Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)
1912-09-14 / 28. szám
1912. szeptember 14. DÉLMAQYARORSZÁO 7 — Képviselőből orvostanhallgató. A budapesti orvosegyeteminek különös és megkapó szenzációja van. Csak a minap jelentettük, hogy a fiatal József főherceg beiratkozott az egyetem jogi fakultására és ma ime, egy másik szenzáci, talán még érdekesebb és feltűnőbb: Somssich Tihamér gróf Kossuthpárti országgyűlési képviselő, nagybirtokos, volt huszárfőhadnagy m>a délelőtt megjelent a tudományegyetem orvosi fakultásán és fölvétette magát a fakultás első évfolyamára. A hallgatók köréhen hamar hire terjedt az érdekes esetnek, körültolongták a nagyságos kollégát ós néma tisztelettel nézték az egyetem legfrissebb grófi polgárára. A Dél magyarország fővárosi munkatársa fölkereste a nemes grófot és beszélgetett vele különös és megható elhatározásáról. Somssich egyszerű kedvességgel ezeket mondta: — Világéletemben, ha érdekelt egy pálya, egy tudomány, bevonultam az iskola padjai közé. A piaristáknál érettségiztem, katona lettem, majd mint huszárfőhadnagy hagytam el a katonai pályát. Beiratkoztam a kereskedelmi akadémiára, elvégeztem vala mennyi évfolyamát, levizsgáztam.. Aztán átvettem soinogymegyei gazdaságaim intézését, jelenleg is gazdálkodom és a magam bir tokán kiviil két majorátust kezelek. Mind birtokos, országgyűlési képviselő lettem, inost pedig beiratkoztam az egyetem orvosi fakultására. Tisztán a tudásvágy és az orvosi pálya iránti rajongás érlelte meg bennem ezt az elhatározást, És habár mint kenyérkeresetre — noha demokratikus érzésem ettől sem tartana vissza — nincs szükségem arra, hogy orvosi gyakorlatot folytassak, mégis elhatároztam, hogy gyakorló orvos leszek. Rajongok ezért a hivatásért. Tanáraim különben báró Eötvös ós Lenhossék. Az előadásokat (természetesen hallgatni fogom, a minthogy ez az orvosi fakultáson másként nem js lehetséges. Egy angol vagy német főúr gondolkozása érzi'k ebből az őszinte nyilatkozatból Angliában, Németországban valóban nem szokatlan, hogy egy született gróf önzetlen lelkesültséggel a tudomány változatos útjait járja. De nálunk?! Egy gróf, egy országgyűlési képviselő, akit előbb meghódított a kereske delmi pálya, aztán java férfikorában ellenállhatatlanul vonz az orvosi: e gyönyörű, példaadó jelenségnek mindenki meghatott tisztelettel adózhat. — Nem bántják az atyuskát. .. Amig más uralkodók felé irányzott lövés a maga váratlanságában megrázta, az egész világsajtót, addig az oroszországi bombák detonációja nem okozott semmi meglepetést. Valami megszokott nyugalommal könyveltük el az események közé, mint olyat, ami valahogy belső kapcsolódásba került az oroszok uralkodójával, az orosz viszonyokkal. Az örökös rettegés megőrölte nemcsak Miklós cárt, de a cárnét is, aki az angol udvar szabad levegőjét szivta, mielőtt az oroszok cárnéja lett, A nyilvánosság előtt alig mutatkozott és még jobban, még szorosabban zárta magára palotája ajtaját, melyet úgyszólván csak szökve hagyott el, s az inkognitó védőköpenyében közeledett nagynéha a nyilvánosság felé. Nos, ime, most napok óta járja nagy birodalmát a cár, anélkül, hogy bombamerénylet liirét lopta volna át Európába a sovány hiradás. Ott járt a borodinói sikon s együtt ünnepelt vele kétszázezer katonája. Tegnap Moszkvában ünnepelt. Nyilvános, nagy lakomaasztal élére ült s köréje telepedett a családja. Ott ültek fia, leányai ós sok nagyherceg, akik körül egész tábornyi ember mozgott, járt, kelt ünnepelt és lelkesedett, Ma meg a Kreml nagy terén nézte végig a cár az iskolás