Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-23 / 44. szám
1911 február 23 DELMAGYARORSZAG 5 23 utató(Páro» (Páros ál Vonhatja so ellenségünk, de még jóbarátunk se meg azt a vörös vonalat, amely a nyugatosok elijesztője, de csak azért, mert a vörös vonal elárulta, hogy hol kezdődött a kelet . . . az a bizonyos ázsiai vonás: a minden szál szőrrel megrakott birka, a gémes kut pecsenyeszinü határral, a népiesch csikós, esetleg Krisztus a keresztfán (néző és piktor a művészeten kivül) ábrázolása ugyanugy, ahogy gyalázatos rossz reprodukciókban már a mult században is megunták. És Joachim Kapáló asszonyok-ja megálló állomás az uj magyar piktúra vonalain is. Egy nyugati érdekes fej, egy végtelenül finom megérző1 győzelmes erőpróbája. Kösd tizenöt évi fáradozás, vajúdás, magárahagyás vulkánikus kitörése. Az öntudatos és öntudatlan művészetének programja ez az egy kép. Itt már nem lehet gáncs — legföljebb meg nem értés, raffinált képmutatás, más igazságokra és hamisságokra hivatkozó álnokság gáncsolhat, liogy az örökidő fogalmával mindörökké ámen eljegyzott ostobaságról ne is szóljunk. Kedvelt hivósem, hogy Joachim Kapáló aszszonyolc cimü munkájáról hosszú tanulmányt kellene irni. Minden részletét, minden erejét, igazságát, szépségét magyarázni kellene, nem a kép, de a képet néző közönségre való tekintettel. A vásznon világi tó fény, az osonó levegő, a gazdag és buja főid, a hat asszony fü'dfeló görnyedésé, a nyomorult.au kihasznált teatökre rakott rongyok színei, az a leírhatatlan szomorúság, amely a kék szin változataillan ott vibrál, felénk kísért s a vérünknek adja át a lüktetését: mindez csodálatos. És csudákkal teljes impresszió rolian meg bennünket, ezer, tizozer változatban, ahogy a kép előtt megállunk és nézünk, nézzük. De szent termékenység beszél Csáky József bronz leányfejéről is. Beszédes fej ez : önmagunkkal kell gondolatban beszélnünk, lia előtte állunk. Valami végtelenül egyszerű egység lengi át az egész müvet. Mintha egy szempillantásban, egyetlen, óriási lendülettel vájták Volna ki bronztömeg mélyéből. És — különös, —- vele, a fejjel hozták valami kibeszélhetetlen, csupán titkosan érzett hullaszagot, valami halálosan beteg szomorúságot, — nekem legalább ez az impresszióm támadt önkéntelenül e szobor szemlélése közben. És csupa erő, határozottság, esztetika ragyog az ifjú Csáky József egyetlen szobrából is, abból a különös, bronzszínű leányfejből. Már ma nagyon büszkén kell néznünk a két szegedi: Joachim ós Csáky munkáit. A jövendő Uüvészet úttalan utain taposnak ők. Nagyon érdekesek. Nagyon harcosok. Nagyot adóak, de még nagyobbat igérőek. Szalay János. * A sárga liliom. Négy-öt héttel ezelőtt ®gy cikkben erélyes hangon szorgalmaztuk a •hővezetőnél, hogy a sok operett, irodalmi értékektől messzi elkalandozó vígjáték ós bohózat után vegye észre végre a magyar dráma Irodalomnak azt a gazdag termelését, amely az idei télen a budapesti színházakban Pompázik. Ugylútszik, a művezető jogosnak és okszerűnek találta a mi véleményünket, •hert nyomban a cikkünk megjelenése után több bj magyar drámát vett meg azok közül, ^melyek a fővárosi színházakban sikert arattak. Közülük elsőnek A sárga liliom-ot mutatta be. amelyet ma is tolt ház nézett végig. Két °kbói mondjuk ezeket el. Dokumentálni akarjuk, hogy a színházat bizonyos színvonalon tartani nem°sak keli, hanem lehet is. Persze nemcsak egykét estére. Azután meg a teljes elismerés babérját akarjuk nyújtani ez után az ríüadás után Fodor Ellának, aki ma finom hÜanszaival, mélységesen differenciálódott játékával, erős átórzéseivel és tökéletes biztonságában teljesen