Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-24 / 70. szám
6 DÉLMAGY ARORSZÁG 1912 március 24. hadsegédeket és Trautmanszdorf hercegnő palotahölgyet. A király /kívánságára ma egész nap senkinek sem engedték meg, hogy a sahönbrunni kastélyba menjen. Félegykor családi reggeli volt a Rössel-szobában. A német császár délután automobilon több látogatást tett. Este hét órakor a schönbrunni nagy galériában udvari ebéd, ebéd után pedig szerkl volt. Vilmos német esászár ma délben a bankgasszei, Magyar Házban leadta névjegyét Héderváry Károly gróf miniszterelnök és felesége részére. Hogy születnek a démonok? — Két szegedi leáng kalandos története. — (Saját tudósitónktól.) A napokban néhány soros hir jelent meg a Délmagyarországban két szegedi fiatal leányról és az édes anyjukról. Az anya bűne volt a hir címe, amely két leány szomorú történetéről beszélt. A leányokat fertőbe akarta taszítani az anya, de aljas munkája megtört a gyermekei ellenállásán. Csengő aranyat akart kifacsarni a két fiatal testből. És amikor a leányok dacosan fiigót mutattak a becstelen törekvésnek, az anyából kitört a bestia. Kékre verte a gyermekekeit, kitépte fölbevalóikat és ujjaikról lerántotta a vékony aranygyűrűt. A leányok kétségbeesetten jajgattak és könyörögtek. Hiába, az asszonyban tombolt a vad. A párnákat ós halvány szinü selyemtakarókat tépdeste ós a földre hányta, a bútorokat elmozdította a helyükből.. Tört-zuzott mindent. Amikor lecsillapult az őrjöngése, furcsajjvásárt inszcenált a lakásán. Rongyszedőt hivatott és potom áron eladta minden bútorát, a lakás teljes berendezését. A leányai fehérneműit, ruháit sem kimólte. Félóra riiultán mindent elhordták á lakásból. Egy meggörbült szög sem hevert a pádlón. Nem volt más, mint a négy csupasz fal ós sima padló. Amikor a minden jóérzésből kivetkezett anya bevégezte a munkáját, nyelvét kiöltötte a leányaira és rikácsoló hangon búcsúzkodott: -— Most pedig dögöljetek, nyomorultak! * A két leány árván maradt. Az anyjuk elhagyta őket, nem volt támaszuk. Nélkülöztek és dideregtek az egyszoba-konyhás lakásban. Nem volt egy betevő falatjuk és pénzűk sem volt. A házigazda megszánta a szerencsétleneket és ellátta őket a szükséges dolgokkal. A három szereplőt, akikről most beszél ez az irás, sokan ismerik Szegeden. Az anya — ugy mondják — frizernő, az egyik leány tizennyolc éves és varró-, a másik tizenöt és tanulóleány. Az asszony jellegzates keritő-tipus, kendőzött arcú, maskara, középtermetű. A leányok űdók és frissek. Különösen a kisebbik megkapó szépségű, archaisztikusan finom vonású, kreolarcu. A haja fénylő barna szinü, das és cikk-cakkosan a homlokát övezi. A teste karcsú és formás idomaira gyermekruha simul. Az idösebbik szerényebb külsejű és komoly. Eddig reá nehezedett a családfentartás gondjának a javarésze. Varrt és gyakran az éjjeli nyugalmát is föláldozta, hogy másnap dúsabb ebéd kerüljön az asztalukra. A két leányt az anya már évek óta kapacitálta az erkölcstelen életre. Állandóan a népesebb utcákon sétáltatta őket és ha egy-egy éltesebb ur szemet vetett a gyermekekre, jóleső öriiminel vette tudomásul a figyelm"t. Széles mo-o'v ült az ajkára és túlzott gondoksággal