Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

319 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 14 1911 ! Kérem az ezrei! —- Bekapcsolták az ezredik telefont. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi telefon his­tóriájában jelentős fordulat történt az elmúlt héten. Bekapcsolták az ezredik számú telefon­állomást és ezzel a telefonközpont elérkezett ahhoz az állapothoz, hogy rövid időn belül is­mét nagyobbszabásu bővitési és átalakítási munkálatokat kell ott végrehajtani. A szegedi telefonhivatal rohamos fejlődése csak az utolsó harmadfél év alatt következett be. Addig nagyon lassan szaporodtak az előfi­zetők. Ennek jórészt az volt az oka, hogy 1909. előtt a régi rendszer szerint kapcsoltak még és ez hosszadalmas, rossz volt. A szegedi telefonközpont ezernyolcszáz­kilencvennégyig magánvállalat volt, Ottovay Ká­roly tulajdonát képezte és az Iskola-utcában volt elhelyezve a központi hivatal. Mindössze hatvankilenc telefonállomás volt Szegeden, ami­kor ezernyolcszázkilencvennégyben az intéz" ményt átvette az állam. A kilencvenes évek­ben alig szaporodtak az előfizgtők, ezerkilenc­száz után azonban már nagyobb volt a szapo­rodás és ezerkilencszázkilencben az előfizetők száma meghaladta a hatszázat. Abban az időben kezdték Magyarországon a központi teleprendszerü állomásokat bevezetni. Addig a régi rendszer alapján kapcsolták az előfizetőket és öt perc is eltelt, amig a köz­pont megtudta, hogy az előfizető bevégezte a beszélgetést. Ezekilencszázkilenc augusztus tizenkettedi­kén, amikor Szegeden hétszázharmincöt állo más volt, tértek át az uj rendszerre, amely minden tekintetben megfelelő — kis lámpák ki­gyulladása jelzi a hívást és ugyancsak kigyul­ladás jelzi, hogy a fél befejezte a beszélgetést. Most már legföljebb három másodperc alatt szétkapcsolja a központ azokat, akik befejezték a beszélgetést. A Dugonics-utcai Hochmannr-féle internátus kapta az első ilyen telefonállomást, de nyolc nap alatt Szeged valamennyi előfize­tőjét ilyen állomással látták el. A régi állomás abban különbözik a mostani­tól, hogy amig azelőtt csöngetni kellett, most csak le kell akasztani a hallgató-kagylót, mire kigyúl a központban a lámpa. A telefon fejlődése szoros összefüggésben van a kereskedelem és ipar fejlődésével. Erre legjobb bizonyság az, hogy az utolsó három évben kétszáznál több uj állomást kapcsol­tak be. Ezerkilencszázkilencben bővítették ki a hiva­talt, akkor ezerkétszáz állomásra rendezték azt be. Most már hamarosan be fogják kap­csolni a legmagasabb számot is és elérkezik az ideje annak, hogy a telefonközpontot ismétel­ten ki kell bőviteni. Most hét helyi kapcsoló és három interurbán kapcsoló mellett állandóan tiz hölgy dolgozik­Nagyon sok a munkájuk. Szegeden átlag kilenc' ezerkétszáz beszélgetést folytatnak minden nap — egy-egy kapcsolóra tehát majdnem ezer kapcsolás jut. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezernél több előfizető van már, egy-egy állomás aránylag, átlag tízszer beszél egy nap. Érdekes lesz itt megemlíteni, hogy a nyugati államok­ban az előfizető átlag ötször beszól, a keleten ellenben huszonötször. Az ezredik állomást a Központi tejcsarnok Gizella-téri fiókintézetében szerelték föl. Ezen­túl lehet kérni a központtól a tiz — nulla = nulla állomást is, de már a tiz — tizet is lehet kérni. Már ilyen állomás is lesz a napokban. A Vigszinpad igazgatósága kapja ezt a számot. De nemso­kára, ha a fejlődés ilyen rohamos lesz, már az ezerkétszázas állomást is lehet kérni. Ég itt meg kell emlékeznünk arról a nagy és nehéz munkáról, amelyet a központos kisasz­szonyok végeznek. Nagyon sok dolguk van ós 9 igazán lelkiismeretesen végzik a munkájukat, A hivatal főnöke Kopasz József osztályvezető, aki nagyon ügyel arra, hogy a közönségnek ne legyen kifogása a központ ellen. Hogy a szegedi telefonközpontban annyira mintaszerűek az állapotok, azért elsősorban Kopasz Józsefet illeti az elismerés és a dicséret. A szegedi felsőkerületi népkör.