Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-17 / 64. szám

f DÉLMAGYARORSZÁG 1912 március 17. előttünk, liogy közönségünknek nagy kíván­sága már régtől fogva, hogy órák tulajdonú birtokot szerezhessen, inert igy nem kellene évről-évre emiatt aggódnia ós rettegnie, hogy ujabban nyerhető bérleteit is elveszíti. E vég­ből hajlandók lennénk a városnak a Kemesi­diilőkben, továbbá a Marosi előterekben levő Vétyeliáti magasabb fekvésű földekért ka­tasztrális holdaiikint 1400—1600 korona örök tulajdonárat ajánlani és biztositani. Előterjesztett panaszaink meghallgatását é tiszteletteljes kérelmünk mielőbbi érdemben való árgyalását kérve, vagy unlc kiváló tiszte­lettel: Tápé, 1912 február 29-én.Községi elöl­járóság, községi képviselőtestület (közel 100 aláii'ás). A kistelekiméregkeverök bünpöre — A tárgyalás harmadik napja. — (Saját tudósitónktól.) A kisteleki méreg­keverők biinpörének tárgyalása napról-nap­ra érdekesebb és izgalmasabb lesz. Eddig incidensek, az elnök és a védelem heves összetűzése tarkították a tárgyalást, pénte­ken pedig fölvonultak a vád koronatanúi. Pálinkás Jánosné és Németh Mózes csend­őrőrmesternek súlyosan terhelő volt a vallo­mása. Pálinkásnét arra biztatta Gerzsány Mária, hogy mérgezze el az urát. Nyomban föl is ajánlotta a szolgálatait száz koronáért. Az asszony közölte ezt a csendőrőrmester­rel, igy jutott napvilágra a méregkeverő bűne. A csendőrőrmester tőrbe csalta Ger­zsány Máriát. A védők különösen ennek a két tanúnak a faggatásával foglalkoztak. Igy történt, hogy majd az egész nap e két tanu kihallgatásával telt el. A védők hevesen riposztoztak, a ta­nuk indulatba kaptak, az elnök ingerülten rendreutasította a védőket és egy percre föl is függesztette a tárgyalást. Ilyen izgalmas tárgyalás már rég volt a szegedi törvény­Széken. A tanuk létszámát szaporították. Az ügyész és Eisner Manó dr védő uj tanukat jelentették be. A tanuk között van Szeren­csés Fekete Vera, a Csillagbörtönben ülő asz­szonyharamia is, akinek a börtönben Ger­zsány Mária állítólag beismerte a bűnét. A tárgyalást vasárnap délelőtt kilenc óra­kor folytatják. Vasárnap csak délelőtt lész tárgyalás. (Sisákné levelei.) Pákai) Elek elnök kilenc órakor nyitotta meg a. tárgyalást. A Sisák-\\gy tárgyalását folytatták. Sisáh Györgyné vádlott beismerte, hogy valóban járatos volt Gerzsány Mária házá­ba, de a női betegsége miatt. Ezt nem akarta tegmap elmondani. Kószó István dr védő két keresetet csatolt be, amelyekkel igazolta, hogy a tegnap ki­hallgatott Sisák Ferencné, a vád egyik ko­ronatanuja, pörösködik a menyével. Kéri a tanu meghiteltetésének a mellőzését. (Ismét a tanuk.) Tóth Pálíié volt az első tanu. Öt küldte Gerzsány Mária Sisáknéhoz pénzért. Elnök: Miért kérte a pénzt Gerzsány Mária? Tanu: A cipő áráért A következő tanu Rozman Györgyné volt. A tan ti hoz címeztette Sisákné a szeretői le­veleit. Rozraanné kis fia olvasta fel Sisák­nénak a leveleket. Cseke Istvánná tanu azt vallotta, hogy Mária őt is elküldte Sisáknéhoz a pénzttrv. Elnök: Miért küldte ^^^ujerzsápv Mária a pénzért? . Tanu: Azt mondta Gerzsány