Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1912-05-09 / 107. szám
2 DÉLMAGYARORSZ ' 1912 május 11. értés útját egy olyan kérdésben, amelyben nem hiányzik a kölcsönös jóakarat és megegyezés lehetősége? S nem tudjuk, I miért kellene ideiglenesen megoldani egy olyan kérdést, amelyben a végleges rendezés szüksége jránt teljes egyetértés van az összes pártok között? — A kormány is vallja, hogy a választói reform megalkotása okvetlenül szükséges. Szükséges nemcsak azért, mert erre az ország akaratnyilvánítása a többséget és a kormányt kötelezi, hanem azért is,, mert ezen a téren több, mint öt évtizede nem történt semmi lépés s ennek folytán a mai választói rendszer már teljesen elavult. Azt is elismerte a kormányelnök, hogy a reform megalkotása — politikai — szükségszerűség és erkölcsi kötelesség. — De nem .szabad elfelejteni, hogy a véderőreform szükségessége épen olyan vitán kivül áll, mint a választói reformé. A sürgős megoldást pedig az .ország biz-: tonsága követeli. A sorrendben két okból illeti meg a véderőjavaslatokat az elsőség, a választói reformmal szemben. Először azért, mert a békés megegyezés esetén a. véderőjavaslat keresztülvitele egypár hét alatt megtörténhetik, ellenben a választójogi törvény és az ezzel kapcsolatos reformok megalkotása sokkal hosszabb időt igényel. Másrészt pedig a választói törvény, ha a véderőreform előtt alkottatnék, is meg, csak az országgyűlés lejártával, az uj választás alkalmával lépne életbe. Már pedig ez addig be nem következhetik, amig ez a parlament nem oldja meg másik föladatát, a védi'erő reformálását. A Justh-párt által lanszirozott hosszabb provizórium a végleges véderőreformnak a jövő parlamentre való bízását célozza. Ebez a kormány és többség azonban nem járulhat hozzá anélkül, hogy ne essék bele a hibába, amellyel épen az ellenzék akarná, vádolni, hogy nem felelt meg a nemzettel és mindijárt az első helyen azt mondták, hogy rögtön jön egy ember. Ekkor megnézte, van-e pénze. Nem volt. Ezen könnyen segit. Odaadja egy gyűrűjét.. Kiment az ajtó elé és várt. Sötét volt, a lépcsőházból szűrődött be valami fény és újra félni kezdett. Ki tudja, milyen ember az a la-, katos. Hátha elárulja, ha meg akarja zsarolni, ha tudni akarja, kicsoda ő? És hátha meglepik, mikor itt dolgozik? Meg kell mondania, hogyan került a lakásba. Vacogott a foga. Kétségbeesve tette rá a kilincsre a kezét. A szive nagyot dobbant, a, lélekzete elakadt. Az ajtó nyitva volt. A férfi, mikor elment, egyszer ráfordította a zárat és másodszor kinyitotta. Az asszony ijedten dugta ki a fejét. A lépcsőház üres volt. Kiszökött. Mögötte becsapódott az ajtó. Repült lefelé a lépcsőn. Kiért az utcára. Künn népes élet volt, de, reá senki sem figyelt. Rohant hazafelé. Az uton hazugságokon gondolkodott. Sietve gázolt át vizén, sáron, a ruhája nedves és csatakos lett, a járókelők megbámulták a rohanását. ö pedig elfúlva, vizesen és sárosan bukott be a lakása ajtaján. — Hány óra? — Itthon van a férjein;? — Nincs. rNtóhajtott. Sietett a szobájába átöltözni. Idegesen dobálta .le „ruháit.'Még mindig ízga-i tott veit. Ee m'iker iijra puha,, tiszta és illaszemben vállalt kötelességének, mert nem: hajtotta végre programját., — A végleges véderő épen olyan programja a kormánynak, mint a választóreform. Mindenki, aki a békés megegyezésnek" őszinte barája, csak olyan álláspontot foglalhat el, amely lehetővé teszi a többségre nézve, hogy vállalt kötelességét nemcsak becsületesen, de maradék nélkül is váltsa be. Tizenhárom csontváz. (Rejtelmes lelet az aradi wesztöhely mellett. — Akiket a katonák vértanuknak hisznek.) (Saját tudósítónktól.) Az Aradtól félórányira fekvő Küsszentmiklós határában rejtelmes csontvázakra bukkantak az ott gyakorlatozó ós füldsáncokat készítő tüzérek. Egy hét lefolyása alatt tizenhárom emberi csontváz került elő a közös sírból, esupa kifejlett, erős férfinek földi maradványa, amelyek mellett katonagouibok, fegyvermaradványok hevertek. A tüzérütegosztály néhány lelkes tisztje ós altisztje abban a véleményben volt, hogy ezek között a rég .keresett aradi vértanuk csontvázai is föltalálhatok lesznek, azért értesítették Varjassy Árpád királyi tanfelügye-. löt, az ásatások eddigi vezetőjét. Megkérdezték tőle: nem tartja-e lehetségesnek, hogy "a tizenhárom holt tetem közül néhányan azok lesznek, akiket a hazafiúi kegyeletes érzéstől áthatott férfiak oly régen hiába kutatnak? A tanfelügyelő természetesen nem adott határozott választ, mert ilyen országos fontosságú kérdésben pontos és alapos vizsgálat nélkül nem lehet kimondani a döntő szót. A csontvázakat felküldik Budapestre és szakértők által megvizsgáltatják. Ha azok megállapítják, hogy nem fiatal, hanem meglett férfiak csontvázai pihentek a rejtelmes kisszentimiklósi sírban, akkor .megindíthatják a nyomozást az iránt, vájjon kiket takart eddig a titokzatos közös sir? A nem mindennapi eseményről a következő tudósítást adjuk: Ma délután Kisszentimiklós községből azt jelentették, hogy a község határában rejtefiines sirra bukkantak a tüzérek néhány naptos ruhákat;érzett a testén, mikor megmosakodott és a tükör előtt lesimította a haját, akkor megnyugodott. ölébe tette a kezét. Most 'már csendesen lélegzett, a szive nem kalapált, nyugodt volt. Künn zajt hallott. Jön a férje. Elébe ment, a homlokát csókra nyújtotta. — Azért késtem el, — mondta a férfi, — mert véletlenül hallottam,, hogy az a szegény Pélyi szerencsétlenül járt: az állapota után tudakozódtam. Képzeld, elgázolta egy kocsi. — Igazán? — mondta az asszony nyugodtan. — És ami hallatlan: agyrázkódást kapott. — Szegény. Egy másodpercig hallgatva álltak és akkor azt mondta az asszony: —No, menjünk vacsorázni. A vacsoránál ültek. A férfi kom'pr volt és, egyre rázta a fejét. — Az a szegény ... . 'Nem megy ki a fejem,hői. 'Lehet, hogy a reggelt sem éri meg. Az asszony hallgatott. — Ilyen az élet, — .mondta a férfi. — Semmi bajunk sincs, örülünk az életnek és az utcán a fejünkre esik egy kő, vagy elgázol egy kocsi. Az asszonynak jól esett a pihenés, a nyugalom, a tisztaság és a hőség az asztal körül, idegenkedve gondolt szörnyű délutánjára és egy lusta mozdulattal szólt: — Ugyan, hagyd már békében az emberi ezekkel a szomorú dolgokkal. •;."'' pal ezelőtt. A sírban először hat, (tegnap isimét három, ina pedig újra négy férfi osont vázat találtak. A tüzérek jelentést tettek Burián Géza hadnagynak, aki viszont 'hivatalosan közölte a különös fölfedezés hárét Lat ka őr. nagygyal, azonkívül föflkereste Varjassy Árpád tan felügyelőt s anna nézetének adott kifejezést, hegy ezek között talán megtalálhatók az aradti vértanuk rég keresett csontmaradványai is. Az a hely, ahol a csontvázakat találták, a vértanuk kivégzését jólző emlékoszloptól miintegy 350—500 méternyire lelhet, természetesen szintén a Maros ballpartján. Egy tüzérőrmester a következőket mondta a fölfedezésről: _— Szerda,n, május elsején a legénység egy részével kijöttem ide, hogy az ütegálláshoz szükséges árkokat megásassam, amelyekbe az ágyiunkat szoktuk elhelyezni gyakorlatozás köziben. Ásás közben egész csomó kopónyaesontra bukkanunk. Meglepett a dolog, mert ezen a környéken, a mostaniá helynek közvetlen szomszédságában imár évek óta ásunk és soha emberi csontokat nem italláltunk. Tudt atm, hogy temető nem volt ezen « területen, tehát nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal ásattam tovább. A. föld színétől alig fél méternyire egymásra rakva hat emberi koponyát találtaim, pár centiiméternyire ettől pedig a hat koponyának megfelelő hat emberi csontvázat leltem, amelyek szintén egymáson hevertek, mintha a holttesteket csak ugy dobálták volna bele valami gödörbe. A gödörben néhány katonagomb és egy kardgyürii is volt, A koponyák közül egyet magamhoz vettem és bevittem a laktanyába, de ez ott másnapra ól,hányódott s a kint hagyottak is eltűntek. Újból kimentünk az ásatást folytatni s ugyanazon a helyen három teljes csontvázat találtunk. Ezt már megmondtam Burián Géza hadnagy urnák, aiki aztán az őrnagy urnák és az aradi polgári uraknak jelentette az esetet. A hadnagy ur és mi azt hittük, hogy ezek a vértanuk csontjaik A hadnagy ur azonnal elvitte azokat és ez a három csontváz most Hart Vince tűzmester kollégám lakásán van. — Ma délelőtt njra kimentünk és folytattuk az áisást. Ma ismét négy csontvázra bukkantunk s a gödörben két olyan ezüst, cifra katonagomb is volt, amiilyent magasrangü tiszt ruháira szoktak varrni. Ezt mondta különben a hadnagy ur is, aki a négy csontvázat a gombokkal együtt a lakására vitette és azok most is ott vannak. Varjassy Árpád tanfelügyelő a következőket mondta a leletről: — Igazán nem tudom, mit gondoljak. Eddig huszonöt kilométernyi területet ásattunk föl. Mindenütt kutattunk a vértanuk csontjai után, ahol csak az állítólagos szemtanuk nyomot adtak a kivégzésről. Sajnos, a kutatás eddig eredménytélen volt és lia csak a gondviselés véletlenül nyomra nem vezet bennünket, soha se találhatjuk meg a szent hamvakat, amelyeket oly lelkiismeretesen kutattunk hosszú időn keresztül. A további ásatás szerintem felesleges, mert az csak pénzpocsékolás és hiábavaló fáradság volna. — Hogy a moist talált csontvázak között vannak-e a vértanuk maradványai, azt nem tudom. Az mindenesetre különös, hogy Azon a helyen, ahol a csontvázakat találták, soha nem volit temető. Ez a hely tényleg közel van a várhoz és az úgynevezett vesztőhelybez, de mert tizenhárom csontvázat találtak, az valószínűtlenné teszi, mintha a bitón kivégzett tábornokok valamelyikével lennének azonosak. Az Aradon felakasztott tábornokok közű csali öt nyugszik Aradon a történelem megállapítása szerint. Vécseyt, Lahnert, Danijanichot és Leiningent a rokonai elszállíttatták Aradról. Azt 'mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a bizonyítékok szerint a hóhér nem temette el azonnal a vértanukat, hanem könnyen hozzáférhető helyre tette, mert azt' ramélte, hogy azok hozzátartozói drága