*) Szegeden az első népkör a Polgári kör volt a Szentháromság-utcában. A polgári kört Réh Jánosnak (mint akkor mondották nagy balpárti) embernek tanácsai ós javaslatai utján a balpárthoz tartozó polgárok alakítottak. Voltak ugyan a jobbpárti polgárok közül is a körnek tagjai, de csak kevés szám­ban. A polgári körnek minden városrészből vol­tak tagjai. Már 1869—70-ben a felsővárosi balparti pol­gárokat nem elégitette ki a polgári kör műkö­dése, sem az, hogy a Báthory Antal bormórő helyiségében olykor-olykor összejöttek a poli­tikai vagy társadalmi dolgok megbeszélésére, azért felsővároson egy önálló balpárti népkör alakitását tervezték. A gyülekezéseket a polgárság a Báthory-féle bormórő helyiségben tartotta, mely 1867-ben a városi tisztujitás előtt és után, valamint a követválasztások előtt ós után a felsővárosiak­nak a kortes tanyája volt (a Dugonics-utcán, a Szent György-iskolával szemben, most Tárosi­ház). A helyiség gyülekezési hely maradt a vá­lasztások lezajlása után is, mely alkalmakkor Réh János a politikai és gazdasági dolgokról, Bakay Nándor az iparról, Benke József a gaz­dálkodásról beszólt legtöbbször. 1872—73-ban a kör alakításának ügyét Bakay Nándor és Dudás Béla vették a kezükbe, mely­nek támogatói nagy számmal voltak. Alapszabályt készítettek, mely több izben lett fölterjesztve módositás végett s több­ször visszaküldetett, mig végre az 1874-ben újra átdolgozott alapszabály 1875-ben 60,096. szám alatt helybenhagyatott, a kör ideiglenes elnöke Bakay Nándor, ideiglenes jegyzője Du­dás Béla volt. Alapszabály szerint a kör célja: 2. §. Jelszó: Egyetértés. III. fejezet. Az egylet célja: 3. §. „Célja az egyletnek: hasznos olvasmá­nyok, barátságos eszmecsere, nemes időtöltés, illetőleg társalgás utján ugy Szeged város szel­lemi és anyagi jólétének minél nagyobb fokra való fejlesztése; valamint a jól felfogott hazai közérdeknek alkotmányos és független, demok­ratikus szellemben való előmozdítása" stb. A kör az alapszabályok jóváhagyása előtt is az első fölterjesztés után népkör cimen kezdett működni. .... * * ­(Politikai magatartasa a polgárságnak.) Deák Ferenc fölirati javaslata a nemzet több­ségében megnyugtató örömet keltett. Itt Sze­geden is bizalmi nyilatkozatot írtak ala a pol­gárok nagy számmal. Deák Ferenc fölirati javaslatára megjött a a válasz Turinból. Kossuth apánk válasza nálunk Réh János és már ekkor sorompóba lépett Polczner Jenő és társainak a gyűléseken tartott beszédeik a fel­sővárosi polgárság (a nép zömét) a bizalmi nyi­latkozat aláirásától visszatartotta. A bizalmi nyilatkozat aláíróinak a többségét az intelli-ens osztály, a kisebb részét a polgári osztály képezte. Ezzel kezdődött Szegeden a két pártra oszlás. A két pártra oszlással lett nálunk a jobbpárt és a balpárt A kiegyezés utón a város főtisztviselői helyett uj tisztikar választatott. A polgármesteri állásra a balpárt *) UiIaki Antalnak „A szegedi politika történetéből" imil könyvéből. jelöltje Réh