Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-04 / 45. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 4, Néhány aatf>pal Gymriesm Anna, a ík'is ínasaiiíód, .amint sétálgatott az utcán, véletlenül sjzembegíatott a „bárónő 'kliensé­vel." Az asszony nem ismerte meg a leányt. Á masamódnak föltűnt egy könnyű kis cso­mag, .amit a kanizsai asszony a kezében tar­tott. A leány gyanút sejtett, észrevétlenül kö­vette az asszonyt. A kanizsai iparos felesége majd egy óra hosszáig sétálgatott, aztán be­tért egy kalapos-üzletbe. A masamód a túlsó oldalon leselkedett. Nem sokáig kellett vára­koznia, az asszony néhány perc multán el­távozott az üzletből. A kis csomag már nem volt a kezében. A detektív szerepét játszó masamód most inár biztos volt a dolgában. A leány aztán is mindenütt sarkában volt az uriasszonynak, aki a kalapos-üzletből a honvédtiszti pavillon felé igyekezett, A pa­villón (kapujában beszélgetett az őrrel. Ami­kor befejezte a beszélgetést, a masamód oda­lépett a katonához és megkérdezte, hogy — Mit keresett itt ez az asszony? — ... tiszt urat kereste. A leány az eset után visszament az üzlet­be ós fölfedezéséről értesitette a főnöknőjét. Az asszony nyomban jelentette az esetet a rendőrségen. Szakáll József dr bünügyi ka­pitány intézkedett, liogy két-két detektív je­lenjék meg a Szeged- és a Szeged-Rókus ál­lomáson. ,A detektivekkel együtt mentek a. masamódok, akik ismerték a kanizsai asz­szonyt. A rendőrság kinyomozta, hogy az asszony az esti vonattal akar hazautazni. A kanizsai vonat indulása előtt tiz perc­cel elegáns hölgy tűnt föl a perronon. A kis Gyuriesin Anna odasúgta az egyik detektiv­nek: — Itt van! . , . ö az . . . Ahun a plö­rőz a kalapján . . , — Bizonyos, liogy ez az asszony? — kér­dezte a detektív, — Egész bizonyos! — felelte a masamód. ,A detektív erre hirtelen az asszony elébe toppant — Kérem, nagysád — mondta diszkré­ten a detektív — legyen szíves kövessen az őrszobába. Az asszony hidegen végignézte a detek­tívet és nem is válaszolt. — Újból fölszólítom, hogy kövessen! Az erélyes fölszólításra meghökkent a bárónő kliense. Egész testében megremegett, az ajkát kétségbeesetten harapdálta. — Mit akarnak tőlem? — kérdezte ri­mánkodva, "A detektív fölszólitására bement az ál­lomási rendőrség őrszobájába, ahol már vár­ta Simonyiné. — Ez az a plörőz! — ezzel fogadta az asszony a vásárlóját. A meglepett úriasszony bevallott min­dent és kétségbeesetten sirt és könyörgött, hogy bocsássák meg neki a vétkét. Leszedte az ujjáról a gyiirüt, kiszedte a fülbevalóját és oda. akarta adni Simonyinénak. A lopás azonban hivatalból üldözendő és a megtévedt úriasszony nem szabadulhatott. Bekísérték a rendőrségre, ahol Szakáll József dr kihall­gatta. A rendőrségen kétségbeesetten sirt az asszony és azzal védekezett, hogy kleptomá­niás. Olyan jelenetet inszoenált, amely még a rendőrkapitányt is meglepte. Tépte a ruhá­ját, az ékszereit a földredobta és kétségbe­esetten sikolta: — Az istenre kérem, nekem családom van . . . felnőtt gyermekeim ... Mi lesz ve­lem, ha megtudják? ... A szerecsétlen .asszonyt végre sikerült •lecsendesiteni. A könnyelműségének súlyos ára