nyugodt színjátszásával •v lcgpri.gaífíbb igényeket ói kielégítőt produkált. Rohamos fejlődésében ma oda jutott el Fodor Ella, ahol minden szinészembernól jelentős forduló vau. Innen már nagy lépésekben visz fölfelé a karrier. Meg kell még ismételten említenünk Várnay Jankát, aki egyjelenetes szerepét előadásról-előadásra nagyobb sikerrel, imponálóbb ambícióval, kedvességgel és — hogy ugy mondjuk — tehetséggel játsza. Végül Nyárai Antalt, aki nagy színpadokra emlékeztető művészi gonddal komponálta meg ezt a szerepét. * A vidéki színigazgatók helyzete. Az Országos Szinószegyesület tanácsa tegnap délután rendkívüli ülésében foglalkozott a vidéki színigazgatók helyzetével. És ezt a kommünikét adták ki: Igen sok szini kerületben válságos helysetbe jutottak a direktorok. Az általános drágasági viszonyokon kivül az igazgatási költségek is tetemesen emelkedtek. A jogdijak, a fölszerelés és kiállítás költségei néhol negyven-ötven százalékkal szaporodtak, a színészek fizetését is emelni kellett a megélhetési viszonyok súlyosbodásával párhuzamban. A következetes költsógszaporulatot képtelenség valamik épen behozniok. A városok nem engedik színházaik helyárait emelni, legtöbb helyütt még a másfél évtized előtt megállapított belépti-dijak vannak érvényben. Emellett igen sok igazgató a tisztességtelen verseny legerkölcstelenebb eszközeitől: a szimóniától sem riad vissza. Pozitív vádak hiányában azonban a tegnapi tanácsülésnek nem volt alkalma elvi döntés hozatalára. A kisebb igazgatók viszont a területeiken garázdálkodó daltársulatok elleu panaszkodnak, akik közvetlenül idépy küszöbén letarolják a városokat, farsang idején előre lefoglalják a báltermeket, ugy, hogy a területi igazgatóknak nincsen hol játszaniok. Ez utóbbi anomáliák ellen a tanács az előterjesztett konkrét adatok alapján erélyesen iog intézkedui. A tanácsülésen megjelent igazgatók részéről igen sok panasz hangzott el a Magyar Zenészegyesület ellen, amely valósággal monopolizálja az összes színházakat. * Az erdélyi szinikertilet. Békefi Lajos és Mezei Andor, a szegedi szinház tagjai, amint azt megírtuk, pályáznak az erdélyi szinikerület igazgatásáért. Ujabban Balla Kálmán és Kovesi Albert volt színigazgatók, akik kerület nélkül vannak, szintén benyújtották a szir.ikerületre pályázatukat. A horvát országgyűlés. Zágrábból jelentik: Minthogy az országgyűlés mai ülését szintén háromnegyed órás késéssel lehetett csak megnyitni, az elnök kijelentette, hogy holnap pontban tiz órakor nyitja meg az ülést ós a későn megjelenő képviselőket napidijaik elvesztésére fogja ítélni, A beérkezett iratok között van a kormány törvényjavaslata a tanítói fizetésrendesésről. A javaslatot az egész ház nagy tetszéssel fogadta. Forrongás Portugáliában. Berlinből jelentik: A Tageblatt-nak jelentik Lisszabonból: Vandomdban egy katolikus lelkész a szószékről köztársaságellenes beszédet mondott. Amikor ezért leakarták tartóztatni, a nép körülvette a lelkészt és megakarta akadályozni a letartóztatást. Végre a katonaság közbelépésével sikerült a lelkészt letartóztatni. A tömeg-erre körülvette a börtönt és követelte, hogy a lelkészt szabadon bocsássák. Egy ezred gyalogság ás lovasság végre helyreállította a rendet. Portugália északi részében Guardában nionarkista lázadás iört ki. A közmunkaügyi miniszter egy kaszárnya tetejéről beszédet akart mondani, amikor egyszerre több lövés dördült el és a miniszter megsebesülve összeesett. Erre valóságos utcai harc keletkezett, amelynek folyamán sok embert megöltek. Végre itt is katonaság állította helyre a rendet, de attól tartanak, hogy a zavargás meg fog ismétlődni. — A