Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-01 / 42. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 1. tosul, tette őt nemzete emlékezetében oly mithoszi alakká, az inranzigens haza fisát oly eszményi megtestesítőjévé, hogy az utó­kor nem tartja elégnek emlékének a törté­netét soha nem inuló betűi által való meg­örökittetését, hanem dicsőséges emlékét a képzőművészet ecsetje és vésője ábrázolatai ban is igyekszik átadni az utódoknak. Ez a hazafias szellem, ez a magasztos tö­rekvés vezette a Rákóczi-egyesületet, ami­dőn Rákóczi Ferenc szobrának Szegeden va­ló fölállítását elismerésre méltó buzgalom­mal eredményezte: ugyanez vezette az e kez deményezés folytán megalakult Rákóczi-szo­borbizottságot, amely az emlék fölállítását töirbetlen eréllyel keresztülvitte; e szellem vezette a szegedi sajtót, amely a mozgalmat lelkesedéssel támogatta s e szellem vezette Szeged város közönségét, amidőn az emlék létesítésére fejedelmi bőkezűséggel áldozott. Hulljon le a lepel! És most avatott kezek által magas mű­vészi ihlettel megalkotva, itt áll a nagy ve­zérlő fejedelemnek, történetünk e klasszika; alakjának hivatott bírálat által müvészilej tökéletesnek és kortörténetileg hűnek elis­mert nemes alakja. Ércanyaga dacolni fog az idők viharaival s időtlen időkig hirdetni fogja a nagy fejedelem dicsőségét, hirdetni fogja Szeged város népének izzó hazafisá­gát. Amidőn a művészi alkotást Szeged vá­ros közönsége nevében elsőnek megkoszorú­zom s örökidőkig való sértetlen föntartása céljából átveszem: levonom dicső életének ta­nulságait. Tanítson meg bennünket dicső életének folyása az önzetlen, ideális honszeretetre, a mely egyedül lehet alapja hazánk, nemze tünk boldogságának; tanítson meg a haza­fias törekvésekben való állhatatosságra, mert csak a nem tétovázó állhatatos törek­vés utján alkothatunk a haza javára nagyot és értékeset; az általa vezetett szabadság harc keserű csalódásai tanítsanak meg ben­nünket arra, hogy hazánk és jogaink védel­mét nem a pillanatnyi érdekek által irányí­tott külszövetségekben, hanem elsősorban a polgári egyetértés alapján saját erőink ál­landó fejlesztéséhen keressük. Tisztelt ünneplő közönség! Néhány év miilva e szoborral szemben, a város első Fe­renc József apostoli királyunknak, Szeged njjáteremtőjének művészi ércemléke; az e szobor oldalára néző átellenes parktükörben már néhány hónap múlva a haza bölcsének, Deák Ferencnek ércszobra néz le ránk. Tör­ténetünk e nagy alakjainak érctriásza öntse lelkünkbe az alkotmányos király iránti való hűségnek, a Rákóczi által képviselt önzet len hazaszeretetnek érzetét és Deák Ferenc bölcseségének erényét és közéleti kultuszát s ha ez érzések általáuosulnak s közéleti cse­lekvéseiben ezeket liiveu követi, minden pol­gára, ugy teljes mértékben beteljesedik az, amit azojj „legnagyobb magyar" mondott, akinek mesteri kézzel kifaragott márvány­szobra e tér déli parkjában leleplezésre vár: .Magyarország nem volt, hanem lesz". Dörgő éljenzés és taps követte a polgár­mester szavait. Visszhangul tárogatószó fe­lelt a Zsótér-ház egyik ablakából. A KOSZORÚK Ezután következett a koszorúk elhelye­zése. Koszorút küldött a magyar királyi kor­mány, a magyar országgyűlés