lesz: a rendőrség lopás miatt megindítot­ta ellene az eljárást. Hirdetéseket felvesz a kiadó­hivatal Szeged, Xárász-u4cs 9. ^üiiaifiaiibbbiei SZÍNHÁZ, művészet Szinházi műsor: PÉNTEKEN: Frankfurtiak, vígjáték. SZOMBATON: Frankfurtiak, vígjáték. VASÁRNAP d. u.: Kis dobos, operett. VASÁRNAP ESTE: Tatárjárás, ope­rett. HÉTFŐN: Csitri, vígjáték. KEDDEN: Rablólovag, színjáték. SZERDÁN: Az asszony faló, operett. CSÜTÖRTÖKÖN: Az asszony faló ope­rett. PÉNTEKEN: Orpheus az alvilágban, operett. SZOMBATON: Orpheus az alvilágban, operett. VASÁRNAP ESTE: Orpheus lágban, operett. az alvi­A frankfurliak. — Bemutató előadás. — Nem sokat,nevetünk A frankfurtiak kis­sé hosszas és nyugodalmas jelentein — eb­ből a vigjátékból teljesen hiányzik a bohó­zati elem, — de őszinte derű és meleg, szív­béli vidámság árad el a lassan .folydogáló párbeszédeken, amelyekből egész kis kultur­história tárul elénk. Szentimentálisnak és né­metnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy iro­dalminak érezze ezt a darabot, hogy poézis­nek sejtse benne azt, ami filiszteri melegség és szatírának, ami karrikatura van benne, de akárki nemzetfia nézze is: emberi és tör­ténelmi igazságot, örök életrevalóságot, sze­líd, igénytelen és harmóniás humort talál benne, — ha talán nem is egy egész hosszú szinházi estére valót. Maga a meséje is igénytelen, az alap­gondolata pedig: a pénz, a sziv és a konven­ció szembeállítása olyan régi és meghitt va­lami, hogy nehéz a néző figyelmét megra­gadni véle. Igazi karaktert csak a históriai Rothschildok szerepeltetésével adott neki az iró, akiket jellegzetes figurákban, élénk kari­turokban és változatos színekben állit az ösz­tövér mese keretébe. Az öt Rothschild fiu hazatér a frankfurti ghettoban lévő régi szü­lői házba nagy és közös üzlet -megbeszélé­sére. A család, nem: a ház tradíciója ez: min­dent együtt csinálni, minden üzletért együt­tes felelősséget vállalni, minden sikert közös megfontolással biztosítani. Az üzlet nagy, de nem egészen közös érdekű és ez a legfino­mabb mozzanat az egész darabban: volta­képen csak a Rothschild Salamon érdeke, aki égy érdekeltségét biztosítandó, leányát, a bá­jos Lollit feleségül akarja adni az eladóso­dott taurusi uralkodó herceghez. A család egysége nem szenved csorbát, de veszélyben forog és ami megmenti, az a szerelem, a vérrokoni ragaszkodás — nem ritka kettős csillagzat a ghetto világában — amely Lotti szivét a legfiatalabb bankár, Jakabka szivé­vel köti össze. Az uralkodó herceg megkapja a pénzt és Jakab megkapja Lollit, a többiek­nek pedig megmarad a család, a felekezet és a vagyon egysége, no meg a ház szolidaritása, amelyet Salamon báró kalandos üzlete ko­moly veszélybe hozott. Senki sem károsodik és a nemes családanya a kifejletben érvénye­sülő igazságait— maga Európa történelme igazolja. Patinás embereknek és ó-illatu hangula­toknak békés, időszerűtlen és nyugodalmas korzóm komédiája ez. Láthatatlan szálak fűzik csak a jelenhez és semmi sem sérti a fülünket ben­ne, még a szereplők zsargonja sem, amely hozzáülik a régi zongora nyikorgásához, az öreg megboldogult Anselm tradícióhoz is — Kontrasztal — az uralkodó