fiatalság nyüzsgő, hatalmas, színpompás képét, amelybe a tornagyakorlatok egy mozgókép elevenségét, változatosságát öntötték bele. Sehol egy ólálkodó ember, semmi merénylethir, semmi bomba, mely néhány évvel ezelőtt ugyanazon a helyen szakgatta darabokra Szergiusz nagyhereeget s a merénylet véres emléke még ma is él. A cár olyan nyugalommal és biztossággal jár-kél saját országában, mintha idegen földön járna. Hogy ezt a biztosságot mi adja neki, nem tudni, de valahogyan meglep minket. Valahogyan nem illik bele az orosz viszonyokba. Ugy látszik, mintha a nagy napoleoni idők emléke elfojtotta volna egyszerre a nihilista fanatizmust, amelynek magában a népben nem volt talaja. A széles, végtelen orosz síkság nagy gondolatok. felé sodorja a kis embereket is, s ezek a nagy gondolatok végső csattanój ukhan közönséges merélyletekké torzulnak el. A nagy idők, az orosz nemzeti fölbuzdulás emléke egyszerre mintha elfojtotta volna mindezt és régi nagy értékeket csillogtat meg az oroszok előtt. Ezért ünnepel most nagy lelkesedéssel az orosz nép s ezért mozog szabadon, nyilvánosan az orosz cár. — A Dugonics Társaság ülése. A Dugonics-Társaság okt. 20-án délután tartja első fölolvasó ülését, amelyet Dankó Pista emlékezetének áldoz. — Husz fillér : nyugdíj. Debrecen kitett magáért. Nem törtónt más, minthogy husz fillér nyugdijat adtak egy debreceni rendőr özvegyének. Husz fillért kapott tehát naponkint özvegy Nagy Lajosné nyugdíj fejében. Abból a husz fillérből kellett volna ennie, ruházkodnia, laknia ós egyéb kívánalmaknak megfelelnie. Igaz, hogy keveselte ezt a husz fillért és a debreceni városi tanácsnak sirta el haját. A tanács emberséges sugallatból a megértés erényét követte aztán és fölemelte a rendőr özvegyének nyugdiját lnisz fillérről gy koronára. Napi egy koronával persze majdnem ugy éhen lehet halni, mint napi husz fillérből. De itt nem is erről, hanem általában a nyugdíjazásokról van szó. Az országnak és a városoknak most bizonyára más fontosabb dolgaik vannak, mint a nyugdíj intézmények revidiálása s szabályozása. Sok minden van függőben még, ami elintézésre vár és amit elintézni kellene és még sem kerülhet ser rá. De ha már nyugdijnevet adnak valaminek, akkor ne tegyék csúfság tárgyává az elnevezést. Nevezzék könyöradománynak, egyszerűen alamizsnának az ilyen koldus-összeget, de ne nagyképűsködjék semmiféle korporáció azzal, hogy nyugdijakat ad, amikor pedig egyebet nem tesz, csak azt, hogy valamicskével megnehezíti az éhenhalást. S ha csak szórványosan fordulnának elő az ilyen arcpirító dolgok, még hagyján volna! De nézzünk körül kissé itt is, a vidéken is Virágzó nagy városokban, amelyekben bőkezűen pazarolják a pénzt mindenféle fölöslegre, sőt haszontalanra is, szisztematikusan szűkmarkúakká, Harpagonokká válnak, amikor a szükségesre kerül sor. És amíg milliókat osztogatnak haszontalan célokra, addig éhen veszítenek olyanokat, akikkel szemben kötelezettségeik vannak. — A szabadkai városháza fölavatása. Szabadkán vasárnap avatják föl az uj városházát. Az ünnepségre Szegedről Lázár György dr polgármester, Kállay Albert v. b. t. t., főrendiházi tag, Ringhoffer Eajos dr Ítélőtáblai tanácselnök és Szarvady Lajos kereskedelmi és iparkamarai elnök mennek át. — Tejhamisitók napja. A szegedi kihágási biróság pénteken délelőtt egész regiment tejhamisitot itélt el kisebb-nagyobb pénzbüntetésre, sőt elzárásra is. Napról-napra előforduló esetek. A piaci tejárusok vizzel hígítják a tejet, ami miatt hol egyik, hol másik kerül a kihágási bíróság elé. — Maga vizet öntött a kantájába, — szál