képviselőháza, a magyar országgyűlés főrendiháza, Buda­pest székesfőváros, Pest-Pilis-Solt-Kiskun­vármegye, Csongrád vármegye, Torontál vármegye, Hódmezővásárhely törvényható­sága, Borsi község (Rákóczi szülőhélye). A község egyúttal földet is küldött. Igen szép a tömérdek koszorú között a szegedi höl­gyek pompás himzésü, a fejedelem színei­vel: vörös és kék szalaggal diszitett koszo­rúja. A kormány koszorúját Cicatricis Lajos dr főispán, Szeged városét és a főrendihá­zét Lázár György dr polgármester, a kép­viselőházét, amelyet skarlátvörös díszruhába öltözött szolga hozott, Tallián Béla helyezte el. Pestvármegyéjét Bélák főjegyző, Buda­pestét Harrer Ferenc tanácsos, a Rákóczi­egyesületét Lantos Béla, a szegedi független­ségi pártét Becsey Károly dr, a szegedi szín­társulatét Almássy Endre tette le, valameny­nyien hosszabb-rövidebb beszéd kíséretében. A szép ünnepély után a közönség a Szózatot énekelte. LAKOMA Délben bankéi volt a Kass-vigadóban, amelyen a polgármester mondott lelkes kö­szöntőt a királyra. Nemecskay István szép beszédben éltette ifjabb Vastagh György szobrászt s szintén jelenvolt édesatyját és bátyját, Vastagh György és Vastagh Géza festőművészeket. Gaál Endre dr tanácsos a vendégeket köszöntötte föl, mire tartalmas, szép beszédben Cicatricis Lajos dr cson­grádmegyei főispán válaszolt. Végül Szmol­lény Nándor a sajtóra mondott szép köszön­tőt. LELEPLEZÉS UTÁN A Rákóczi-szobornak vasárnap és hét­főn állandóan sok volt a nézője. Á szobor­miiről hozzáértők is nagy elismeréssel nyi­latkoztak. Ifjú Vastagh Györgynek, a lovas­szobor alkotójának, aki itt volt a leleplezési ünnepen, igen sokan fejezték ki elismerésü­ket. A Magyar Asztaltársaság a Horváth Já­nos-féle helyiségben Rákóczi-ünnepélyt tar­tott. A Polgári Daloskör Sommer Endre ve­zetésével szép kurucdalokat énekelt. A hétfői napon is rendkívül sokon bá­multák meg a hatalmas, legújabb szobrot. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: KEDDEN: Az asszony faló, operett. SZERDÁN: Rablólovag, színjáték. CSÜTÖRTÖKÖN: Frankfurtiak, vígjá­ték. (Bemutató.) PÉNTEKEN: Frankfurtiak, vígjáték. SZOMBATON: Frankfurtiak, vígjáték. VASÁRNAP d. u.: Kis dobos, operett. VASÁRNAP ESTE: Tatárjárás, ope­rett. HÉTFŐN: Csitri, vígjáték. KEDDEN: Rablólovag, szinjáték. SZERDÁN: Az asszonyfaló, operett. CSÜTÖRTÖKÖN: Az asszony faló ope­rett. PÉNTEKEN: Orpheus az alvilágban, operett. Színházi képtelenségek. II. (Saját tudósítónktól.) Sajnos, tulso­káig kell időzni ennél a banális frázisnál, liogy nemzeti misszió, mert lia azt nem tel­jesítenek a színészek és az irodalomhoz ke­vés a közük, aminthogy kevés, .mi adja meg nekik azt a különös és kivételes népszerűsé­get, aminővel mások nem dicsekedhetnek. Furcsa kérdés, de talán jó uton járunk ve­le. A népszerűség sok mindent megmagya­ráz. És talán annak a foglalkozásnak mai társadalmi és gazdasági érvényesülése és értéke, amelyről szó van. Fogadják el minden további vita nél­kül, hogy a színjátszás művészet. A szórako­zási helyek között kétségtelenül a legelőke­lőbbek közül való és én minden esetre szíve­sebben látom a páholyban, vagy a karzato­kon az embereket, mint a pezsgős asztalnál vagy a pálinkás putikban. A színháznak er­ről a