Mária, hogy lia találkozom Sisáknéval, kérjem meg tőle a hátralékot. — Milyen hátralékot kért? — Nem tudom. Gerzsány Mária a szembesítésnél tagadta, hogy a tanúnak mondott volna valamit a pénzről. Rozman János volt a következő tanu. Tiz éves. Ö olvasta fel Sisáknénak a szerelmes leveleket. Elnök: Mi volt a levelekben? Tanu: Azt bizony meg nem mondhatom, mert mindig csak az elejét olvastam. Aztán a Sisákné kikapta a levelet a kezemből. — Elkapta, vagy csak elkérte? — Igy is, ugy is. A következő tanu Rácz János levélhordó volt. A tanu vallomása szerint azért kézbe­sítette Sisákné leveleit Rozmanékíioz, mert Sisákné tanyája egy kilométernyire van a postától. Széli Sándorné, Sisák György testvére volt a következő tanu. A tanu szerint Sisák György rossz viszonyban volt a feleségével, mert az szeretőket tartott. A védelem elle­nezte a tanu megesketését, a bíróság később határoz. Széli Sándor szerint is Sisák rossz viszonyban élt a feleségével. Tóth Andor Péternek súlyosan terhelő volt a vallomása. Tanu: Néhány évvel ezelőtt azt mondta nekem Gerzsány Mária, hogy három koro­náért elpusztítja a szüleimet. Hát milyen embernek gondol engeni? Mondtam, egy anyám-apám van nekem. Tóth P. István tanu szintén terhelően val­lott. Elnök: Beszélt magával Gerzsány Mária? Tanu: Igen. Fölkinálkozott, hogy megmér­gezi a mostoha anyámat. — Miért ajánlotta ezt Gerzsány Mária? — Hogy aztán rám szálljon a földünk. A biróság a délelőtt kihallgatott tanukat a kis Rozmann János kivételével megeskette. (Szóharc ügyvéd és ügyész között.) Negyedórás szünet után Eisner Manó dr föl­szólalásában tiltakozott az ügyész intézkedé­se ellen, aki a szabadlábon levő Pigniczky Józsefet korlátozta'-szabadságában. A fog­házőrnek megparancsolta, hogy a vádlottak szobájából ki ne engedje ós vigyázzon, hogy senkivel ne érintkezzék. Az ügyész válaszá­ban kijelentette, hogy az elnök jóváhagyásá­val foganatosította az intézkedését, mert Pig­niczky a folyosón terrorizálta a tanukat, Pókai elnök: A vádlottaknak a vádlottak szobájában, a tanuknak a tanuk szobájában van a helye. A riposztozás után Pálinkás Jgnosné ki­hallgatása következett. Pálinkásné a vád koronatanúja. (Pálinkásné, a koronatanú.) Elnök: Hogy került maga össze Gerzsány Máriával? Tanu: Azt ajánlotta egyszer, hogy hajtsam el a magzatomat. Pör is volt emiatt, csendő­rök jártak a házamba, hogy csakugyan igaz-e a dolog. Alig tudtam magam tisztázni. Az uramnak is irkáltak leveleket erről a csúf­ságról. Azt mondta az uram, hogy elhajt a tanyáról, lia nem igazolom magam. Panasz­kodtam a bajról Gerzsány Máriának, aki azt mondta, liogy vessünk véget, a veszedelem­nek, majd megmérgezzük az uramat. Mérget ajánlott. Elmondtam ezt a esendői-őrmester­nek, aki azt mondta, hogy csak menjek bele a dologba ugy színleg, de vigyázzak. Azt is mondta, liogy jól nézzek szét Gerzsány Má­riánál, figyeljek meg mindent. — Én igy is cselekedtem. Elmentem Ger­zsány Máriához, aki adott egy üveg mérget, de busz forintot kért érte. Nekem nem volt pénzem, a csendőrőrmester adott. A méregre utasítást adott a Mari néni. Azt mondta, hogy