Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-21 / 67. szám

21 DÉLMAGYAROR^ZÁQ 1912. március 24. arra vár, hogy halászhasson a balkáni za­varosban. Londonban, ugylátszik, már tisztában vannak ezekkel az eshetőségekkel és az ot­tani tőzsdén az értékek rohamos esése ál­lott be, ami persze hasonló hatást idézett elő a többi európai tőzsdén is. Minden jel azt mutatja, hogy az euró­pai béke nyugalma alá van aknázva és hogy a falra festett háború ördöge most komolyan készül tisztelegni Európa népei­nél. Hóiapdacsalások Szegeden. — Egy bécsi cég üzelmei Magyarországon. — (Saját tudósitónktól.) Már feledésbe men­tek azok a hóiapdacsalások, melyek néhány évvel ezelőtt hálózták be Magyarországot. Akkor minálunk a hólapdarendszert be is til­tották, most .azonban egy bécsi cég ismét ez­zel a ravasz közvetett csalással visz ki tő­lünk rengeteg pénzt. Néliány nap óta ilyen szelvényeket varrnak Szegeden az iparos és munkásemberek nyakába: „M. Schöngut Wien,. III. Marxergasse 38. 13843. számú szelvény. Ára 1 K 50 fillér, az­az: Egy korona 50 fillér." Ezért a szelvényért rettenetesen bonyodal­mas eljárások után egy pár cipőt lehetne kapni. Csakugyan lehet kapni, de ha a dolog mélyére tekintünk, látjuk' a lólábat és tisz­tában leszünk azzal, liogy itt végeredményé­ben egy óriási csalásról van szó. Ha erős kézzel nyakát nem szegik a gördülő moloch­nak, hamarosan országos veszedelem támad belőle. A fenti szelvény két társával együtt egy összehajtott, negyedives papírlap egyik lap­ját alkotja. A másik lap külső oldalán a kö­vetkező szöveg olvasható: „M. Schöngut Wien, III., Marxengasse 38. Szelvény füzet 13843. szám. (Ára 4 K 50 f.) Minden esetleges levelezésnél szíveskedjék ezen számra — tévedés kikerülése végett — feltétlenül hivatkozni". Név: — Lakóhely: — Mindenki 1 K 50 fill., azaz: Egy korona 50 fillérnyi csekély összegért egy pár — ké­zimunkás és nem gép által — elsőrendű box meg clievreaux-bőrből készített, tartós, csi­nos, elegáns, divatos alakú cipőt szerezhet. Ez a cipő tetszés szerint, gombos, vagy fűzős, férfi vagy női alakban, fekete vagy sárga­bőrből rendelhető. A másik oldalon: Ilyen cipőt küldök! felkiáltással négy elegáns cipő rajza ékeske­dik. A cipők fölött trónol az olcsó cipőszer­zés használati utaisitása. Tizenegy soros zagy­va szöveg. Ebben a tizenegy sorban benne van a világ legraffináltabb, legzseniálisabb liólapda-rendszere; benne üvölt az üzleti éh­ség, a forszírozott csalás fortisszimója. — Ön egy törzsszelvényért 1 K 50 fillért fizetett. Azután küldöm önnek ezt az egész szelvényfüzetet. Ezen szelvényfüzet második oldalának jobb felén három szelvényt talál. Kérem, szakítsa ki ezen szelvényeket és adja el darabonként 1 K 50 fillérért, rokonainak, barátainak, avagy egyéb üsmerőseinek. Ezt igen könnyű szerrel eszközölheti, mert min­denki isszdvesen fog egy szelvényt vásárolni. Ezen szelvényfüzet második oldalának bal felére ön ezután leírja három vevőjének pon­tos címét és lakhelyét. Ezen vevők mind­egyike kap tőlem szintén 4 korona 50 fil­lérért ugyancsak utánvétellel, egy ilyen szel­vényfüzetet, mint ez és lia mind a három ve­vő az utánvétet megfizeti, önnek