igazcat'a a gyermekei ruháját. Az utóbbi időben már festék nyoma is föltűnt a leányok arcán és pa löm illat zuhant a ruhájukról. A mult, év nyarán az anya és leányai hirtelen él+üútek Szegedről- Ugy történt az eset," hogy az asszony egy szép napon eladta minden holmiját és, máról-holnapra, a leányaival fölcihelődött Budapestre. A fővárosi könnyelmű élet néhány hétig tartott. Mulattak, henyéltek, kiélvezték Budapest nyári gyönyörűségeit ós miután már a Vurstliban is körhintáztak, visszarándultak Szegedre. Azóta nem hiányoztak a régi kedvenc szórakozóhelyről: az utcáról és a kávéházból. A szörnyű eset után, amikor az anya dühében megverte a leányokat és elkótyavetyél, ték a bútort és minden lim-lomot, fölkerestem a leányokat. Az üres szobában kuksoltak. Amikor megláttak a küszöbön, összerezzentek. Egy házbeli társaságában voltam, aki azelőtt elbeszélte a szomorú történetet. — Hol van az édes anyjuk ? — kérdeztem az idősebbtől. A kérdés meglepte a leányokat és kíváncsian néztek egymás szemébe. Majd zavartan bámultak reám, mintha kértek volna, hogy ne kívánjam a feleletet. — Miért hagyta el a kisasszonyokat a kedves mamájuk ? — kérdeztem most már, átugorva a feleletet. A leányoknak szomorúság ült az arcán és a kisebbiknek köny csillant meg a szemébenFélszegen babrálgattak az ujjukkal. Néhány pillanat múlva az idösebbik felelt: — A mama olyanra akart bennünket csábítani, ami . . . ami . . . nekünk nem tetszett 7 » Nem engedelmeskedtünk neki. Elment. Semmi... nöm haj, iái majd megélünk. Más szava nem vojt a leánynak. A kisebbik intett neki, hogy már ez is elég volt. * v ' Tegnap újból találkoztam az^al az ismerősömmel, aki annak idején a leányok szerencsétlen sorsára figyelmeztetett. Amikor újból a leányokról esett szó, lemondóan legyintett a kezével. Meglépett a különös gesztus: — No mi az, betegek ? kérdeztem. — Dehogy hetegek — válaszbltá — nagyon is egészségesek ós finom uri dámók. Elbeszélte aztán, hogy a leányoknak pompás lakásuk van, uri berendezéssel. Mindenük van, amit csak szemük-szájuk kiván. Elegánsak és ugy élnek, mint egy királynő. — Valami Öreg ur a mecénás, már mint külön-külön — mondta. Nagyon érdekelt a különös változás és újból meglátogattam a leányokat. Valósággal meghökkentem, amikor a szobájukba léptem. Ahol még alig egy héttel ezelőtt egy szék sem volt, ott most uri kényelem és pompa minden. A padlón nehéz szőnyeg, a falon rajzok, képek, bársónypamlag, mahagóni ágyak, selyemtakaró, párnás fotelek és hódító parfüm illat ... A leányok pompás selyem kiraonóban, finom lakktopánban, az ujjukon, a hajukban ragyogó ékszer. Mint hamisítatlan párisi kokott mosolyogtak, amikor üdvözöltem őket. — No, ugye mondtam, — csacsogta a nagyobbik, — nem baj, mi majd megélünk . . . — Dehát akkor az anyjuk . . . miért ? . . . — Meggondoltok a dolgot, — válaszolt egykedvűen a leány, — talán igy jobb. Mái a mama is tudja. Kibékültünk. íme, ahogy a démonok születnek. T. Gy. Robbanó aknák a Dardanellákon. Konstantinápolyból jelentik: Mptá lefejtették a robbanó aknákat a tenger szine alatt ti Dardanellák torkolatában, a kereskedelmi hv jóknak nem szabad befutniuk, nehogy sze~.-fcáfiptiség történjék. Tegnap a Viktória T --'-"< vőzöst tartóztatták föl, ma pedig a ClteeiriTiiati német Levente hajónak kellett moo-íllania a Dardanellák elpti Ezen a gőzösön 350 utas van, akiket szárazföldön fognak tovább vinni a fővárosig 1070 üres szoba van a városban. — Elkészültek a lakrészadó kivetésénél. — (Sajáf tudósitónktól.) A szegedi városi adóhivatal szombaton fejezte be az 1912. évi lakrészado kivetési munkáját. A több hónapig tartó munka, amelyhez a mult esztendő utolsó két hónapjában gyűjtötték össze a szükséges adatot, érdekes statisztikai adatokkal szolgál. Hü képét nyújtja a város fejlődésének, de egyúttal hü képét adja a lakásbőségnek is. Megtudjuk abból, hogy a mult óv óta 2245 szobát és 117 boltot építettek Szegeden, de a szobák közül 1070, a boltok közül pedig 84 üresen áll. A szobák és boltok számának szaporodása nem áll arányban az üres helyiségek szaporodásával, mert az üres helyiségek számának emelkedése a mult évihez képest ötven százaléknál nagyobb. Az egyes kerületekben a helyiségek száma az összeírás szerint a következő: Volt a városbán 1911-ben 19lt-ben az első kerületben 4965 5552 a második kerületben 3938 4450 a harmadik kerületben 4946 5458 a negyedik kerületben 3331 3434 az ötödik kerületben 4353 4793 a hatodik kerületben 3516 3566 a hetedik kerületben 2700 2741 b o 1911-ben i t 1912-ben az első kerületben 635 671 W 99 99 176 194 99 99 í 99 246 275 99, 99 .99 66 71 99 99 99 112 139 • • '' > 11 J i 99 99 99 89 94 99 99 99 78 75 A statisztika szerint tehát Szegeden 1911ben 27,749, 19124>eii 29,994 lakás, 1911-ben 1402 és 1912-ben 1519 bolthelyiség volt. A szaporodás elég jelentékeny, az első kerületben ós legkisebb a hetedik kerületben, ahol a boltok száma Csökkent. Üres lakás voll 1911-bqn az egész;városban 547, ez a szám 1912-ben 1070-re emelkedett. A mult évben mindössze 37 üres bolt volt a városban, most ellpnbpn 84 van. Ez a. statisztika keriiletenkint ilyen: Üres állptt a városban ) & k 1911-ben 4 * 1912-ben az első kerületben 142 218 a. második kerületben 76 232 ,á harmadik kerületben 48 200 á negyedik kerületben 67 89 az ötödik kerületben 117 207 a hatodik kerületben 43 63 a hetedik kerületben 54 61 li o 1911-ben í t 1912-ben az első kerületben 10 34 a második kerületben 2 13 a harmadik kerületben 22 22 a negyedik kerületben . 1 2 az ötödik kerületben 2 8 a hatodik kerületben — — a hetedik kerületben — 5 Az emelkedés tehát mindenütt feltűnően nagy, különösen a lakásoknál. Van kerület, harmadik — ahol az üres lakások száma 150 százalékkal emelkedett. Lakrészadót 1911-ben 68.081 koronát, az idén 72,947 koronát írtak elő, az emelkedés tehát mindössze 4866 korona. Ennyivel lesz több hévétele a városnak, holott a nagy építkezés folytán sokkal nagyobb 'emelkedésre, számítottak. Tudni kell ugyanis, bogy az első kerületben minden szoba után négy. •i második és harmadik kerületben kettő és fél. a többi kerületben egy korona lakrészadót fizet, a bérlő, a város azonban az üresen álló- szobák után nem kap lakrészadút. Ez az eredmény mindenesetre nem valami kioléstítő, mert beigazolja, hogy n nagymérvű építkezésre nem volt szükség és nz. esak azt. eredményezte, hogy az, üresen álló (akácok száma emelkedett