herceg elegáns aharme-jához viccek, szójátékok és fejtetőre állított helyzetek nem zavarják ezt a csendes komikumot s még a hellyel-közzel mutatkozó unalom is stílszerű, mert az élet valószerű­ségét mutatja. Az előadás nem elégítette ki a közönsé­get. Az összjáték — vígjátékban teljességgel nélkülözhetetlen! — sokszorosan küzködött a szereplők szereptudásával és a legfinomabb pointek belévesztek a lélekjelenlét-teremtette áthidalásokba. A patriarkális nagyasszony lavendulaillatos szerepe egyáltalán nem ülik Csá'der Irén színészi karakteréhez; minden igyekezete ellenére hidegen hagyta a közön­séget, mert beszéde, játéka erőszakolt, han­gulattalan volt. Valamivel szerencsésebb tu­dott lenni Harmat Zseni Lolli szerepében, a kinek stilizált bakfisalakja, sajátos orgánuma valami karaktert adott a szereplésének. Ung­vári sejtette a szerepét, de nem volt elegáns, hanem nyegle és nem volt előkelő, hanem nevetséges, ami épen nem lett volna a fel­adata. Ismét meleg, stilusos és kerek volt a Heltai Jenő alakítása és Pogány Béla is el­találta a megfelelő hangot. Kisebb szerepek­ben Csiky, Gyötigyössy tetszettek. Teljes di­cséretet érdemel Virányi Sándor, aki a her­ceget nagyszerű bonhomiával, elegánsan, pa­zar kedéllyel játszotta. Ez a kedves és na­gyon tehetséges szinész — nem az Almássy direktor választása! — a drámai együttes legfőbb erőssége. A közönség — nagyrészt a szereplők hibájából — nem tudott fölmele­gedni az előadáson. * A Dugonics-Társaság ülése. Október 20-án tartja a Dugonics-Társaság első őszi felolvasó ülését. Minthogy a Dankó-szobor leleplezése is ezen a napon lesz, a fölolvasó ülés rendjén Dankó Pista emlékezetét is meg­iinnepli a Társaság. * Caruso Nagyváradon. Érthetőimeglepe­tést kelthet vidéki közönség előtt, hogy Ca­ruso, a világhírű tenorista a nagyváradi íSzigl igeti iszinh álzban fog fellépni; „Tosea" Mariójáhan. Mint értesülünk, Caruso Erdé­lyi Miklós igazgatóval kötött szerződése sze­rint még egy estén fog fellépni, még pedig kombináció szerint Puccini „Bohémek" ci­mii dalművében. Caruso 20.000 korona dijat kap esténként. A jegyek ára még nincs meg­állapítva, valószínű, hogy 200 korona lesz egy páholy. Erdélyi direktor a szenzációs vendégszereplés alkalmával jegyirodákat állíttat ifel Kolozsvárott, Aradon, Temesvá­ron ós Debrecenben, igy adva alkalmat, hogy a vidéki publikum is hozzá juthasson Caruso egyetlen magyarországi éneklése meghallga­tásához és liogy a két opera előadásra töké­letes ensémidét hozzon össze, a Tosca és a Bohémek fő női szerepeinek eljátszására, a budapesti operaház valamelyik énekesnőjét szerződteti le. Mindenesetre érdekes, hogy vi­déki városban ilyen színigazgató is akad. * A szegedi Rákóczi-szobor leleplezése moziképen. Pénteken, szombaton és vasárnap ugy az Urániában, mint a Vassban szenzá­ciós meglepetésben lesz része a közönségnek. Vetítésre kerül a Rákóczi-szobor leleplezése és a fölvonulás, továbbá a déli korzó. Renge­teg ismerős, jóbarát, szép asszony fog a né­zők szeme előtt a vászonon elvonulni. A film kitűnően sikerült, élethűen szerepel minden­ki ki csak részt vett a fölvonulásban és a déli

Next

/
Oldalképek
Tartalom