek mellett. 2236 « a fW ® ® & ® ® 2®> ->s ® Haas Fulop és Fiai szőnyeg, bútorszövet és ágynemű gyárosoknál Legnagyobb választék mindennemű terem- és futószőnyegek, tüll, csipke ós szövetfüggönyök' terítők, paplanok, vas- és rézbutorok stb., stb. t€árá$z»yica 10. iz
