Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)
1912-10-24 / 62. szám
1912. október 24. DÉLMAQYARORSZÁQ s Cuvaj marad. Félhivatalosan jelentik: A ma reggeli lapok a „Vossische Zeitung" zágrábi értesülését közlik, mely szerint Cuvaj Ede horvát bán és királyi biztos a legközelebbi napokban vissza, fog lépni és helyébe egy eddig tényleges szolgálatban volt honvédvezérőrnagyot neveznek ki királyi biztosi hatáskörrel a horvát kormányzat élére. Ezzel szemben illetékes helyen kijelentik, hogy Cuvaj bán királyi biztos távozásáról nincsen szó és az ezen hírhez fűzött minden más kombináció is alaptalan. A Napközi Otthon megnyitása. A jótékonysági egyesületek készülődése. (Saját tudósítónktól.) A legkomolyabban benne élünk már az őszben. A „paikos napsugár" már nem játszadozik és az „enyhe szellő" sem suhan át a lombok között. Hűvös, szeles és csatakos az idő. a kandallóban már pattog a tűz és az utcasarkon fázós hangit nénike beszéli, hogy itt van már a jó meleg maróni . . . ösz van. Beköszöntött a jótékonyság szezonja. A. mikor Délre költözködik a fecskemadár, a jótékonysági egyesületekben megnyílnak az ajtók és megkezdődik a filantrópok munkája. Készülődés a szegények, az elhagyatottak rettegett időszakára, a télre. Kell ió meleg ruha, kell tűzifa és kell egy kis meleg táplálék is, a test fűtésére. A társadalomnak ez az önkéntes gondviselése igen sok pénzt igényel, amelyet csak fáradságos munkával és sok-sok ötlettel lehet megszerezni. A jmmnolás szót ebben az esetben föltétlenül ki kell felejteni, mert a. szegényekről, kisdedekről, aggokról és elhagyatottakról való gondoskodás nemes és komoly munka, amelyet csak bálával és elismeréssel kisérhetünk. A szegedi jótékonysági egyesületekben már lázas készülődés uralkodik. A jótékonyság munkája Szegeden négy egyesületben összpontosul és oedig a Szegedi Jótékonysági. a Szegedi Nővédő, a Szegedi Zsidó Jótékony és a Szegedi Református Nőegvesületben. Ezeken kívül sok kisebb egyesület és jótékony asztaltársaság buzgólkodik a szegények fölsegitésén. A napokban már megindul a gvüjtés az ingyen kenyérre, tüzelő eszközre és meleg ruhára. A zsidó nőegyesület ingyen ebédben is részesiti a jelentkező szegényeket valláskülönbség nélkül. Jelentkezni lehet a szidó iskolában levő népkonyhában. Az utóbbi évek legjelentősebb jótékonysági eseménye a Napközi Otthon. A Napközi Otthonban egész éven át elhelyezést nyernek a kettő-hat éves gyermekek, akiknek a szülei munkában vannak. Az otthont begnvári fíack Bernát épittette a katolikus nővédőegyesiiletnek. Raskó István dr-né, az egyesület elnöknője a következőket mondta a legújabb jótékonysági intézményről: — A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület legsürgősebb föladata most a Napközi Otthon megnyitásának az előkészítése. Az Otthon a Korona-utca 18. sz. házban lesz, amelyet begavári fíack Bernát most építtetett a katolikus nővédőegyesiiletnek. A Napközi Otthonba valláskülönbség nélkül fölveszünk gyermekeket, két évestől hat éves korig, akiknek a szülei napközben munkában vannak. Az Otthonban a gyermekek teljes ellátásban részesülnek. Az Otthon reggel 5 órától este nyolc óráig rendelkezésre áll. Január elsején lesz a megnyitás. — A megnyitás részleteivel és általában az egyesület téli programjával a választmány kedden délután négy órakor foglalkozik. Minden valószínűség szerint rendezünk maid a télen három közmiivelőlési estélyt és bálát. A jótékonysági egyesületek most készítik a téli programot. A jelek szerint a télen intenzív társadalmi életben lesz részünk. Avan Katan szegedi kalandjai. — Egy néger-karrier Magyarországon. — (Saját tudósítónktól.) A Gedónak, aliol Favágó Illés szokta megtáncoltatni Jójárt Mariskát és ahol boldog fiatalok között vasárnap délutánokon konlfetti-csata tart, különös szenzációja volt az elmolt nyáron. Arab karaván vonult be a túrós lepény birodalmába és fekete bőrű emberek mutogattak csoda-dplgo(kat gyérszámu közönség előtt. A Gedó rossz helynek bizonyult mutatványos színház számára és az arab karaván bejebb vonult a városba, egyenesen a Vigszinpadi-szinpadára, ahonnan .ép akkor vonult ki szánalmasan megapadt társulatával a megakadt kabarédirektor, Sehőnfeld. Néhány napon keresztül itt fujták arabusék a tüzet, lejtették különböző has- és vallási táncukat, majd beelégelve a sok dicsőséget és kevés kenyeret, más vidékekre vándoroltak el. Az uj köztisztasági vállalat azóta — egykét év nagy idő, az alatt sok mindent meg leltet csinálni — a port is eltakarította, amivel a karaván Szegedről való kivonulása alkalmával bevonta az utakat. Sőt ujabb arab karaván ejtette kétségbe Szeged közönségét bámulatosan ósdi mutatványaival. És most, amikor — végre a vizes őszi estéken semmitmondó szinházi előadásokon áldozhatunk a kultúra szent üzletének, egy négerfiu, aki az arab karavánból maradt itt, egy letagadhatatlan