Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-06 / 47. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1912, öktóbee-6,­Átadtuk a jóslásért járó honoráriumot ós eltávoztunk. Az; előszobában már öten vá­rakoztak. Az utcán jutott az..eszünkbe, liogy a jósnő teljesen megfeledkezett az egyik kérdésről: — Megszabadulok-e a katonaságtól?­Tölgyes Gyula. aaabahbbabaebasbabbaaaaaaaabaaabaabbbbaaabaabbaaaaai Szép kis eset a „trónörökös" körül. (Saját tudósítónktól.) Furcsa családi ügyben kell ítéletet hozni a. járásbíróságnak. Jogi szempontból vizsgál va tulaj donképen egyszerű rágalmazás az egész- dolog, kissé komplikálttá teszi azonban az a körülmény, bogy apasági keresetek és válóperek lehet­nek következményei. A pikáns kis per anyaga beillik akár­melyik párisi, vörös sziml após bohózat miliő­jébe. Összes szereplői a Férj, a Feleség, az Udvarló, -a „Trónörökös" és egy-két sta­tiszta.. Az első felvonás színhelye egyik üzlet volt, amelybe egy forró júliusi napon belé­pett a Férj, akiről elárulhatjuk, hogy most egy éve még. boldog vőlegény volt. Az egyik segéd, akit történetünk folyamán az irigylés­re méltó Udvarló cimmel fogunk felruházni, ugy látszik von Haus ans magyon jó barát­ságban lehetett a vevő Fér-j családjával, mert ahelyett, hogy a sablonos kérdéssel fo­gadta volna „Miut tetszik parancsolni?" stb., első szóra- nem kis bizalmassággal aziránt érdeklődött tőle, talán egy kissé tréfás han­gon, bogy: — Van-e már trónörökös? A Férjet meglepte a kérdés, ötölt-hatolt, azután fülig pirulva bevallotta, hogy igen, egy aranyos kis lány kalimpál otthon a pó­lyában, majd mentegetőzni kezdett és olyas­mit motyogott, hogy ő nem tehet az egész dologról. ( . — Hát ki tehet akkor? — kérdezte vidá­man a segéd. Majd mindent megtérő hangon folytathatta . . . — Igaz ugyan, bogy én is valtam nyolc napos asszony korában őnagy-ságánál . . . Tovább nem folytathatta. Egyszerűen azért nem, mert a férj hihetetlen haragra lobbant. Hogyisne, kérem szépen. Csak nem is hallgathatja az egy éves Férj nyugodtan, amint több ember előtt kijelenti valaki, ne­k i szemtől-szamhen, hogy a -feleségénél nyolc napos korában látogatást tett. Óriási botrányt csinált az üzletben és mindennek lehordta a segédet, aki a cselek­mény e stádiumában már az Udvar,ló-i cim­mel szerepel. Az Udvarló még hebegett vala­mit, de ki tud szembeszállni ,a dühöngő or­kánnal? Amikor látta, bogy itt egyelőre miniden hiábavaló, frzépen elhallgatott. A Férj pedig kiabált még egy ideig, azután el­rohant. Az üzletben csak a személyzet maradt. Körülvették a nap bősét, az udvarló azonban egy középkori lovaghoz illő diszkrécióval hallgatott és rövidesen kitért mindenféle faggatás elől. A következő szakaszban még jobban bo­nyolódott az eset. Mert, amint ez természet­szerűleg következik, a férj egy rövid félóra ] elteltével visszatért az üzletbe, de óh, nem egyedül. Nagy csörtetéssel vonult be az egész család ,az üzletbe. Halálra keresték a segé­det, aki gyanútlanul, mit isem sejtve került elő a raktárakból. Egy pillanatra elfojtotta haragját a -társaság- és erőltetett komloyság­gal vonták kérdőre a kereskedősegédet, hogy tulajdonképp nuit is mondott a férjnek. Az udvarlót mélyen meghatotta ez az ün­nepélyes pillanat, halálos komolyság, meg­köszörülte torkát ós halkan válaszolt: . ' — Azt mondtam' kérem X. urnák, bogy ón jártam a feleségénél — pardon, őnagy­ságánál — nyolc napos asszony korában ... — Mit mond? -Hogy mer ilyet hazudni? Maga gazember rágalmazó! — kiabálta ösz­sze-vissza az egész család. A segédnek még mozogtak ajkai, de nem lehetett .hallani, hogy mit rnpnd a nagy lárma miatt, A vihar esill-apodtával a feleség kísérelt inog egy kérdést: — Melyik: szobában volt? — A hálói van — felelte hidegvérrel a 'segéd. Még a bútorok elhelyezését is el tu­dom mondani bizonyságkép, bogy igazat mondok. Gyönyörű -szép perzsa szőnyeg van benne . . . Tovább megint nem lehetett, hallani szavait. Férj, családja veszekedett, óriási botrányt csinálva, a -segédek, tanulók pedig nem kis gyönyörűséggel hallgatták, hogy szenved meg az udvarló Don Jüan voltáért, lajdoncs interveniálására -a család cltávozo-tt, • Végre azután elült a, zivatar. A cégtu­rle beszut esküdött a segéd ellen, akit rá­galmazás • miatt - • azonnal fel i-s jelentettek. Tegnap került a járásbíróság elé -a pi­káns per. Kihallgatták -a vádlottat, aki -egy pillanatig sem tagadta a vádat. — Dohát, bogy lehet -ilyesmit látogatott helyen elmesélni, még ha igaz is? — kérdi a biró. — Hogyne kérem. Én -nem -akartam -sem­mi rosszat mondani. Csak bogy n-em hall­gattak meg. Én azt mondtam: jártam őnagy­ságánál nyolc napos asszony korában, ami­kor elvittem hozzá egy megrendelt árut. De a mondat végét már nem hallgatták meg s igy -történt -a félreértés. A vár-atlan fordulatnál még a biró is alig '.tu-dta megőrizni komolyságát. Egyszeri­be bohózat jelleget öltött a kinos dolog. Csak a sértettek bizonygatták, liogy áruról nem esett szó, habár azt beismerték, hogy az ille­tő cég tényleg szállított nekik a mézes be­jek alatt szóban -levő áruból. Mivel pedig a vádlott segéd a cég többi alkalmazottjaival -akarja bizonyítani, hogy ő tényleg ebben a formában t-et.te a maliciózus kijelentést, a járásbíróság a bejelentett tanuk megidézése végett elnapolta a tárgyalást. ababbeabbaaaaabdaaaaaaaaaeaas!»saaabbs33i»aaaaasabbk.i« A magyar delegáció és a háború. A magyar delégáció külügyi albizottsága a legközelebbi plenáris ülés elé a következő je­lentést terjeszti a balkáni helyzetről: — Külügyi kormányzatunk nemcsak ar­ra szorítkozott, hogy a statuskvó fentartását és a normális rend helyreállítását a maga részéről elősegitse, hanem arra is törekedett, hogy a többi nagyhatalom is dokumentálja, miszerint a Balkánon a tényleges állapot megváltoztatását Törökország és a kisebb ál­lamok közti békés viszony megzavarását nem támogatja. A külügyminisztertől kezdemé­nyezett eszmecsere azzal a kedvező ered­ménnyel végződött, hogy az összes érdekel­, tek kifejezték abbeli óhajukat, hogy a Bal­kán-félszigeten a nyugalom és a statuskvó fentartussék. Ez az eredmény annál örven­detesebb és külügyminiszter,ünjínek annál na­gyobb elégtételül szolgál, mért habár az^a félelem, hogy a nyugtalanságot és a zavart szitó-elemek külső támogatás reményében felülkerekednek, a legutóbbi események által igazolást nyert, mégis remélnünk kell, hogy külügyminiszter ur erélyes föllépése a há­ború kitörését meg fogja akadályozni, más­felől Törökországtól annál nyomatékosabban követeljük, hogy a különböző nemzetiségű és vallású alattvalóinak jogosult kívánalmait teljesítse és ujabb zavaroknak az elejét ve­gye. Szegedi szobrász párisi sikerei. (Saját tudósítónktól.) Csáky József, hu­szonnégy éves szegedi ifjú, részt vesz a pá­risi nemzetközi szalon kiállításán. Két szobá-. • val szerepel és párisi lapok szerint föltűnést kelt eredeti fölfogásával, érdekes kidolgo­zásával. Csáky József: ezzel a névvel ismételten találkoztunk már. A szegedi lapok rokon­szenvvel és talentumában bizakodva írtak róla. És a város illetékes emberei is pártol­ták, ugy hogy a Ferenc József-ösztöndíjat neki Ítélték oda. * * * Szeged városnak kevés sz öaztaudijaí Különösen művészi öszonddja nincs. Nem. számítva a Dugonics Társaság irodalmi se­gítéseit,, csupán egy rendes ösztöndíj akad, a Ferenc József-féle. Háromezer korona ez, három részletben. Egy-egy -esztendőre ezer korona ju a szerencsés ifjúnak, aki -meg-, nyeri.- Festő és szobrász fölváltva élvezi, ínég pedig olyan beosztással, liogy ha három évig szobrász -kapta, ujabb bárom esztendőre föl­tétlenül festő a soros. Csáky József három évvel ezelőtt kapta meg az ösztöndijat. Akkor már künm tanult Parisban. Dolgozott, éjt-napot összetéve. Amilyen -esete,ke átélt, ,az egyszerűen re gényb-e való. Például: elment liires szobrá­szokhoz, modellnek, Igy megkeresett valami alamizsná-t és mint modell, tanuja -lehetett, mint dolgozik a.z európai m-evü egyik-másik képfaragó. V-agy: három hónapig kenyéren és vizén élt. Ez ideig semmi, -egyebet" Se ebe­tett. A nagyon -száraz kenyeret, ugy tette „él­vezhetővé," liogy vizhe tette puhulni. Aztán érdekes volt az az esete -is, -amikor egy kis műtermet berendezett, modelt tartott. Ez volt a gyémánt-korszak, az az idő, amelyikről minden ifj-ii képzőművész a legszebb álmait fantáziálja. És Csáky lázasan dolgozott, sem­mire se gondolt. És jött egy Párishoz igazán n-em illő nap, amikor az ifjú minden ingó­ságát elárverezték, -a műteremből az utcára kiűzték. Épen csak egy gipsz leányfejef tu­dott megmenteni. A -legszebb munkája volt; Oldalba csapta, künn aludit- vele egyik gyö­nyörű téren. Szemibe .nézett a művével ós meg volt nagyon elégedve. Annyira, bogy a tulfélénk fiu bemerte vinni a -szobrot az ak­kor hirdetett párisi szalonba. Elfogadták. Kiállító művész lett: Párisbanl A künn'élő magyar művészek akkor ünnepelték, - báto­ritoták. Közben jött Szeged várostól -a hiva­talos értesítés. A' város kitűnő kultunszená­tora: Gaál Endre dr irt Csákynak. A levél kedves volt, nagy-szerü volt. A tartalma, hogy megkapta a Ferenc József ösztöndijat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom