Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-12 / 159. szám
" 1912 julius 14. DÉLMAGYARORSZÁG 5 most ellene fordult, hogy öt is leszúrja, Az öreg asszonyinak szerencséjére még maradt annyi ideje, hogy kkxgorjék az ablakon és egyenesen a csendörségre í'uss.on. A férj erre visszafordult, a feleségéhez, lerántotta az ágyról a földre és vad vérengzéssel elkezdte döfvklni a késsel. Mindem szúrás halálos volt és húszat ejtett rajta. (Elmenekült a gyilkos.) Miire a csendőrük Tóth Mária anyjával •megjelenték ia véres szobában, odabent a sebékkel borított holt asszonyt találták egyedüli. Lőrincz Máté elmenekült. A nyomozás megállapította, hegy a bűntett szénhelyéről, a közelben levő kúthoz futott, hol hozzálátott, hogy lemossa magáról a vért. Munkáéiban azonban megzavarta a község határán sátrat ütött cirkuszból kiáradó közönség, melynek láttára elszaladt dél felé. Néhányan a tömegből odamentek a, 'kúthoz, ahol a vödröt véres vízzel láttáik tele, körül a földön mindenfelé vérnyomokat láttak és megtalálták azt a kést is, metylyÉ Lőrincz a büntettet végrehajtotta. Kiderítették a, csendőrök, hogy a tettes innen gyalog Kishegyes -~„ségbe ment, melynek vasúti korcsmájában hajnalban megivott két üveg sört. Bizonyos az is, hegy innen vonaton menekült tovább, csak íazt nem lehet tudni, liogy a Budapestre, vagy a Zimomyba menő személyvonatra ült-e iöl. A csendőrök mindkét irányban táviratoztak a hatóságoknak, hogy a gyilkost, ha valahol kiszállna, tartóztassák le. (Harmadik ez a gyilkosság.) Tóth Mária, Ina nem számítjuk á magzatát, melyet az anyaméhben döfött keresztüli atyjának tőre, már ,a barnxacKik személy, kinek vére Lőrincz Máté kezén szárad. Az első gyilkosságot huszonegy éves korában követte el a szabadkai gyalogezred kaszárnyájában, ahol mint közlegény szolgált három évet. Az őrmestere valami mulasztásért összeszidta, ő gorombán visszafelelt, majd a szóharc hevében előrántotta bajonettjét. s beledöfte azt a fölebbvalója mellébe. A súlyosan megsérült embert bevitték a kórházba, ahol egy évig tartó gyötrő kínlódás után meghalt. Miikor az ezért járó büntetését kitöltötte a papucsos és megszabadult ja katonáéktól, Szegedre jött és itt segédnek állott be egy papueskészitő mesterhez. Csak pár liéílg dolgozott itt, mikor valamiért összeveszett a munkaadójával és ugy a liasába döfött, hogy az nyomban meghalt. A szegedi törvényszék esküdtbirósága ezért a gyilkosságért tizenkét éri fegyházra ítélte Lőrinczet, aki büntetésének kilencedik esztendejét most februárban töltötte k|i a Csillagbörtönben. Ekkor, mert hosszú raboskodása alatt kifogástalanul viselte magát, szabadom bocsátották és ő hazament Topolyára, ahol megnősült., ihogy harmadszor nxár a féleségét gyilkolja meg. (A boncolás.) Tóth Mária holttestét beszállították a község hullMxázáka, ahol tegnap délután boncolták fel. A boncolás, melyet Waszkó Endre dr ügyész jelenlétében Bartha Antal dr törvényszéki ós a topolyai körorvos hajtottak végre, megáll api tóttá, liogy a balállt a késszurások nyomán előállott élvérzés okozta. A busz sebnek majdnem mindegyike halálos és közülük az egyik középen az asszony szivét járta, keresztül. A magzatról, mély a hullából előkerült, xnegállapiitották az orvosok, hogy öt hónapos volt. (Megvan a gyilkos!) Miire a boncolás véget ért, háronx szuronyos csendőr odakísérte az időközben letartóztatott gyilkost. Bácstopolya és Kishegyes közt találtak rá üldözői a kukoricásban és eszeveszett hajsza után elfogták. Most már a csendőrség fogházában őrzik. A bestiális ember mindenit beismert. Azt vallja, hogy féltékenységből gyilkolt. Lukács győzelme — Auffenberg veresége. — Bécsi a hang a helyzetről. — (Saját tudósítónktól.) A minap tartott bécsi közös miniszteri értekezlet határozatának létrejöttéről a Neues Wiener Tageblatt jól értesült helyről ezt jelenti: A közös miniszteri értekezlet határozata nem jelent annyit, mintha a katonai tulköveteiéseket függőben hagyták vagy egy későbbi időpontra elodázták volna, hanem azt, hogy azokat végleg visszautasították és ezzel visszatértek a Schönaichféle egyezmény álláspontjára. Ezzel mind a két államot fenyegető súlyos politikai válságnak vették elejét. A katonai uj követelések mind a két állam pénzügyei iránt nagy igényeket támasztottak, ugy hogy már az előterjesztés alkalmával is mind a két kormány tisztában volt azzal, hogy e követelésekhez nem lehet hozzájárulni. A hadsereg vezetősége is, ugy látszik, el volt készülve arra, hogy az előterjesztéseket egész terjedelmökben nem fogják elfogadni és a tanácskozások további folyamán hajlandó lett volna kompromisszummal megelégedni, amely az eredeti követelések megszorításán alapult volna; de a kormányok még ezt a kompromisszumot sem fogadták volna el. A magyar miniszterelnök és a magyar pénzügyminiszter kijelentették, hogy az ország költségvetése nagyobb megterheltetést nem bir el és sokkal