Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-23 / 269. szám
1911 november 26 DELMAGY ARORSZÁG 3 nemzet és király között létrejött pragmatika szankcióval megállapított trónöröklésnek rendjén változtatna, a főherceget vagy törvényes gyermekeit az örökös főrendiházi tagságtól megfosztaná, avagy a főherceget az udvarnagyi bíróság illetékessége' alól kivonná? Ha igen, 5. megegyeztetlietőnek tartja-e a kormány alkotmányunkkal, hogy ezen lemondásnak a 4. pont szerinti következményei vagy azoknak bármelyike joghatályosan a nemzet törvényhozásának becikkelyezése nélkül állhassanak be? 6. Van-e tudomása a miniszterelnök urnák arról, hogy a nevezett főherceg örökös főrendiházi tagságának törlése iránt intézkedések szándékoltatnak téteni s ha igen, hajlandó-e a képviselőházat ezeknek módozatairól tájékoztatni? Egy órakor az interpellációk következtek. Polónyi Géza az uralkodócsalád Hausgesetz-jéről beszél, mely a régi germán jognak egy korcshajtása. Magyar országgyűlés soha sem fogadta el törvényes hatályúnak ezt a házitörvényt. Ez a törvény megbélyegzi a nem egyenrangú anyát s megboszulja annak származását a gyermekeiben is. Ez természetellenes, igazságtalan; ellenkezik az etika és a keresztény morál törvényeivel Ez a természetellenes statutum most ujabb áldozatot követel. Közbeszólások balról: Van elég. Polónyi Géza: Lojalitásból is, az emberiségi törvények parancsa szerint is tiltakozni kell az ellen, hogy az uralkodóház tagjai akarat nélküli, elhatározásukban a végletekig korlátozott páriák legyenek. Részletesen ismerteti azután Károly Ferdinánd királyi herceg esetét, valamint a Habsburg-családban régebben kötött nem egyenlőrangu házasságokat. Kérdi, hogy hajlandó-e a miniszterelnök a Házat a királyi herceg főrendi tagsága tervbe vett törlésének módjairól tájékoztatni? (Helyeslés balról.) Az interpellációt kiadták a miniszterelnöknek. Beszakadtak a szegedi kórház termei ! — Hová telepítsék a betegeket ? — (Saját tudósítónktól.) A szegedi közkórházról már évekkel ezelőtt megállapították, hogy használhatatlan. Az épület évszázados multu, ósdi és kopott. A vakolat töredezett, a termek nedvesek. A kórházban a betegekikel együtt az orvosok is szenvednek. Sehol semmi kényelem, csak rossz levegő és hiányos fölszerelés. Az örvösök, a betegek már évek óta panaszkodnak és a városházán már év^k óta tervezgetnek és — remélnek. Egyetemre várnak, az egyetemmel kapcsolatban pedig valahol a Gedó-liget mellett majd fölépitik az ötszáz ágyas egyetemi kórházat. Az egyetemmel már tisztában vagyunk — de mi lesz az uj kórházzal? A régi kórház már türelmetlen. A falakon megrepedezett és hull a vakolat, a viz beleszivódott a kórtermek falába. A betegek nyöszörögnek, az orvosok boszaukodnak, tüdőre rakodik a rossz levegő. A napokban aztán olyan dolog történt, ami a legkomolyabb aggodalomra ad okot. A kórház Rókus-tér felé eső részén van a sebészeti és a belgyógyászati osztály. A sebészeti osztály 'földszmtjné van a kórház fürdője, amelynek a napokban beszakadt a menyezete. Kopogva-csörögve hullottak a kövek, nagy robajjal szakadt a menyezet a fürdőszobába. A fürdőben szerencsére senki sem tartózkodott, különben embert gyilkol a beomló menyezet. A fürdő fölött levő sebészeti kórteremben kilenc beteg van elhelyezte. Ezt a termet fa gerendákkal alátámasztották. Fagerendákon nyugszik tehát kilenc emberélet. A sebészeti kórterem fojtó levegőjű, a fala átizzadt a nedvességtől. A lázban gyötrődő betegékre órák hosszáig kinyitják az ablakokat, csak igy tűnhető a teremben való megmaradás. Majd pedig erősen befütenek és gyilkos hőség hömpölyög a betegszobában. A betegek fetrengenek, nem találják helyüket az ágyban. A belgyógyászati osztály földszintje túlságos jóakarattal talán használható. A földszinti teremben kilenc beteget gyógykezelnek. Az emeleti helyiségben tizenkilenc beteg van. Valóságos pokol ez az osztály is. A vakolat töredezett, nedves a fal, egészségtelen a levegő. Mindennek a gyűjtőneve pedig: kórház. Abban a halálfészekben egy pillanatig sem szabadna betegéket ápolni! Ebben a városban mindig utolsónak cammog a közegészségügy. A kórházban hull a vakolat, bedől a menyezet, csurognak a falak, jajgatnak a betegek jajgatnak, az orvosak — a hatóság pedig a másik oldalára fordul. A kórház állapota már évek óta tarthatatlan, de várnak, amig az orvosok és a betegek feje fölött öszszeomlik az épület. Szerdán délelőtt bizottság járt a kórházban, amely tudomásul vette, hogy a sebészeti és belgyógyászati osztály közveszélyes. Ki kell telepíteni őket?! Talán a városházára? Uj szárnyat akarnak építeni. Attól tartunk, hogy addig összeomlik a kórház egynémely része. A kórházi orvosok már végképen elkeseredtek. A legutóbbi bizottságjáráskor mondta Boros József dr kórházi igazgatófőorvos: — Ha nem intézkednek az urak, fölterjesz- • tést intézek a minisztériumhoz! Az urak bólongattak, összenéztek, a kórtermekből pedig kiütődött a betegek hörgés e. Bankett az nj elnökség tiszteletére. Budapestről jelentik: A nemzeti munkapárt szerdán délután négy órakor az uj elnökség tiszteletére lakomát rendezett. A lakomán megjelent Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és a miniszterek. Az uj elnököt Kende Péter köszöntötte föl. Harcias suffragettek. Londonból jelentik: Kedden este nagy tüntetést rendeztek a suffragettek a parlament és a kormány ellen, mert az uj választójogi biliben nincs szó a nők választói jogáról. A rendőrség megszállotta a képviselőház palotáját, hogy távoltartsa a tüntetőket. A suffragettek erőnek erejével be akartak hatolni a parlamentbe, de pórul jártak. A lovasrendörség kíméletlenül közéjük vágtatott. Száznál több suffragettet hurcoltak el a tüntetés színhelyéről. A harcias hölgyék azután kövekkel beverték az alsóház, egyes minisztériumok és az állampénztár épületeinek ablakait. A néppárt gyűlése. Budapestről jelentik: A néppárt Zichy Aladár gróf elnöklésével szerdán délután gyűlést tartott. A gyűlésen megjelent Rakovszky István is, aki megcáfolta azokat a hireket, melyek azt terjesztették róla, hogy ő a pártból kilépett. A párt vezetőségében eddig fontos funkciót teljesített, de most miután a politikától egy időre teljesen visszavonul, csak egyszerű, de munkás tagja kiván lenni a pártnak. Rakovszky beszédét éljenzéssel fogadta a párt. Majd kijelölték a költségvetés szónokait. Solti László Szegedre érkezett. — Meglátogatta a barátait. — (Saját tudósítónktól.) Megvan Solti László. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy az öngyilkosnak hitt bankíiu újra Szeged vendége legyen. Pedig ez igy van. Meg van fejtve a rejtély. Solti László nem lett öngyilkos, hanem csak elutazott kipihenni a lumpolás okozta fáradalmakat Abbáziába. Abbáziából levelet irt az édesapjának, aki lement érte és hazavitte Szabadkára. Solti megunta a magányt és szerdán délután bejött Szegedre. Első dolga volt meglátogatni a barátait és azután nagyon természetes, a barátnőit sem felejtette ki a listából. Solti László a reklámíiu, ime újra Szeged vendége. A lapok hireket, cikkeket irnak Solti László megérkezéséről, akár csak egy fejedelmi, vagy maga a dalai láma ő felsége megérkezéséről. És tényleg most kezd szenzációs lenni az ügy. Az átláthatatlan homály kezd kivilágosodni és Solti László herószi alakja letörpül holmi kis — szökevény féle operett hősé. A szenzációnak azonban az nemhogy ártana, hanem használ, j Solti László Szegedre való érkezéséről és egyéb kalandjairól a következő részletes tudósításunk számol be: Amikor Solti László Szegedről eltűnt, nem ugrott fejjel a Tiszába és igy egy cseppet sem volt benne a vizben. Csodálatos, mégis azzal fogadták a barátai : — Na Solti, most már kint vag ya vtáből. Soltinak nagyon jót tett az abbáziai nyaralás, meghizott és az arca szint kapott. Még délután nem mert mutatkozni a szegedi korzón és barátainak is a diszkrécióját kérte. Azok természetesen mindent megígértek. Délután még senki sem tudott Solti László megérkezéséről, csak a Délmagyar ország munkatársa födözte fel a titkot. Mindenütt Solti nyomában volt. A barátai tagadták ugyan, hogy Solti László Szegeden van, de mikor a Délmagyarország munkatársa nyíltan és tényekkel lépett fel közlékenyebbek lettek és minden titokba beavatták munkatársunkat. Solti zseniális viccnek tartja az egész eltűnési heccet. — Majd bolond lettem volna fejjel a Tiszába ugrani. Hisz a Tisza vize rettenetes hideg, — adta elő enevetve jó barátainak. Az esét már barátai társaságában töltötte. Visszaidézték a régi szép napokat és örültek a pezsgős flaskák. Szerdán éjjel fél tizenkét órakor Solti megjelent egy éjjeli mulatóban: Elegánsan felöltözve, kis fekete angol bajusszal, ami eddig nem volt neki. Meghizott. Féltizenkét óra után tiz perccel már a Délmagyarország munkatársa is megjelent ugyanabban a mulatóban és interwjut csinált Solti Lászlóval. Solti szi'vesen fogadta munkatársunkat és elmesélte neki, hogy tényleg amerikai párbaja volt. De hozzátette: — Tisztelem azt az urat. Szépen halok én meg az ő kedvéért. Inkább Amerikába mentem volna. — Hol volt eddig? — Szegedről Olaszországba utaztam. Voltam Ausztriában, Szerbiáabn, Dalmáciában és végül Abbáziában. Innen irtam levelet az édesapámnak, aki elis jött értem, ö ott maradt én pedig Zágrábon keresztül Szabadkára, onnan pedig Szegedre jöttem. Holnap Hódmezővásárhelyre utazom a tanyánkra. Majd onnan irok önöknek levelet, mert tudom, hogy a nagyközönség nekem ad igazat. Most többet nem mondhatok. Érdekes, hogy Solti sürgönyzött Fehér Fe-
