Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-15 / 62. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁÍJ 1912. március 14. Huszár János dr védő: Ki hivta önt a beteghez? . — Gerzsány Mária. — Laczkó hányási ingerét ön föltétlenül arzénmérgezésnek tulaj donit ja? — Nem, én azt heveny gyomorbajnak tulajdonítottam. — Mióta ismeri Gerzsány Máriát? — Husz-huszonöt év óta. — Milyen asszonynak ismerte? — Becsületesen folytatta a mesterségét. — Hallott-e arról, hogy Gerzsány Mária valakit méreggel elpusztított volna? — Nem. Eisner Manó dr: Hallott arról, hogy Pálinkás Jánosné kuruzsolt volna? — Annyi kuruzsló van kérem nálunk Kisteleken . . . A tanúnak nem kívánták a megesketését. A következő tanú Gáspár Bertalan kádármester. Az ő házában laktak Gerzsányék. Elnök: Egészséges vagy beteges ember volt Laczkó Ferenc? Tanú: Beteges. — Mikor esett ágynak? — Hgy őszidőn. — Miről panaszkodott? — Fájlalta a hasát, beleizzadt a szenvedésbe. — Ki ápolta a beteget? — Gerzsány Mária és egy kis leány. Mészáros Józsefné is bejárt alkalmilag. Huszár dr védő: Milyen viszonyban élt Gerzsány Mária Laczkóval? — Jó egyetértésben éltek. — Panaszkodott-e egyik a másikra? — Nem. Ügyész: Tudja azt, hogy Kisteleken széltében-hosszában beszélték, bogy Gerzsány Mária magzatelhajtással foglalkozott? — Hallottam ilyesmit, de nem adtam rá. Gáspár Bertalannét hallgatta ki aztán a bíróság. Elnök: Tudja-e Laczkó Ferenc halálának az okát? Tanú: Nem. Csak ugy tudom, bogy amig beteg volt, fájlalta a belső részét. — Hol tartották az orvosságot? — Az ablakon, % — Milyen orvosság volt? — Por. Azt mondta Gerzsány Mária, hogy Loessl orvos rendelte. Gerhauser dr biró: A betegsége utolsó idejében nagyon szenvedett Laczkó? — Igen, azt mondta, hogy majd kiszabad a belső része. Ügyész: Beszélték-e a községben, hogy Gerzsány Mária magzatelhajtással foglalkozott? — Beszélték. Huszár dr védő: Igaz, hogy ia legkeresettebb szülésznő Kisteleken Gerzsány Mária volt? — Igen. ' : Sáfár Mária volt a következő tanu. Varróleány, tizenkilenc éves. Laczkót ápolta. Elnök: Milyen tüneteket észlelt a betegen? Tanu: Semmit. (Derültség.) — Se hányást, se hasmenést nem észlelt? — Nem. — Ki ápolta a beteget? — Gerzsány Mária. — Az orvos járt a házba? — Nem. Csak amikor beteg volt Laczkó Ferenc. (Derültség.) — Hol tartották az orvosságot? — A konyhában. Miért nem a szobában, ahol feküdt Laczkó? — Nem tudom. — Mészáros Józsefné járt a házba? — Kijárogatott takarítani. — Milyen volt az orvosság? — Üvegben volt. — Meg mer erre esküdni? — Nem. (Derültség.) Nem emlékszem jól. — Vigyázzon arra, amit mond. Huszár dr védő: Hány évig volt Laczkó házában? — Hét évig, — Hogy éltek egymással Gerzsány Mária és Laczkó? — Szépen. Kiss Lajost hallgatta ki aztán a bíróság. Biztosítási ügynök volt, ő biztosította Laczkót. — Elnök: Mennyire volt biztosítva Laczkó? Tanu: Háromszáz koronán felül. — Laczkó halála után ki vette föl a biztosítási összeget? — Gerzsány Mária. — Egészséges vagy beteges ember volt Laczkó? — Beteges, olyan sovány és szikár, mint én. — A soványság még nem betegség. Ne beszéljen ilyeneket. Huszár dr védő: Abban az időbet divatban volt Kisteleken a biztosítás? — Nem nagyon. A következő tanu Wolfort Máté kisteleki kereskedő volt. A biztosítási ügynökséget ő vette át Kisstől. Elnök: Nem beszélt Laczkó arról, liogy miért biztosította magát? Tanu: Azt mondta, hogy Gerzsány Mária kívánságára történt, — Mennyit fizetett hetenkint dijat? — ötven fillért. — Hát a többiek? — Husz-liarminc fillért. A tanu kihallgatása után az elnök szünetet rendelt el. A negyedórás szünet után a bíróság megeskette Gáspár Bertalan, Gáspár Bertalanná, Sáfár Mária, Kiss Lajos és Wolfort Máté tanukat. (A másik vádlott.) Lévay József megmérgezése ügyében folytatták a tárgyalást. özvegy Lévai Józsefnét hallgatta ki először a biróság. Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Nem. Abban az időben nem is éltünk együtt, ö benn lakott Kisteleken, én meg a leányommal és Pigniczki vei a tanyán. — Azért nem laktak együtt, mert Lévai félt maguktól. — Nem félt az. Hanem aranyere volt és pipacsot főzött, hogy kipusztítsa. Addig nem akartunk együtt lakni, amig meg nem gyógyul a betegségtől. — Megmérgezték arzénnal. — Én nem mérgeztem. — Kaptak is arzént, Gerzsány Máriától, de az csak hasmenést okozott. Aztán Pigniczki újból kért mérget Gerzsánytól, azt mondta, hogy ha nem ad jó mérget, agyonüti. — Maguk rossz viszonyban éltek egymással. — Nem kérőm, harminchat évig békésen megfértünk. — Hát akkor miért mérgezte .meg? A tanyán mérgezték meg, amikor meglátogatta magukat. Tejbe adták a mérget. — Erről én nem tudok. — Gerzsány Mária is gyógykezelte? — Igen. Krisztirozta, orvosi rendeletre, -r- Az orvos irt a betegnek orvosságot? — Igen, port is, meg üvegben is. — Hát milyen betegsége volt az urának? — Nem tudom. (Újból Gerzsány Mari.) A Lévai-ügyben bűntársként vádolt Gerzsány Mária kihallgatása következett. Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Nem, én ebben tiszta vagyok. — De krisztirozta Lévait? — Nem volt az egy deci se. — De arzén volt benne feloldva. — Só volt az, nem arzén. — A csendőrök találtak magánál egy üveget, amelyben arzénsav volt. Mérget árult. Nem mondhatja, hogy nem mérgezett, mert a bábaasszonynak mi szüksége van az arzénra? — Én nem tartottam mérget, — Pálinkásnénak is adott néhány forintért, a forintosokat meg is jelölte Pálinkásné, ugy találták meg a csendőrök. — Az az asszony tartozott nekem, az adósságát adta meg. Pigniczki Józsefet, 'Lévai vejét hallgatta ki ezután a biróság. A vád szerint előmozdította Lévai meggyilkolását. Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádltot: Nem. Én nem ártottam magam az ügybe. — Hát akkor mért mondta Gerzsány Málnának, hogy adjon még mérget, mert az előbbitől csak a hasa ment. — Én nem mondtam. — Magának azért volt útjában az apósa, mert tudomása volt arról, hogy maga gyújtotta föl a házát. Félt, hogy kibeszéli. — Az a ház nem is volt az enyém. Az anyósom testvéréé. — Csak a famíliáé volt. Fölvették érte a biztosítási dijat. Pigniczki kihallgatása után fölolvasták a sirbontási jegyzőkönyvet, az országos vegyész és az igazságügyi orvosi tanács véleményét, amelyek szerint Lévay József hullarészeiben arzénmérget találtak. Elnök (a vádlotthoz): Hallották, hogy arzénmérget találtak a bullarészekben? Pigniczki: Lehet, hogy találtak, de én nem tudom, hogy került bele. — Szerette-e a tejet a Lévai? — Nagyon szerette. A tejet meg a pálinkát. (Derültség). — A tejbe adták be neki a mérget. — Dehogy adtunk kérem, magától volt az rosszul. Amikor nagybeteg volt, félrebeszélt. Azt mondta, hogy galambok röpülnek a plafondon. (A kisteleki orvos.) A vádlott kihallgatása után újból Loessl Jenő dr-t hallgatta ki a biróság. Gyógykezelte Lévait. Azt mondta Lévai, — úgymond — hogy meghűli a tanyán, ö rendelte a krisztirozást. Huszár dr védő: ön ajánlotta a beöntésre Gerzsány Máriát? — Nem emlékszem határozottan. , — A tamu kihallgatása után az ügyész kérte Mészáros Józsefnénak tanúkihallgatását, Eisner Manó dr védő kérte, bogy a tárgyalásra sürgősen idézzék be Felletár Emil dr országos vegyészt vagy helyettesét. (A délutáni tárgyalás.) Pókay Elek elnök félnégykor nyitotta meg a tárgyalást. Gergics Károly dr ügyész indítványozta Burdics Lajos, Nagy Ferenc és Csömör Zsigmondné kisteleki lakosok tanúkihallgatását. A biróság ugy ezeknek, mint a védelem részéről kért Daluski Kovács Iinréné és Szécsi István tanúkihallgatását elrendelte. Gyuritza Sándor dr és Berger Mór dr törvényszéki orvosokat is beidézte a biróság a tárgyalásra. Az első tanu Vigh Jánosné volt, kisteleki földmivesasszony. A tanu több izben járt Lévai József házában. Elnök: Mit észlelt a betegen? Tanu: Hát én. nem igen észleltem. — Gerzsány Mária járt Lévaiékhoz? — Igen, krisztirozta. — Tud arról, hogy Lévai nem élt a felesége f őzt j ével? — Igen. A Lévai mondta. — Rossz viszonyban élt Lévai, a feleségével? — Ezt én nem tudom. Huszár dr védő: Lévai halála után hogy viselkedett a család? — Sirtak. Papp dr védő: Panaszkodott-e. valamikor Lévai a feleségére? — Nem. (A jó szomszéd.) A következő tanu Vigh János földmives volt. Tanyai szomszédja volt Lévaiéknak. Elnök: Milyen ember volt a Lévai? Tanu; Beteg. Sasfájásról panaszkodott,-