mindennap csempésszek az ételébe egy gyüszünyit. Figyelmeztetett, hogy csak vizbe ne keverjek mérget. Azt mondta, hogy a mé­regtől első nap ágyba esik, aztán hamarosan elpusztul. — Az eset után néhány napra találkoztam Gerzsány Máriával, az urammal voltara. — Ki az az ember? — kérdezte a Mari néni. — Az uram, — mondtam. _ Hát még mindig ilyen jó egészségijén van? — Tegnap adtam be neki először a méregből. — No jó, jó, csak vigyázzon. — Aztán újból kért liárom forintot. A pénzt a csendőrök adták, mindegyik forintot megjelölték kereszttel. Ezt a pénzt adtani a Mari néninek. Huszár dr védő: Magát szemmel kisérték a csendőrök? — Amikor gyanúban voltam a magzatel­hajtás miatt. Később nem. — Hogy jutott össze a esendői-őrmesterrel? — Elmondtam neki, hogy mire biztatott Gerzsány Mária. — Nem azért csinálta ezt, mert félt a csend­őröktől és igy akart a kegyükbe jutni? — Nekem nem volt okom miért félni. — Maga kuruzslással, bűbájossággal fog­lalkozott, azt mondják a tanuk. — Alii ezt mondja, annak nem igaz a lelki­ismerete. — Pálinkába kevert csirkecsontot, pocok­farkat ... —Azt is akassza föl Jézus Krisztus, aki ilyet csinál! (Ujabb incidens elnök és védő között.) A tanu aztán kérdezés nélkül elmondta, hogy Pigniczky József megfenyegette, hogy megöli, lia kitudódik a Gerzsány Mária ese­te. Erre a kijelentésre nagy zavar keletke­zett. Huszár dr védő erősen, kíméletlen kér­désekkel faggatta a tanút. Pákai elnök: Ezt igy tovább nem tűröm. Huszár dr védő: Bocsánatot kérek... Elnök (ingerülten): A tárgyalást fölfüg­gesztem! Az incidens után a tárgyalóteremben levő jogászok pro és kontra vitatták az elnök és a védelem összetűzését. Alig egy perc múlva az elnök újból meg­nyitotta a tárgyalást. Pókai elnök: Tessék folytatni kellő hig­gadtsággal a tanuk kihallgatását. Papp Róbert dr védő a tanúhoz: A mag­zatelhajtásról az urának irkálták a leveleket? — Nem, a csendőrőrmesternek. — Hát hogy jutott akkor az eset az ura tudomására? — Sók embernek járt a szája a hazugság­ról. — Igaz-e, hogy maga ingyen jár Szerbiába ós onnan mindig nagy osomó orvosságot lioz haza? — Nem jártam én soha életemben -se Szer­biába, se Belgrádba, azt se tudom, hogy lé­tezik-e. (Derültség.) Eisner dr védő: A nyomozás során azt val­lotta, hogy Lévai József nem étkezett ott­hon, mert félt, hogy a családja megmérgezi. Ki mondta ezt magának? — Már nem tudom. A tanu indulatosan felel Eisner dr kérdé­sére, amire a védő is indulatosan kérdez. Elnök: Tartózkodjék a védő ur . . . A védők: A tanuknak szabad. A védőimek nem! Elnök: A tanu épen olyan indulatosan fe­lel, mint amilyen indulatosan kérdezik a védő urak. Gerzsány Máriát szembesítették a tanúval. Gerzsány Mária mindent tagadott. Az elnök egy órakor berekesztette a tár­gyalást és folytatását felegyre tűzte ki. (A délutáni tárgyalás.) Pókay Elek elnölk háromnegyed négykor nyitotta meg a tárgyalást. Eisner Manó dr védő uj tanuk kihallgatá­sát terjesztette elő. Az uj tanuk részint Pá­linkásné, részint Balogh Ferencné vallomá­sait döntenék meg. Huszár Jpoos űr védő: Pálinkás Jánosné V

Next

/
Oldalképek
Tartalom