Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)
1912-08-18 / 6. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 >augusztns 18. az ország nem ül fel már az anarchia bajnokainak. A második, ami meglepte az ellenzéket, a miniszterelnök fejtegetéseinek a nagy higgadtság mellett való rendkívüli energiája. Ezzel az öntudattal és nyugalommal csak az olyan kormányférfi lép fel, aki biztos a maga dolgában, aki tisztán látja az utat, amelyen jár, tisztán látja az akadályokat is, amelyek az élő-haladásnak útját zavarják, tisztán látja a végzett munkát és azt is, amely még hátra van. — Nincs semmi ok, hogy nyugtalankodjunk! Mi, a munkapárt nyugodtan nézhe, tünjk az események elé! — mondotta a miniszterelnök. Oly határozott ez a nyilakozat, hogy zavarba kell ejtenie azokat, akik a nagyenyedi beszámolótól — minden jogos ok és alap nélkül — azt várták, hogy kivezető utat mutasson az ellenzéknek a válságból. Mert kétségtelen, hogy válságban az ellenzék van, — válságban, amelyet maga idézett fel, amikor mindenféle ürügyek alatt szembeszállt az ország legégetőbb érdiekeivel. A válságot maga idézte a saját fejére, az ő dolga, hogy az elhárítás módját kitalálja. A munkapárt ebez csak segédkezet nyújthat és erre meg is van benne a készség. De csakis erre, nem pedig arra, hogy végzett munkájának az országra oly fontos eredményeit, vagy a maga nagy erejét az ellenzék kedvéért áldozatul vesse. Ez visszatérés lenne a kisebbségi diktatúrához, amiről pedig szó sem lehet szemben az olyan egységes és egyetértő többséggel, amilyennek a nemzeti munkapárt mindmáig mutatkozott. Az ország visszhangja tehát ez. Igen, a nagy többségé ez, a parlamenten kivül is, a városokban, az országban. S ez a meggyőződés adja meg a feleletet a legközelebbi teendőkre, az őszi politikai alakulásra. Szigorítják a tartalékos tiszti vizsgát A (közös (hadügyminiszter nagy érdeklődést keltő rendeletet adott ki, amelynek oélja,hogy az egyéves önkéntesek tisztivizsgáján 'jobban megrostálják azokat, akik miajdam tartalékos tisztek lesznek. A rendelet kiemeli, hogy most a tartalékos tiszt jelöltek között nagyon sok van olyan, akik nem felelnek meg sem a szolgálat követelményének, sem •pedig ;a tisztikari állás tekintélyének, ami nem abból ered, mintha a képzettségük nem volna kielégítő, hanem onnan van, hogy a vizsgáló tisztek a tartalékos tiszti vizsgán mem válogatták meg iaz elemeket. A rendelet szerint a jövőre a artalókos tiszti rangra pályázóknak a személyes tulajdonait sokkal szigorúbb mértékkel kell mérni, mint eddig. Nem elegendő iá praktikus tulajdonságok megítélésénél, hogy a kiképzés megfelelő fokán állnak-e, vagy sem, hanem különösen ügyelnie kell a vizsgáló bizottságnak arra, hogy a tisztjelölt külső megjelenése megfelelő legyen, nehogy ezek alárendeltjeik arcvonala eíőtt olyan fellépést mutassanak, amely alkalmas arra, hogy a tiszti állás méltóságát csorbitsa, sőt nevetségessé tegye. A teoretikus vizsgákon is szigorúbb mértéket ir elő a rendelet. A vizsgáztató tisztek ezentúl csak olyan tartalékos tiszt, jelölteket Ítélhetnek méltóknak iá tiszti kardbojra, akik minden követelménynek teljes mértékben megfelelnek. Nagyon kell vigyázni arra is, hogy milyen társadalmi osztályból és milyen családi miliőből került ki a jelölt. Ennek elérésére a legalkalmasabbnak azt tartaná a rendelet, ha a tényleges szolgálatban levő tisztek állandó érintkezést tartanának fenn a tartalékos tiszt jelöltekkel. A rendelet végül ismét nyomatékosam hangoztatja, hogy különösen ügyelni kell arra., hogy a tartalékos tisztjelöltek méltók legyenek a tiszti állás tekintélyére. KALEIDOSZKÓP Szeged, augusztus 17. Komor méltóságban bámult le a Szegedállomás büszke kupolája. A hold feljött bul a síneken és szórta bágyadt sugarát a nagy üvegprizmákra, melyek vidám mosollyal élvezték a fényt. Az épület misztikus szilihounettje lomhán feküdt él a sima aszfalton és ia nagy, tágas kapu kegyetlenül nyelte el az embereiket. Sokan és gyorsan mentek rajta "befelé; ki alig jött egy-kettő, az is szomorú volt és elhagyatott. Lent, ia hatalmas előcsarnok már "egészem megtelt emberekkel; emberekkel akik csöndbem mászkáltak le-fel a sima kőikodkákon és semmi hajlandóságot sem mutattak az utazásra. Legtöbbön egyszerű fekete ruha volt, vagy valamilyem félszeg szin, nagy széles gyászszalaggal. Szalma kalapjuk szintén gyászolt és az arcuk halvány volt, siró és szenvedő. Türelmetlenül jöttek-mentek egyik oldalról, a másikra. Szó alig hallatszott közöttük. Némelyik türelmetlenül a nagy faliórát nézte, melynek mutatója lassú megfontoltsággal csúszott előre a fehér számlapon. A másik egy bioszkop automatának kopott foggatyuját rángatta "és öntudatlanul leste 'a isokszinü, ugráló képeket. Egyszerre csak a kínos csöndben a rugó visszapattant és a masina megállt. A kíváncsi ember tovább ballagott és felállt az önműködő mérlegre. (Bedobott három két fillérest és jól eső érzéssel lóbálta magát a mozgó pilléren. Néhány bns alak körülállta, egyik sem szólt egy szót se; csák nézték a mérleget, az órát, a falakat ós az álmosan nyújtózkodó portást. Egyszerre csak kocsizörej hallatszott kívülről. A kocsi megállt az állomás előtt és egy fekete ruhás, hosszú fátyolos hölgy lépett ki belőle. A többiek azonnal kiszaladtak elébe, karonfogták ós vitték be. A gyászoló hölgy zsebkendőt vett elő, törölgette a szemeit és azonnal az órát nézte. Azután néma maradt továbbra is, csak olykor-olykor felsóhajtott, mélyen, szívszaggatón. Fent a peronon, már élénk volt ia forgalom. A végtelen síneken egy-két aoélparipa trüszkölt és bömbölt, óriási füstfellegeket eresztve. A személyszállító kocsik állották szép sorjában egymásután és várták az utast, aki jön, hogy tovább menjen, aki rendszerint siet, mert kergeti az élet, aki hatvan kilométeres sebességgel kénytelen hajszolni a boldogságot és boldogtalanokat hagy maga után a tovatűnő mozdony visszamaradó gőzpárájában. És van búcsúzkodás, kendőlobogtatás, csók és köny. Az emberi szenvedések és bánatok halk tolmácsolói mind körülveszik az induló vonatot és mikor felharsan a jelző kürt mégegyszer megölelik egymást azok, akiket talán örökre elválaszt a küzdelem 'ós nyomor, ákik mégis szeretik egymást a távolból is, mikor már elment meszsze, messze a vonat. ... És egyszerre az egyik ajtón jönnek ki a titokzatos emberek. Megállnak ismét csöndesen ós némán, tekintetük elrévedez a sinek mentén az éjnek ködébe. Távolról már fel is tűnik a rég óta várt fekete vonat. Hosszú sávokat boesájt előre villanó lámpása ós monoton dübörgése átjárja a félelmetes csapat szivét. Aztán mindég közelebb ér a fekete vonat, meg is érkezik esikorog, süvölt és megáll. Jönnek ki belőle emberek és gyorsan el is tűnnek a kijáratnál. Néhány pillanat múlva, már a vonat üres és kihalt. Most megmozdul ahallgatag csoport és megy lassan, fáradtan, 'elcsigázva a legutolsó kocsihoz. Az ajtó •"tó megnyílik és nehéz járású emberek, másznak ki belőle. A lépcsőn csoszog és kopog léptük és nyitott koporsót hoznak. Leteszik , a csikorgó kavicsra a sápadt arcú, mozdulatlan utast és körülállják ők is, a vasút kemény szivü munkásai. A fekete ruhás emberek utat törnek a koporsóhoz, leborulnak és egyszerre megtörik régi, állhatatos némaságu'k. Felzokog a lelkük ós felsír jajgató szavuk. A gyászruhás hölgy átöleli a halottat és ugy kiáltja: — Miért kellett elutaznod, miért hagytál el bennünket? Nagy, hosszú csönd . . . Csak a mozdony lélegzése hallatszik. Újra erőt gyűjt, hogy újra szomorúságot vihessen más tájak felé... A koporsóra felteszik a fedelet és megcsillannak a sokat mondó hetük: Dernyei Pál, élt 22 évet. Azután viszik ki az állomásról a halott utast és ezalatt megindul ismét a fekete vonat és szinte suhanva, lopózva tűnik el az éjben. i <|.;!j Herczeg István. Séta a szegedi éjszakában. Az esti korzó. — A kávéházakról és mozikról — A Moulin-Rouge-kabaréban. — A bohém-" tanya. — Képek mindentéléról.) (Saját tudósítónktól.) Azok, akik az életben minden dolgok lényegót keresik és gyermeki naivsággal csodálják a megfejthetetlen titkok nagyszerűségét, csak azok értik meg igazán az éjszakát. Az emberek ezrei öntudatlanul, mintegy hipnotizálva csak léteznek az éjszakában, amikor valójában át is élik azt. Lelki funkcióink kiélesednek ilyenkor és csak akkor tudjuk meg, liogy mások vagyunk, mint nappal, lia megfigyeljük a cselekedeteinket. Egyszerű ennek a magyarázata, ha tekintetbe vesszük, hogy az idegrendszerünk, a mely a nagy robotmunkában sokszor a végletekig megfeszülve tulérzékenynyé lett, este egy dologra, az énünk szórakozására és pihenésére összpontosítva kisebb ingerekre is már természetszerűleg erősebben reagál. A bennünket körülölelő sötétség, a világegyetem csillagmilliárdja és benne az elérhetetlen nagy perspektíva mellett, eltörpülő lényünk érzete teszik teljessé ezt az állapotot. Minél műveltebb valamely nép, annál közelebb jut az éjszakához. Az embert a szelleme tette a föld urává. És vájjon mi az, ami a fantáziát jobban izgatná, mint az éjszaka? A franciák híres Párisa valójában csak éjjel él. Minden, ami művészi és nagyszerű összpontosul az éjszakában. Páris leplezetlenül adja ilyenkor önmagát, ugy, ahogy elképzeljük a világ első kulturvárosát, minden szépségével és csúnyaságával együtt. Az nt, melyen ide jutott a kultúra volt és mi is ezen az utón járunk. Páris a minta, melyhez viszonyíthatjuk azután az egyes városok műveltségi fokát. Fővárosunknak ma már kifejezett éjjeli élete van, Szegeden csak most kezd ez kifejlődni. Itt épen ugy megnyilatkoznak ilyenkor az emberek, mint -bárhol a földön, hogy tehát tiszta képet alkothassunk magunknak — magunkról, nézzünk körül az éjszakában. AZ ESTI KORZÓ. A Szécihenyi-tér fasora kiegészítve a KárSsZutcával alkotja a szegedi korzóit. Az egyik fasorban bérszékek, a másakban gyéren padok állanak sorfalat. Ezt a .különbséget a közönség megoszlása váltotta ki A bérszékes oldal az uni korzó, a másik inkább -a szegényebb néposztályé. A közbeeső úttest már vegyes. Ugyanígy van ez a Kárász-utcában ís. Maga a sétáló-közönség is szabályos időközökben más és más. Hét órától fél kilencig a hivatalnokok és -azok sétálnak, kiket ilyenkor nem köt zárt falakihoz .a .foglalkozás. Ebben az időben viszi sétálni a gondos mama férjhezmenendő leányát és ilyenkor a nők határozottan nagyobb számban vannak jelen, mint a férfiak. Ez a helyzet nap-nap után szabályosan ismétlődik.