Uossische Zeitung-n&k jelentik Lisszabonból: Szanto Thurzóban a nép követelte volt reakciós érzelmű lelkészének visszahívását és a város liberális lelkészét megakadályozta abban, hogy misét mondjon. A katonaság helvreállitotta a rendet. Back Bernát fölolvasása. — Rembrandt és követői. — • (Saját tudósítónktól.) A szegedi képzőművészeti egyesület fölolvasó ciklusán Back Bernát szerdán este félhat órakor tartotta meg utolsó fölolvasását a németalföldi festőmüvészetről. Az Uránia-szinház helyiségének minden padsorát zsúfolásig megtöltötte a közönség, amely mindvégig általános érdeklődéssel és nagy figyelemmel hallgatta a vetített képekkel kisért fölolvasást. Ezúttal Rembrandt művészetének fénykoráról, Rembrandt hatásáról és a Rembrandt után következő jelesebb holland festőkről tartott előadást Back Bernát. Rembrandt művészetének fénykora szoros összefüggésben van azzal a körülmőnynyel, hogy anyagi gondok egyáltalán nem gyötörték. Művészete csodálatos sokoldaiuságbah bontakozott ki. Festett történeti és bibliai tárgyú képeket ós különösen sokat foglalkozott az emberi test tanulmányozásával. Rembrandt fénykorának művészetét a megállapodott nyugalom, a sokat kifejező mozdulatlan tónus jellemzi. Nevezetes család-képei ebből a korból a Szent család ós A favágó családja cimüek. De e kettőn kivül is igen Sok család-képet festett, amelyek mindegyikében a családi boldogság bensőségteljes hangulatát juttatja érvényre. Bibliai tárgyú képei közül híresek: Az irgalmas szamaritánus, Dániel látomása, Jákob megkapja József ruháját, Ábrahám megvendégeli az Ur angyalait. Mesteróveinek arcképeiben rokonait ós ismerőseit festette meg, de nem feledkezett meg önmagáról sem. Feleségét, Sasciát, annak halála előtt még kétszer festette meg. Hires ebből a korból a művész londoni önarcképe. Számos fiatalasszony és fiatal leány arcképét is vászonra vetette s ámbár a modellek nem tündökölnek a szépségükkel, de a kedvességük, amely Rembrandt ecsetjéből árad ki, elragadó. Nevezetes arcképek: Zsidó menyasszony, Bécsben, aranysisakos férfi, — Rembrandt testvére — Rembrandt anyjának két arcképe a bécsi képtárban, Lengyel nemes Pétervárott. Ez utóbbi állítólag nem más, mint Szobiessky János. Rembrandt művészete rendkivül eleven erővel ragyog a meztelen női testek ábrázolásában. A meztelen női testeket csaknem minden festményén ragyogó sárga testszinnel s az ellentét kedvéért fehér ingben, vagy vörös ruhák tónusa között festi meg. Efajta alkotásai között a legismertebb a Danaé és a Fürdő Zsuzsanna cimü festménye. Ez utóbbinak művészi tökéletességű a karnációja. Az emberi test ábrázolásának problémáival foglalkozó képei kőzött felülmúlhatatlan az Asszony a fürdőben cimü, mely életet lehelő melegséget áraszt ki. Tájképeiben a mély, elmerülő ós finom hangulat jut kifejezésre. Mindegyiken a legünnepiesebb hangulati elem uralkodik. Tájképei között a leghíresebb a Romok cimü, amely Casselben van ma. Felesége halála után Rembrandt nagyon elszegényedett. Súlyos anyagi gondok gyötörték s nagy nyomorba jutott. Ezt a helyzetét rendkivül pazarló természete okozta. Rembrandt összevásárolt mindent, amit ő szépnek tartott. Sasciát a legdrágább ékszerekkel, prémekkel halmozta el, sokat emésztett föl gyüjtőszenvedélye is. Tekintélyes összegű vagyonát igy lassanként egészen eltékozolta. Az anyagi küzdelmek idejében alkotóereje is lehanyatlott, felületessé vált. De mielőtt a halál utóiérte volna, még egyszer erőre kapott. Egy dúsgazdag mecénás pártfogása folytán ismét gondtalan szituációba jutott s alkotó ereje ismét visszakapta régi lángolását Krisztus-képeket festeti/, megfes-
