Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-19 / 65. szám

1912. március 14. DÉLMAGYARORSZÁG 3 seggel jár, aimi igazán nagy kockázat a szé­gyenletesen csekély díjazással. Az egyik község pénztárosa például százezreket for­gat évenként a község pénztárában és ezért a terhes és felelősségteljes munkáért 150, az­az: Egyszázötven korona az évi fizetsége. Földeák, Nagymajlát és Apátfalva közsé­gek elöljáróságai gyakran kérték és sürget­ték fizetésűik emelését. Kérésüket mindeddig nem vették figyelembe, mig azután végre is megunták a kérelmezést és a cselekvés —­illetőleg „cselekvés beszüntetés" terére lép­tek, A sztrájkot hivatalosan be is jelentették Tlieisz Gyula főszolgabírónak, aki sürgősen jelentést tett a főispáni teendőkkel megbízott Hervay csanádmegyei alispánnak. A három község sztrájkoló elöljáróságai­nak példája és Hervay alispán intézkedése elé most annál nagyobb érdeklődéssel tekint Csanádimegye közönsége, mert e három köz­ségen kivül egész raja Csanádmegye közsé­gei elöljáróságának hasonló lépést szándéko­zik tenni s igy a megye közigazgatását iga­zán súlyos veszedelem fenyegeti. Megtör­ténhetik, hogy az egész megyei adminisztrá­ció csődöt mond. Itt tehát sürgős és méltá­nyos intézkedésre van szükség. A kisteleki méregkeverök bünpöre — A tárgyalás negyedik és ötödik napja. — (Saját tudósitónktól.) A kisteleki méreg­ke verők fbünpörének tárgyalása vasárnap és hétfőn már a rendes mederbe terelődött. A fölösleges izgalmak kihűltek, a már megszo­kott heves jelenetek nem ismétlődtek. A bünpör anyaga nem szűkölködött érde­kességben. Vasárnap csak egy órás tárgya lás ,volt, lényegtelen tanúvallomásokkal. A •hétfői nap egyik legérdekesebb jelenete volt Beck István, a nyugalmazott szegedi osztály­jegyzőnek a kihallgatása. A védelem tanuja volt az elmúlt évek közéletének e tipikus alakja. Az agilis védőnek ugyanis az a tö­rekvése, hogy a súlyosan terhelő tanuk val­lomásának értékét csökkentsék. Az ősz és megrokkant Beck Istvánnak is igy jutott sze­rep ebben a túlságosan kiszélesített bünpör­ben. Beck István nagynénjének háza van Kisteleken. A nyolcvankilenc éves úrhölgy vagyonát — mondta a nyugalmazott jegyző — aljas emberek bitorolják. Meg ,is nevezte a kisteleki dzsenthnéneket. A Dálnoki, Ko­vács- és a Balogh-esalád ültek a tanti va­gyonába. A nevezett pedig erős támaszai a vádnak. Fura dolgokat beszélt a „bitorlók"­ról és takaros köntösbe öltöztette a mondó­káját. Hangulatosan beszélt, zamatos ma­gyarság ömlött az ajkán. Az 'ügyész elle­nezte a 'megesketését. — Én kérőm, — mondta — mint becsületes magyar embör és mint Szeged város nyu­galmazott tisztviselője, a puszta igazat be­széltem. , Meg is ésk-ették Beck Istvánt. Délután érdekes volt egy kisteleki szabó­segéd vallomása. A legény vallorr.asa szerint Balogh Ferenc (a terhelő tanu, akiről dél­előtt Beck István mosta le a keresztvizet) szövetkezni akart vele a kisteleki takarék­pénztár kirablására, ö azonban nem állt kö­télnek. Nem kis meglepetést keltett egy kuszált szakállú, hajlott korú ember és egy naiv arcú takaros fiatal leány vallomása. Egy-egy aka­ratlanul oda vetetett kérdésre kitűnt, hogy a szakállas ember néhány évvel ezelőtt lopás­ért négy évi és négy hónapi fegyházat, a le­ány pedig, ugyancsak lopásért, hat hónapi börtönt ült. Bizonyos, ennek a bünpörnek a tárgyalásán furcsa szinben tűnik föl a jó öreg falusi erkölcs. Az egyik szereplő a pólai ten­gerésztől a kisteleki vasúti bakterig válto­gatja a szeretőit, a másik csirkecsonttal, szőrrel és pocokfarkkal bübájol, a 'harmadi­kat meg tetszetősebb forma okából kiszal­mázza a bábaasszony. Az már megszokott történet, hogy az átutazó szinész család­anyát hódit és a suszter felesége kuruzsol. Általában ilyen szines epizódjelenetek ját­szódnak le már a tárgyaláson. A bünpör va­lóságos anyagát már mélységesen kiaknáz­ták. ítéletre csütörtöknél előbb nem kerülhet a sor. A bünpör tárgyalásáról részletes tudósítá­sunk a következő: (Lényegtelen tanuk.) Pókai Elek elnök kilenc órakör nyitotta meg a tárgyalást. Dominics Jánosné és Nagy Pál lényegtelen tanúvallomása után Stuhl Józsefet hallgatta ki a biróság. Stuhl segéd volt Pigniczky vádlottnál. A tanu az első na­pon kihallgatott Balogh Perencné terhelő tanúvallomásának értékét csökkentette. Az ügyész ellenezte, a védelem kérte a tanu meg­esketését. A biróság később határoz. A tanu kihallgatása közben incidens tör­tént. Amikor az elnök megkérdezte, hogy mi­lyen embernek tartja Balogh Ferencet, Stull­nak az volt a véleménye, hogy: — Aljas gazember! Az elnök rendreutasította. A következő tanu Kriván János utkaparó volt.. A tanu szerint Lévay József jó viszony­ban élt a családjával. Gerzsány Mária jára­tos volt Lévaiékhoz. Jakus Mihályt hallgatta ki aztán a biróság. Pigniczki szabóinasa volt. Tanu: A mult év szeptemberében Pigniczki összeveszett Korácscsal, Balogh Ferenc apó­sával. Pigniczkinek kosár volt a kezében. — Mi van abban a kosárban? kérdezte Ko­vács. -— Keresztcsont. — Méreg az, el akarja mérgezni a falut. Pigniczki erre arculcsapta Kovácsot. Juhász Béla cipész volt a következő tanu. Lényegtelen tanúvallomást tett. Harmad­napja előállította a rendőrség, az utcán bot­rányosan viselkedett. A rendőrség jelentése szerint megfenyegette a tanukat. Ország Teréz tanuja volt annak a jelenet­nek, amikor Pigniczki és Kovács összevesz­tek. A pofozkodás' után azt mondta Kovács: — Megállj csak, ezért még Gerzsány Mari mellé ültetlek a fegyházban! Pálinkás Jánosnérói elmondta a tanu, hogy a szóbeszéd szerint mindenre tud orvos­ságot. Tanu: Egy izben Gálné azt mondta Pálin­kás Jánosnénak, hogy szerezzenek hét-nyolc tanút arra, hogy Lévai József maga itta ki a mérget. Eisner dr védő: Gál hamis tanukról be­szélt? — Igen. A tanút szembesítették Pálinkásnéval. Pá­linkásné beismerte, hogy a tanuzásról beszélt Gálnévál. Eisner dr (a csendőrőnnesterhez): A csend­őrőrmester ur folytatott-é eljárást Gálné el­leri' hamis tanuzásra való biztátás miatt? — Nem. — Miért nem? — Az már az én dolgom. (Az egyik vádlott atyja.) A következő tanu idősebb Pigniczki József, a vádlott atyja volt. Elnök: Akar-e vallani? Tanu: Igen, Amit tudok, elmondom. — Panaszkodott magának Lévai József? —' Igen. azt mondta, hogy rossz virstlitől megfájdult a gyomra. Én kékkövet konunen­dáltam neki. — Miért kommendált neki kékkövet? — Mert attul biztosan kigyün az a rossza­ság. (Derültség.) — Maga is szokott bevenni kékkövet? — Amikor nekem valami bajom van, nem kell nekem se orvos, se patika, csak kékkő! Papp dr védő: Lévai milyen viszonyban élt a feleségével? — Jól éltek? Eisner dr védő: Pálinkásné járatos volt Lévaiékhoz? — Olykor-olykor járt a házba, ráolvasott Lévaira. Még mondtam is neki: „Hallja, fiatal asszony,'maga ilyet is tud?" A tanúnak nem kívánták a megesketését. (Milyen ember volt Lévai?) Lévai Imréné varrónő volt a1 következő tanu. A tanu csak névrokona a vádlottnak. Vallomása szerint Lévai jó viszonyban élt a feleségével. Papp dr védő: Balogh Ferencnét ismeri? — Igen. De nem mondok róla véleményt, mert az nehezére esnék a törvénynek. (De­rültség.) A tanu lényegtelen dolgokat mondott Ba­loghnéról. Simon Sánodr volt a következő tanu. Elnök: Ismerte Lévai Józsefet? Tanu: Igen. Panaszkodó ember volt. Öt évvel ezelőtt fegyvert emelt maga ellen, mert elégedetlen volt a sorsával. A családjával sem élt valami jóviszonyban. Seress Sándor tanu is tud arról, hogy Lé­vai József öt évvel ezelőtt öngyilkosságot kí­sérelt meg. A tanu büntetett előéletű. Lo­pásért négy évi fegyházat ült. A biróság mellőzte a megesketését. Magos Piros tanúnak is panaszkodott Lévai József, hogy életunt. „Amikor már hatvan évet élt az ember, — mondta — minek is to­vább vergődni." A tanu is tud arról, hogy Lévai egy izben fegyvert emelt maga ellen. A biróság mellőzte a megesketését, mert büntetett előéletű. Hat hónapot ült lopásért. Kovaesik József, Lévai kocsisa volt a kö­vetkező tanu. A tanu szerint Lévai búsko­mor volt, mert nem lakott együtt a családjá­val. (Beck Pista.) Beck István, nyugalmazott városi osztály­jegyző volt a következő tanu. A védelem idéztette be tanúnak a megrokkant Beck Pistát. Elnök: Mit tud ön az esetről? Tanu: A nagynéném, özvegy Beck János­né kisteleki házában laknak a Balogh Ferenc szülei. A nagynénémet kiforgatták a va­gyonából. Hatezer forintot apránkint kiszed­tek a takarékból. Lakmároztak, flancoltak a pénzen. Teljesen hatálmukba ejtették a nagy­nénémet. Még végrendeletet is készittettek vele. Nem is engednek hozzá közeledni senkit. Most aztán pört indítottunk az aljas emberek ellen. Baloghék is jól élnek a pénzen. Még házbért sem' fizetnek. Az ügyész ellenezte, a védelem kérte Beck István megesketését. A biróság az összes ki­hallgatott tanukat, Beck Istvánt is meges­kette. Az ügyész Beck István megesketése miatt semmiségí panaszt jelentett be. A védelem uj tanuk kihallgatását terjesz­tette elő, az ügyész ellenezte az uj tanuk be­idézését. Az előterjesztések tárgyában a biró­ság függőben tartotta a határozatát. Elnök a tárgyalást egy órakor berekesz­tette és folytatását félnégy órára tűzte ki. (A délutáni tárgyalás.) Pókay Elek elnök félnégy órakor nyitotta meg a tárgyalást. Az elnök bejelentette, liogy a biróság elrendelte a védelm által előterjesztett tanuk kihallgatását. (Tanuk fölvonulása.) Az első tanu Kovács Hermina, a kisteleki

Next

/
Oldalképek
Tartalom