haladékta­lanul egy pár, körülirt tetszése szerinti ci­pőt küldök, összes kiadásai egy pár ilyen cipőért tényleg csak 1 korona 50 fillért, azaz egy korona ötven fillért fognak kitenni. Tehát M. Spliöngut, Bécsben, ad egy pár cipőt. Viszont bevételez 4 korona 50 fillért, a három baráttól 13 korona 50 fillért, össze­sen 18 koronát. Amiért tényleg küldhetne becsületes cipőt is. De ő nem kényes a becsü­letre. Ezek ntán az erősebb hiszékenységü ol­vasó megkockáztatja a kérdést: Ki van be­csapva? A cipőt tényleg megkapja, ha a fel­tételek teljesülnek. A cipő tényleg megér 1 korona 50 fillért. Hol a csalás? Egy bizonyos. A német jól számit. Az ol­csóságra éhesek, a misztikumban gyönyör­rel lubickolok két kézzel kapnak az olcsó ci­pőn. Persze rá sem gondolnak arra, hogy mikor a szelvényt eladják, az osztrák csa­lók bűntársaivá szegődnek. A mézesmadzag édes, a kötél remekül burkolódik, liiez, ki ne — Nem, nem. Én öreg asszony vagyok. Most meg fogja látni. És levette a kalapot és a fátyolt. — Nos, nézze szólt és ismét megölelt. Ugy 32—33 éves lehetett, a balkezén jegy­gyűrűt viselt és ezért tényleg férjes nő lehe­tett. Nem szép. Nagyon szeplős volt és úgy­szólván szemöldöke sem volt. De vadul hul­lámzó élet beszélt belőle és az ajkai igazán szépek voltak. Meg akartam kérdezni, hogy hívják, hogy hol a férje, ha esetleg van; meg akartam udni, hogy kinek a házában vagyok, ő azon­ban szorosan hozzám simult, ha szájamat ki­nyitottam és megtiltotta, hogy kérdezősköd­jem. — Ellennek hivnak, — szólt. Akar ön va­lamit inni? Nem baj, én jól tudok csengetni. Addig menjen ide be a hálószobába. A hálószobába mentem. A lámipa a lakó­szobából gyenge fényt vetett be hozzám. Két ágyat láttam. Ellen csengetett és bort kért és hallottam, amint a leány a bort hozta és ismét kiment. Egy kis idő múlva Ellen a hálószobába jött. Az ajtóban megállt. Egy lépést feléje mentem, ő kissé felkiáltott és abban a pillanatban felém jött . . . Ez tegnapelőtt este volt. Mi történt később? Légy türelmes, még több is történt. Tegnap reggel, amint feléb­redtem, derengeni kezdett és a világosság a redők mindkét oldalán a szobáiba hatolt. Ellen is felébredt. Fáradtan sóhajtott és felém mosolygott. A karja fehérek és bársonyosak voltak, a melle hullámzott. Valamit suttog­tam neki és ő az ajkaival lezárta -a számat, csendes (gyengédséggel. Mindinkább világosodott. Két óra után talpon voltam, Ellen is fel­kelt, a ruháival babrált, már a cipőt is fel­húzta. És most olyasvalamit éltem át, ami még ebben a pillanatban is mint gonosz álom borong keresztül rajtam. A mosdónál álltam. Ellennek valami dolga akadt a mellékszobá­ban és amint az ajtót kinyitotta, megfordul­tam és benéztem. A nyitott ablakokból hideg levegő hatolt felém és a szoba közepén, hosszú asztalon, egy halottat pillantottam meg. Egy halott, amely koporsóban fekszik, szürke szakállal, egy iférfi holtteste. Sovány térdei a magasba állottak, mint két dühöngő ököl, amelyek a lepel alatt össze vannak szorítva és az arca egészen sárga és félelmet gerjesztő. Mindezt a világosságban láttam. Elfordultam és egy szót se szóltam. Midőn Ellen visszatért, már felöltözködtem és