szigorúan Szakáll József dr kihágási biró az egyikre. — Hát bizony belement vagy egy liter. Ajvász Györgyné, szerbkereszturi lakost, mint visszaeső bűnöst, harminc napi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre, Basaraszin Csarnovné ákereszturi lakost tiz napi elzárásra és 50 korona pénzbüntetésre, Csányi István ákereszturi, Bálint Sándorné, Kiss Józsefné szegedi lakosokat, Pintér Istvánná, Szabó István ujszegedi lakosokat egyenkint 50 korona fő- és 20 korona mellékbüntetésre, Dobó Jánosné ujszegedi és Gyenes Jánosné királyihalmi lakosokat 20 korona fő- és 10 korona mellékbüntetésre, Kalapos Károlyné ószentiváni lakost kétrendbeli kihágásért 50 és 70 korona fő- és 20—20 korona (mellékbüntetésre, Bodó János ujszentiváni lakost szerrü! így majdi csak szép mellékkeresetre ítélte a kihágási biró, mert vizezett tejet hoztak forgalomba. Dobó István ujszegedi lakost négy koronára ítélték, mert kantájáról kiányzott a „fölözött" felirás. Nagyszerű! így imajd csak szép mellékeresetre tesz szert Szeged szabad királyi város. Hogy is ne, csak egyetlen egy napon enynyi summát bevesz ilyen bírságokból. Na igen, ha már ágy virágzik a tejüzlet. — A főszámvevő tragédiája. Debrecenből jelentik: Jeemey Géza, Debrecen város főszámvevője négy hónappal ezelőtt egy budapesti szanatóriumba vonult, hogy súlyos idegbaját gyógylkezeltesse. A főszámvevő családja Rákospalotán nyaral s Jeney mindennap ellátogatott a családjához. Jeney Gézát tegnapelőtt, családja látogatásától jövet, a rákospalotai állomáson elütötte egy mozdony s a szerencsétlen ember szörnyet halt. Némely verzió szerint Jeney öngyilkosságot követett el. — Haertl Violetta. Közöltük, hogy Haertl alezredes ügyében szíenzációs fordulat történt: kitűnt, hogy a katonabiróság hamis halotti levél alapján hozta meg döntését. A felfedezés a kassai hadtestparancsnokságnál óriási megdöbbenést keltett. Rögtön vizsgálatot indítottak, eddigelé azonban még nem sikerült kinyimozni, kinek a tévedéséből, vagy bűnös cselekményéből került az iratok közé Jung Péter halotti levele. Henneberg ezredes, miskolci ezredparancsnok, akinek jelentékeny szerepe volt az afférban, egy hírlapíró előtt megerősítette azt a tényt, hogy Haertl alezredes élettársát egy kőmüveslegény özvegyének tartották s ezért tiltották el az alezredest a házasságtól. Az ezredparancsnok most a hadtestparancsnokságtól várja a további utasításokat. Haertl Lujza lemonddott arról a tervéről, hogy a brettlin értékesítse a munkácsi pofont. Tizenöt esztendős huga ellenben, Haertl Violetta néhány nap óta a főváros lakója s Rákosi Szidi sziniiskolájának növendéke. Egy újságíró beszélt Haertl Ibolykával, aki érdekesen nyilatkozzot elhatározásáról: — Egyedül jöttem a fővárosba. Nem féltem, pedig először vagyok Budapesten. Itt egy rokonomnál lakom és holnap keresem fel Rákosi Szidi asszonyt, aki volt olyan jó és tandíjmentesen vett fel az iskolájába. Tudja, az nagy dolog, mert nem szeretnék édes atyámnak sok pénzébe kerülni. Még több testvérem van odahaza, akik a szüleimre vannak utalva. Nem félek ettől az élettől, mert becsületesen és szorgalmasan fogok tanulni. Azt hiszem, van is tehetségem hozzá. Tudom, hogy sok küzdelemnek vagyok kitéve, de hisz én már megtanultam tűrni és szenvedni. Egy kicsit bajos lesz mindennap Budáról átjönni Pestre, különösen ha statisztálni fogok, ímert akkor késő estig a városban kell tartózkodnom. Lehet, hogy egy pesti rokonomhoz megyek lakni, — ha ugyan elfogad? De ez sem fog sokáig tartani, mert ha édesatyámnak sikerül a házat eladni, akkor