János, a jobbpárt jelöltje Oszt­rovszky József volt, E választás idején a bal­párt számban megerősödött ós jelöltje nagy többséggel választatott meg Szeged polgármes­terévé. Mert a polgármester-választásnál a balpárt győzött, a főbb tisztviselők a balpárti emberekből választattak, valamint a köztör­vényhatósági bizottsági tagok is. A választások után megkezdődött az erős politikai harc a jobb- és balpárt között s ez a harc nem ritkán személyeskedésbe ment át, noha Réh Jánosnak a pedánsságig vitt igazsá­gosságát többször a jobbpártiak is elismerték, mert a rendet, a munkásságot, a kötelesség­teljesitést becsülte. Balpárti embernek sem lehetett fölhasználni a polgármester elnézését, hanem munkásságá­val kellett feltűnnie, hogy az elismerést ki­érdemelje. A balpárt főbb vezetői és a népkör megala­kitói voltak felsővároson az ügyvédi karból: Réh János, Dudás Béla, Szűcs Andor, Polczner Jenő, Rigó József, Benke József, Fáry István. Az iparral foglalkozó polgárok közül: Bakay Nándor, Csikós Ignác, Nigrényi Pál, Fráter Jó­zsef, Fáry Imre, Báthory Antal, Kiss Pál, Lótos József, Könyvhegyi József, Márton György, Jedlicska György, Kasza János, Temesváry Ist­ván, Matesits Antal, Málik József, Hegedűs Ferenc, Kiss Pál, a tanítók közül: Gondár Imre, vagy Gondák, Kováts István, a gazdálkodók közül: Berta János, Tápai János, Vetró B. Lő­rinc, Széli Imre, idősb Kovács István. A föntebb nevezetteknek és társaiknak együttes működése hozta létre a szegedi fel­sőkerületi népkört. A népkör az országgyűlési képviselők válasz­tásakor mindig megmutatta balpártiságát, min­den választásnál állított föl jelöltet, de ebben a kerületben jelöltjét nem tudta győzelemre vinni, csak Simonyi Ernő és Bakay Nándor vá­lasztásakor. Simonyi Ernő választásakor a lelkesedós a győztesek részéről oly nagy volt, amelyhez az utóbbi választásoknál a lelkesedést hasonlítani sem lehet, ezek messze mögötte állnak az utób­biaknak. Két nagy választása volt Szegednek, az egyik a Réh János polgármesterré válasz­tása. Az eskületétel után, amikor a városházá­tól lejött a fogadott kocsin, a nép kifogta a kocsiból a lovakat és maga húzta házáig haza. Simonyi választásánál a város közönsége öröm­áradatban úszott. Követválasztások előtt a kör választmányi gyűléseket és közgyűléseket tartott. A körta­gok s általában a gyűléseken jelenlevők (mert választások előtt résztvehettek a gyűlésen azok is, akik nem voltak tagjai a körnek) min­den alkalommal figyelmeztetve lettek a polgá­rok, hogy az ellenpárt inzultálását, a gúnyoló­dását ne torolják vissza, hallgassanak el türe­lemmel mindent, nehogy a jó ügynek ártsanak, még e méltatlan, igaztalan bántást is tűrjék el. A kör (körök) vezetőségének és a tagok jó­zan felfogásának lehet tulajdonítani, hogy á jobbpárt és balpárt között a választások alatt kellemetlen, vagy mondjuk megszégyenítő ösz­szeütközós, nem fordult elő. Hiába gúnyolták a jobbpártiak a balpártot „bó" pártnak, csizmásoknak, ködmönösöknek, Óhnépnek, a balpárti embert nem lehetet fel­ingerelni, nyugodtan tűrt a szent ügyért. Követválasztásoknál, ha egyes egyén gúnyo­lódott, nem válaszoltak rá, ha többen gúnyol­ták a balpártot, a jelöltjük éltetésével vála­szoltak. Különösen bőven kijutott követválasz­tások alkalmával a tanácsadásból az elnökök­nek ós a jegyzőknek. (A népkör működése a közügyekben.) A kör választmányi gyűléseken ós közgyüló" seken minden alkalommal foglalkozott köz­ügyekkel. Azidőben nem voltak azok nagyobb

Next