sürgősebb követeléseik, amelyek az ország lakosaira nézve kenyérkérdést jelentenek, nem teljesíthetők csak azért, mert a pénzügyi egyensúlyt fönn kell tartani; a járadékpiacra pedig a jelenlegi körülményék között nem lehet apellálni. Épen ezért kijelentette a magyar kormány, hogy a hadügyminiszter követeléseit visszautaistja és a Schönaich—Bienerth—Héderváryféle egyezmény álláspontját változatlanul föntartja. Éhez csatlakozott későbben az osztrák kormány is és végül a hadügyminiszter belátta, hogy ő csakis normális keretekben mozgó költségvetésre tarthat igényt. A hadügyminiszter tehát visszavonta előterjesztését, anélkül, hogy ebből személyi konzekvenciák támadhattak volna. Ha nem sikerült volna a magyar kormánynak álláspontját diadalra juttatni, válság elé jutott volna az ország, de válság elé jutott volna Ausztria is, mert az osztrák kormány is kénytelen lett volna energikusán föllépni. Hogy mit jelentett volna a mostani körülmények között a két államban egyszerre kitörő kormányválság, azzal mindenki tisztában van; még a közös miniszterek is belátták végül, hogy e katonai követelések elbírálásánál kizárólag politikai és pénzügyi szempontok lehetnek csak irányadók és igy a közös miniszterek a normális büdzsét álláspontjára helyezkedtek. Az uj követelések tehát teljesen tárgytalanokká váltak: az 1913. évi közös költségvetés nem fog ezekkel megterheltetni. Az a föltevés pedig, mintha ez csak elodázást jelentene, nem felel meg a tényeknek. mert az uj követeléseket végleg viszszautasitotíák és a jövőre nézve semmiféle kötelezettséget nem vállaltak. Schwarz Johanna gyilkosát elfogták— Szegedi származású a tettes. — (Saját tudósítónktól.) Mintegy két hónappal ezelőtt rémes gyilkosság történt. Budapesten, a Dohány-utcában. Egy szegény perdita-Jeányt, akii vánnyadt, bus testét pénzért. árulta, csakhogy magát és özvegy édesanyját az éhhaláltól megmentse, megfojtva találták lakásán a vele egy házban íaikó utcai leányok. Schwarz Johanna vélt az áldozat neve. Ott feküdt, mikor meglelték, elkékült arccal, félmeztelen testtel az ágyon, foglalkozásának nyomorult hivatalos helyiségében. Egyik füléből az értékes brilliáns függő ki vcllt tépve, a másikból nem birta kiszedni a gyilkos. És miint a vizsgálat később megállapította, több ezer korona értéket raboltak el, a közismert, csúnya fekete utcai leánytól, aki ügyes nő volt, kolbászt vacsorázott, Egerbe anyjának pénzt, küldözgetett és a mellett ezreket, takaritott meg. Sőt hagyatékában még több verset is találtak, köztük egy nagyon szép, művészi talentuxxír;; valló költeményt. Mindez május közepe táján történt ós >azr— óta a fővárosi rendőrség állandóan nyomozott a gyilkos után. TŐbb embert tartóztattak le ártatlanul, akikről később kiderült, ihogy semmli részük siínes a kegyetlen rablógyilkosságban. Ma este került meg a fetten Rosenfeld Lajos 23 éves szegedi származású betüszedősegéd személyében. Érdekes a vélet-nek a kapcsolódása, mely rávezette a fővárosi rendőrséget iá helyes nyomra. Weisz József budapesti detektív julius 4-ikén benézett az egyik állami zálogintézetbe. Axnint a zálogtárgyakat nézegette, felkeltette figyelmét egy gyürü, mely hasonlított ahhoz., amelyik Schwarz Johanna tulajdonát képezte és meggyülkolásákor elrabolták. Annakidején a rendőrség az elrablót! holmik pontos leírását közölte é sebből sikerült a idetektiVnek .megállapítani a gyürü azonosságát. Mindazonáltal elvitte a gyűrűt Lanfer Adolf 'ékszerészhez akitől Schwarz Johanna részletre vásárolta ékszereit ós megmutatta a kereskedőnek az elzálogosított gyürüt. Lanfer azonnal felismerte benne Schwarz. Johanna tulajdonát. A detektív azonnál visszament a zálogházi' becslőhöz, aki emlékezett rá, hogy a gyürüt körülbelül egy hónap előtt a 226-os számú hordár zálogosította el. A detektív azután •kikutatta á hordár kilétét, akit Hang San'donnak hívnak. Hang a detektív kérdéseire előadta, liogy őt Kertész Mór Király-utcai ékszerész bízta meg a gyürü elzálogosításával. A nyomozás mcst már biztos utón haladt tovább. A detektív fölkereste Kertész ékszerészt, akinek állítása, szerint a gyürüt egy 22—23 óv körüli barna fiatalember adta el. Az illető Kovács Gyulának nevezte magát és érdekes, hogy az ékszex-észszel formális adás vételi szerződést csináltatott. Hvxsz koronáért adta el a gyürüt, de mivel Kertész csak tíz koronát, fizetett le aznap és tiz korona megfizetését másnapra igérte, a gyilkos elvlitte az adás-vételii szerződést, amit aztán a tiz korona megkapása^ után az ékszerésznél hagyott. Ennél tovább aztán nem juthatott a nyomozás. SehogySe birta a detektív a barna fiatalembert megkeríteni. Ma ismét aztán a szerencsés véletlen segített a bajon. Kertész ékszerész Kastel Ottó nevű 19 éves tanonca, kiment a Városligetbe sétálni. A gyerek kedvet kapott egy kis szórakozásra és elnézett, a wurtslihoz. Egyszerre csak, amint ott nézelődött, felismerte