in­dulni készültem. Alig tudtam ölelését viszo­nozni. Teljesen felöltözködött, le ^akart ugyanis kísérni a kapuig és én menni hagy­tam és még mindig hallgattam. Lenn a ka­puban a falhoz simult, hogy meg ne lássák és igy suttogott: — Viszontlátásra! — Holnap? — kérdeztem kelletlenül. — Nem, nem holnap! — Miért nem holnap? — Hallgass, kedvesem, holnap temetésre igyekeznék megszabadulni az értéktelen pa­pirostól, melyből oilcsó cipő születik. Az egész ügyet az illetékes hatóságok igen sürgős oltalmába ajánljuk. Legegyszerűbb, lia a posta az M. Schöngut Wien cég utalványai­nak beszedését megtagadja. Akistelekiméregkeverök bünpöre — A tárgyalás hetedik napja. — Csütörtökön lesz itélet. — (Saját tudósitónktól.) A kisteleki méreg­keverők bünpöre tárgyalásának a hetedik napja a vád- és védőbeszédekkel telt el. íté­let, mint azt a Délmagyarország már napok­kal ezelőtt megírta, csak csütörtökön lesz, mert a védőbeszédeik a késő esti órákba nyúltak. A délelőtti tárgyalás meglepetéssel kez­dődött. Gergics Károly dr ügyész kijelen­tette, hogy Pigniczky József vádlott ellen el­ejti a vádat. Az egyetlen terhelő tanú, Ba­logh Ferenc vallomása megbízhatatlan, bizo­nyítékot pedig az ügyész Pigniczky bűnös­ségének a megállapítására nem talált. A főtárgyaláson Pigniczkyt Eisner Manó dr védte. Eisner dr indítványára az ügyész előterjesztése alapján a biróság Pigniczky ellen megszüntette az eljárást. Az előterjesztések után Gergics Károly dr ügyész elmondta a vádbeszédet. A pompás jogászi érzékkel és széles tudással megkon­struált, élvezetes előadásban tartott vádbe­széd tiz órától tizenkettőig tartott. , Délután a védőbeszédeik hangzottak el. Huszár János dr, Gerzsány Mária védője, háromtól' hat óráig beszélt. Bő részletesség­gel kiterjeszkedett a bünügy minden fázisára és súlyos argumentumokkal igyekezett meg­dönteni a vádat. Utána Papp Róbert dr, Lé­vai József védője, majd pedig Koszó József dr, Sisák György védője beszélt. Papp Ró­bert dr, különösen a vádnak föltevésében alapuló következtetéseit vitatta. Koszó István dr beszéde nyolc óra után kell mennem, egy rokonom meghalt. Most már tudod! — De holnapután? — Igen, holnapután; itt a kapuban meg foglak várni. Isten veled! Elmentem. Ki volt? És a halott? Ökleit, hogy össze­szorította és ajkai milyen komikusan csüng­tek le! Holnapután ismét várni fog. Elmen­jek megint hozzá? Egyenesen a Bern ina-kávéházba mentem, ott elkértem a címjegyzéket, — felcsaptam. Gamle Kongevej, ez és ez a szám, jó, ott lá­tom a nevet és már tudom, Ellent hogy hiv­ják. Várok egy ideig, mig a reggeli lapot hoz­zák és az újságra vetem magamat, hogy átnézzem a halotti jelentéseket, igen megta­láltam az övét is, a hosszú sorban az első, vastag betűkkel: „Hosszas betegség után tegnap elhunyt a férjem 53 éves korában." A jelentés tegnapról volt keltezve. Sokáig ültem és gondolkodtam. Egy embernek van fele­sége, harminc éves, ifjabb, mint ő, sok éve, hogy beteg és egy szép napon meghal. A fiatal özvegy íellélekzik, az élet feléje kiált elragadó őrültségével, hallgat a hangra és válaszol: — Jövök! És már a következő estén a Vestavoldon sétál. Ellen, Ellen, holnapután!

Next