szittya gesztussal közénk áll és azt mondja: — Itt vagyok, itt maradtam, rabszolga se vagyok már, fölszabadultam, most elmegyek inasnak, igaz, hogy berúgtam, részeg is vagyok, de Királyhalmán ugy tanítottak meg, hogy ez a kultura. Majdnem ezeket mondta az a néger fiu, akinek ma a rendőrséggel gyűlt meg a baja és akinek becsületes polgári neve Avan Katan. Az ifjú és duzzadó erejii Avan Katan az arab karavánnak Szegedről való eltávozása után itt maradt, megtetszett neki a metropolis. Innen szerződött el (Makóra, Érdeki József venoéglősböz. Ugyíátszik, nála kötött közelebbi ismeretséget az itallal. De Avan Katan karriéi jének útja a magasba vitt. Makóról Nádasy József színtársulatához szerződött, színész akart lenni. Ez nem sikerült neki, de elérte azt, hogy Nádasy nagy ünnepségek és ceremóniák között fölszabadította. A szinészkedés azonban ezek után se akart sikerülni és minthogy Avan Katan már nem volt rabszolga, amiatt is elégedetlenkedett, — hogy neki a színház szépeitől csak incselkedés jutott. Megharagudott tehát, nagyot ütött botjával a saját fejére, azután kezébe vette a botot és bucsut mondott a festett Világnak és Szabadkának. És azóta ugy élt Avan Katan, mint egy magyar ur, magyar dzsentri. Nem dolgozott, de ivott, pénze nem volt, de hencegett. Ilyen minőségben került Királyhalmára, ott a többi között egy korcsmába, ahol a többi között alaposan berúgott és a töbBi között olyan botrányt csinált, hogy a rufinirozott botránycsinálók is megrémültek tőle. Mindenkit kivert a korcsmából és már-már azt hitték, hogy a hagyományos emberevésre kerül a sor. A megrémült emberek Alsótanyára telefonáltak rendőri segítségért, ami — szerecsen emberevésről lévén szó — hamarjában megérkezett, A rendőrök lefülelték Avan Katant, behozták Szegedre, ahol a rendőrségen, Szakáll kapitány előtt magyar nyelven és töredelmes megbánások között mondta el garázdálkodásának és életének történetét a fekete dzsentri. Szabadon bocsátották és az esőben az ujszegedi állomásra gyalogolt a néger. Az ambíciói kezdenek megtöredezni, vagy falán mindegy neki: most inasnak akar beállani Rónay Jenőhöz. Hozzá utazott az ujszegedi állomásról. Vig és szomorú müvészlevél Párísból. (Saját tudósítónktól.) Gaál Endre dr, Szeged város kulturtanácsosa, a napokban levelet kapott. Egyik szegedi ifjú, — akit a szenátor ur a művészet nevében szintén pártfogásba vett, — Csáky József irta a levelet. Vig és szomorú a levél. Csudásan lelkes és megdöbbentően lehangolt. Vig, örvendező, — mert azt irja, hogy „a legnagyobb francia művészek között állítatták ki a munkám", meg aztán a világ egyik legelső művészeti folyóirata, az Illustration hozza egyik szobra reprodukcióját. Es szomorú az írás, mert kénytelen arról is beszámolni, hogy ha gyors segítséget nem kap Szegedről, segitő szülővárosából, ugy éhen pusztul. Vegye meg Szeged szabad királyi város vagy a Képzőművészeti Egyesület egyik, kész bronzszobromat, — irja. A levelet különben szórói-szóra visszaadjuk. íme: Nagyságos Uram! Nagyon örülök, hogy képes vagyok haladásomról, sőt sikeremről irni Nagyságodnak, kegyes pártfogómnak. Az idei Sálon d'Automné-ban ismét képviselve vagyok és a legjobb teremben, a legnagyobb francia művészek között állították ki a munkám, és igy megismerkedtem a legjobb francia művészekkel, kiknek tetszik a dolgom. Az újságok is irtak rólam, sőt az „Illustration"-ban meg is fog jelenni a reprodukciója szobromnak. De mindannak dacára, hogy karrierem megindult ós hogy kezdenek itt, Párisban és igy az egész világon megismerni, jó magam azon a ponton vagyok, hogy éhen haljak, a szó-szoros értelmében. Most, hogye sorokat irom, már másfél hete nem ettem mást, mint kenyeret és bizony nagyon gyöngének érzem magam. Tudom, liogy ez nem mehet, tovább és ha gyors segély nem érkezik, ugy- igazán nem tudom, mi lesz velem két hót uralva. Az atelierernért is fizetni kell 115 K-át, különben kidobnak. Ezen a nyáron, sőt a tavaszszal, minden pénzem azonkívül 400 K kölesönt öltem bele a munkába, készülve a Sálon d'Automnera. A várt siker megérkezett, de anyagi haszon nélkül, (legalább ez évre) ós az ösztöndijam ki kellett fizetnem adósságra. Pedig elég rosszul éltem a nyáron is. Mindent a modell, öntés stb. emésztett föl. Most itt állok márciusig egy fillér nélkül. Kölcsönt nem kaphatok, mert az illetők elutaztak, részint pedig abból élnek, amit nekik megadtam. Számomra, gyors segély nélkül nincs más hátra, mint éhen halni. Nagyon kérem Nagyságodat, járja ki érdekemben, liogy a város megvegye (vagy a Képzőművészeti Egyesület) azt a szobrom (buste, férfifej), melynek fényképét legutoljára küldtem el Nagyságodnak. Ara, bronzban 600 K. Igy képes leszek kitartani. Különben teljes lehetetlen. Az Akadémia is megnyílt, de alig tudok valamit csinálni, oly gyönge vagyok. Nagyon félek, liogy beteg leszek és kórházba kell mennem.