szerepéről soha egy percig meg ne fe­ledkezzünk. Szórakozó hely. Tehát — ha el­fogadjuk, hogy a színjátszás művészet, a színház művészettel szórakoztat. A főcél: szórakoztat. Ha munkájával túlmegy képes­ségeim és megértésem határain: nem tud szórakoztatni. Fáradságok árán sem tudok vele menni, vagy aki velemegy, attól az olyan elmélyedést kiván, aminőre a szóra­kozni óhajtó szinliázi publikum vagy nem kapható, vagy nem képes. Hiszen a közön­ség sokféle elemből verődik össze és a szín­játszás természetrajzának megismeréséhez ez is nyújt valami utat. A színpadi techniká­nak ezt a raffinériáját, mely számtalan mód és uton igyekszik megfogni a közönséget, kezdik felszívni a drámaírók is. Nagyon ke­vés kivételtől eltekintve nem is azok a drá­mák lesznek leginkább szinpadképesekké, a melyekre idő, kritika, plasztikai vagy em­bertani kiválóság, vagy piaue halhatatlan­ság a föltétlen kiválóság bélyegét ütötték. Legjobb példa erre a magyar irodalomban Bíró Lajos esete, aki amellett, hogy .fölé­nyesen kiváló író, talán a legsziiipadképe­sebb magyar darabokat is írja. Miért l Bírónak kitűnő dialektikája van, fénye­sen szónokol, nagy emberismerő és kítiiiió jellemrajzoló. Drámáinak meséit annyi me­részséggel szövi, hogy nagyon sokszor a rémdrámák meredekeinek a szélére jut és a lezuhanástól csak finom izlete és biztonság­gal épiteni tudó talentuma óvja meg. Mind­ezt a reszkirozást csak azért, hogy a véglete­kig érdekfeszitővé tegye cselekményét, Tud­valevő — legalább is illik tudni — hogy a „Sárga liliom" meséjében nagy szerep jut egy pisztolynak és hogy ennek a pisztoly­nak elsütése körül fejlődnek ki a legizgalma­sabb jelenetek. „A rablólovag" előadásán pisztolyhoz is nyúlnak a szereplők, puska is szerepel. És tagadhatatlan, hogy nem kis iz­galmat okozhat a darabot nemismerők kö­zött az, liogy a szerelmes Ferenc gróf, le fog­ja puffantani a kedves Annát és a nagystílű és szerelmes Kürtöt, amikor azok. boldog kettesben a szerelmi találkozón együtt lesz­nek. A tömegpsziliológia a szerelmeseknek mindig diadalt sovárog — de jól tudja azt Biró. Ennél, a nagy várakozásokkal előké­szített jelenetnél mondta egy elmés ur, „A rablólovag" szegedi bemutatóján: — Biró legközelebbi darabjának az elő­adására már nem merek eljönni. Legalá bl) is géppuskát és ágyukat fog felvonultatni és azok, lia egyébként akármilyen izgalmas­sá is varázsolják a nézőtér levegőjét, veszé­lyesek még akkor is, ha vaktöltéssel hasz­nálják őket. , 11 A szinpadi technika, rafl'inériában távol­ról sem található fel az az eredetiség, ötlet­gazdagság és a művészihez való tartozásnak az a sok dokumentuma, ami Bírónál kisebb írók müveiben is sok hun ellenére ifölitlelegit. A görögtűz, a trikó, a világítás és egyéb ósdi szegénységek bizony nagy lelki szegénység­ben állítanak bennünket'önmagunk elé. Hogy jó hasonlatot mondjunk: Böcklin is festő és az a névtelen nagyság is az, aki tehetsége kifejlődésének renitjén a német folyóiratok reprodukcióit vetíti vissza a vászonra — rosszul. Ugy-e? És sokan vannak, akik leg­nagyobb festőnek azt tartják, aki olajlenyo­matokat készit. Mert ilyen emberek is van­nak, ugy-e? ^ jí/; (Folytatjuk.) ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom